Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-18 / 1146. szám
Roosevelt elnök beszédének jelentősége Amerika fölött még nem száguldanak az ellenség bombázó repülői, az amerikai fiuk milliói még nem állnak szemben a sáncokban az ellenség katonáival, az amerikai tengerészeti haderő még nem áll lesben az ellenséges hajókra, hogy azokat a tenger mélyére sülyessze, mégis a legfontosabb háborús esemény Roosevelt elnök beszéde volt, melyet a kongresszus előtt mondott el a múlt héten. Beszédében a háborús védelmi tervezet vázlata volt összefoglalva, melynek lényegét az képezte, hogy azonnal 17 és fél billió dollár megszavazását kérte a háborús védelmi célokra. A védelmi célok alatt nem az értendő, hogy a repülőgépek, tankok és hadihajók ezreit kell előállítani és beraktározni, hogy majd a védelmi helyzetben azokat azonnal előlehessen venni és védekezni velük. Hanem egészen nyíltan és tisztán kihangsúlyozta, hogy amilyen gyorsan a háborús felszereléseket előállítani tudjuk, olyan gyorsan kell átszáüitani Európába a demokratikus országok védelmére a fasizta támadókkal szemben, így tehát ha egyelőre félábbal is, de Amerika belépett a háborúba és ha a háborúskodás még egy ideig tartani fog, csak rövid idő kérdése, hogy mint aktiv részese legyen annak. Az is tény volt Roosevelt elnök beszédében, hogy ismét ígéretet tett arra, hogy idegen földre nem fog küldeni amerikai fiukat háborús harcokra, és kizárólag az amerikai conti- nens védelmére szükséges a kötelező szolgálat bevezetése. Mondjuk azt, hogy amilyen jó akarattal mondotta ezt Roosevelt elnök, olyan jó akarattal el is hisszük neki. Azonban a közelmúlt eseményei rácáfolnak az ilyen ígéretekre. Mert Hitler is kezdetben csakis az ország védelmére készülődött, amihez megvolt ugyanaz a reális joga, mint az angoloknak. De amikor aztán fölkészült, a védelemből támadó hadjárat lett. Ugyanez volt a helyzet Mussoli- niék esetében, szintén a védelemre fegyverkeztek, aminek a következménye az lett, hogy a szegény ethiopiai néptömegeket agyon védelmezték. Sőt még az úgynevezett “munkáshaza” védelmi fölkészülődésében is ugyanez volt a helyzet. Arra épült Sztalinék vöröshadserege, hogy a Szovjet Unió területi épségét megvédelmezze. Mikor aztán már elég erősen fölkészült a vöröshadsereg a “védelemre” Lengyelországnak felét magához védelmezte, majd Finnországot védelmezte meg és egy egész csomó kisebb országot vett védelmébe, kiépített katonai haderejének fölényével. Ahol tehát hadsereg és muníció van, ott találtatik alkalom a tényleges gyakorlatra is. És ugyanez a morál fogja követni az amerikai háborús védelmi fölkészülődést is. Mert azt elhisszük, hogy az amerikai repülőgépeket és hadihajókat az angol katonák fogják irányítani, amikor a rendelkezésükre bocsátják. De azt ánár sehogy- sem tudjuk elhinni, hogy a most,lázasan és overtime munkával készülő millió és millió amerikai katonai ruhába angol katonákat fognak bujtatni? Az bizonyos, hogy az amerikai katona ruhákat az amerikaiak fogják viselni és az bizonyos, hogy nem csak mint disz öltözéket. Szóval az elnök beszéde alapján meggyőződhettünk arról, hogy a tényleges háború felé egy hatalmas lépést tettünk. És itt következett be az a kritikus helyzet, melybe a forradalmi munkásság került. Mert mi gyűlölettel viseltetünk minden háborús gyilkolással szemben és egész életünkön keresztül arra oktattuk a munkásosztályt, hogy mint testvérek osztályérdeküknél fogva egyesüljenek az igazi ellenségük az uralkodó osztály ledöntésére. Ha tehát bennünket kérdeznek, hogy hói állunk ebben a háborúban, Hit- lerék vagy az angol imperialisták oldalán, akkor minden tétovázás nélkül, bátran mondhatjuk, hogy egyik oldalon sem, és szivünk mélyéből azt kívánjuk, hogy mindkét rendszer örökre pusztuljon a föld színéről. Vagyis nem segíthetjük sem a német fasizták, sem pedig az angol imperialisták érdekét ebben a barbár embergyilkolásban. Csakhogy ezzel az állás- pontunkal akaratunk ellenére is, már is német fasiszták részére adtunk segítséget, mert ahogyan a háborús helyzet áll, ha Anglia nem kap segítséget több mint bizonyos a német nácik győzelme. És ahogyan nem szabad arra gondolnunk sem, hogy az angol imperialisták érdekét szolgáljuk, úgy még annál is inkább a legnagyobb bűnünk az lenne, hogy a munkás- mozgalomnak még a magvát is kegyetlenül kiirtó nácik rendszerének a szolgálatába szegődnénk. (Folytatás a 3-ik oldalon) (B-y) Az Egyesült Államok népét komoly veszély fenyegeti. Bár a veszély nem rögtönös, sőt nem is valószínű, hogy egy-két éven belül utoléri Amerika népét, mindazonáltal a/veszély ott van. Valódi és rettenetes. Az még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy nem mindenki látja a veszélyt. Azonban néhányan már nyilvánosság előtt nyilatkoztak és fölhívták a nép figyelmét erre az alattomos és borzasztó veszélyre, ami a sötétben lappang. Mi ez a veszély? Nem járvány, nem kolera és pestis. Nem földrengés, vízözön vagy szélvihar. Nem polgárháború, nem forradalom. És végül nem fegyveres ellenség, nem háború. Hát akkor mi lehet az, amit az éles szemű emberek fölfedeztek, mint a legnagyobb és leg- közelebbre eső katasztrófát? A BÉKE, HONFITÁRSAK, A BÉKE! Ez fenyeget, ez kisért mint egy gonosz szellem. Amint illik, először a kapitalisták egyik csoportja fedezte fel eme átkos lehetőséget. Ezek már egy évvel ezelőtt megmondták, hogy ők nem kockáztatnak befektetéseket háborús ipari kellékekbe, hacsak valami biztosítékot nem kapnak a béke veszélye ellen. Elvégre az elnök (és a választás előtt az ellenjelölt is) állandóan azt mondta, hogy a háborút távol tartják Amerikától. Sőt azt hangoztatta, hogy békét akar. No de a kérdést megoldották úgy, hogy “önvédelmi fegyverkezést” kezdtek, valami 20 billió dollár árlejtéssel. Hát ez már valami, mert ha aktuális háború nélkül is biztositva vannak a kapitalisták arról, hogy a háborús termelés zavartalanul fog folyni, akkor van értelme a befektetésnek. így aztán lassanként az ösz- szes kapitalisták a háborús termelésre alapítják a működéseiket, a munkások nagy része abban helyezkedett el, vagy remél elhelyezkedni és igy eljutottunk oda, ahol már a béke lehetősége és igy a háborús iparok megállása nagy nemzeti veszélyt jelent. Arra az önként fölmerülő kérdésre, hogy miért nem lehetne a 20 billió dollárt másra költeni, mint például jobb munkáslakások, utak, iskolák fölépítésére, a válasz egyszerű: nincs benne elég haszon. Ezek után könnyen érthető ama látszólagos “összefügget- lenség”, ami a cikk címében van: “Veszélyben a haza, vagy Szeresd ellenséged mint tenma- gadat”. Mert ugye csak az ellenségeinknek köszönhetjük, hogy nincs béke, másszóval a nagy nemzeti veszély mindaddig nem üt le ránk, amig ellenségeink lesznek, ergo szeretnünk helyes és kell is az ellenségeinket. A kapitalizmus és a bibliai logika igy találkozik és egészíti ki egymást. Érdekes az, hogy ezt a logikát több ember fogadja el, mint azt, hogy kooperativ és felebaráti alapon a világ munkássága békében termeljen javakat a saját számára. A régi jó “keresztény” világ A papok, képmutató irók és tanárok, visszasírják a régi jó hívők világát, amikor a templomokba való hetenkinti megjelenés szinte törvényszerű volt. Amikor a papoknak a szavai szent és kétségen felüli volt. Amikor az egyházfők szabták meg a törvényt és mondták ki a végső ítéletet. Egy néhány ilyen jó keresztény ítéletet és cselekvést melyet akkori irók, leginkább szerzetesek, mert másoknak nem is igen volt szabad megtanulni írni, irtak le, igy még a vallásos emberek is elhi- hetik. 1470-es években Basel váróban egy kakast per alá fogtak, mivel egy tojást tojt, melyet a boszorkányok felhasználhattak volna a boszorkány konyhán csodaszerek gyártásához. A kakast bűnösnek találták és a köztéren elégették. Még 1740-ben is'egy tehenet halálra ítéltek, mert az ördögnek búvóhelyet adott. Genevában, három hónapon belül 500 boszorkányt égettél/ el. Egy egyházi kerületben . . . “Como” . . . egy éven belül egy ezer isten és ember előtt boszorkánynak bizonyított egyént égettek el. Csak Németországban több mint százezer egyházi- lag boszorkánynak talált egyént végeztek ki. Hogy milyen veszélyes volt, még csak kételkedni is, az egyház csalhatatlanságában az ily boszorkány pöröknél, William Blackstoné, egy angol iró az angolországi törvényeket ismerVeszélyben a haza, vagy szeresd ellenséged... HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM___________________CLEVELAND, 1941 JAN. 18 NUMBER 1146 SZÁM
