Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-24 / 1164. szám
1941 május 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “H alálmadarak” (A—1) A levegő meghódítása a repülőgép által nagy haladását jelentette a technika vívmányának. Hiszen amikor gyermekkorunkban, a nagy meseköltő Verne Gyula elbeszéléseit olvastuk, mert akkor még csak fantasztikus gyerekségnek vették az emberek úgy a léghajót, mint magát a tengeralatt járó hajókat. Ma azonban, már mint való eseményeket tárgyalhatjuk, még pedig, mint olyant, ami a leghatásosabb romboló eszköz. Napiesemények közzé tartozik, hogy a repülőgép csoport az éjjeli sötétségben egész városokat bombáznak rommá, ezreket tesznek földönfutókká, sokakat pedig halálba küldenek- Mindenki csodálkozik ma a repülőgépek teljesítménye felett. Azonban az emberiség nagytömege nem gondol arra, hogy a technika ezen vívmányát sokkal előnyösebben kilehetne használni — nem rombolásra, vagy emberpusztitásra — hanem a távoli közlekedés gyors lebonyolítására. Igen ám, de az emberek nagy tömegének gondolata és cselekedete sohasem halad párhuzamosan a technika fejlődésével. Láttuk az eseményeket a szerszámgépek fejlődésénél, amikor a géptermelés váltotta fel a kézitermelés helyét, ami a valóságban megkönnyítette a termelést, ugyanakkor nem lett könnyebbségére magának a termelő osztálynak; mert ahelyett, hogy saját helyzetét javította volna, inkább kevesebb alkalma akadt a megélhetés lehetőségéhez. Maga a géptermelési rend meggyorsította a termelést, ami által mindig kevesebb és kevesebb emberi munkaerőre van szükség. Nem is lehet ezen csodálkozni , mert a magántulajdon rendszerére épített társadalmi rendnek mindig csak egy volt a főcélja, mennél kevesebb munkaerőt alkalmazni — és min- nél többet termelni. Ilyen termelési rendszerben azután, hogy a termelés fennakadást neszenvedjen, terjeszkedésre van szükség. A magántulajdonra épített gazdasági berendezkedés ebben az irányban haladt és hogy külkereskedelmét biztosítani is tudja, azért kellett minden ország kapitalista rendszerének arról is gondoskodni, hogy ha kell, hát fegyveres erővel is biztosítsa az áruinak külföldön yaló elhelyezését. Ezen céloknak keresztül vitelére, ma legalkalmasabbak a halált osztó repülőgépek és vizalatt járó buvárhajók. Hogy mi lesz a háború befejezése után, arra az emberiség nagy tömege nem gondol, különösen mostan, amikor a háborús iparok felszippantották a munkanélküliek nagy részét. Maguk a háborút irányítók sem tudnak a jövőbe látni, csak találgatnak, mindegyik a maga igazát akarja bizonyítani — ha ugyan ilyesmiről szó is lehet. Egy azonban egészen bizonyos, hogy az lesz a győztes, aki olyan terveket fog tudni kidolgozni, amely a jelenlegi társadalmi ferdeségeket egy olyan egyenes mederbe fogja tudni terelni, ahol a társadalmi javak egyehletes elosztása fogja képezni a társadalom« gazdasági alapját- Most a munkás milliók egy része katonai szolgálatban van, másrésze pedig a hadianyagok előállításában van elfoglalva. Ezekre a csoportokra nagy feladat vár a háború befejezése után. Mindenki elösmeri, hogy a munkásosztály a legfontosabb tényezője a háborúnak, mert minden szükséges anyagot előállít. Ha azonban maga. a munkásság a jövőben is csak másokra fogja bizni osztály érdekeit, akkor még az elmúlt gazdasági pangásnál is szomorúbb helyzetbe fog kerülni. Nincs most idő arra, hogy a halálmadarak teljesítménye felett lelkesedjünk — hanem vegyünk időt a gondolkozásra, hogy azután közösen tudjunk cselekedni — nem egy újabb háború viselése céljából, hanem egy olyan gazdasági rendszer megvalósításáért, amelyben nem fenyegetnek többé a haláltosz- togató repülőgépekről ledobott bombák, amikor az alvó embereknek álmokban nem kell hősi halált halni, hanem, mint az emberi társadalomnak minden tekintetben egyenjogú tagjai, nem félelemmel, hanem lelkesedéssel tekinthetünk a technika minden ujahb vívmányára, mint olyanra, amely minden tekintetben könnyebbségére lesz az emberiségnek, hogy igazán békésen és boldogan élhessünk. Maga az IWW egy ilyen társadalmi rendszer felépítéséért igyekszik megszervezni a munkásosztályt, mert csak úgy érhetjük el célunkat, ha a munkásosztály megérti és betölti a ráeső hivatását. A MENEKÜLŐ PATKÁNY Régi tengerész monda szerint, a hajón levő patkányok megérzik ha a hajó veszélybe kerül és idejében elmenekülnek róla- Minden szabadság szerető ember reméli azt, hogy a nácizmus hajójának a sülyedését jelenti az, hogy Hitler legundokabb patkánya Rudolf Hess, elmenekült Németországból.R’u- dolf Hess a náci vezérkar legfelsőbb garnitúrájából való, tulajdonképen ő volt Hitler esze és hogy is mondjam.... a barátnője is. Ez az aljas náci irta Hitler beszédeit, együtt írták, illetvp Hess öntötte értelmes formába a nácizmus bibliáját a Mein Kampf-et. Mikor e sorokat irom, még nincs tisztázva az, hogy Herrn Hess miért szökött Angliába, azonban kétségtelen, hogy a nyomorult életének a megmentését, a nácizmus bukása után való felülmaradását célozza útja. Viszont' nem lehet az, hogy ha Hitler bukik, hogy ez az átkozott alak mégegyszer felülre kerekedhessen. Hitler után nem jön és nem jöhet újra Hess és* társai, még akkar sem, ha az angol toryknak ez kedves volna és erről gondoskodni fog az angol és a német proletariátus. Ez a patkány menekülés megismétlődhet magyar vonatkozásban is. Ellehetünk készülve rá, hogy a teljesen rohadt magyar hajóról is menekülni fognak a patkányok és igazán nem lenne meglepetés, ha Horthy- val az élen egyszer csak itt üdvözölhetnénk a magyar patkányokat is, de ennek az üdvözlésnek méltónak kell lenni ahhoz a förtelmes gazsághoz, amelyet ők a magyar nép eljen elkövettek. Nincs olyan árulás, amelyet a mai magyar kormányzat tagjai elkövethetnének Hitlerrel szemben, hogy az bocsánatot adna az elkövetett bűneikért A Rudolf Hesseknek, Horthy Miklósoknak nincs, nem lehet bünbocsánat! A KILENC ÖREG UR Pár éve még ez azt jelentette, hogy a Supreme Court 9 bírája minden olyan törvényt, amely valamiként belenyúlt a kapitalisták profitjába, azt ez a legfőbb hatalom alkotmány ellenesnek jelentette ki. A New Deal minden reform törekvését fiaskó jelezte volna, ha a sors nem lép közbe és meg nem ritkítja a kapitalizmus bástyájának e soraitAz utóbbi időben egy pár nagy korporáció, köztük Ford, a Republic Steel, a legnagyobb erőfeszítést csinálta, hogy a Supreme Courton alkotmány- ellenesnek jelentessék ki a Labor Boardnak azt a döntését, amely arra kényszeritette ezeket a nagyvállalatokat, hogy a megrendszabályozott munkásaiknak a hátralékos munkabéreit kötelesek megfizetni és őket munkába vissza helyezni. Ez az ítélet nemcsak azt jelentette, hogy sok százezer dollárt kell hátralékos munkabérben kifizetni, hanem végét jelenti annak is, hogy a munkásokat mozgalmi ügyekben meglehessen rendszabályozni. Ezért vonultatták fel a legnevesebb ügyvédeket a Supreme Court elé, de hiába, mert a legutóbbi hetekben két ilyen ügyben is Ítéletet hozott a legfelsőbb bíróság, illetve jóváhagyta a Labor Board Ítéletét. Ez a döntés azt jelenti, hogy a hírhedt szervezet-ellenes korporációknak milliókat kell kifizetni azoknak, akiket szervezkedés miatt bocsájtottak el. Természetesen ez a mai liberális felső bíróság nem fogja es nem is tudja elintézni a munkásosztály problémáit, azt maguknak a munkásoknak kell elintézni a helyes szervezkedés megtalálásával. A SAJTÓ DZSUNGEL A munkásmozgalom általában nem sokra becsüli a polgári lapokat, jól tudva azt, hogy még a legliberálisabb is ellenség számba megy, mert a lapok is kapitalista vállalatok, ahol a profit az irányadó. A nagy amerikai újság trösztök éppen úgy, mint a megélhetési kísérletet jelentő magyar nyelven megjelenő lapocskák, olyanok, mint a prostituáltak, annak adják oda magukat, aki megfizeti őket, a ritka kivétel, csak megerősíti ezt a szabályt is. Böngészve a magyar ujságOr kát, akik csak a közel múltba fogadtak hűséget a demokráciának, meglepetve láthatja a nyílt szemű olvasó, hogy minden fogadkozásuk ellenére is hűséges szolgái a magyar kormánynak, amelyet pedig Amerika hivatalosan is besorozott abba a csoportba, amely jogtalanul támadta még szomszédait és a nácizmus vizein evez. Strucc módra, a homokba dugják a fejüket és elhallgatják, úgy Roosevelt elnök, mint Hull külügyminiszter elitélő nyilatkozatát, nem különben a magyar kormánynak Amerika elleni nyilatkozatát. A háborús híreket úgy állítják be ezek a lapok, hogy az Hitlernek legyen kedvező, szívesen közük Lindbergh, Wheeler nyilatkozatait, akkor, amikor a vezércikkekben a'demokráciát dicsőítikAmerikai magyar • ügyekben is, az a szokás, hogy agyon dicsérni az egyleti vezetőket, a papokat és elhallgatni azok minden disznóságait, mert hisz azoktól függ az, hogy hirdet- nek-e lapj ukban. ■ Legutóbb a Himler lapok fenyegetik meg a papokat, ha nem, bánnak tiszteséggel a szerkesztőkkel, ha hasonló eset előfog fordulni, mint East Chicagóban, ahol az egyházi gyűlésről kiutasították azt a szerkesztőt a papok, aki lapjában leközölt egy nyilatkozatot, amelyben a hívek arról panaszkodnak hogy a papjuk eladta a templomukat, a hívek megkérdezése nélkül. Mi elhisszjik, hogy a szerkesztő urak sok mindent tudnak a papokról, de tudjuk azt is, hogy a kéz-kezet mos elv alapján továbbra is elfogják hallgatni a I papi disznóságokat. \A leadott ' fenyegetés csak arra jó, hogy egy kissé sarokba szorítsák a papokat, akik — joggal — lenézik az őket kiszolgáló Írnokokat. IZENET MAGYAR MISKÁNAK A gumi ipar városában, Ak- ronban is megjelenik egy a fent bemutatott sajtó termék, melynek a szerkesztője szintén jelenvolt a washingtoni értekezleten. Szintén fogadkozott a demokrácia bajnokaként, de a lapjában hótr(|l-hétre egészen szemtelenül Magyar Miska rovatában a nácizmust szolgálja. A közel múltban mi belénk rúgott, mert azt mertük írni, hogy Horthyék aljas, lesipuskás támadást csináltak a Jugoszlávok ellen — akiknek csak pár héttel ezelőtt ígértek örök barátságot, — mint magyarok szégyeljük magunkat. Erre írja Tarnóci ur: “Úgy óvasom az újságba, hogy nimöt-magyarok a bácskai mögszállás miön szigyenlik hogy ük is magyarok. Hát nagyon rendjin van, mer én is éppen azon szigyenkezem, hogy ők is magyarok.” Hát hisztelt Magyar Miska, én úgy látom, hogy ismét ne-
