Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-08 / 1149. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 február 8. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A paradicsom Először jön a sarkon egy nagy üres telek, utánna két hosszú egyemeletes ház. Ezek közül az egyikben van vagy 20 darab szobakonyhás lakás, viszont a telek körülbelül 400-as és téglaalakban mélyen benyu- lik a mögöttünk levő ueca felé. Ezután következik a mi kétemeletes bérkaszárnyánk. Pavelka délutánonként a házunk végében lévő kiskertben pipázgat. Amikor meglátja a kertjében szöszmötölgető szom- szédházbeli gazdát, elismerően szól át: — Ez igen, ez megvan egy földi paradejsz. Pavelka a paradicsomot nevezi paradejsznek, mintahogy a pénzre se mondja másként, mint guba. Paradicsom ugyan nincs az idén egy szem sem a szomszéd kertjében, mert tavaly nagyon megjárták vele. Valami nyugalmazott mókus a szomszédház gazdája, aki időnként kijön a városban lévő lakásáról, szétnéz a kertben, meghallgatja a lakók sírásait és szépen ballag haza. Ez a szórakozása. Amikor megvette a házat, akkor valóban paradicsompalántákkal dugdosta tele a kertet, öntözgette szorgalmasan a házmesterrel együtt. A vizszám- la havonként annyira rúgott, hogy abból akár Kaliforniából is hozathatott volna paradicsomot. Amikor leszüretelték, akkori már a párlépésnyire lévő piacon a mogyoródi farmerek 5 fillérért az ember után hajigál- ták a finom cukorparadicsomot. Baj volt az is, hogy mire a szomszédunk paradicsoma beérett, addig már mindenki beszerezte a piacról a télre való paradicsomot és még ingyen sem kelett senkinek. — Nem bót a paradejszter- melés — bölcselkedett Pavelka. A szomszédház gazdája megfogadta Pavelka tanácsát és azóta virágot ültet, ültetett még gyümölcsfákat is. A mi kerítésünk mellett például egy csene- vész almafa áll, úgy ápolja a gazda, mintha a gyermeke lenne. — Ez igen, ez egy parade jsz! — dicséri Pavelka a szomszéd kertet, a tulajdonosa előtt. Nagyon megértik egymást. Van Pavelka mamának valami távoli rqkonhuga, nemrégen ment férjhez, az járt mostanában Pavelkáné nyakára, hogy szerezzen neki ott valahol egy házmesterséget, merthogy lakbért mégse kelljen fizetniök. Azonban maradjunk egyelőre a szomszédház almafájánál, amelyen pontosan hét szem alma mosolygott. Első termés. — Mit szól hozzá? — kérdi a gazda a kerítés mellett kaszinózó Pavelkától. — Mit szóljak? Valóságos parade jsz! — állapította meg újra Pavelka a való igaz tényállást. A szomszdházban úgy élt a a házmester, mint Ádám apánk és neje a paradicsomban. Pontosan úgy is jártak. Az asszony fiatal volt és bohó. Az idén július elsején történt, egy meleg nap délutánján, amikor a változatosság kedvéért nem Pavelka papa társalgott a kerítés mellett hanem a neje, az a vén kígyó. A szomszéd kertben sem a gazda volt, hanem a fiatal házmesterné. — Na, megkóstolta már az almát, lelkem? — kérdezte Pavelkáné a fiatal asszonyt. A férje ott állt mögötte, az adta meg a választ: . — Isten ments, hogy hozzá nyúlj, fiam. Tudod, hogy ez a háziúr gyenge oldala. Inkább hozok a piacról egy mázsát, csak ehhez ne nyúlj. A férj ment a dolga után, viszont a vén kígyó Pavelkáné ott maradt Éva lányával és biztatta. — Mit, csak nem fél? Azért is szakítson le egy almát! Ki látott még ilyet! Azt szeretném én látni, ha én kinlódok egy kerttel egész évben, hogy akkor egy szem almát ne szakíthassak a fáról. Még, hogy ilyet?! Úgy történt, mint az első emberpárral a paradicsomban. A fiatalasszony letépett egy almát, beleharapott, de mindjárt át is dobta a kerítésen kuporgó Gregács Misi felé. Misi elkapta és folytatta az evést ott, ahol a fiatalasszony abbahagyta. — Savanyu! Ezt a fiatalasszony állapította meg. — Mint az élet! Ezt a Gregács Misi mondta.. Most a férj következett, aki visszatért. — Mit tettél, te szerencsétlen?! — kérdezte nejétől. — Na, mit tettem ? Megettem egy ecetsavanyu almát és most maga egyen meg engem, édesem ! A fiatalasszony csípőre tette kezét és úgy nézett farkasszemet az urával. Az nem szólt semmit. Mit szólhatott? Az almát nem lehet visszaragasztani. A feleségét meg ismerte. Ha az egyszer elkezdi őt magázni, akkor neki jobb hallgatni. Azt tette egy óra múlva is, amikor a háziúr vonta kérdőre: —Hol az almám, a hetedik szem almám, rablók, rablók! Igenis, rablók! Úgy kiabált ezért az egyszem almáért, hogy visszhangzott tőle a környék. Gregács Misi rohant haza, mint hírnök s piheg- ve szólt: — Csudára áll a balhé odaát! % Gregács Misi a jelentés után rohant vissza, nehogy elmulasz- szon valamit a hallanivalókból. Éppen akor vallott a szomszédház felügyelője: — Megettem kérem, nagyon megkívántam, de már meg is bántam. ,— Úgy, megbánta, nagyon jó! — dühöngött a háziúr. — Dehogy volt jó kérem, hisz olyan savanyu volt, mint az ecet, tessék elhinni kár nagyságos háziúrnak izgatnia magát azért a pocsék almáért. Éppen ezt nem lett volna szabad mondania. — Mit ?! Az én almáim ecetesek, pocsékok ?! Amit én magam ültettem? Hát tudja meg! Az almát még megbocsátottam volna, de erre az utolsó szóra nincs bünbocsánat. Nincs! Elsején már nem is akarom itt látni magukat. Gregács Misi szélvészként rohant be az udvarunkba és ordítva jelentette: — Hü! A szomszédban a góré a házmiékat paterolta. Vagyis a tulajdonos felmondott a házfelügyelőnek. A t. házunk zsongott, mint rendesen, az udvarba éppen most toOKTÓBER 16-ánv a budapesti sajtó a M.T.I. jelentését közli, hogy a román “államvezető” és germán vezető renedeltére a román sajtó a románokkal szemben a magyarok részéről ért atrocitásokról egyetlen szót se közöljön le. Úgy is történt. Mint látjuk a nagyfejüek ha a közös érdekük úgy kívánja a népeket egymásnak uszítják, vagy békésen terelik össze mint a birkákat. De ők mindenkor jól megértik egymást. NEM VICC, hanem volóság, hogy Magyarország lakossága óriás többségben mezőgazdasági. Ezért is nevezik agrárországnak. Az 57.5 százalékot kitevő mezőgazdasági népesség mégis mindössze csak 48.5 százalékos arányban jut képvisel- tetéshez a felső mezőgazdasági iskolákban. A felső mezőgazda- sági iskolákban mindenki azt hitte kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó szülők gyermekei járnak. A most megjelent statisztika szerint kisült, hogy még ebben az iskolatypusban is a tisztviselők, intellektuelek csemetéi terpeszkednek el többségben, mig a parasztok gyermekei itt is kisebbségben vannak. HURRÁ jönnek a székely cselédlányok Pestre, örvendeznek a pesti jobboldali “úri” lapok. A “Magyar Nemzet” 1940. szept. 29-iki számának 6-ik oldalán “Jönnek a székely cselédlányok” cim alatt örvendezik ezen tény fölött. Azután elujsá- golja, hogy “már néhány nap alatt máris több mint ezer munkaadó jelentkezett székely cselédlányokért az áttelepítéssel megbízott Egyesült Női Tábor irodájában”. Hurrá tehát ur- hölgyek, táborosdit majmoló női herék. A hazai magyar cselédlányokkal már nem lehetett bírni és drágák voltak. A felvidékiek akiknek szintén mint a hazaiaknál olcsóbb munkaerőnek röviddel ezelőtt igy tapsoltak, már részben megszöktek 'selédtartóiktól vissza szükebi lazájukba, hát most az Erdé- yieken a sor. Ezek messzebbatott be egy verkli. Máj er La : azonnal bele kapott a diva tos slágerbe, ami már minden lakó könyökén jött ki. Ez lett a vesztünk, minket- tőnk veszte. Bavelka mama ezalatt kisie- ett a kapu elé. Éppen jókor. Ott ment el a villamosállomás felé a szomszédháziur. — Van talán másik házmestere a nagyságos urnák, hogy ezt eltetsZik küldeni? — Még nincs! — Ajánlanék én egy végtelen tisztességes párt. Hozzá nem nyúlnak semmihez a világon. Elsején a régi házmester ment, az uj jött. Az utóbbi holtig le van kötelezve Pavelkáné- nak. Az ember tegnap a vállán hozott haza a piacról egy teli I ruháskosár paradicsomot az asszony viszont segédkezett az eltevésben. Nincsen mifelénk semmi baj. Meleg van, a verkli szól, gyermeklármától hangos a ház. Pavelka kint pipázgat a ház előtt és mosolyogva újságolja: — A muter kidobott, mert főzi a parade jsz. ről jönnek, olcsóbbak lesznek s igy jobb rabszolgák. Arról a cikk írója nem cseveg persze, hogy mi külömbséget jelent a sorsában ezeknek a székely lányoknak, hogy eddig Bukarestben s ezután Budapesten, de egyformán cselédsors lesz az osztályrészük. Mi, de talán azok a lányok is tudják, hogy itt éppen oly rabszolgasors vár rájuk, mint ami ott volt osztályrészük. És az ily szemfényvesztő csalásokat “Fölszabadulásnak” hirdethetik — az urak!? 1930-ban egyik iskolai tanár, a tanárnyomoruságról cikket irt az egyik tanári lapban melyben többek között ez az egy mondat volt olvasható “korgó, éhes gyomorral nem lehet lelkesedéssel énekelni a himnuszt” és talán mondanunk sem kell, hogy dfet az egyébként hírneves pedagógust ezen egyetlen igazmondásáért, nemcsak megfosztották állásától, hanem be is börtönözték .Most került kezünkbe a “Protestáns Tanügyi Szemle” c. lap október havi száma, amelynek 280-ik oldalán többek között szószerint ezek olvashatók “nagy igazság az, hogy üres gyomorral nehéz éljent kiáltani”. Hát igen nem csoda, hogy azután az a bizonyos világgá kürtőit kulturfö- lény gyakorlatban úgy néz ki errefelé, ahogy kinéz. A 8 EZRES szám felé: A budapesti hatósági munkaközvetítő jelenti október 23-án. Munkát keres 7379 munkás. Munkát kaphat összesen 192 munkás. MAGYARORSZÁG népéből az uj pénzügyi költségvetés szerint forgalmi és fogyasztási adó cimén 446.2 millió pengőt szándékoznak bevasalni. Ugyanekkor az u. n. egyenes adókból (föld és házadó) csak 342 millió pengőt. A hatalmat, a vagyont, a földet s házakat birtokolni azt igen. Adót fizetni . . . hát fizessenek azok akik élnek vagy legalább is élni próbálkoznak. De osztályharc az itt nincs, sem osztályuralom a frázisok szerint. A LEGNAGYOBB csendben és titokban jelent meg és került forgalomba a vasból vert uj 50 filléres pénzérem. Horthyék — a balgák — azt hiszik ha ők sunyitanak, a magyar nép nem vesz észre semmit. A nickel 50 filléresek után pedig hasonlómód elfognak tűnni a 10 és 20 filléresek, sőt ha a germánoknak ezen felül szükségük lessz a réz és bronzra úgy a 2 és az 1 filléresek is. Hja a germánok nem csak élelmiszerekben, nyersanyagokban veszik át mindazt amit Horthyék szállítanak nekik, de fémekben stb.-ekben is, együttes erővel rabolják* ki Magyarországot és népét, most már nyíltan és ken- > dőzés nélkül. Feleség: Mond csak apukám miért gondolod, hogy a mi kis Jancsinknak nagy sikerei lesznek a politikában? Férj: Tudod drágám azt tapasztalom nála, hogy napról- napra mindig több olyan dolgokat tud mondani, melyek nagyszerűen hangzanak, de nincs semmi jelentőségük.
