Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-10 / 1162. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941, május 10 Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. “VILLAHÁZMESTER KERESTETIK” — Irta: KOPTA KÁROLY — Aki keres, talál — gondolom magamban, mielőtt felkiáltok: Álláshalmozó leszek! — Nőm ijedten csuklik egyet, kisfiam máris száguld felém egy bögre vizzel: Mondtam, apu, ne ülj a napra! — Tán vaj van a fejemen? — Hát egy kicsi éppen lehetne — jegyezte meg nőm —, hasztálhatnám. Miről van szó? — Álláshalmozó leszek! — Sose tudtam, hogy burokban születtél. — Csitt! Mert még azt is igazolnom kell s hozzá szegénységi alapon! — Bár igazolhatnád bármily alapon, de te.... — Ne személyeskedj! Olvasd — Elolvasta. — Hát.... megpróbálhatjuk. Lássuk, burokban, vagy bürökben születtél-e ? * Szobalányféle nyitott kaput; az urak éppen a kertben vannak. Ott egy koros és egy korosabb ur fogadott bennünket. Röpke negyedórái faggatás után készen voltak velünk szerződést kötni. A szerződés értelmében kötelességünk lesz: járdasöprés, kapunyitás, lépcsők, folyósók, pince, padlás, mosókonyha, valamennyi ablak, nemkülönben a koros ur fajtyukte- nyésztelepének tisztántartása, a korosabb ur méhészetében való lelkiismeretes segédkezés, egyet len autójuk naponkénti lemosása, délelőttönként a konyhai teendőkben rendelkezésre, állni, nagymosáskor, vasaláskor mindent vállalni, a kertben locsolni, gyomlálni, az állandó melegvízről gondoskodni. Világos, hogy mindez potom- ság. Na, még aztán ez csak az érem egyik oldala! A másik oldala: az alagsorban kettőszobás összkomfortos lakás. Pont. De nem elég ez? Keblünk dagad, fejünket a magasba emeljük: kettőszobás összkomfortos lakásban fogadjuk majd családunk tagjait, házunk barátait, kedves ismerőseinket! Már-már aláírtuk a szerződést, mikor egy komor kérdés hangzik el: Van-e gyermekük? — A kettőszobás összkomfortos lakás ábrándképe már szinte tűnőiéiben van, mig nőm egy mártiranya szomorúságával szemében, leheli: — Egy négy éves fiú. — Sebaj! Mi is szeretjük a gyermeket. Nőm kicsiny híja, hogy ráborult az urak kezére. Aztán röpültünk a jó hírrel haza. Még aznap szemlét tartottunk lakásunk értékei felett. Vajh, nii méltó arra, hogy kettőszobás összkomfortos lakásunk tartozéka legyen ? A szemlén a szomszédok is résztvettek teljes tanácskozással és szavazati joggal. Bölcs mérsékletet tanúsítva rövid, hajnalig tartó megbeszélés után meg is állapodtunk, hogy hát mit is viszünk kettő- szobás stb. lakásunkba. Persze, a részletekre is sor került, úgyhogy, amikor a nagy nap felvirradt s a nyúzott gebével vont kocsi előállott, a kitüntetett tárgyakat egytől-egyig felrakhattuk rája. Az utón uj kétségek gyötörtek: vájjon egyetlen asztalunkat melyik szobába tegyük? A négy széket hogy’ osszuk el? A másfél méter futószőnyeggel mit ékesítsünk? Nőm magaké- szitette 1 darab lámpaernyője hol nyújtson intim hangulatvilágítást? Hogy közben néhányszor a zökkenőknél majd leharaptuk a nyelvünket, ezt észre se vettük. Kisfiam még persze, koránál fogva sem érthette a dolgot, egyre zavarta gondolatainkat. Egyre firtatta, mi is az az összkomfort? Eszik-e vagy isszák? És ha az olyan jó, kap-e belőle kétszer is? Fejem zúgott. Bántott a lelkiismeret, amiért magzatom szellemi nevelését ennyire elhanyagoltam, hogy most sehogy sem tudom neki a dolgot megmagyarázni. Már csak majd az elkövetkezendő szemléltető oktatás sikerében bíztam. * Célhoz érve láttuk a hivatalát letett házmester távozását. Mint a hajók a vizen, némán üdvözöltük egymást. A következő órákat azzal töltöttük, hogy berendezési tárgyainkat tologattuk. E tologatásokat mi még bírtuk volna, de nem a szekrény és az asztal lábai. Hol az egyik, hol a másik maradt el. Végre is abba hagytuk. Az úristen sem egy nap alatt teremtette a világot. Hogy abbahagytuk a rendezgetést, láttuk, hogy .itt sincs semmi, ott sincs semmi. Ha, majd eljön a holnap — vigaszíalgattuk m a gunkat. Másnap, hogy éppen szabadságon voltam, már hajnalban hozzáfogtam a házmesteri teendőm végzéséhez. Azaz, dehogy is a végzéséhez, mert hol voltam én még attól! Tűnő délibáb! Röviden: fellocsolva a járdát, lesepertem azt mind a három fron ton. Aztán egyebeknek estem. Súroltam, keféltem, dörzsöltem gyomláltam, gereblyéztem, trágyáztam. locsoltam, izzadtam, verejtékeztem, éheztem, szomjaztam, csakhogy délutánra elkészüljek. Nőm detto. ő szeretett volna közben valamit főzni is, de nem jutott rá idő. No, majd ha eljön a holnap! Akkora- már betanulunk s lesz arra is alkalom. Kisfiam is csak megnyugszik. ő ugyanis még mindig az összkomfortost kutatta: hol, merre van hazája? Ó, ártatlan gyermek! Hogy magyarázzam meg, hogy a bűvös szó, az összkomfort, voltaképpen kényelmet, igenis teljes kényelmet jelent. Megsimogattam pofácská- ját: ne bőgj! Nem látod, mily nagy komfortban élünk? Erigyj szépen játszani. Ám alig ment, máris jött: nem szabad a kertben játszani. — Nem? Hát eredj máshová játszani. Elment és visszajött: a ház előtt sem szabad. — Hogy, hogy? — A néni mondta, hogy ez nem külváros, ahol az utca tele van gyerekekkel. — És a másik ház körül? — Kérdezték, mit mamlasz- kodom a kerítés előtt? — Csudára szeretik itt a gyermeket! Hát menj a fáspincébe, ott talán még szabad játszanod ! GYERTYÁNLIGETTŐL 45 kilométerre, minden emberektől nem lakott helytől is van ilyen a miniszter szerint nem létező “zsidó munkásszázad.” Fairtással foglalkoznak s a kárpátok zord, hideg éghajlata alatt az éjszakát vékony sátorlap sátrakban, pusztaföldön kénytelenek 3-an egy-egy kis sátorban, melyben ki sem nyujtóizhatják magukat tölteni. Orvos nincs. Négy emberi érzésekből kivetkőzött antiszemita hiéna a parancsnoka ennek a miniszeterszerint “nem létező” zsidó munkásszázadnak. Az élelmezés állati mosléknak sem felelne meg. Az e célra szolgáló kincstári pénzt a parancsnokok egyszerűen kollektive sikkasztják el. A nyomorúságos napi 20 fillérnyi zsol- dot is 2—3 héttel később adják ki ezeknek a szerencsétleneknek mint ahogy járna. Aki megbetegszik orvosi segítség nélkül, vagy meggyógyul, vagy elpusztul. Ha a súlyos, kidöntött fákkal nem mozognak, amint a parancsnokoknak (tetszik, ba- rom módjára verik, bántalmaz-^ zák a szerencsétleneket. Mivel ezt a munkát a ruszinok szokták végezni, kik most munka- nélkül lézengve lázongani kezdtek emiatt a vett jelentés szerint az erdőirtást beszüntetik s bányamunkára lesznek vezényelve. De azért fasizta “honvédelmi” miniszter ur, zsidó századok, azok nincsennek ön szerint? Miilen idők! Millen emberek! A PESTIEK például 2 hete képtelenek zsírt jegyeikre kapni, illetőleg váhárolni. De a honvédelmi miniszter “meghívására” és Budapest kasszája terhére 200 Hitler-J ugendet etettek, itattak s szórakoztattak Pesten. A pestiek egy százalékának van csak módja a Deliért szálló éttermében étkezni, mivel az egyike a legdrágábbaknak. De a Hitleri csemeték nek kisebb hely nem is felelt volna meg. Elutazásukkor pedig utravalóul nemzetiszinü — Apu, az is összkomfort ? —- Az is az, a füzfánfütyölő- jét! Elmúlt a délután is, de még mindig nem voltunk készen, minduntalan szólt a csengő: tegye azt a padot oda! — Tegye Vissza! — Vegye fel azt a lehullott falevelet! — Már egy órája csenget valaki, miért nem nyit kaput? — Kérem, vigye ki egy kis sétára Hektort. Szem- melláthatóan ványódik rá! — Stb., stb. — És az esti locsolás! Mire besötétedett, ki voltunk. Csak a fiam kérdezte fáradhatatlanul: Ez is összkomfort, meg az is?.... Még hátra volt az esti vendégjárás. Jöttek, mentek. Ott strázsáltam a kapu előtt, de egy fillér le nem esett. Nőm először azzal jött ki, hogy hetenként csak egyikünk füröd- hetik. Majd azzal, hogy tiz óra után nem égethetünk lámpát. Aztán: ne folyassunk sok mosdóvizet. Függönyözzük be ablakainkat ! Stb., stb., stb. A helyzet nem javult másszallaggal átkötött élelmiszer- csamagokat kaptak fejenként. A pesti éhező ítiz és tízezrek pedig rendőri brutalitást, to- loncházat, internálást kapnak legföljebb. Hja, a faj a germán faj védelem az első a magyar grófoknak. A ^fíLÜGYMINISZTER tárcájának parlamenti 'tárgyalása során mondotta többek között “meggondolatlan egyéni akciók, felelőtlen külpolitizálá- sok megnehezítik annak a középeurópai feladatnak a teljesítését, amelyet a mi kezünkbe tett le a sors.” Ha jól emlékszünk a most hivatkozott sors akaratát egykor Horthyék éppen a román szuronyokkal kont- reminálták meg s igy kaparintották kezükbe az ország sorsának irányítását, megspékelve pár száz akasztófával és pár ezer ártatlan munkás és paraszt halálra kinoztatásával, nők ezreinek megbecstelenitésével stb. hasonló “ártatlan” erőszakosságokkal. A külügyminiszter is azt hiszi, mit honvédelmi miniszter kollégája, hogy a magyarok már tökéletesen meghülyültek, hogy az ilyen tudatos történelmi s a valósággal ellenkező állításokat bevesznek? Nem ott még mi magyarok nem tartunk. BUDAPEST lakossága számára 1939 október havában 61,195 sertést vágtak le, mig 1940 október havában Budapest nagyobbszámu lakosai részére már csak 38.394 darab sertés jutott. A túlzott germán kivitel, ami miatt az anyakocák száma a legtöbb megyében egy év alatt 80 százalékkal csökkent, katasztrofális méreteiben főleg a zsirhiányban máris érezteti hatását. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát dalom Forradalmi Ipari hadse- verbuváltál, a társadalmi forra- regébe? napra, sem harmadnapra. A hó közepére kidőltünk, felmónd- tunk. — Nahát, ez szemtelenség!— hajtogatta a koros ur, tudomást ,véve tervezett Távolmaradásunkról. — Ezért vesződtünk mi'magukkal annyit?- — kérdezte felháborodással a ko- rasabb ur. — Csak menjenek! Úgyse locsoltak lelkiismeretesen. A vízóra alig mutat fogyasztást! — olvasta rám ’ az ablakból a hölgy. A hátralévő napokban előfordult, hogy elfelejtettem este elzárni az öntözőcsapot. Hisz any- nyi dolgunk volt! Megesett, hogy csak reggel vettem észre, a csapot nem zártam el. Eljött a mi távozásunk napja is. — Ég veled, kettőszobás, összkomfortos lakás! Sose lássalak többé! Inkább egy tál étel éldtem fogytáig! A hölgy következetes lény volt. Búcsúnk pillanatában meg nézte a vízórát. Elájult. Nem mostuk fel. Úgyis annyi vizet fogyasztottunk....
