Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-08 / 1153. szám
1941 március 8. BÉRMUNKÁS 8 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. vezzük az erőszak szervezeteinket. Ez az állásfoglalás erősen hasonlít ahhoz, ami valamikor a Kommunista Pártté volt, melynek a lényegét Így lehet kifejezni: “Éljen a proletár diktatúra! A pokolba a polgári demokráciával -r— azonban a mi számunkra követeljük a bur- zsoádemokrácia összes jogait és előnyeit!” Erre a tárgyra, sajnos, több helyet nem szánhatok. Rá kell térnem a gazdasági szervezetekre és a gazdasági akcióra. Amint mondottam, ez lehet osztályöntudatos és akkor, osztály politikai jellege van; lehet az állam befolyásolására célzó akció és akkor a politikai jellege még világosabb; de lehet teljesen osztálytudatlan, vagyis pure and simple munkás szervezet a napi érdekek megvédésére és az csak mellékes kérdés e vitában, hogy ipari vagy szakma szervezet-e. Akár az AFL, akár a CIO — egyik sem osztálytudatos szervezet, fi hatalmas sztrájkjaiknak nincs osztálypolitikai jellege. Kifejezetten nem céljuk egy uj társadalmi szervezet megteremtése. Azonban, mindenféle képpen a munkáltatókkal jönnek összeütközésbe, ha sztrájkolnak, még akkor is, ha a sztrájk célja az, hogy például az AFL ácsokat dobja ki a munkáltató és helyettük AFL bádogosokat vegyen fel, vagy például, hogy a képviselőjüknek, mint a Scalise- féle csirkefogóknak alávesse magát a munkáltató. K-y munkástársam, minden megkülönböztetés nélkül azt állítja, hogy a politikai pártoktól nem fél az uralkodó osztály és azokat nem üldözi. Ez egyszerűen nem felel meg a tényeknek. Továbbá azt mondja, hogy tőkések félnek a gazdasági szervezetektől és akciótól, mert — ahogy mondta: “....midőn bérharcot folytatunk, habár kimondottan nem az államhatalmat támadjuk meg, hanem az általa képviselt gazdasági érdekeket, mégis szemben találjuk magunkat vele, mert gazdasági bázisát döngetjük.” Tegyük fel, hogy a minden osztálytudatot nélkülöző bérharc a tőkések “gazdasági bázisát döngeti,” — bár ez nem okvetlenül van igy, — akkor úgy az AFL, mint a CIO ezerszeresen jobban döngeti azt a gazdasági bázist, mert ezerszeresen több és nagyobb bérharcokat folytatnak, mint az IWW. És ezerszeresen nagyobb erejük van ilyen fajta “bázis dön- getésre”, mint az IWW-nak. Miért van az. hogy a munkáltatók mégis inkább az AFL-t ismerik el, mint a CIO-t, és bármelyiket szívesebben fogadják be, mint az IWW-t? Miért van az, hogy az államhatalmukat k méletlenebbül használták az IWW ellen, mint az AFL ellen? sőt a kommunista párt ellen is. Továbbá, ha az egyszerű bérharc a bázisdöngetését eredményezi és más eszköz nem kell a döngetésre, akkor milyen alapon támadja az IWW az AFL-t és a CIO-t, amelyek bérharcai jóval több bért eredményeztek, mint az IWW bérharcai? Tisztára csak azon az alapon, hogy az IWW-isták becsületesebbek vagy ügyesebbek a harcban? Vagy pedig a kritika igazi és komoly alapja az a tény, hogy amazoknak nincs osztályAZ INTERNATIONAL HAR-1 VESTER LÓDITÁSAI Az International Harvester Co. több telepén — köztük a chicagói tractor telepen is — pár hét óta szünetel a termelés. Ez alkalommal nem munkahiány következtében szünetel a termelés, mert munka van bőven, amennyiben a mezőgazda- sági gépek mellett több milliós kormány rendelés is elkészítésre vár. A termelés sztrájk következtében szünetel, melyet a foglalkoztatott munkások több íieti sikertelen tárgyalás után proklamáltak. Az International Harvester 3o. a munkásmozgalom történejében, mint a legkegyetlenebb munkásnyuzó vállalatok egyike szerepel. Az első emlékezetes eljegyzés 55 évvel ezelőtt tör- ént, amikor Chicago munkássága Általános Sztrájkot prok- lamált a 8 órás munkanapért. Az International Harvester Co. már akkor is hírneves volt szerkezet ellenes magatartásáról és ízen telepen lefolyt zavargások voltak az előzményei azon örökké emlékezetes “Haymarketi ragédiának”, amelyből kifolyólag az akkori munkásmozgalom jt kimagasló vezéralakját jutatták az akasztófára. Azóta még két sztrájk mozgalomról smlékszik meg a történelem a Harvester telepén, de mind két esetben a vállalat vindikálta magának a “győzelmet.” A jelenben foglalkoztatott munkások ismerik a vállalat makacsságát a múltból és alig ételezhető fel, hogy csak úgy. ak-muk-fukra szüntették be a munkát. És ha mégis beszüntették, bizonyára mélyenszántó sérelmek merültek fel, amelyek orvoslását a vállalat kereken megtagadta. A chicagói telepen 5.500 munkás szüntette be a munkát és a sztrájkot a United Farm Equipment Workers szervezet irányítja, amely a CIO Etelékébe tartozik. A munkások főbb követelése: i darabszám munka eltörlése; 75 cent minimális órabér; és a szervezet elismerése. A sztrájkoló munkások között a szolidaritás kifogástalan és a telepen száz százalékban szünetel a termelés. A sztrájk kitörését több heti tárgyalás előzte meg és miután a vállalat igazgatósőga minden utat elvágott a megegyezés lehetőségére, akkor mondták ki a munkások a sztrájkot. Valószínűleg úgy vélekedett a vállalat igazgatósága, hogy az amúgy is alacsony bérért dolgozó munkások hamar kimerülnek és pár hét múlva könyörögni fognak a kapuk kinyitásáért. politikai céljuk, nincs társadalmi koncepciójú^? Ezek után térjünk vissza az elméletre, hogy a gazdasági akciók, (K-y szerint a bérharcok elégségesek önmagukban) a tőkés társadalmi rend alapját támadják meg és igy fölösleges a felülépitményeket, mint az államot és másokat megtámadni. De úgy látszik, hogy ezt a jövq számra kell hagyni. I Azonban nem igy történt. A sztrájk öt hét után még mindig szilárdan áll és a vállalat cselhez folyamodott, hogy a munkások között a szolidaritást megtörje. Az elmúlt héten egész oldalas hirdetés jelent meg a napi sajtóban, amelyben a vállalat lóditásokkal igyekszik megtéveszteni a munkásokat. A közleményben a vállalat felsorolja, hogy a tractor telepen a munkások jobb fizetést 'élveznek, mint bármely hasonló üzemben, beleértve az automobil telepeket is. Állítják, hogy a telepen a legalacsonyabb napibér 5 dollár és ezt csak kezdők kapják, akik még gyakorlatlanok. De a közlemény szerint a napibér mennyisége nem is mérvadó. A fontos az, hogy mennyit keresnek a munkások egész éven át? A számok szerint a munkások évi keresete 1,824 dollár volt. A következő napon ugyan ugyan azon lapokban a sztrájkolok közleménye jelent meg, hasonló formában, amelyben elismerik, hogy a vállalat által kimutatott évi kereset ugyan megfelel a valóságnak, ez azonban nem a vállalat jószívűségének köszönhető, hanem azon ténynek, hogy a munkások szervezve vannak. Bár ez az összeg magasabb, mint más telepeken fizetet bérek, azonban még mindig 700 dollárral kevesebb, mint amennyit a Department of Labor megállapít, hogy szükséges egy munkás családnak az évi szükségletére. Nem mutatja ki a vállalat azt, hogy mennyivel többet kell a jelenben dolgozni a munkásoknak, hogy heti 35 dollárt kereshessenek ? Erre vonatkozólag a sztrájkolok kimutatják, hogy mire készteti a darabszám munka a munkásokat. 1938-ban egy uj modelu tractort kezdtek csinálni és kezdetben naponta 35 ilyen tractor hagyta el a mozgó padot. Két évvel később a napi termelvény 185-re emelkedett s a sztrájk kitörése előtt a napi mennyiséget még 15-el felemelték, úgy, hogy amíg az elmúlt két év alatt a munkások keresete csak néhány százalékkal emelkedett, addig a napi termelvény több mint két száz százalékkal több. A vállalat azzal érvel, hogy ha megadná a munkások bér- követelését, ami 20-tól 30 százalékig emelné a béreket és eltörölnék a darabszám munkát, felkellene emelni a termelt gépeknek az arat, ami kedvezőtlen helyzetbe sodorná a vállalatot a versenyben. “Ha magasabb volna a gépeknek az ára, a farmerek nem vennék és a munkásoknak nem volna munkájuk.” Erre vonatkozólag szolgáljanak az alábbi számok szemlél- tetőül, amely szintén a napokban jelent meg a lapokban és amelyek az International Harvester Co. 1940. évi hasznát mutatják október 31-ikj zárlattal. Eszerint, az elmúlt évben a vállalat tiszta haszna 23.161,110 dollár volt, ami csekély nyolc millióval több, mint az előző évi nyereség. Nyilvánvaló, hogy ez a horribilis profit a munkások határtalan kizsákmányolásából eredt. Éppen ez az oka a jelen sztrájknak. A munkamenet állandó és korlátlan gyorsítása, amely a munkások idegzetét pár év alatt teljesen felemészti. ÉBREDNEK AZ ACÉL TELEPEK RABSZOLGÁI Az utóbbi hetekben a szokottnál élénkebb mozgolódás észlelhető az acéltelepek környékén. A háború elsősorban az acél ipart érintette, amennyiben ez az ipar szolgáltatja a háború fő kellékeit. A hosszú, évtizedes pangás után — amely ugyan nem annyira érintette az acél telepek tulajdonosait, mint azok rabszolgáit — a megindított vérözön “uj életet” teremtett az acél telepek környékén és az elhagyott, csendes vidékek újra hangosak. De ami figyelmet érdemel, az nem annyira az acél telepek gépezetének ä dübörgése, vagy a kéményekből kitódulő füst és láng, mint inkább a munkásság ébredése. A napi sajtóban mind- gyakrabban találkozunk hírekkel, amelyek arra engednek következtetni, hogy az acél telepek rabszolgái már többé nem hajtják fejüket a járomba türelmes barom módjára, hanem emberhez méltó életmódot követelnek. Bár ott sincs hiány a kapitalista osztály lakájaiból, akik az acél telepek rabszolgáit a ‘haza’ és a ‘demokrácia’ nevében igyekeznek félrevezetni. A gyárak kapuin belül és kívül, folyton a munkásság ‘hazafiságára’ apellálnak, hogy mennyire fontos, hogy az üzemek akadálytalanul működjenek, mert csak igy védelmezhetjük meg a ‘demokráciát.’ Ez az agitáció azonban csak a munkásoknak szól. A kapitalistáknak a háború nem “haza- fiság”, hanem üzlet és azoknak nem kell a “haza” érdekében áldozatokat hozni. Legalább is ezt mutatja a napokban kibo- csájtott évi jelentés, mely a jövedelemről számol be. Ezen jelentés szerint a “Big Steel” a U. S. Steel Corporation múlt évi jövedelme több mint 100 millió dollár volt, amely felül múlja, minden előző évet visszamenőleg az elmúlt világ háborúig. 1916-ban érte el a legmagasabb hasznot, amikor egy év alatt 271 millió dollár volt. Az elmúlt világháború négy éve alatt több mint 700 millió dollár tiszta hasznot csinált a U.S.S. Corporation. Ugylátszik ez az aratás most megismétlődik az acél vállalatoknál. Amig a foglalkoztatott munkásoktól elvárják, hogy a “haza és a demokrácia” érdekében áldozatot hozzanak, addig a vállalatok elképzelhetetlen hasznot vágnak zsebre. DISZNÓTOROS VACSORA tánccá] egybekötve a Cleveland west side magyar csoport rendezésében MÁRCIUS 8-án, szombaton este 8 órai kezdettel a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. Herceg munkástársnő és Kollár^ munkástársnő, kiknek születésnapi évfordulójuk van, fedezik a kiadásokat, hogy minden jövedelem a Bérmunkást szolgálja. Úgy Cleveland, mint a környék lapolvasókat ezúton hívja meg a Rendező Csoport
