Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-28 / 1169. szám
8 oldal B É H MUNKÁS 1941 junius 28 HA SZÉP IDŐ LETT VOLNA! A junius 15-ére hirdetett Ak- ron-Cleveland kerületi piknikre rossz időt kaptunk. Alig rendezkedett el a bizottság a vendégek fogadására, az ebéd készítésére, megeredt az ég és kevés megszakítással, késő estig mindig áztatta a Káló Farm egyébként gyönyörű fás-füves területét, hogy majdnem az egész időt, hol a táncterem, hol a többi fedett helyeken kellett tölteni. Az idő dacára egymás után érkeztek a kocsik a Bérmunkás barátaival, akik sokszor félórát várakoztak, amig a kocsijukból kiszállhattak. De egymás után kapjuk a leveleket az anyagi hozzájárulással azoktól is, akik nem jöttek el, abban a hiszem- ben, hogy a piknik nem volt megtartva. A Bérmunkás olvasói és barátai ismerik a célt, amelynek érdekében a piknik tartva van és dacolva az időjárással, olyan hangulat volt a jelenlevők között, hogy mindenki jól érezte magát és ráfizetés helyett a lap részére anyagi haszon is lett. A gulyás, töltött káposzta, lacipecsenye és az elmaradhatatlan wieners, amelyeket Leisz és Danka munkástárnők készítettek az akroni és clevelandi munkástársnők s e gitségével, már hat órára elfogyott és emiatt sok panasz is érte a rendezőséget. Az ice cream és édességek elárusitásával B e rcsa munkástársnő szorgoskodott, akinél szintén kiürült minden, csak a különböző szinü papokat ajánlgatta már. Az akroni Kern Péter munkástársunk egy magyar módra elkészített gyúró deszkát adott kisorsolásra, amely 10.40-el gyarapította a jövedelmet,mely a végelszámolásnál több mint 100 dollárt mutat. Százaktól hallottuk egész délután, ha ma szép idő lett volna, itt nyüzsögne a nép, de akik ott voltak kivették a részüket ne hogy ráfizetés legyen, amiért a rendezőség ezúton is elismerését fejezi ki. VÖRÖS KERESZT SEGÉLY A HÁBORÚBAN ÁLLÓ NEMZETEKNEK Az Amerikai Vörös Kereszt legújabb kimutatása szerint, több mint 26 és fél millió dollár áll rendekezésére az Egyesületnek, hogy segély anyagot vásároljon Anglia, Finnország, Kina, Spanyolország és Görögország számára. Közel 1,200,000 dollárral segélyezik a menekülteket, akik Norvégiából, Lengyelországból, Belgiumból és más elfoglalt területekről menekültek a világ különböző részeibe. Utazási nehézségek akadályozzák, hogy a hadifoglyok hathatósabb segítségéit célzó Vörös Kereszt osztagot kellően megszervezzék. Ennek dacára, — igy szól a jelentés — a segélyakció ezen ága is működik és rengeteg csomagot küldenek a Vörös Kereszt utján a német táborokban fogvatartott angol, belga, lengyel és francia foglyoknak. FURCSA HÁZ A higéniára mindig kényesek voltunk és rém sokat adtunk rá. Hideg ide, hideg oda, de nálunk a házban van olyan lakás, ahol tiz percre is kinyitják az ajtót szellőztetés végett. Pacek szomszéd erre rendesen azt a megjegyzést teszi, hogy ez pontosan olyan könnyelműség, mint a házbérfizetés. Ilyenkor aztán, ha nyitva van egy-egy ablak, vagy ajtó, az okos ember egy hangfoszlányból is sokat érthet. Éppen most énekli Mayer Laci: “A nő szivét ki ismeri, ezer titokkal van teli.” Igen, a női szív egy egész rejtelmes valami. Itt van példának a Duvedli-házaspár esete. Az egész ház irigyeli őket, mert se kutyájuk, se macskájuk és látszatra úgy élnek, mint hal a vízben. Látszatra. Amely néha csal, mint azt rossz nyelvek Du- vedlinéra ráfogják. Ez azonban, lehet, hogy nem biztos, csak pletyka, de a mi házunkban mindenkiről tudnak valamit. Tokos lakótársunk egyszer volt csak büntetve, igaz, hogy akkor aztán lehúzott egy pár mázsát — hirtelen emberölés volt a vád Azóta nagyon csendes fiú lett, a légynek sem árt és mégis úgy néznek rá, mint egy apagyilkosra, pedig csak a komáját ölte meg. Egyébként egyetlen öröme a kártyázás, amit mi egyszerűen csak zsugázásnak nevezünk, ráérő ' idejében veri a blattot és a pár percre nyitva- hagyott ajtón ilyeneket lehet hallani: — Kontra bemondva, üli elfogva ! Vagy: — Thököly a nagy vezér! Térjünk vissza azonban Duvedliékhoz, ahol az emberről azt mesélik a házbeli asszonyok — ezek mindent, de mindent pontosan és jól tudnak —, hogy Duvedli szomszédunk valóságos mártír a mellett a bestia neje mellett. Furcsa egy ház ez a mi házunk. Ha valakinek sok a gyereke, azért szólják meg. Ha nincs gyermeke, akkor megindul a suttogás, hogy csinálják, mint csinálják. Ha keveset esznek, azt fogják rájuk, azér koplalnak, mert házra spórolnak. Ha történetesen egy évben egyszer egy nyiszlett kacsát vásárol valaki — inkább csak a zsírja miatt —, akkor azt mondják rá: — Fene a büdös bélit, de jól megy neki! így se jó, úgy se jó. Vájjon hogy volna nálunk jó? ^ Duvedliné lehetőleg mindent jóelőre bevásárol, az az ideája, hogy éhenhal. A múltkor hoztak neki két zsák kromplit.Nem volt megfelelő raktározó hely, a krumpli elkezdett r o thadni. Mentsük, ami menthető! — adta ki a jelszót a jó asszony s mig a krompli el nem fogyott, I Duvedliszomszéd étlapja nem állt másból, mint krompliból, vagy hogy ne legyen egyforma, burgonyából. Egyszer Varga néni közben sült krumplival kínálta meg Duvedlit, aki azt hitte, hogy a néni ugratni akarja, mire azt mondta neki: — Egye meg maga, maga vén spiné. Varga néniről tudjuk, hogy nagyot hall, de sejthette, miről lehet szó, mert igy válaszolt: — Maga meg az enyémet, tudja! Azóta áll a harag köztük szigorúan. Nemcsak a kromplira fizetett rá Duvedli, hanem az almára is. Azt mondják rossz nyelvek, hogy egy mázsányit vásároltak. Fűteni nem mertek, mert ez nem tett jót a gyümölcsnek. Fa- gyoskodtak a saját lakásukban, de az alma csak romlásnak indult. Hogy a drága gyümölcs kárba ne menjen, Duvedlinek mindennap almát kell enni. Valósággal finisei az almarothadással. Már példabeszédeket gyártanak róluk. Tegnap azt kiabálta Gregács mama szerel- metes magzatja után: — Hová indulsz Misikém ? A jól nevelt csemete ilyeneket kiabált vissza a lépcsőházból: — Oszlásnak, mint a Duvedliné almái. Szomorú életünkbe azért néha nagyritkán öröm is vegyül. A földszinten a fiatalasszony rosszul lett és mire észbe kaphattak volna a szomszédasszonyok, már két egészséges fiúgyermekkel szaporodott a t. ház létszáma. Szegények vagyunk, de ez a fiatal házaspár a legszegényebb közöttünk. De most mégis a leggazdagabbak, mert egyben a legboldogabbak is. A mi boldogságunkat sem lehet azonban ellopni. A részünket nem hagyjuk. Mindenki azt vitte ajándékba, amit tudott. Pavelkáék két kis edényt, Duvedliné pelenkákat, a mellettük lakó házaspár é 1 e lmiszert. Mondta is az ember, hogy a szomszédjukhoz csudára beszaladt a Jézuska. Mindenki adott szívből, mert most éreztük, hogy mennyivel, de mennyivel nagyobb öröm adni, mint kapni. Boldogság. Egy Ruszkin nevű bácsi azt Írja a “Modern Painters” cimü k ön yvében: “Sem az óránkénti százhúsz kilométeres sebesség, sem az, hogy percenként ezer méter szövetet gyárthatunk, nem tesz bennünket egy szikrányit erősebbé vagy boldogabbá.” Valahogy igy van, mert ebben az esetben is mi történt? Most senki sem mondta, hogy minek a gyerek ebben a nyomorult világban. A ház népe egymással versenyzett, hogy jót tegyen, a fagyos szivekbe meleget vihessenek. Úgy látszik, ez a boldogság. Furcsa egy ház, telve egészen furcsa emberekkel, de ebben az 'egy külvárosi házban benne van ez egész emberiség lelke és talán az isteneknek sem tetszenék, ha nem igy lenne. Payelka a hideg ellenére kinn pipázgat az udvaron, amikor meglát, arca felderül, bizalmasan belém karol és titokzatosan súgja: — Ide hallgass Stószkám Van nekem egy csuda klassz tipp. Kicsináltam, hogy egyik kis srácnak a háziúr lesz a keresztapja. Na mit szólsz hozzája? Mit szóljak? — Apus, elvagyok magától ragadtatva. Ilyen ház a mi házunk, ahol nem marad senki sem magára, különösen ha a t. ház segítségére van szüksége. AZ UJ CSATADAL Erősen tartja magát az a legenda, hogy 1917-ben, amikor az amerikai katonák Francia- ország földjére léptek, az első csapatot vezénylő tiszt kardját kihúzva igy szólt: “Lafayette, we are here!” (Lafayette, itt vagyunk.) Tekintettel a hasonló helyzetre, pályázatot hirdettek egy uj csatadalra, amelyet az Európába küldendő katonák énekelni fognak. A dijat nyert dalnak ez volt az eredeti cime: “Lafayette, újból itt vagyunk!” Közben azonban Pétain és Hitler “ösz- szekolabaráfkoztak.” Szegény szerző mit tehetett, hirtelen kitörölte Lafayettet. Végre is nem üdvözölhetik az amerikai szabadságharc hősét a levegőből dobált bombákkal. ROOSEVELT ELNÖK levelet intézett a Nemzeti Tanács elnöke, Wm. S. Knudsen- hez, amelyben annak elkerülését alánlja, “hogy a szabad demokratikus Amerikában bármilyen kis mértékben is elhara- pódzzék a diktátorok megany- nyi tévtana és gyülölködési elmélete, amely a nemzetiségi munkások megkülönböztetésében nyilvánulna meg.” Enyhe védelem ez azok részére, akiket a különböző regisztrálások, ujjlenyomatok és az egyébb propaganda befolyások lehetetlenné tettek már is, hogy megélhetésüket évtizedes szakmájukban keressék meg. NÉGEREK MUNKALEHETŐSÉGE A VÉDELMI IPARBAN Sidney Hillman, az Office of Production Management társ- igazgatójának aláírásával körlevelet küldtek ki mindazon gyáraknak, amelyek védelmi szerződés alapján gyártanak hadifelszerelést az Egyesült Államoknak. A levél kiemeli, hogy bizonyos f o glalkozási ágakban mesterséges munkáshiányt kreáltak (főként a szakmunkásokat illetőleg) azáltal, hogy jó szakmunkásokat faji okoknál fogva nem alkalmaznak. A nevezett iroda elvárja, hogy a gyáros, aki védelmi munkán dolgoztat, mielőtt más vidékről hozatna munkást, alkalmazza a helyi erőket. Gyakran előfordul, hogy kitűnő néger szakmunkásokat napszámos munkára fognak, vagy pedig teljesen kiküszöbölnek a védelmi munkalehetőségétől.Mr Hillman még hozzá tette, hogy a legjobb képességekkel rendelkező néger munkásokat a szakiskolákból is menesztették mert a kurzus elvégzése után képtelenek számukra megfelelő munkát találni. A körlevél arra kéri a gyárosokat, akik védelmi célokra dolgoznak, hogy munkás alkalmazási felfogásukat tisztázzák és igyekezzenek a színes fajt is alkalmazni. E rendkívüli időkben minden munkáskezet alkalmazni kell, hogy a védelmi ipar hiányt ne szenvedjen. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát dalom Forradalmi Ipari badse- verbuváltál, a társadalmi forra- regébe?
