Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
1941, junius 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal A "SIDE SHOW" Az amerikai cirkuszok szokásba hozták, hogy a főnézőtéren kivül eső kisebb látványosságot, “side show”-t nyújtsanak. A múlt héten tetőpontra jutott nagy munkás ellenes hadjáratnak is több ilyen “side show” mellékterméke volt amelyeket érdemes felemlíteni. 1. Hetekig tartó hangulat- keltéssel készítették elő a talajt a sztrájktörő rendelet kiadására. Ezen idő alatt mindig csak a kommunista vagy názi agitátorokról írtak és beszéltek. De abban a pillanatban, mihelyt az elnök a hírhedt rendeletét aláírta, rögtön neki ugrottak a Wagner törvényeknek és a kongresszusban egymás után hozták a Wagner törvények megsemmisítését célzó határozatokat. 2. Noha a sztrájkolok állítólag kommunisták és názi szim- patájzerek voltak, mihelyt visz- szamenték a munkába, azonnal jó, hazafias munkásokká váltak. Ebből következik, hogy az éhbérért dolgozó munkás hazafias, mig a magasabb béreket követelő hazaáruló. Az ingle- woodi gyárban 50 centig terjed a hazafiság, ennél többet kérni már árulás. 3. A hadügyminiszter parancsára Hershey generális kiadta Igen sokat beszélnek manapság az áruról és az árutermelő társadalomról. Még az álszocializmusok is. Sőt, ezek mindenekelőtt. Szeretik az árut és “uj társadalmukban” termeltetnék is. Csak, persze, misztikus formába öltöztetnék az árut, uj nevet adnának neki, de a lényeg változatlan maradna. Époly változatlan, mint a munkás helyzete. Az áru a munkatermékeknek az a történelmi formája, amelyet tőkét—bérmunkás termelőviszonyok között a termelő- eszközök tulajdonosa, a tőkés jókat, minden lőszerszám hangját^ de ezt a hangot nem ismeri. Körülnéz és látja, hogy a rohamvonalak felett gömbölyű fehér fellegecskék lebegnek. Ösz- szerezzen, feladja a csatát mert a gyakorlott tüzér rögtön felismeri ,hogy az angolok egy uj lőszerszámot használnak: egy uj technikai korszak köszöntött be, amely ellen az ő hadviselési művészetének lendülete tehetetlen. Nem Wellingtonnal és Blücherrel szembefi vesztette el a csatát, hanem egy uj gépvilággal szemben... Huszonkét évvel későbben IV. György király Brightonban udvari fogadást tart. Shrapnell tábornok feszesen áll legfőbb parancsnoka előtt, aki a generális nevénél visszaemlékezik arra a legendára, hogy ez a tiszt, bár akkor Angliában tartózkodott, döntötte el a Waterlooi győzelmet. “Miért nem hallottunk önről és a lövedékéről?” És most megtudja egy angol a rendeletet, hogy a sorköteles munkást, ha sztrájkol, tényleges szolgálatra kell behívni. Ez azt jelenti, hogy a hadseregbeni szolgálat BÜNTETÉS. Pedig az ország minden részében felragasztott óriási plakátok hirdetik, hogy micsoda élvezet az amerikai/katonának az élete és milyen nagy előnyöket hoz annak a szerencsés halandónak, aki önként magára veszi a mundért. És ime, most mégis, mint nagy BÜNTETÉST húzzák a sztráj kólókra azt az egyenruhát. 4. A Dies bizottság washingtoni vizsgálatán kiderült, hogy fényképekkel és tanuknak eskü alatt tett vallomásaival megerősített bizonyítékot adtak az FBI (Szövetségi titkos rendőrség) kezébe a munkáltatók sza- botálásáról, de az FBI nem mutatott a dolog iránt semmi érdeklődést. A vád szerint a clevelandi Aluminium Company bizonyos Haskel nevű managere tönkretett repülőgép “engine-mold”- okat (gépmintákat) és bevert számos ablakot. A kártevést aztán a munkásokra fogta, akik sztrájk előtt álltak. Tekintet nélkül arra, hogy mi igaz ebben a vádban, a fontos az, hogy az ilyesmi az FBI-t nem érdekli. kizárólag eladás (profitszerzés) céljából termeltet a bérmunkással. Tehát: A tőkés gazdálkodásban minden munkatermék amely valamilyen szükséglet kielégítésére szolgál, áruformát ölt. Az, hogy a szükségletek amelyeket az áru kielégít, a gyomorból vagy a fantáziából erednek-e, semmit sem változtat a dolgon — mondja Marx. Az áruk közvetlenül (például élelmiszer) elégíthetik ki az ember szükségletét. A munkatermék mindenféle társadalmi viszonyok között használati tárgy, de csak egy feltaláló történetét, akinek az volt a balszerencséje, hogy egyben katonai volt. Életének két szaka volt: az elsőben róla és bolond fegyveréről az emberek semmit sem akartak tudni, a másodikban pedig nem volt sza- band róla tudniok. Holland-Gu- yanában harcoltak vele először az angol csapatok “fényes”: borzalmas eredménnyel és akkor a tüzéri kar nagy kegyesen tudomást vett a találmányról. Egyben azonban a feltaláló azt a hivatalos parancsot kapta, hogy hallgasson a találmányáról. A drasztikus indokolás: “Mit ér a legjobb fegyver, ha mindenki beszél róla, mint egy roszhirü személyről!” A legkeservesebb parancs volt ez, amit Shrapnell tábornok hosszú katonai pályáján kapott, mert nemcsak az elismeréstől fosztotta meg, hanem lehetetlenné tette megtakarított pénzének megtérülését, amelyet a találmányra fordított. —Y— történelmileg m e ghatározott fejlődési korszakban válik áruvá. A termék áruformájához éppen úgy odatapad a tőkés— bérmunkás tér melőviszony, mint ahogy ez a tőkeformájában megjelenő termelőeszközökhöz is odatapad. Az, hogy a tőkés termelésben sem minden munkatermék áru (például a paraszt sajáttermelésü nyersanyagból saját használatra szőtt vászon) az általános irányzat lényegtelen mellékzön- géje, egy elmúlt termelési rend korcs maradéka. \ Mindezek alapján az áru jellemző tulajdonságait a következőkben sorolhatjuk fel: 1. Munkatermék. 2. Bérmunkás termeli. 3. Tőkés termelteti eladás haszonszerzér céljából. 4. Az áru éppen ezért a munkatermékeknek az a történelmi formája, amely feltételezi a tőkés— bérmunkás termelőviszonyt. 5. Igen lényeges tulajdonsága az árunak az, hogy mint termék nemcsak eredménye a munka- folyamatnak, hanem egyúttal annak feltétele is. Ez a körülmény a társadalmi termelés törvényszerűségeiből folyik. Minden áru, mint a használati érték és csereérték dialektikus egysége jelenik meg előttünk. A használati érték nem más, mint az áru hasznossága; az árunak az a tulajdonsága, hogy valaki kabátként, kenyérként, stb. elfogyaszthatja, felhasználhatja, még pedig azért, mert szüksége van rá. A használati érték ilyképpen az áruk minőségét (kabát, vagy kenyér, vas) fejezi ki. Ezért mondja Marx; “Az áruk használati értéke külön tudományágnak, az áruis- merettannak a tárgya.” A csereérték alapjában véve nem más, mint a különböző Róbert Károly körút luxusautók nélkül, a nagy körutak elegáns forgalma nélkül. Angyalföld körútja ez, deszkakerítésekkel, falra ragasztott moziplakátokkal. Siető munkások, hangos gyerekek, b e vásárló asszonyok, amint egy pillanatra megállnak egy moziplaká.t előtt. Angyalföld körúti mozija, a Délibáb kertmozgó most a “Halálgolyó”-t hirdeti. A plakát megmondja, mi történik a filmben. “Egy nagyvilági nő borzalmas élete, aki tönkre teszi férjét, barátját és mindenkit, aki útjába kerül” — ezt adja a film. Ugyan mit vetít elénk Angyalföld hétköznapja, melyben a munkáscsaládok játszák a főszerepet ? Itt van a kis Lehel-piac ütött, kopott deszkabódéival. Éjszakánként patkányok futkosnak a bódék között.Reggel két zsákból összevart ponyvát térit a piaci árus a kirakóasztal fölé, hogy az égető nap össze ne aszalja a zöldségfélét. A piacon a bevásárló asszonyokból nem látni mást, mint megnyúlt, aggodalmas arcokat, óriási kézikosarakat. Nagy a kosár, mert nagy a család. A zöld bab kiáruk csereviszonyszámának kifejezése. A csereérték azt jelzi tehát, hogy az egyes használati értékek (kabát, kenyér, vas) milyen arányban cserélhetők ki egymással. Például két kilogramm fáért kapok egy kilogramm szenet; vagy egy kilogramm szénért kapok két kilogramm fát. A csereérték azt az arányszámot tünteti fel, amely szerint az egyes használati értékek egymással kicserélhetők. Ez az arányszám természetesen idő és hely szerint állandóan változik. Ezek alapján az áruk, mint használati értékek különböző minőségűek (egy kabát, öt kilogramm kenyér, 10 kilogramm vas, stb.) Azonban a használati érték épp úgy nem tünteti fel az áru tényleges értékét, mint ahogy a csereérték sem tünteti azt fel. Az áruk felületes vizsgálata szerint minden áru éppen annyit ér, mint a másik, csak megfelelő arányban forduljon elő. Egy kabát értékesebb, mint egy kilo kenyér, de 100 kilo kenyér már érhet any- nyit, mint egy kabát. írjuk is fel nyomban ezt az egyenletet: 100 kilo kenyér egyenlő 1 kabáttal, vagy fordítva: 1 kabát egyenlő 100 kiloke- nyérrel.Tudjuk most már, hogy mi a kenyér, vagy kabát értéke? Nem. Csupán azt tudjuk, hogy egy kabát hány kilo kenyérrel cserélhető ki. Fölmerül tehát a kérdés: tulajdonképpen mit kell értenünk érték alatt? Hangsúlyozzuk: az áruk csereértéke és használati értéke nem azonos az áru értékével. A kérdés ezekután igy alakul: Mi szolgáltatja az áru értékét; mi teszi az egyik árut értékesebbé a másiknál ? Földes Mihály lója 36 fillér, egy kosárba négy kilót belőle, de ez meg se koty- tyan, mert uborka is kell. Kilója 30 fillér, rózsaburgonya kilója 23 fillér, de ezt már nagy betűkkel irta ki az árus. Mégis drága. Amióta Szent-Györgyi professzor megtalálta a zöldpaprikában a C-vitamint, Angyalföldön is tudnak a nagy felfedezésről. A gyereknek jót tenne egy kis vitamin. De a zöldpaprika darabját 10 fillérre tartják alku után is 6-ért lehet elvinni. Gyümölcs? Riasztó árak a munkásnegyed piacán. Barack kilója 96 fillér, ribizli 40, pöszméte 60, édesalma 80 fillér. Ráadásul a választék sem olyan nagy, mint a belvárosi csarnokokban. — Lajcsi — kosárral a karján egy munkásanya kiált gyerekére, — szedd magad, itt van egy pengő ötven, fuss a Röppentyű uccába! Hozz egy disznófejet, de ne adj érte többet 88 fillérnél! A gyerek, markában a pénzzel elfut és eltűnik a bódék mö- jgött. Főzeléket keres a gyerek Angyalföld proligyerekei valóságos kis bűvészek. Tudják, Az áruról Elhagyott telkeken nyaral a gyerek Angyalföldön
