Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-04 / 1144. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ^ne Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ........: 5c Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Elavult rendszer (A-I) 1941-et jelez már a naptár az úgynevezett keresztény (?) világ évfordulója. Fordítsunk még egyet az idő kerekén és Írjuk be az elmúlt év eseményei közzé, hogy a majdnem kétezer éves vallási tanitás nem vezette az emberiséget egy cseppel sem közelebb a boldogsághoz. A mesemondók szerint azt állítják, hogy azért van szüksége az emberiségnek a vallási tanításra, mert ez az emberszeretet eszméjén alapszik. A valóság pedig maga az, hogy elméletekkel, különösen olyanokkal, amelyek az emberiségnek egyenjogúságát a másvilágon hirdetik, nem lehet békét teremteni a földön mindaddig, amig az emberi társadalomnak van egy áiváltságos osztály és a kiváltáságos osztály birtokosa az élet javainak. Hiába minden képmutatás és az uj esztendő napján történő szerencse kivánatok, csak mind szokások minden utógondolat nélkül, mindaddig, amig az emberiségnek nagy tömege csak jó kívánságokkal halmozza el egymást, anélkül, hogy cselekedne egy olyan társadalmi rendszer megvalósításának érdekében, amelyben az emberiségnek minden jó kívánalmak nélkül megvolna mindene, ami az élet fenntartásához szükséges. Az 1941-ik év vérözönbe fog beköszönteni, ami csak folytatása lesz az előzőjének. A vértenger ártatlan emberek testéből fogja öntözni az öreg földtekét. A hatalmi vágytól megittasultak mit sem törődnek a vallási tanitás azon sarkalatos pontjával, hogy “Ne ölj!” Vagy a vallási tanitás felmenti azokat a gyilkosság terhe alól, akik háborút zúdítanak az emberiség nyakába és a technika legmodernebb gyilkoló eszközeit használják millió ártatlan ember legyilkolására? Mi, nem hiszünk abban, hogy a jó kívánalmakkal vagy ájtatos imádsággal változtatni lehetne az emberszeretettől mesz- sze eltávozott emberiség sorsán, mert az ember csak társadalmának minta képe, igy magát a társadalmat kell olyanná formálni, ahol az emberiség egymást megértve az élet egyforma jogaival és lehetőségeivel felruházva boldog jövőnek nézhet elébe. Az 1941-es év hozhat jobb jövőt, ha azt mindannyian megértjük és ebben az irányban folytatjuk a küzdelmet. Megcsömörölve az áldatlan múlttól, egy minden tekintetben igazságos társadalmi rendszer megvalósításáért küzdünk. A sárba taposott embermilliók, kell, hogy egyszer már ébredjenek, meg kell értsék az uralkodó osztály gyalázatos túlkapásait, ami csak katasztrófát katasztrófa után zudit az emberiség nyakába és ezt csak mind azérk teszik, hogy uralmukat továbbra is biztosítsák. Az alvó emberiség ébredő napjai kell, hogy következzenek, kibontva az uj társadalom zászlaját. Az újévi jó kívánalmak és ájtatos imádságok helyett legyen a riadónk: “Le a bérrendszerrel”. Mert nem lehet béke a földön mindaddig, amig éhség és nyomor van az emberek milliói között. Ez kell, hogy legyen a jelszavunk az 1941-es évben. Ezt kell megvédeni a világ szenvedő proletáriátusának, hogy emberekhez méltó életet élhessünk az ipari demokrácia társadalmában. A nagykövet Lord Halifax (Vi.) Lord Halifax amerikai nagykövetté való kinevezésének motívumait nagyon kevesen tudjuk és akik tudják, csak egy néhány hajlandó ismertetni, sajnos, sokan meg nem is törődnek vele, nem adnak nagy fontosságot, pedig óriási nagy hordereje van ennek a kinevezésnek. Halifax, az angol reakció, az angol konzervatív pártnak, legkonzervatívabb, legreakciósabb vezére. Halifax és a vele szövetkezett Astorok, más Lordok, az úgy nevezett “Cliveden set” volt az Angliában, melynek legnagyobb része volt Hitler kiépítésében, a spanyol demokrácia leverésében, Mussolini megvesztegetésében és minden olyan cselekedetben, mely a szervezett, jobb munkaviszonyokra törekvő munkásság leveretését, gúzsbakötését célozta. Ez a Lord Halifax, szemléltethető példáját mutatta, milyen demokráciát akar ő és létesített, amikor India kormányzója volt. Minden liberális sajtót, amely nem dicsőítette az angol uralmat, nem pártolta az angolok vezérlete alatt működő munkáltató osztályt, betiltott. Minden sztrájkot, fegyveres hatalommal vert szét, több mint 45.000 sztrájkolót bebörtönöztetett, hogy menynyit veretett agyon, azt nem tartották nyilván. Ezt a Halifaxot küldi ide Churchill, hogy megmagyarázza az amerikai lordoknak, iparfejedelmeknek, hogyan kell ezt a fajta demokráciát megmenteni, megerősíteni. A sztrájkokat, megakadályozni, az erősödő munkásszervezeteket guzsbakötni, béklyóba verni. Erre volt föltétien szükség és még az sem volna meglepő, ha ezt Lord Lothiannak, mesterséges halálával tették volna lehetővé. Azt tudjuk, hogy Kennedy az amerikai nagykövet, azért jött vissza mert azt hiszi, hogy Angliában a radikális munkásságnak igen nagy hatalmat adott Churchill és a szervezett munkásságot nem hogy kényszerzubonyba szorítanák, hanem miniszteri székekbe teszik, hogy a németek elleni harcra megnyerjék őket. Ez Kennedynek s sok amerikai fasiztának nem tetszett, ők úgy látják, hogy ha a nácizmust, csak a munkásoknak a hatalomba, az uralkodásba való bevonásával tudják leverni, akkor jobb ha nem verik le, hanem megalkusznak vele. Ezt a nézetet nyilvánították mindazok, akik a Vultee repülőgép gyár sztrájkoló munkásait “patkányoknak” hívták, mert harcba szálltak a 40—50 centes órabér ellen. Azok, akik elítélik Rooseveltéket, mert nem verik agyon, ezeket a sztrájkoló munkásokat, azok akik nem voltak hajlandók a nácik ellen harcolni, hanem éppen ellenkezőleg, a nácik segítségét akarják, hogy ép^ pen olyan sikeresen szétverhessék és bilincsekre verjék a munkásság mindennemű szervezetét, amint azt a nácik tették. Ezek akadályozzák itten Amerikában a nácik elleni harcot, ezek bontják meg a háború melletti egységet, a kormány berkeiben. Ezeknek a leszerelésére és háború mellé állítására küldik ide Lord Halifaxot, a Cliveden set oszlopos tagját, az angol reakció leghűségesebb vezérét. Mr. Kennedy jelentése és ezen legnagyobb követségi tisztség otthagyásának megokolása még több amerikai toryt, reakcióst elfordított Anglától, ahol uram bocsásd meg Churchill bűneit, még mindég sztrájkolnak és sztrájkokkal fenyegetőznek a munkások és a vezéreiket miniszteri székekbe teszik. Ezzel szem-^ be sóvárgó szívvel látják, hogy Francia, Belga, Holland, Dán, Norvég, Német, Lengyel, Magyar, Román, Olaszországban, ahol a német nácik uralkodnak, nincs többé szervezet, sztrájk vagy sztrájk veszély. Hiszen ők éppen azt akarják, nem azt amit Churchill—Roosevelt csinál. Ford, Rockefeller, Mellon, Vanderbilt, Morgan borzasztónak találják azt a helyzetet, hogy még a munkásoknak megengedik a sztrájkot és börtön helyett miniszteri székbe teszik őket. Miért harcolnának ők ezért, amikor a másik oldalon Hitlerék éppen ellenkezőleg csinálnak, a szervezeteket szétverik, vezéreit börtönbe és koncentrációs táborokba /agy a másvilágra küldik. Franciaországban, ahol a munkásság évekig hatalmas szervezettel és harcokkal rendelkezett és Láváit, Petaint, Flandint, a jezsuita fasiztákat, a reakció védőanyalait háttérbe szorította, most Hitler hatalomhoz juttatott. Itt is azt akarnák és azért inkább szövetkeznek Hitlerrel, mint Churchillei. Ezt kell Halifaxnak kisimítani és megnyugtatni az amerikai reakciót, hogy csak ideiglenesen adnak jogokat az angol munkásságnak és azt is csak azért, hogy angol fasizmus teperje le őket. Meg kell értetni ezen amerikai Hitler barátokkal, hogy az angol reakció is szükségesnek látja Hitler leveretését, és az angol-amerikai mintájú fasizmus megvalósítását, mely a kereskedelem és a természeti kincsek feletti föltétien uralmat tovább is saját, kizárólagos uralma alatt akarja tartani, ezzel nem akar a németekkel osztozkodni, még kevésbé azok kontrolja alá kerülni. Sajnos, hogy Churchill az amerikai munkásság ellenzékének leszerelésére nem egy radikális munkásvezért kellett, hogy ideküldjön, hanem a reakció, a nagytőkések fasizta elemeinek a leszerelésére, angol fasizta Lordot, az angol reakció legközismertebb és legátkozottabb vezérét kellett, hogy ide küldje, hogy a háború melletti egységet kiépíthessék. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák. akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé feszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztálv történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom szerkezetét ér-itiiik a régi tá-sadaloir keretein bein’
