Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-03 / 1161. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 3. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL . . . .CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI MÁJUS MEGHALT Egy fél évszázada múlt annak, hogy a világ munkássága ünnepé avatta Május elsejét. Kemény harcok, rengeteg áldozat árán jutott el a proletariátus odáig, hogy minden hatalmi ellenzés dacára is meg mutathatta a nemzetközi szolidaritását az egynapos munkaszünetel. Sok helyen komoly harcot, a forradalom hadgyakorlatát je- lentétte május 1. Másut, ahol a munkás vezérek a parlamenti székekbe ültek be, a harcos május lassan kedélyes kirándulássá alakult át. Ma — leszámítva egy pár latin amerikai államot — az egész világon meghalt, kivégeztetett a vörös május. Ma csak két helyen hivatalos ünnep május 1. Csak két országban vezénylik ki az utcára a proletariátust azok, akik meggyilkolták a forradalmi májust. Német náciországban a proletariátus kigúnyolására, megcsúfolására Hitler hivatalos ünnepé tette, amelyre kivezénylik a leigázott proletariátust és Hitler zsoldosait, ahol a főpribékek szónokolnak a nácizmus diadaláról. Az orosz forradalom diadala óta a szovjetekben is hivatalos ünnep május 1. Addig, amig a régi gárda élt, addig a szónokok a világforradalom eljöveteléről, a proletariátus szolidaritásáról szónokoltak. A felvonuló munkásokat és a vörös hadsereget remegve nézték a külföldi követek, rettegve gondoltak arra, hogy a megerősödő szovjet az egész urai voltak. A félrevezető nevelés következtében a munkástömegek, mint áldozati báránykák voltak minden időben a pártvezér urak érdekeinek alávetve. A pártvezér urak voltak azok, akik a gazdasági szervezetekbe befurakodtak és ott az esetleges feltörekvő harcos g a zdasági szellemet, mindenkor a saját és a politikai párt érdekeinek a szolgálatába irányították. A helytelen vágányra terelt Május 1. gőzmozdonya, azon az utón befejezte hivatását. A politikai pártok teherkocsijainak vontatását nem végzi tovább. A volt májusi szellem emléke, uj, a mai időknek megfelelő modern tanításra és szervezkedésre kell ösztökéljen bennünket. Ez a modern tanítás és szervezkedés az összpontosított ipari termelés színterére irányítja minden cselekvésünket. Egy pillanatra se térjünk le a helyes vágányról! De arra is vigyázzunk, hogy ne legyünk követői az uj köntösbe bujt régi prókátorok szólamainak. Csak arra figyeljünk, ahol a régi májusi szellem osztályharcos emléke int felénk. És ezt csakis az osztályharcos munkások ezon tábora között találhatjuk meg, ahol a forradalmi ipari unio- nizmus zászlaja alatt hódolhatunk a májusi szellem forradalmi emlékének. (f.) világon megvalósítja a munkások uralmát. Azóta sok viz folyt le a Visztulán, Lenin meghalt, a forradalom vezéreit kivégeztette Sztálin, hogy akadálytalanul szövetkezhessen először Hitlerrel, utána Mussolinival, végül a Japán imperializmussal, amely szövetkezés tette lehetővé azt, hogy ma nincs május 1 Európában, hogy a munkásmozgalom és minden emberi és szabadság jog Hitler véres csizmái alá került. Ezért a vérbe fűlt májusért felelnie kell majd a proletariátus győzelme idején nemcsak Hitlernek a proletariátus rabszolgatartójának, hanem Sztálinnak is, aki rászabadította a világra ezt a fenevadat. Bármily sötét is a láthatár, bármily szenvedés, elnyomatás is vár a proletariátusra, a jövő reményteljes, mert a proletariátus történelmi hivatása az, hogy megvalósítsa az Ipari Demokráciát. Lesz még újra vörösbe fakadó május! KEZTYüS KÉZZEL! Két hét előtt egy vezércikk jelent meg a Bérmunkásban, amelynek a cime az volt, hogy “vessünk végett a deleonizmus- nak”, azaz a testvérszervezetekkel ne lépjünk fel erőszakosan, gorombán, gunyisan, hanem szép kritikával kell őket a helyes útra vezetni. Nagy meglepetésemre a clevelandi kerületi értekezlet is, amely először megdicséri az írógárdát, azért mert a lapp változatos, azután három pontban jelöli meg azít,- amit akar, illetve nem akar látni a lapban, amelyet úgy jelöl meg, mint ami fedi a fent említett vezércikket. Először is finom fehér kez- tyüt huzva, azt kérdem a cikk írójától, hogy melyik az a “testvér” szervezet, amely csak elvi, vagy taktikai kérdésben különbözik az IWW-tól? Az SLP az, amellyel mi elvi vitát folytathatunk? Hát nézze meg a cikk írója a “Munkás” két héttel ezelőtt megjelent számát, melyben utálatos kárörömmel, jósolgatja be, hogy a többi munkásszervezeteket, főleg az IWW-t, hogy fogják majd üldözni. Úgy mint a múltban, most is denunciál és belerúg, leburzsujoz, leárulóz mindenkit Kudlik. Vagy a másik “testvérrel, a kommunistákkal vitatkozzunk szépen. Győzzük meg őket, hogy az ő ütjük helytelen? Hát nem falra hányt borsó volna az, hogy velük elvi vitát folytassunk, akiknek nincs elvük, csak moszkvai parancsuk, akik ugy- táncolnak, ahogy Moszkvában fütyölnek. Nem kedves munkástárs, ezekkel mi nem köthetünk békét, mert ők mindig belénk marnak, nekik nem glasé keztyü kell, hanem furkós bot, amellyel kiverjük az árulókat és denunciánsokat a munkás- mozgalomból. Ha a Bérmunkásból, nem propaganda lapot akarunk csinálni, hanem egy szőr-szál hasogató, a múltat emlegető szaklapot, amelyet az olvasók túlnyomó többsége el sem olvasna, akkor csak szószerint végre kell hajtani a kerületi értekezlet határozatát. Homokba dugjuk a fejünket és nem veszünk tudomást a nyakunkon élő politikusokról, nem fogjuk zavarni Somló ur emésztését és nem veszünk tudomást arról, hogy ma már nemcsak a tengeren túl van háború, hanem már itt van a kapunk előtt. Hát kedves munkástársak, én nem hiszem azít, hogy ilyen merev utasítással lehet lapot csinálni és főleg lehet jó lapot csinálni, amelyet az előfizetők el is olvasnak. Nem nagyon gusztusos dolog Somlóval vagy Birinyivel' foglalkozni, de ezek a magyar dolgozók nyakán élnek, a magyar dolgozókat vezetik félre, őket használják fel a reakció szolgálatában és mi a magyar munkásoknak írunk, tehát nem hagyhatjuk figyelem nélkül azt, ami velük történik. Amig a háború tartani fog, amig a hitlerizmus veszélye mind jobban fenyeget bennünket, ahogy közeledik ez az ország is a tényleges háború felé, addig mi kénytelenek vagyunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, annál is inkább, mert olvasóink nap-nap után mindenütt szembe találják magukat ezzel a kérdéssel és a Bérmunkás kell, hogy ezen a téren is irányt mutasson az olvasóinak. Állítom, hogy a háborús problémáról szóló vita' egyike volt a legértékesebb tanulmánynak, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma ebben a kérdésben tisztán lássanak az olvasóink — amit a lapbizottság jelentése is kiemel, de kihangsúlyozza azt is, hogy közeleg az idő, amikor az elméleti kérdés gyakorlativá válik és arról a lap hasábjain beszélnünk kell. Szerénytelenség néílkül állítom, hogy az a munkamegosztás, amely kialakult az Írógárda közt, adja meg a lehetőségét a jó propaganda lapnak. Elméleti kérdésekről Kozsány, Geréb, Pika kitűnő, világos cikkei ott vannak minden számban, mig a napi problémákat Visi, Zára, Fishbein munkástársak és e sorok írója tárgyalja meg. Higgyék el, hogy ez jól van igy és ha lesz több ipari mozgalom, többet fogunk azzal is foglalkozni. Addig is, amig a neheztelt cikk írójához elkerül ....cs ....ő munkástársunk panasza, arra kell kérnünk, hogy az Erie Lake egyforma zúgása alkotta esti magányában vegye elő újból a cikket és olvassa azt át azzal a szándékkal, hogy kikeresi belőle azokat a részeket, amelyek megtiltani kívánj ájt, hogy a Bérmunkásban NE foglalkozzunk a másmozgalmak félrevezető ténykeléseivel. — Nem, egy pillanatig sem hisszük azt, hogy Kudlik Sándort vagy Nagy Jánost a helyes útra vezetjük. Nincs is rájuk szükségünk, de az ipari unionizmus csak akkor győzedelmeskedhetik, ha azok követői is abban vívják harcukat a bérrendszer megszüntetéséért. Ennek a lehetőségét kívánja előmozdítani a panaszolt cikk az építő kritika kihangsu- lyozásával. Szerk. A Progresszív bányász szervezet tagjai már felvették a munkát A Progressive Mine Workers of America bányász szervezethez tartozó bányászok, akiknek szerződött bánya telepeik legnagyobb részt Illinois bányavidékein vannak és akiknek szerződésük egy időben járt le a United Mine Workers szerződésével, amikor tudomást .vettek arról, hogy milyen lesz az utóbbiak uj bérszerződése, megállapodtak a bányátulajdonosok- kal, hogy a munkát felveszik és amilyen szerződést kötnek az UMW bányászai, olyan béreket fognak a Progressziveknek is fizetni április elsejétől visszamenőleg. Ezen megállapodásra ötezer bányamunkás vette fel a munkát a két héd pihenés után. Ugyan ezt az ajánlatott tette John L. Lewis is a bányabáróknak, de azok azt nem fogadták el és igy a United Mine Workers szervezet kontrolja alatt levő bányák még ma is szünetelnek. Lewisék felhasználják az alkalmat egyrészt a még szervezettlen bányák megszervezésére és ebben a munkájukban ma éppen úgy, mint esztendők óta, magukkal szemben találják a bányatulajdonosokat és azok által megvásárolt ganmeneket. Mint arról már megemlékeztünk Kentucky bányamezőin újból a munkások vére pecsételi a szervezkedés kisérletét, újabban Widen, W. Va.-ban voltak véres és halálos összecsapások a szervezet munkások és a szervezetlen bányákat védő de- putyk között. Följegyzésre méltó, hogy Neely kormányzó, akitől a bányabárók katonai segítséget kértek, azt megtagadta. Személyesen ment a harcoló bányászok közzé, kérve őket, hogy a törvények keretein belül legyenek, mig a bánya tulajdonosoknak azt üzente, “ahelyett, hogy segitséget kérnek, inkább ne álljanak szembe az állam 95 százalékával és ismerjék el a munkások jogait.” Ennek a lapnak az olvasói tudják azlt, hogy az Egyesült Államokban ma is vannak szénvidékek, ahová az amerikai polgár is csak a bányatársaság en- gedelmével teheti be a lábát, itt minden jog nem az alkotmány és a törvények paragrafusain alapszik, de a bányatársaság érdekéin. Ezt megltömi, csak a munkások öntudatos szolidaritása, összefogása birja. ELŐLEGES JELENTÉS A Bérmunkás olvasói Cleve- land-Akron körzetben JUNIUS 15-én, vasárnap, a bedfordi Kalo Farmon Kerületi Pikniket tartanak, amelyen a tánc zenét STEIDL PISTA akroni nagy zenekara szolgáltatja.
