Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-04 / 1144. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 4. A mezőgazdasági munkásság helyzete Magyarországon | TÁRCA 1 Acél óriás a víz partján Irta: KÓVAI LŐRINC A szétszakadozott, vastag alaktalan esőfelhők mögül úgy hullanak a napsugarak a folyó szürke vizére, mint a megcsillanó üvegszilánkok az aszfaltra. Fáradt gőggel nyúlik el a folyó két mohó karja között a sziget. Beburkolja magát zöld levélfátylakba és csak itt-ott mutatja pénzéhes kacérkodással fehér épületeit, kaszinóit, csónakházait. A szigettel szemben hosszú, nagyhasu uszályok hevernek a vizen a rakodópart mellett, csörögnek a láncok, feszülnek az izmok, feketetetejü raktárak mohón nyelik az árut, szavak röpködnek, talicskák zörögnek. A munka végigömlik a rakodóparton, mint egy nagy-nagy varázsfolyó, amelyben megelevenednek a tárgyak, fölolvadnak az emberek, egyformán feszül az ideg és a vaslánc, az izom és az acélgerenda. A munka hullámaiból a saját gigászi ereje tudatában gőgösen megmerevedve nyúlik ki egy elevátor. A gép vasbordás teste átnyúlik a meglapuló raktárak teteje fölött. Magasra emeli acélkarját és fenyegetően rázza a vastag drótkötelek végén himbá- lódzó csigát a túlsó parton heverő sziget felé. Félkarú ő, mint a mithoszok csodaóriása, aki egetostromló nagy csatában vesztette el másik karját, de még nem adta fel a harcot, hanem újra és újra kezdi, mert olyan erős, olyan hatalmas, hogy talán sok is neki e két kar. Hatezer kilogramot tud £ele-| melni ez a munkamarta titán, ha megerőlteti magát és kétezret, ha félerővel dolgozik. Legalább is erről tudósit egy vastábla, amely az elevátornak vasúti kocsihoz hasonló fülkéje oldalán diszlik, mint a vasba- pólyált lovagok pajzsán a címer. A raktár nyitott kapuja felől a gépész fülkéje felé szavak röpködnek és elnyúlt, értelmetlenül hangzó erőlködéstől eltorzított mondatok. A hangok úgy szállanak a gépóriás felé, mint az áldozat füstje az uj, hatalmas, egyszerű és jóságos istenség felé. A raktárak alatt erőlködő emberek kiabálnak varázsszavakat a félkarú óriáshoz. A vaskar egyszerre megmozdul, az acéltest megelevenedik, a kerekek csikorogva súrolják a vasat. Zörgő, dübörgő, moraj ló zugas hullámzik a kikötő fölött. A vaskar fölemelkedik, a csigáról lelógó láncok között szurokhordók, füzvesszőkbe font edények nagy fekete betűkkel összefirkált deszkaládák röppennek föl az uszály tágas bendőjéből. Néhány pillanatig légies könnyedséggel, súlytalanul lebegnek az ég és föld között, azután újra dübörögnek a vaskerekek, újra feszülnek az ecélgerendák, csikorognak a láncok, ütemesen himbálódzik a csiga és a hordók, edények, ládák lassan süly- lyednek a raktár nyitott kapuja elé. A munkások furcsa, patéti- kus mozdulattal emelik karjaikat a repülő áruhalmaz felé. Az egyik öreg vörösinges, nagyuj- ju, szegletesizmu karjával hátratolja karimálatlan kalapját, amely olyan, mint egy török fez, égnek emeli sárgás-baráz- dás, sovány arcát és^rekedten, horkanva kiabál. A gépészfülkéből kerek, olajos arc néz feléjük felsőbbséges jóakarattal. Az áruhalmaz halk csörrenés- sel a földet éri. Az emberek néhány percig komor, harcos tekintettel úgy nézik az égből lejött nagyhasu hordókat, duzzadó edényeket, szegletes, súlyos ládákat, mint a birkózók az ellenfelet. Robotmarta kezek ösztönösen megszorítják a széles, vastagcsontu, megvasalt talicska rudját, azután mindenki lassan, elszántan odalép az áruhalmazhoz, mint a lovagregények fényes, páncélos hősei a harcba. Szegletes testek nekifeszülnek a súlyos tehernek. Akadozó félszavak röpködnek, az izmok duzzadva erőlködnek. Az arcokon furcsa, gondolatnélküli feszültség ömlik. Az ajkak torz mosolyra nyílnak. Nagyhasu hordó úgy dől a talicskára, mint egy ledőlt bálvány. A ládák úgy halmozódnak egymásra, mint egy piramis kövei. Az emberek előredőlve, rövid botorkáló léptekkel, szétfeszülő válakkal, meg-megreme- gő fejjel tünedeznek a raktár mélyében. A talicskák ércesen tompán, egyenletesen zörögnek a raktár deszkapadlóján. Néhány percig furcsa körforgásban áramlanak az emberek és a talicskák. Az erő, a munka roppant nekifeszülése kavarog a szürke raktárkapu előtt. Az elemek földalatti, tomboló, komor, mindent elsöprő ereje feszül az izmok szegleteiben, a hátak ívelésében, a mellek zihálásában. A szempillák ideges rezzenése olyan, mint a vékony mutató érzékeny billegése az atmoszféramérőn. A pöffeszke- [ dő, tömzsi hordók gőggel cipel- tetik magukat a raktár belsejébe. Az áru egyszerre elfogy. Az emberek megtorpannak, néhány zavaros, ösztönös mozdulat még rángatja az izmokat, a munkahipnózis ott reszket az idegekben. Az emberek vakon tolonganak az üres helyen, mint hangyák a boly tetején. A gépész felbukkan a fülke ajtaján, hangja elnyujtottan száll a párás levegőben, mint a müezzin imája a karcsú mina- rétekről. Az emberek felemelt fejjel hallgatják az arcokon komor feszültség ömlik, azután egyszerre kurta, súlyos, horkanó szavakat dobálnak egymás felé, mint kőművesek a téglát az építésnél. Súlyos, izmos ujjak, olyanok, mint az acélgerendák. Minden szónál egyszerre megmozdul a karjuk is. Karjaikkal beszélnek, mint a gépeit az acélzörgéssel. A szavak és mozdulatok összeolvadnak, a munka harmóniája egyetlen kifejezéssé olvasztja a hangok és az izmok játékát. A gép megrázza acélkarját. A lánc levegőbe lendül, a vasóriás szürke, bordás teste ütésre feszül. A lánc csörögve átrendül a raktár felett, azután rázuhan az uszályra. Az acéltest szürke bordáin az élet remeg. Dübörögnek a kerekek, a vas énekli a munka dalát! Feszülnek a láncok, a géptest irtózatos ereje újabb és újabb terhet röpít a párás tevegőbe. Az acélgerendákba tombolva feszül az Energia. Úgy tornyosul a folyóAz ország lakosságának na- gyobbrésze mezőgazdaságból él s ennek a résznek is túlnyomó többségét teszik a mezőgazda- sági munkások, a napszámosok, részesmunkások és cselédek. Ennek a rétegnek a helyzete, megélhetési lehetősége és munkaviszonyai igen fontos helyet foglalnak el az ország gazdasági és szociális állapotának egészében. A mezőgazdasági munkásság helyzetével foglalkozik a többi között az Országos Mezőgazda- sági Kamara 1939. évre szóló most kiadott jelentése. Eszerint az év elején “némi vonakodás’' volt tapasztalható a cseléd- és Férfinapszámbérek ....... 308 Női napszámbérek ___ 228 Gyermeknapszámbérek ... 162 Eszerint az 1939. évben az elsőrendű munkás évi átlagban 2 pengő 43 fillért, a másodrendii (nő) munkás 1 pengő 83 fillért és a harmadrendű (gyermek) munkás pedig 1 pengő 25 fillért keresett napszámban. A munka nagyjára, az aratásra, természetesen, a legmagasabb napszámot állapítják meg, amely az átlagnál 40—50 százalékkal nagyobb ; az aratási munkaidő azonban napi 12—14 óra, vagy még ennél is hosszabb. Ha a mezőgazdaság átlagos munkanapját 10 órának vesszük — s ezzel nem sokat tévedhetünk — akkor a fönti táblázat szerinti napszámok az 1939. évben 24, 18 és 13 filléres órabéreknek felelnek meg! A mezőgazdasági munka azonban idénymunka. Az év 180—220 munkanapot tesz ki s igen kevés munkás dolgozza át az egész évet. Télen például a munkások 10— 15 százaléka talál csak munkát. A munkások kisebbik része az — közli a jelentés — amely napszámosmunkára szerződik; a munkásság keresményének körülbelül csak 10—12 százaléka ered napszámosmunkából. A többi részes aratást, kapálást vagy termelést vállal. A részes partján a vasóriás roppant teste, mint a jövő acélba öntött ígérete, uj istenek megtestesülése, az energia szimbóluma, acéllá vált emberi akarat. Vas és gondolat, erő és hús, olajos arcok és kerekek, idegek és villamosáram keverednek egyetlen élő, mozgó, dolgozó egésszé. A kerekek dübörgésében, az acélgerendák csikorgásában a jövő dalai morajlanak. Lentről szegletesizmu karok nyúlnak föl. Horkanó mondatok röppennek a magasba. Csillog a folyó, otromba esőfelhők úsznak a párás égbolton, zöld szigetek lapulnak a vasóriás árnyékában. Dicsőség neked Energia! Dicsőség neked Erő! Dicsőség neked acélbaforrasztott jövő, vasbordáju vasóriás: GÉP! Kovái Lőrinc aratószerződések megkötésénél. Ennek oka a jelentés szerint abban találhat, hogy a viszonylagosan előnyös napszámbérek mellett a cselédek egyré- sze inkább napszámosmunkát készült vállalni, mint éves cselédszerződést kötni. A munkabérmeállapitó bizottságok 1939-ben 114 járásban és 16 városban állapították meg a napszámbérek alsó határát. Az egyrészt rögzített, másrészt pedig emelkedő mezőgazdasági árak következtében, természetesen, ezek is emelkedő irányzatot mutattak. Érdekes képet nyújt a mezőgazdasági bérek alakulása az utóbbi években: 228 138 137 185 208 243 167 102 107 137 158 183 117 70 70 95 102 125 aratók a termés egytizenegye- dét, egytizenharmadát kapják (minden tizenegyedik, illetve tizenharmadik keresztet) ; a termelés — burgonya, tengeri termelése — általában a föld hoza- dékának harmadáért sőt már a negyedéért is történt. A részes munkák a jelentés szerint 1939. évben a jó termés következtében kedvező eredménnyel végződtek. A gazdasági munkaközvetítő iroda ugyancsak közölt helyzet- jelentése szerint az 1939. évben az elhelyezkedésre váró férfiak, gyermekek és nők száma a következőkép alakult: Hónap Személy Január ................... 278.738 Április ................... 124.545 Julius ................ 23.632 Október ............... 64.629 December ........... 180.281 A téli munkanélküliség enyhítésére a hatóságok — igen szerény pénzügyi keretek között — téli inségmunkát szerveztek. A Mezőgazdasági Kamara ezt az akciót nem helyesli. “Díjazásukért a munkások nem dolgoznak, hogy munka nélkül jussanak keresethez.” Ez a kijelentés ilyenkor az aratás körül, amikor országszerte a legkeményebb mezei munka folyik “látástól vakulásig” persze nagyon is különösen hangzik a mezőgazdasági munkásságról szólva. ÁLLANDÓSÍTJÁK A KATONAI SOROZÁST? Roosevelt elnök, valamint a katonai sorozás tervét előkészítő bizottság vezetője A. Dyskt- ra nyilatkoztak, hogy a tervezet úgy fog szólni, hogy minden esztendőben a 21-ik évet betöltő ifjak ha sorozáson alkalmasnak találják őket, bevonulnak egy évi vagy hosszabb idejű kiképzésre aztán mint tartalékos katonákat szabadságolják őket. Nem tartunk messze attól, hogy keresve sem találjuk meg a külömbséget az amerikai és más földrészek formái és rendszerei között. 1929 1931 1933 1935 1937 1938 1939 évben; pengőfillér
