Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-19 / 1159. szám

BÉRMUNKÁS 1941 április 19 / 4 oldal BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 one Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ Be Single Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-cläss matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Szabotálnak Amerika tőkései Mindinkább nyilvánvalóbbá lesz, hogy az emerikai tőkések szabotálják az Egyesült Államok fegyverkezési programját és az Angliának nyújtandó segítséget. A szabotálás direct célja ugyan nem a fegyverkezés megakadályozása, hanem a munkás- jólétti törvények megsemmisítése, amelyre a jelenlegi kritikus időket alkalmasnak találják. Az utóbbi években az amerikai tőkés osztály kiváltságai bizonyos tekintetben korlátozást nyertek a kis burzsoáziára és a szakszervezetekre támaszkodó “New Deal” adminisztráció részéről. A tőke szabad kizsákmányolási jogának korlátozását jelentették az úgynevezett Wakner törvények, amelyek bizto­sítják a munkásság szervezkedését, a sztrájkhoz való jogot, megállapítják bizonyos iparokban a minimális béreket a maxi­mális munkaidőt, stb. Együttesen mindezeket “munkásjólétti törvények” néven ismerjük. A mindenkor profit-éhes és végtelenül kapzsi amerikai tőkések öröklött szent jogaik megcsorbítását látják ezen tör­vényekben. Felfogásuk szerint az egyedüli alapvető jog a “TULAJDONJOG.” A tulajdonjog alapján a munkáltató úgy rendelkezhetik a munkatelepen, ahogyan akar. Vagyis a MUN­KÁLTATÓ ÉRINTETLEN JOGA A MUNKABÉREK ÉS A MUNKAVISZONYOK MEGSZABÁSA. Ennek a jognak a meg­sértése az ő szemükben az elképzelhető legnagyobb bűn, amelyet bármelyik adminisztráció elkövethet. Most aztán itt az alkalom a Wagner törvények elleni táma­dásra. A rendelkezésükre álló összes propaganda eszközökkel lázitanak a munkások ellen. Úgy tüntetik fel a sztrájkmozgal­makat, mintha azokat az érdekelt munkások az Egyesült Álla­mok védelmi programja ellen irányítanák. Azonban a csak kissé részletesebb vizsgálatnál kitűnik, hogy a legnagyobb sztrájkokat maguk a munkáltatók provokálják ki azzal, hogy nem újítják meg az unionokkal kötött szerződéseiket. Más he­lyeken pedig merevül elzárkóznak a tárgyalásoktól. A munkáltatók szabotálását misem bizonyítja jobban, mint az .a merev magatartás, amellyel a legkisebb bérköveteléseket is ellenzik, noha most olyan árakat fizetnek nekik, amilyeneket csak kérnek és igy a magasabb béreket nem a profit kárára fizetnék. A profit motívum csak annyiban szerepel, hogy annak érintetlenségét biztosítani akarják a jövőre is, ha a béke “ré­mes” ideje beköszönt. AZ IPAROK FELETTI KORLÁTLAN URALMUKAT AKARJÁK BIZTOSÍTANI A MUNKÁSJÓ­LÉTTI TÖRVÉNYEK MEGSEMMISÍTÉSÉVEL. Ezért volt az a nagy hü-hó a sok sztrájkról. Ezért kellett megrémíteni az amerikai publikumot, hogy a munkások kap­zsisága megakadályozza a fegyverkezést és mi is • az európai országok sorsára jutunk. És amikor pár heti rémitgetés után a talajt elkészítettnek találták, kijöttek igazi céljukkal. “Mó­dosítani kell a Wagner törvényeket”, — Írják a lápjaikban, hangoztatják a rádión és követelik a törvényhozó testületekben. Az amerikai tőkés osztály hazafisága semmiben sem külön­bözik más országok tőkéseinek álhazafiságától. A véd’elmi programban ők csak a profitszerzés alkalmát látják és kivált­ságaik biztosítására hazafiságukat sutba vetve szabotálják még ezt a programot is. Ha kell akár Hitlerrel is szövetkezné­nek, csakhogy kiváltságaikat megtarthassák. Szakszervezeti Demokrácia Az American Federation of Labor egyes National szer­vezeteinek züllöttségére és a tagság gyámoltalanságára élénk fényt vet az, hogy az anya szervezet (Brotherhood of Painters Decorators and Paperhangers) központi vezetősége rákénysze- ritette a Brooklyn, (N. Y.) városi kerületi szervezetet, hogy az általuk elűzött Jacob Wellner business agentet állásába vissza­helyezzék. Jacob Wellner “Jake the Bum” név alatt ismeretes, számos Ízben leleplezett gangster és “raketeer”, akit 1935-ben a szer­vezettel kapcsolatos zsarolásért 19 havi börtönre Ítélt a bíró­ság. Maguk a brooklyni festők állítják róla, hogy nemcsak a munkáltatókat, de az union tagságát is zsarolta, gengszereket hozott a szervezetbe a tagság terrorizálására, stb. Az unióban is emeltek vádat ellene, amelyek a tárgyalásnál beigazolást nyertek. így a brooklyni festők örültek annak, hogy ettől az alvilági alaktól megszabadultak. Az American Federation of Labor szervezetben azonban a tagság tervez, de a központi vezetőség végez. Most például azt végezték, hogy a brooklyni festőknek vissza kell fogadni a business agentet, ezt a börtöntölteléket. És mert a tagság vonakodott ezt megtenni, ultimátumot adtak nekik, hogy nem engedelmesség esetében megvonják tőlük a chartert, uj uniót alakítanak és a régi tagok elvesztik munkájukat. Az ultimátum meghozta a kívánt eredményt és “Jake the Bum” megint bus­iness agent, tovább folytathatja zsarolásait, amelyért a szer­vezettől heti 71 dollárt, a kerülettől pedig heti 21 dollárt, vagyis összesen heti 92 dollár fizetést kap. Wellner visszahelyezése az AFL-ben uralkodó legszégyen- teljesebb állapotokról tesznek tanúságot. Bizonyítják azt, hogy ebben a szervezetben a tagságnak semmi szava nincs és a korrupt vezetőség csak fejőstehenek módjára használja őket. Hogyan képzelhető el, hogy azon munkások, akik a rájuk nézve olyan nagy fontosságú szervezetekben eltűrik a zsarnok­ságnak ezt a rendkívül megalázó formáját, komolyan gondol­janak, vagy tegyenek valamit is a “demokrácia” védelmére. Az AFL arra nevelte a tagságát, hogy a vezetőség minden intézkedésére “igent” mondjon. Ennek a szellemnek az ered­ménye az, hogy jobb sorsra érdemes tisztességes munkásokat a “Jake the Bum” féle züllött egyének uralnak. TARKA HÍREK WASHINGTONBÓL A NATIONAL Defense Advi­sory Commision egyik csoport­ja, amely a fogyasztó közönség érdekeit védelmezi, hírül hozta, hogy egy újfajta kenyér előál­lításával foglalkoznak, ami nemsokára piacra kerül. Az uj “gazdagított” kenyér fehér lisztje sokkalta értékesebb táp­anyagokat foglal magában mint a közönséges kenyér liszt. A kísérlet vezetői szerint a közön­séges kenyér lisztje nem tartal­mazza az értékes vitamin és ás­ványi anyagokat, mert őrléb és finomítás utján azok elvesz­nek. Ezeket a vitaminokat és ásványi anyagokat fogja az uj kenyér tartalmazni. Többek kö­zött : vitamin Bl, vas és nico­tinic acid-ot. Az uj kenyér elő­állítása egészen csekély mérték­ben drágább, mint a közönséges kenyér sütése. ALAPTALAN hírek kerültek forgalomba, amelyek a közön­ség egy részét cukor-felhalmo­zásra serkentette. Nem szabad felülni e híreknek, amelyek az­zal ijeszetgetik a fogyasztót, hogy cukor hiány van, vagy pe­dig, hogy “rövidesen cukor ada­golásra kerül a sor.” Miss Harriet Elliot, a fo­gyasztók védelmére alakult washingtoni hivatal vezetője szerint, a cukor-gyártás bősé­I ges és- ha szükség lesz rá — már pedig az eddigi jelek nem azt mutatják — a belföldi cu­korgyártást fokozni tudjuk. Cubában rengeteg cukor van felhalmozva, annál is inkább, mertEurópába nem tudnak szál­lítani. Az Egyesült Államok a cukrot kvóta alapján importál­ja, amit az Elnök bármikor fel­függeszthet, ha úgy találja, hogy több cukor behozatalra van szükség. NEM LESZ SZTRÁJK NEW YORK FÖLDALATTI 1 VASUTAIN Mig az union vezetősége he­tek óta sztrájkkal fenyegetőzik a hét milliós város forgalmá­nak nagyobb részét lebonyolító földalatti vasutakon,! addjg New York polgármestere La Guardia, erősen tiltakozik a ké­szülő sztrájk ellen, azt mondva, hogy “egyetlen munkáscsoport­nak sincs joga sztrájkot ren­dezni a város ellen.” Bizonyos, hogy a munkások a polgármesterre hallgatva to­vábbra is a békéltető bábákra bízzák ügyüket, addig is nyögik a jóval felemelkedett megélhe­tési cikkek árait. Mert hát a belátás CSAK a munkásokra vonatkozik. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. jak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom -zerk«zrtét ér-ifink a régi társadalom keretein bein'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom