Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-03 / 1161. szám
1941 május O o. BÉRMUNKÁS 3 oldal get. Különben pedig éles szavakkal bírálta dr Csillag azt az intézkedést, amellyel megakadályozták az együttes fölvonulást. Utána a csoportosult dalárdák éneke következett. A“Mar- seillaise” hangjai csendültek fel. A gyűlés határozati javaslatát Kürschner Jakab terjesztette elő és indokolta meg hosz- szabb beszédben. Többek között — amint a Népszava (okkor csak vasárnap jelent meg) május 4-én megjelent számában olvasható — utalt arra, hogy amikor “a létező visszás állapotoknak megszüntetését követeljük, midőn a társadalmilag, politikailag és jogilag gyengébbnek védelmét kívánjuk, azt akarjuk, hogy mi, mint munkásosztály, törvényes garanciát kapjunk erőnk és egészségünk, életünk és anyagi érdekeink megóvására. Ezt pedig csakis teljesen kielégítő mun- kásvéd-törvényhozással érhetjük el. (A német nyelven elmondott beszédet Ferenczy József tolmácsolta magyarul.) Még két szónok következett: Engelmann Pál és Till elvtárs. (Még akkor érezhető volt, hogy ez a város egykor a német nyelvet uralta és sok volt a bevándorolt munkás is, ezért a magyar szónokok beszédét viszont német nyelven kellett elismételni.) A határozati javaslatot a gyűlés óriási taps és lelkes felkiáltások kíséretében egyhangúlag elfogadta. Ezután újra a dalárdák énekeltek és Csillag elvtárs néhány méltató szóval bezárta a mindvégig nagyszerű fegyelmezettséggel és lelkességgel lefolyt gyűlést. A gyűlésre üdvözlő táviratok is érkeztek, többek között Szentpétervárról is. Majd lassan oszladozni kezdett a hatalmas tömeg. A városligetkörnyéki vendéglőknek jó napjuk volt, valamennyi meg telt ünneplő munkásokkal, akik a késő esti órákig együttmaradtak vig énekszó és társalgás mellett. A ' hatóságnak sehol sem volt oka a beavatkozásra. A nyomdászok, még emlékszem Zaka Lajos vezetésével a “Zöld vadász”-hoz címzett nyári vendéglőbe vonultak. A Népszava tudósitása ezekkel a szavakkal végződik: “A munkásosztály m e g m u tatta, hogy a polgári osztály félelme alaptalan volt, a rendőrségnek és katonaságnak összpontosítása mosolyra birta a nagy mun- káskömeget, amely érettségéről és igazságos ügyének komoly felfogásáról tett e napon fényes messzireható és fenséges bizonyítékot. Még megjegyezni való a krónika szempontjából, hogy a gyűlés után a polgári sajtó — mivel a tényeket nem tagadhatta le — valósággal föllélegzett és megdicsérte a munkásságot “példás magatartásáért.” És idetartozik még annak a megemlítése is, hogy a tüntetés a parlamentben is szóbake- rült Ábrányi Emil interpellációjával. Nagyszebenben ugyan is a rendőrség elkobozta a párt májusi felhívását és éz ügyben házkutatást is tartott egy ottani munkásnál, akit azzal fenyegettek meg, hogy ötévi börtönt kap, ha a szóbanforgó felhívást magánál tartogatja, vagy azt másokkal is közli. Ábrányi erélyes szavakkal ostorozta a hatóság eljárását, rámutatott a felhívás békés hangjára és védelmére kelt a személyes Szabadságnak. A magvetés után.... Amitől a kapitalizmus urai álmatlan éjszakákon féltek, nem következett be, nem került sor “a fennálló rend védelmében” a hatalom beavatkozására — mégis mindenki érezte, hogy történelmi megmozdulás volt az első májusi ünnep, amely uj korszakát nyitotta meg a magyar munkásmozgalomnak. Az egymásratalálásnak, a tele tüdővel való lélegzésnek nagy napja volt számunkra az első május, amely céltudatos tettekre serkentő, közös gondolatokban egyesítette a magyar munkásságot. Nyomán uj élet sarjadt a munkásmongalomban, egymásután alakulnak meg a modern szakmai szervezetek, vagy alakulnak át ilyenekké a régiek, hogy fölrázzák a még tespedő lelkeket és a fölszabadulás vágyát, a becsületes emberi élethez való jog tudatát oltsák beléjük.A görnyedt munkáshátak fölegyenesedtek és a reménytelenség lomha területét fölváltotta az önérzet és öntudat villámló tüze a szemekben és szerte az országban magasba szökő hullámokat vert a munkásság ébredése. A másik oldalon megriadnak és ennek hatása alatt az erőszak eszközeivel próbálják megfélemlíteni a munkásságot és ezzel akadályozni a fejlődés iramát. De ez céltévesztett kísérlet volt. A történelmi folyamatott sem a vezetők üldözése, sem a szakmai egyesülések meg- rendszabályozása vagy fölosz- latása nem állíthatta meg, mert a szocializmus világitó szövet- neke már olyan hévvel dobogott a munkásság lelkében, hogy az üldözés nem téríthette le a munkásságot arról az útról, amelyen a magáraeszmélés nagy pillanatában megindult. Szebb és emberibb életet akarunk. .. Áldozatos harcot kellett megvívnunk minden talpalatnyi térhódításért és még mindig mesz- sze vagyunk attól a céltól, hogy minden dolgozó embernek az emberi méltóságnak megfelelő élet jusson osztályrészül, —- de 50 esztendővel ezelőtt még távolabb voltunk ettől a céltól. Akkor még csak szórványos föllángolások, a munkásság nagy tömegeitől elszigetelt kiállások jelentik a szocializmus tanító hatását. A megújhodás szellemét az első május hozta meg és az a nemzedék fejlesztette tovább, amely félszázaddal ezelőtt a magasba lendítette a szocializmus zászlaját. Immár megritkultak az akkori nemzedék sorai, bízvást kevesen maradtunk még itt azok közül, akik akkor összese- reglettek május elsején a Városligetben. Az évtizedek hosz- szu sora, a világháború végigkaszált rajtunk. De akik még öregek itt felejtődtünk, töretlen hittel hiszünk a győzelemben és a régi lelkesedéssel kiáltjuk május elsején újból világgá: — Szebb és emberibb életet akarunk! (Pesti Népszava—1940) Marczevicz Lajos , £±. MÁJUS ELSEJE Hajnal van. .. Hasad az égnek piros takarója, Fényárban szökik a napsugár át rajta. Az első sugárral, mely bearanyoz mindent, Virágos réteket, erdős bérceket, Nagy zaj kél.... Madár dalol minden lombos ágon, Méh döngicsél minden kis virágon. És a sugarak, ahová csak eljutnak, üdvöt adnak, életet fakasztnak. Hajnal van.... Szemünkről lehűlt a sötétség leple, Előttünk feltárult évezredek bűne. Apáink vére, mint virág nyílik a réten S a harmatcsepp, mely remeg a levélen Szolga könny.... Véres könnye szolga apáinknak, Fájó lelke buskodó anyáinknak. Hozzánk szállnak, fülünkbe suttogják: Ébredjetek ifjak, görnyedt apák! Ébredünk... Élni akarunk! Félre hát hazugság! Nem a túlvilágon, itt kell a boldogság! Csak ki tűrve huzza a rabigát, Várhatja itt az isten jutalmát! Hisz vártunk. .. Istentől áldást, az úrtól kegyelmet, Igába görnyedve szenvendtünk eleget, Amig hü szolgái a jóságos istennek Munkánk gyümölcsén jólétben éltek. És az ur... Korbácsot font mesztelen hátunkra, Rabló módon hajlékunk feldúlta. És fiainkat felfegyverezte, Hogy ha felnyögünk, törjenek életünkre. Emberek... Álljatok meg, ne húzzátok a jármot! Nem elnyomók ellen forgattak kardot Szolga ősapáink, de lázadó rabokat, Szolga testvéreket gyilkoltak. De most már. .. Ünnepiünk keresztbefont karral S csatát nyerünk csupán öntudattal. Ha bilincsben a kezünk, véresre vert hátunk, Nehéz a járom, felsebezte válunk. Panasszót... Nem ejtünk ki többet szánkon, Könny nem perdül barázdás orcánkon. Nem borulunk kegyeimért esdve Sem trónhoz, sem az égre lesve. Mert jöttek.... Égi küldöttek tulvilági jókkal, Miket kicseréltek földi mulandókkal. Mondják, múlandó minden itt a földön, Tulvilági üdv tarthat csak örökkön. Az erőszak. .. Bár lábbal tipor most is minden jogot, Melyekért apáink vére hullott, Már többé nem igázhat le bennünket. Vállunkon, tudjuk, mi tartjuk a földet! Egy lökés. .. És lefordul minden a pokolba. Nem lesz majd ur, szabad lesz a szolga! Az emberek mind testvérek lesznek És boldogan csak egymásért élnek. A vizár.... Amely előre tör, nem akad meg sehol, A sikon partot mos, hegyen sziklát rombol, így törünk mi is előre, hajt a fejlődés Szebb, jobb élet felé, ahol nincs szenvedés. Jöhetnek... Mert jönni fognak gyilkos fegyverekkel. De az élet, ha kialszik is, újra kel. És bár apáink rég elporladoztak, Élnek, küzdenek tovább a rab fiák. Hajnal van ... Hasad az égnek piros takarója. A felkelő napnak egy-egy fénysugára Hevíti keblünket, gyújtja lángra lelkünk, Ég bennünk a tűz, forralja vérünk. Ha kitör. .. A vihar, mely keblünkben tombol, Menyköve egy világot rombol. Tápláljátok, szítsátok hát a tüzet! Izzó lángja mindent porrá éget. És ha majd. .. Pusztul a zsarnokság, a trón s mindaz Ami bűnös, csalfa és gaz, A rombadőlt helyén egy uj világ támad, Melyben nem lesz szolga, sem rab, csak SZABAD!
