Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-29 / 1156. szám

I ö oicai BÉRMUNKÁS 1941 március 29. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI FORD SZISZTEM Arról az idegölő munka rend­szerről, amelyet az amerikai iparban Ford vezetett be, már köteteket írtak össze. A Ford féle szervezet ellenes aktióról is rengeteget írtak össze és már vagy egy tucatszor a legfelsőbb bíróságok is megállapították a bűnösséget. Most egy másik nem kevésbbé ismert Ford szisztemről lesz szó abból az alkalomból, hogy a bíróság előtt állapították meg, hogy a Ford gyárakban meg kell venni a munkát. Régen tu­dott dolog az, hogy aki a Ford üzemekben dolgozni akar, an­nak nem csak meg kell venni a job-ot, hanem állandó adófize­tőjévé kell lennie a vezetőség­nek, hogy a meg vett munkát meg is tarthassa. Egy proli asz- szony, megunta a folytonos zsa­rolást és amikor már negyed­szer követelték tőle a 75 dollárt, akkor feljelentette a zsarolóját, kit a rendőrség akkor fogott el, amikor felvette a negyedik 75 dollárt. A tárgyaláson kitűnt, hogy a feljelentőn kívül még 13 em­bernek “szerzett” munkát a zsaroló, kik azonban szónélkül adóztak, hogy a munkájukat megtarthassák. A zsarolót két és fél évtől tiz évig terjedő bör­tönre ítélték, de a főbünöst, a szisztem megteremtőjét és fen- tartóját, Henry Fordot, nem ál­lították a biró elé, pedig igaz­ság szerint neki kellene lega­lább tiz évig börtönben ülni, a munkásság rabszolgasorba va­ló tartásáért. Az ítélet dacára is, most is csak az kap munkát Fordnál, aki fizet. A' magyar­ság szégyene, hogy ebben az ügyben a feljelentő és a zsaroló magyarok. HAMIS A “TÖRTÉNELEM” Az “öreg napilap” a márciusi eseményekkel kapcsolatban tör­ténelmet is ir az olvasók részére és ebben megállapítja, hogy “hajszálon múlott, hogy már­cius 15-ike, nem április 11-re esik.” Ugyanis, 1897-ben egy javaslat volt az “Öreg napilap” szerint, a parlament előtt, hogy április 1,1-ike legyen a nemzeti ünnep, mert ezen a napon szen­tesítette a király a 48-as tör­vényeket. Kossuth Lajos fia, Ferenc, aki akkor képviselő volt és más 48-as képviselők heves tiltakozása után maradt ünnep március 15-ike. Itt tudva, vagy tudatlanul “Öreg napilapunk” nagyott tet­szett tévedni, mert tény és való, hogy a magyar parlament nem március 15-ikét, hanem április 11-et iktatta törvénybe és ez fenn is állt az októberi forra­dalom kitöréséig. Vagy 20 éyen keresztül április 11-ike hivata­los ünnep volt, amikor minden állami intézmény, hivatalok, is­kolák, parlament, stb. zárva volt. Sőt, mikor a koalíció volt uralmon, amelyben Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter volt, az akkori 48-as ellenzék vezére Juszt Gyula terjesztette elő újra a március 15-ike nem­zeti ünnepé való avatást és az idézett Kossuth Ferenc besze­det mondotta el indokolásul. A javaslat ellen két miniszter be­szélt, Kossuth Ferenc és Polo- nyi Géza, amelyet a koalíciós parlament el is vetett. Ellenben tény az, hogy a Károlyi kor­mány 1919 márciusában nemze­ti ünnepé tette március 15-ikét és semmi más törvény azóta nem intézkedett erről. Még csak annyit, hogy a magyar parlament is ülésezett mindig március 15-én, még a koalic.ó alatt is. “SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG”, mondja egy nagyon sokat da­lolt magyar nóta. Hát tagadha­tatlan, hogy szép és gyönyörű. Csak az a nagy kár, hogy vég­telenül elcsúfítja egy borzal­mas var, amelyet úgy hívnak, hogy Horthy rendszer. Ennek a csúnya varnak egy uj kis pör- senésérőf jelentenek most a magyar lapok, amely ha kicsi is, de jellemző: Dénes Oszkár és Bársony Rózsi, két kiváló magyar színész, kik Európa összes színpadjain szerepeltek sikerrel. A háború haza kerget­te őket, de egy év óta nem lép­hettek fel,, mert a szinészka- mara nem vette fel tagjaiul. Most nagykegyesen megen­gedték, hogy felléphetnek az egyik színházba, azzal a kikö­téssel, hogy csak egymás közt beszélhetnek, egyetlen más szí­nészhez, vagy a személyzet tag­jához egyetlen szót nem szól­hatnak. Kell ehez kommentár? Nem! Csak önkéntelenül is énekelni kezdjük: szép vagy, gyönyörű vagy .... “AHOL PAP EMEL SZÓT” Lezajlottak a Magyar Szövet­ség által inspirált március 15- iki szabadság ünnepélyek, ame­lyek valóságban a márciusi if­jak szégyenteljes meggyalázása volt, eltekintve a Horthy kép leleplezésétől, Ottó diszszónok- latától. Jellemző arra, hogy ezek az ünnepélyek, mennyire voltak forradalmiak és mennyi­re egyeztek a márciusi hagyo­mányokkal az, hogy szerte ma­gyar amerikában 47 pap szóno­kolt az ünnepélyeken. Még a kommunisták is ragaszkodtak a hagyományaikhoz, ők is két papot szerepeltettek a new yor- ki ünnepélyükön. Már pedig, amikor márciusról van szó, er­re a nagy csuhásfelvonulásra nem lehet mást idézni, mint Petőfit, a március 15-ike lelkét a világ szabadság apostolát, ki megírta: “Ahol pap emel szót, ott az igazság megfeszittetik.” Bizony ezeken az ünnepélyeken, a márciusi szellem igazsága annyiszor feszittetett meg, ahányszor pap szóhoz juthatott. Csak ilyen felvonultatásnál tűnik ki az, hogy mennyi pap él itt a magyarság nyakán, pe­dig a szónokló 47 csak egy kis része, a magyar istengyárosok nagy tömegének. Sok, nagyon sok, pedig azt is mondotta a nagy Petőfi: A pokolnak fele, sőt felénél több, pappal van tele. Mi jön Hitler után? Akik megegyeznek velem ab­ban, hogy Hitler nem győzhet, .azok fogják legjobban megér­ten., hogy mi lesz Hitler után, vagyis mit várhatunk és fog­nak rákészülni, hogy az legyen amit mi akarunk1 és nem Churchillék akarnak. Akik még nem látják meg, hogy Hitler nem győzhet, azok csak tart­sák meg ezt a Bérmunkás lap­számot és majd vegyék elő 10 hónap múlva. Úgy az amerikai, mint An­golország urai, politikusai ha- iszakértői, számtalanszor ad­tak kifejezést annak a meg- yőződésnek, hogy Hitlert csal egy belső forradalom seperhet el a hatalomról. Arra nincs ne kik semmi kilásásuk, hogy kí­vülről törjék meg Hitler hátai mát. De azt sem tudják més elhinni, hogy Hitler képes le gyen Angliát lefoglalni, méh nélkül a háborút Hitler nem fe jezheti be. Most már a helyze oda fejlődött, hogy az egész há ború Hitler ellen folyik, nen köthetnek békét Hitlerrel. Churchillék nemcsak akar­nak forradalmat, hanem teljes erővel azon dolgoznak, hogy le­gyen egy forradalom Németor­szágban, melyet legnagyobb mértékben kívülről, Angol se­gítség és irányzat alatt készí­tenek elő. Most az a kérdés,, milyen for­radalomra lehet kilátás Német­országban ? Milyet akarna! Churchillék és milyet akarha tunk mi? Mi vörös forradalmat kivá nunk, remélünk. A demokraták, egy demokra tikus forradalmat. A fasizták, egy fasizta forra­dalmat. Hitler egyikben sem szerepelhetne, inkább minden forradalmi megmozdulásnál csak célpontja lenne és amig Hitlernek hatalma lesz, addig egyik forradalom sem jöhet létre. Először is foglalkozunk a vö­rös forradalommal, melyet mi óhajtunk, melyre legnagyobb kilátás van, melyre nekünk is nagyban kell készülni, amint a reakció készül a fasizta forra­dalomra. Németország munkásságának külön munkás mozgalma nincs, ami vörös szocialista érzelem, úgy nevezett balszárnyi meg­mozdulás, szervezett erő léte­zik, az a Názi párton belül van. A német munkás tömegeket Hitler elvakitotta, megméte­lyezte, elkábitotta, mely ká- bultságból csak Hitler veresége vagy óriási belső nyomor, láza-1 dások sorozata képes őket fel­ébreszteni. De a nagy tömeg, j ha már forradalmi tevékeny­ségbe kényszerül, akkor inkább j vörös, mint fekete fasizta for­radalom mellé áll. A demokratikus forradalom­ra, nagyon kevés a kilátás, na­gyon kevés erő van Németor­szágon. belül. Részben a leg­jobb demokraták elszaladtak Németországból, részben meg­győzték őket a názik, vagy a kommunisták, hogy diktatúra nélkül nem tudnak rendet csi­nálni Németországban. A né­met proletariátusnak nagyon kis része támogatna egy de­mokratikus forradalmat. A né­met komunázi nevelés egyfor­masága a diktatúra szükséges­ségét illetőleg, sokakat meg­győzött a diktatúra szükséges­ségéről, valamint a hitleri dik­tatúrának sikeressége egy ben­ső polgárháború, mind a dik­tatúra hívei melletti érveket erősitik. így csak az a kérdés merül fel, hogy vörös vagy fe­kete diktatúra legyen-e? Az angol uralkodó osztály, ezt nagyon jól tudja és nem hiszem, hogy akadna egyetlen Bérmunkás olvasó is, aki azt hinné, hogy az angol lordok egy vörös forradalmat remél­nek, vagy megtűrnének Német­országban. így megérthetjük azt a törekvésüket, hogy a fe­kete frontot, a Keresztény Fa­sizmust sietnek kiépíteni, mely mozgalomnak sok hive van Né­metországban is a befolyásos názik között. Tehát sokkal nagyobb kilá­tás van Németországban a fa­sizmus jobbszárnyának, a fe­kete frontnak a győzelmére, mint a demokráciának, igy biz­tosak lehetünk, hogy anglia urai ezt építik, ezt támogatják, erre készülnek. Egy német benső forradalom csak is a názi párt felbomlásá­val, darabokra való szakadásá­val jöhet létre. Mindenki tud­ja, hogy a názi párt, mint min­den párt központból és szár­nyakból áll. Hitler van a köz­ponton, igyekszik — éá eddig elég sikeresen — a két szárnyat összmüködésre bírni, hogy ma­gát hatalmon tarthassa. De mi­helyt ez a két — a bal és jobb —szárny megtagadja az együtt működést, Hitler leesik arról a szédületes ma/gasságról ahová ez a két szárny felvitte. A jobbszárny vezére Német­országban Goehring, akit a papság és az iparbárók és kato­natisztek támogatnak. De van sok kimenekült tagja, akik már régebben megtagadták Hitler magasra vivését, igy ki­menekültek. Ezek között van­nak Thyssen és a Strasser test­vérek és sok kisebb fekete frontista, akiket most Anglia szervez, segít, hogy a fasizta frontot megbontsák és Hitler ellen fordítsák. A vörös frontnak hívei leg­inkább a régi szocialistákból ke­rül ki, akik jobbnak látták Hit­ler melletti hűség esküt leten­ni, mint a koncentrációs tábo­rokba bemarsolni. Es mivel a munkásság Hitler részére való megnyerésénél nagy szerepet játszottak, igy a názi pártnál is kaptak a szerep osztásból. | Ezek rettegnek a fekete front­istáktól, mert a Hitler-Orosz paktum létrehozásáért is őket teszik felelőssé, ha a fekete­front képes lesz újabb vérfür­dőt rendezni a názi párton be­lül. Ez a balszárny' joggal remél­heti, hogy egy belső forradalom esetén szábithatnak nagyobb orosz segítségre, amint a fekete front számit és számíthat An­gol segítségre a vörösfront ellen. Forradalmat csinálni nem le­het, de az arra való előkészület­től függ minden sikere. A fe­ketefront tudja, hogy ha egy esetleges vörös forradalom in­dulna meg Németországban, ők nagyon is egy megértő és segí­tő testvérre találnának Churc- hillben, meg a többi angol tori

Next

/
Oldalképek
Tartalom