Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-22 / 1151. szám
\ 1941 február 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. lám kezében, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletárság kezében központosítsa és a termelő erőket a lehető leggyorsabban szaporítsa.” (jul. 27.) Wagner “újszerű logikáját” használja K-y, amikor azt mond ja, hogy a csődbe jutott munkásmozgalom a marxi elmélet csőidbe jutását jelenti, és ez alól kivétel egyedül az IWW, azonban tiz sorral később azzal vádol, hogy én a “tényekkel el- ellenkezőleg” azt sejtettem, hogy a munkásmozgalom és ezek között az IWW eltért volna^ a “marxi történelmi materiális fölfogástól.” Valóban “újszerű logika” ez Azonban én nemcsak sejtetem, de állítom, hogy úgy a munkás- osztály nagy egészében, mint az IWW eltértek a marxi élmé- lettől. Tagadom, hogy azért került csődbe a munkás mozgalom mert a marxizmusból táplálkoztak. Éppen ellenkezőleg. Tagadom, hogy a marxi állás-1 pont ellentétbe került a lezajlott eseményekkel. Éppen ellenkezőleg. Hogy eltért-e az IWW a marxi állásponttól, azt legalább egy és ugyanazon cikkben nem lehet úgy megválaszolni, hogy igen és nem. Ha pedig azt gondolja K-y munkástárs, hogy minden másban eltért az IWW a marxizmus tói csak nem a “marxi történelmi materiális felfogástól” és hogy ettől a munkásosztály sem tért el — hát ebben sincs igaza. Marx materialista fölfogása bölcseletileg nem zárta ki a nem materiális dolgok fontosságának az értéklését és a gazdasági tényezők fontosságának az elismerése nem zárta ki gyakorlatilag a politikai tényezők fontosságának a fölismerését. K-y talán más valakinek a sajátos “materialista fölfogására” gondol, amitől az IWW esetleg nem tért el. A marxizmus és az IWW elmélete közötti azonossága vagy ellentéte az első vitás kérdés. Ehhez hozzájárult egy szerkesztői megjegyzés, ami szerint az “IWW nem köti le magát egy nagy nevű bölcsészhez sem, de minden eszközt felhasznál esetről-esetre.” Ez szerintem is helyes álláspont. De nem helyes az -4- amit oly gyakran olvasok az IWW irodalomban, ■— hogy “csak az IWW és csak a gazdasági akció vezethet célra. Minden más akció és szervezet káros.” Ez az álláspont épp olyan dogmatikus, mint az, hogy csak a politikai szervezet és akció vezet célra, vagy maga az, hogy a marxi elmélet nem lehet téves. Esetről-esetre tehát vizsgáljuk még, hogy az elméletek és eszközök jók-e, rosszak-e. Ilyen vizsgálat után még mindég a marxi elméletet tartom helyesnek K-y elméletével szemben. Miután a vitafelem azt állítja, (bár helytelenül) hogy a “csődbe került általános munkásmozgalom elméletei a marxizmusból táplálkoztak” és beismeri, hogy ebben az IWW kivételt alkot, — tehát ez a vitás kérdés el van döntve. Hogy miben különbözik az IWW, de különösen a vitafelem a marxi fölfogástól, azt a következő cikkben fogom tárgyalni. NEVEZZÜK NEVÉN A GYERMEKET A jelen világháború kitörése előtt Hitler “nemzeti szocializmusának” amerikai szószólói és hívei nyílt propagandát folytattak a nácizmus világot megváltó üdvössége mellett. A nácizmus “bibliája” a “Mein Kampf”-cimü könyv útmutatása szerint az itteni nácik éppen oly szemérmetlenül támadták a “demokráciát”, a “kommunizmust”, a szólás, sajtó és gyülekezési szabadságok, a munkásság szervezkedési jogát, a “demokratikus kormányformát’ a zsidókat és mindent és mindenkit, ami és aki útjába állt, vagy ellenezte a náci eszme helyességét, mint tették azt a nácik Németországban. Abban az időben a nácizmus leghangosabb ellenzői a kommunisták voltak, — beleértve az amerikai magyar kommunistákat is. Irodalmuk, lapjaik főtémája a nácizmus elleni érvek voltak. Magán beszélgetésekben és gyűléseiken a tárgy mindig a nácizmus veszedelme volt, ugyannyira, hogy már a “kommunizmus” ismertetése másodrendű fontosságúvá vált, náluk. Akkor mindenkivel egységfrontra akartak lépni a nácizmus ellen és a “demokratikus” országok kormányait fegy veres ellentállásra ösztökölték Hitler és nácizmusa megsemmL sitésére. Abban az időben a kommunisták Roosevelt elnökben a “demokrácia” legkimagaslóbb képviselőjét látták és bár a választások még messze voltak, de ők már az aláírások tízezreit gyűjtötték Roosevelt elnök újra jelölésére. Megtörtént azonban 1939 augusztusában az a bizonyos vérfertőző házasság Hitler és Sztálin között, amely feloldotta a nácizmus szörnyetegének kötőfékjét és megindult a történelem legborzalmasabb vér- özöne. A Hitler-Sztalin vadházasság megkötéséig a nácizmus főcélja volt a “kommunizmus” kiirtása, ekkor azonban megváltozott a cél: a “kommunizmus” főképviselője — Sztálin — fegyvertárs lett és együtt indultak a “demokrácia” kiirtására. Eddig az ideig Anglia nemcsak elnéző volt Hitler és nácizmusával szemben, hanem ismételt' esetben támogatta is célja — a kommunizmus — kiirtásában. A Hitler-Sztalin paktum láttára Anglia veszélyt sejtett és amikor Hitler megindította a gőzhengert a “kisnemzetek felszabadítására” ás a “demokrácia” megsemmisítésére, Anglia felcsapott a “kisnemzetek” és a demokrácia védelmezőjének. Az Egyesült Államok múltjához híven, mint az elmúlt világháborúban, úgy a jelenben is a “demokrácia védelmezőivel” rokonszenvezett és Anglia támogatása ma már annyira előre haladott állapotban van, hogy a fegyveres beavatkozás küszöbén állunk. A fenti terjedelmes bevezetést szükségesnek láttam az eseményeknek az emlékezetben való felfrissítésére, mert az elmúlt másfél év alatt sok minien megváltozott. Például, megváltozott a kommunisták véleménye Hitlerről és a nácizmusáról, úgyszintén Roosevelt- ről és a demokráciáról. Az ő szemükben Anglia megszűnt a “demokrácia” bajnoka lenni, hanem a “világ rablóimperialista” Anglia lett és Roosevelt ennek a “minden baj” okozójának — Angliának — fegyvertársa. Ma már Roosevelt elnök nem a “demokrácia” legkimagaslóbb képviselője, hanem az “imperializmus” lovagja, “diktátor” és miegymás. Ehelyett ők — a kommunisták — csaptak fél a “demokrácia” védelmezőinek és ezt a célt úgy igyekeznek szolgálni, hogy mindenre kölöncként ráakaszkodnak, ami esetleg Hitler győzelmét akadályozná. Hasonló változás történt az amerikai náciknál is. ők is a kommunistákkal karöltve védelmezik a “demokráciát” az “imperialista” törekvések ellen. Lapjaikban, brossuráikban, gyűléseiken és a rádión magyarázzák az emerikai tömegeknek — már akik meghallgatják őket — hogy milyen borzalmas valami a háború; hogy milyen bűnös Anglia, hogy ezt a vér- özönt az emberiségre szabadította és milyen fontos, hogy az Egyesült Államok — a “mi szeretett hazánk” — semleges maradjon. Az emberiség legnagyobb átkának minősitik, Kogy az Egyesült Államok Angliát támogatja és ha már Hitler támogatására nem bírják rávenni, legalább semleges maradjon. Mind ez a változás az utóbbi 18 hónapban a szemünk láttára és fülünk hallatára ment végbe úgy a “kommunisták” (komunácik) mint a tényleges náciknál. A szivük mélyén Hitlert imádják, de annak hangoztatása veszéjjel jár, igy tehát az amerikai “demokráciát” féltik, azért üvöltenek lapjaikban, a rádión, gyűléseiken és minden alkalommal és mindenhol. írásaikban és beszédeikben egyetlen szó el nem hangzik a hitlerizmus ellen, de annál nagyobb igyekezettel pofozzák Angliát. Ismerve a Sztalin-féle “kommunizmus” és a nácizmus elméletét, nem is csodálkozhatunk azon, hogy a komunácik a .Moszkvából és a nácik a Berlinből jövő parancsokat oly híven teljesitik. Mert a sztálinizmus és hitlerizmus elmélete azon alapszik, hogy a vezér parancsol, az alárendeltek pedig teljesitik a parancsot. A parancs ezidőszerint az, hogy: “védelmezzétek az amerikai demokráciát, szabadságot és üssétek az angol imperializmust.” Annál sajnálatosabb azonban, hogy a “Bérmunkás” egyik írója hetenként traktál bennünket ezzel a komunáci propagandával. Természetesen Vi. munkástársam Írásaira célozok, amelyek szakasztott másolatai a komunáci és náci lapokban olvasható propagandának. Nem tételezem fel, hogy Vi. munkástársam akár az egyik, akár a másik fent jelzett iránynyal rokonszenvezne. Megvagyok győződve, hogy elfoglalt álláspontjára a kapitalizmus és a háború elleni gyűlölet kény szeritette, de érvei roppant sántítanak és úgy tűnik fel, mint a sanda mészáros meséje, hogy nem oda üt, ahová néz. Cikkeinek minden mondatából az anglia elleni gyűlölet érzik ki, de ugyan akkor egyetlen korholó szava nincs Hitler és a hitlerizmus ellen. Idézi Gén. Hugh Johnson, Gen. Wood és Burton K. Wheeler írásait és mondásait, akikről nyilvánvaló hogy nem a háború és nem a kapitalizmus ellenes meggyőződésük váltja ki amit mondanak, hanem az anglia elleni gyülőltetés, Hitler iránti tisztelet. A “Bérmunkás” írógárdájának minden tagja osztálytuda- tos forradalmár és természetszerűleg ellenségei a kapitalizmusnak és a háborúnak. Ezen véleményünket még a legveszélyesebb napokban sem titkoltuk és minden időben felemelt fővel vállaltuk a következményeket. És e sorok nem Íródnának most sem, ha Vi. munkástársam következetes lenne ezen meggyőződéséhez és támadásait oda irányítaná, ahová valók. Tagadhatatlan az, hogy Anglia és a forradalmi munkásosztály céljai homlokegyenest eltérőek. Ez azonban nem igazolja a harmadik irány: a hitlerizmus helyességét, vagy üdvös voltát. A munkásosztály forradalmi célja a kapitalizmus megdöntése, mig Anglia és a vele szövetségben 'levő, országoké pelig a kapitalista rendszer épségben tartása. De a hitlerizmus céljának elérése, a munkásosztályra még a kapitalizmusnál is veszélyesebb, mert annak győzelme esetén forradalmi munkásmozgalom nem létezhet, tehát a munkás- osztálynak nem mindegy, hogy Hitler győz-e, vagy elbukik. ' Az is tagadhatatlan, hogy ezt a háborút Németország indította meg és forradalmi gon- dolkozásu munkás annak sem céljával, sem eszközeivel egyet nem érthet. A múltak mulasztásai következtében a munkás- osztályt készületlenül találta a nácizmus veszedelme; azt megakadályozni szervezett erejével képtelen. Azzal azonban nem segítjük elő a munkásosztály célját, ha a nácizmussal szemben álló Anglia nyakába kapaszkodunk és a földre rántjuk, mert ezzel megkönnyitjük Hitler céljának elérését. Már pedig Vi. munkástársam Írásai ezt szolgálják. Hitler megfékezésével a munkásosztály időit nyer — amire oly nagy szüksége van — a felkészülésre, hogy történelmi hivatását végrehajthassa. FIGYELEM NEW YORK! Az IWW new yorki angol csoportja rendezésében FEBRUÁR 21-én, pénteken este 8.30 kezdettel OPEN FORUM előadás lesz az IWW Hallban, 116 University Piacén. Az előadás tárgya: A MUNKÁS MOZGALOM AKADÁLYAI Előadó: Sam. Weiner. Mindenkit szívesen látnak erre az előadásra. Belépő dij nincs.
