Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-11 / 1145. szám
1941 január 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal "KAPITALIZMUS" Bármennyire is furcsán hangzó sokaknak az elnevezés, hogy ma Németországban az államkapitalizmusnak egy bizonyos formája létezik, azt eltüntetni nem tudjuk, vita lehet afelett, hogy milyen más nevet adjunk egy olyan rendszernek, amely a magánkapitalizmust teljesen megbénította eredeti mivoltában. . Maga a kapitalizmus, amely a szabad versenyen alapszik és annak bármi nemű korlátozása az államahatalom által, nem jelenti tovább a kapitalizmus teljhatalmú uralmát. Az IWW tanítása szerint, mint ahogy annak hivatalos irányjelzője az “Egy Nagy Szervezet” cimü ki-1 adványa világosan szögezi le, hogy “A társadalom alapját a gazdasági alap képezi és minden rája épített intézmény csak visszatükrözése magának a gazdasági alapnak”. Mig az állam- gépezet, amely a magánkapitalizmus rendszerébe csak alárendelt osztályintézménye volt a fennálló gazdasági rendszernek, ha most ez az államhatalom a gazdasági alap felett, mint egy felsőbb fórum rendelkezik, akkor ténylegesen megállapíthatjuk, hogy a szabad ipari versenyre épült magánkapitalizmus nem működhetik zavartalanul, még akkor sem, ha az állam sok esetben bizonyos százalékos profitot engedélyez neki. A magánkapitalizmus rendszabályozása bármilyen tekintetben, annak eredeti működési lehetőségét korlátozza ami tovább már nem jelenti a magánkapitalizmus eredeti tradícióját. Hogy mennyire van még ma életben Német vagy Olaszországban a magánkapitalizmus, az még nem bizonyítja azt, hogy a diktatúra alatt sínylődő államokban a magánkapitalizmusnak, nem csorbították meg a hatalmát úgy annyira, hogy csak árnyékát képezik a múltakhoz képest. Az tudott dolog, hogy a fasizmus első sorban a munkásosztályt rendszabályozza meg és kényszeríti az ipari feudalizmus rabláncai alá; de a tények azt is bizonyítják, hogy a fasizta diktatúra alatt nem volt elégséges, csak a munkások életszínvonalának a legalacsonyabbra való redukálása, mert még az által, maga a fasizta állam nem lett teljes ura a társadalomnak, azért kellett magát a magánkapitalizmus rendszerét is annyira rendszabályozni, hogy az állam legyen a legfelsőbb fórum. Kovács munkástárs is megállapítja, hogy “a fasizmus tönkretevője a magánkapitalizmusnak”. A magánkapitalizmus a technika fejlődése folytán eljutott oda, hogy termelési rendszere csődbe jutott. Azok a világra szóló ipari pangások jelezték, hogy a magánkapitalizmus rendszere abban a formában, amely a szabad versenyre volt alapozva nem képes funkcionálni. Mivel maga a munkásmozgalom amely az európai kontinensen nem azt a szerepet töltötte be amit egy tényleges forradalmi munkásmozgalom hivatása lett volna, igy lekéstek a tényleges szocializmus megvalósításától. A fasizta államokban az államgépezet ma a legfelsőbb forum és maga Kovács munkástárs is elismeri, hogy mind azok a kapitalisták, akik az állam rendeletét nem fogadják meg, az állam azokat kisajátítja. Az európai levelezőink is mind arról számolnak be cikkeikben, hogy egész Európa halad az államkapitalizmus felé. Hogy azután Kovács munkástárs ezt a kapitalizmus fejlődési folyamatának nevezi és azt véli, hogy a magánkapitalizmus tönkremenetele talán közelebb hoz bennünket egy olyan ipari társadalomhoz, amelyben nem lesz tovább kizsákmányolás — vitát képezhet az eszközök használatában. Maga a naptár dolgozatom is azt mondja, hogy a fasizmus ellen minden erőnkkel küzdeni kell, mert még a magánkapitalizmusnál is sokkal nagyobb veszedelmet jelent a munkásosztályra. Maga az a tény, hogy a munkásosztály nem töltötte be hivatását és a versenyre épült magánkapitalizmusnak a létjogosultsága megszűnt és maga a kapitalizmus segítette a nemzeti szocializmust hatalomra, még akkor is letagadhatatlan, hogy ha a nemzeti szocializmus pem az államkapitalizmus megtestesítője. Az az állítás, hogy magában Angolországban is éppen úgy a kormány lefoglalta az iparokat vagy magában az Egyesült Államokban is vannak olyan törvények, melyek szerint a kormány — ha szükségét látja — kisajátíthatja az üzemeket ez a polgári rendszer megmentése érdekében történik. Erre Kovács munkástárs azt ihondja, hogy azt “állítják, a jelenlegi háború a magánkapitalizmus és az államkapitalizmus között folyik”. Angliában amikor az iparokat kisajátították azzal a föltevéssel tették, hogy a régi rendszert védelmezzék és az esetleges győzelem esetén visszaadják az eredeti tulajdonosoknak. Éppen úgy az Egyesült Államok is azért fegyverkeznek, hogy a kapitalista rendszer “demokráciáját” a jelenlegi formájában megtarthassák. Hogy a háború befejezése után hogyan fog a rendszer átalakulni az csak a jövő kérdése. Annyi azonban egészen bizonyos, hogy a magánkapitalizmus rendszere a jelenlegi formájában képtelen lesz zavartalanul működni, mert a társadalmi javak egyenlőtlen elosztása képtelenné teszi arra a jövőben, de különösen akkor, ha a szabad világi verseny bármilyen formában korlátozva lesz. A tény az, hogy egy-két állam magánkapitalizmusa csak arra lesz utalva, hogy saját népének szükségletét állítsa elő, ami azt jelentené, hogy a mai beosztás szerint — különösen egy fejlett ipari államban — állandóan a túltermelés és ennek következtében az állandóan fokozódó munkanélküliség fenyegetné a lakosságot, ami magát a magánkapitalizmus rendszerét ásná alá. Magában Németországban a jelen háború kitörése előtt már olyan kormányrendeleteket léptettek életbe, hogy teljesen rendszabályozták úgy az ipari termelést, mint magát a kereskedelmet, ami sok esetben okot adott több ipari vállalkozásnak és kereskedőnek, hogy összeszedték sátorfájukat és az esetleg megtakarított tőkéjükkel külföldre menekültek. Általában a magánkapitalizmus rendszere eltűnőben van ott, ahol az államhatalom korlátozza annak szabad terét. Nem hiszem, hogy nem tudnánk abban megegyezni Kovács munkástársai, hogy sok függene valamelyes elnevezéstől, annyi azonban bizonyos, hogy egy megrenszabályozott kapitalizmus már többé nem olyan erős teljhatalmú ura a társadalomnak, mint a szabad verseny idején, amikor azt termel és annyit termel, aipmenyi árunak piacot talál. Ezt pedig a fasizta rendszerben az állam szabja meg. így tehát nevezhetjük államkapitalizmusnak legalább is addig, amíg jobb elnevezést nem találunk. Mi, a munkásosztály szempontjából azon rendelkezések folytán, amelyeket a munkások rovására életbe léptettek “a kényszermunka” ami tényleg a fasizmusnak alapját képezi ipari feudalizmus jelszóval láthatjuk el, de valóságban egy központosított és az államhatalom által irányított termelési rendszer bélyegét hordja magán és ezért, ma a legjobb elnevezés rá az államkapitalizmus. Pika Pál RONGYOS, PISZKOS SANTA CLAUSOK. Hogy a népek bolonditása teljes legyen, a Santa Clausoknak felöltöztetett bodik, a legszegényebb, legrongyosabb, sokszor csavargókból kerülnek ki. Akik azért a pár centért, melyet az üzletek és külömböző kolduló szervezetek oda dobnak nekik, hajlandók a bőség, a szeretet és adakozást képviselő humbug Santa Claus szerepét játszani. Ezzel kapcsolatosan egy kis hir jött Peoria, Ill.-ból, ahol a rendőr főparancsnok, kiadta a rendeletet, hogy a Santa Clausoknak tisztán kell tartani magukat, ruhájukat amint mondta : “Csak megtéveszti, összezavarja a gyermekeket azt látni, hogy minden ucca sarkon a lámpa oszlopnak támaszkodott Santa Claus cipői külömböző minden lábon, csizma helyett rongyos khaki lábcsavar rongyot, szakái helyett piszkos gyapjú csomót használnak.” Persze, hogy honnan vegyenek egy tisztességes pár cipőt vagy csizmát, tiszta ruhát és rendes szakáit, azt nem mondta meg nekik a jó keresztény ren- rőr parancsnok. Szerinte egész éven keresztül járhatnak rongyosan, piszkos fele más cipőkben, vagy teljesen cipő nélkül, de Santa Clausok nem lehetnek olyan állapotban, mert csak zavarják a jámbor hiszékeny el- bolonditott gyermek felfogását a Santa Clausról, meg erről a rendszerről amelynek még a Santa Clausai is rongyosak. A NÁCIK EREJÉNEK TITKA Richard 0. Boyer, aki hosszú ideig tartózkodott Németországban a következő hirdt adta le, amelyet a New York Daily News is leközölt: Az utolsó napon Németországban voltam beszélgettem egy magas náci tisztviselővel, aki a német külügyi departmentban dolgozott. Aki egy különleges cinikus mosollyal ezeket mondta, amikor Amerikáról és Angliáról volt szó “Csak egy módja volna annak, hogy megverjenek bennünket az úgynevezett demokráciák, melyre képtelenek. A demokráciát annyira ki kellene terjeszteni, mely lehetetlen volna a ti plutokráciátok- kal szemben. Tinéktek be kellene bizonyítani, hogy a nép többet kap a demokrácia alatt, mint a német nép. Mi szegények vagyunk, de ami nekünk van, egyformán igyekszünk elosztani a nép között, amelyet ti nem igen hiszitek el.” Megállt a beszédében és várta, hogy én szóljak, de'mivel nem szóltam, igy tovább folytatta a beszédét: “Nézz Franciaországra, gazdagjai féltek nyerni és harcolni ellenünk, mert féltek a saját népüktől. Ti- nektek a demokráciát hathatóssá kellene tenni, hogy ellenünk harcoljatok, de a ti gazdagjaitok jobban félnek a néptől mint tőlünk.” Olyan biztosan és oktatóan mondta ezeket, mintha egy gyermeknek beszélne, akivel nehéz lehet az ilyesmit megértetni . . . A BÉRMUNKÁS ÍRÓGÁRDÁJA írásai annyira értékek lettek lapunk olvasói előtt, hogy a héten harmadik levelet kaptuk, amelyekben azt kérdezik, hogy mi az oka, hogy Basky, Ko- zsány, Fishben Írásai hiányoztak az utolsó lapszámból? A nevezett munkástársak, az írógárda többi tagjaival állják ígéretüket a lap előállításának segítségében. A két utóbbi lapszámot az ünnepek miatt előbb kellett postára adnunk, igy egyik lapszámból Fishbein munkástárs cikke lekésett. Basky munkástárs a városon kívül dolgozik egy pár hétig és a hosz- szu utazás felemészti azt az idejét, amelyet az Írásra fordíthatna, de ebben a lapszámban már találkoznak vele az olvasók. Azokból a billió dollárokból, amelyek az ipar és kereskedelem kezeihez jut, a munkások csak a centek haszon élvezői, nem jut annyi, hogy karácsony vagy újévre uj ruhákat vegyenek, hát az öreg ruhákat hozassák használható állapotba, amely körülmény Ko- zsány munkástársunk idejét merítette ki. Mint legutóbb jelentette, rövidesen újból rendszeresen találkozunk írásaival a Bérmunkás hasábjain. írógárdánk uj tagjának, de mozgalmunk régi harcosának, Geréb József munkástársnak Írásai kellemes fogadtatásra talált munkástársaink körében, vissza idézve azokat az értékeket, amelyekhez a magyar nyelvű ipari unionisták Geréb munkástárs írásaival már jutottak. A naptár agitációban vigyük magunkkal a Bérmunkást és mutassuk meg, hogy az egyedüli újság, amelyet munkások Írnak a munkásoknak abból a célból, hogy megismerhessék a helyes szervezkedési módot és a szervezkedésben rejlő erőt. Szerezzünk meg minden magyar munkást és munkásnőt a Bérmunkás olvasójának.
