Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-14 / 1128. szám
6 oical BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 14. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KÉTLAKISÁG “ . . . Ott is (Európában) háború, nyomor, fasizmus jár a nyomán, itt is az jön ha meg lesz a sorozás . . . Ezért van a sorozás elleni harcnak óriási jelentősége . . . levelet, táviratot intézni a képviselőház tagjaihoz, hogy ne lehessen törvény a sorozási javaslatból. Különben a nép a maga, gyermekei, unokái, és az amerikai demokrácia, szabadság halálos ítéletét írja alá — János.” Ez az idézet a kommunista Magyar Jövőből van az aláírója azonos Nagy Jánossal a lap szerkesztőjével. “Moszkvából jelentik, hogy a szovjet kormány sorozás alá rendelte az összes 18-19 és 20 éves ifjakat, a háborús helyzetre való tekintettel kellett elrendelni, hogy a rendes sorozás előtt 1, 2 illetve három évvel állítsák sor alá a fenti csoportba esőket.” Ezt a hirt a kommunista lapok kivételével az összes lapok közölték. Milyen erkölcsi alapja van a Nagy Jánosoknak arra, hogy tiltakozzanak az amerikai kormány sorozási javaslata ellen, akkor amikor, “a világ legdemokratikusabb országa“ “a munkáshaza” a most fegyverbe álló másfél millió sorkatona és ugyanannyi tartalékos mellé, még vagy 3 millió fiatal embert majdnem gyermeket állít fegyverbe. Vájjon a szovjetekben 1919 óta fennálló kényszersorozás, az ott fegyverben álló milliók nem veszélyeztetik az annyira féltett “demokráciát”. Van-e erkölcsi alapja olyan pártnak a demokráciáról, szabadságról tipitalizmus előbbi fázisai alatt sem. Az államkapitalizmust fölfogja váltani az államszocializmus, mert a termelés folyamata ezt kényszeríti ki. Föltéve, hogy a bekövetkező államszocializmusban nem lesz a tömegeknek politikai szabadsága, akkor ott is ezért a szabadságért fog a harc folyni, amig azt ki nem vivják és igy a valódi szocializmust meg nem valósítják. Még ha meg is engedjük azt a feltevést, hogy egy parazita osztály szipolyozni fogja a társadalmat nemzedékeken keresztül — ami nem valószínű —; ha föltételezzük, hogy egy világdiktátornak és annak a bandájának a sarka alá kerül a világ munkássága — még akkor is csak a fölszabadulás lehet a logikus vég. Ha világdiktátor van, akkor amiatt lesz a háború fölösleges, a termelés tehát az egyéni szükségletek kielégítésére folyik majd, ami bőséget jelent, bár az uralkodó parazita osztály még oly pazar kezekkel pocsékolná is a javakat. Olyan körülmények között ez az uralkodó osztály nem kü- lömben, mint előző uralkodó osztályok, (a római, a spanyol, a francia és most az angol) el- puhul, elkorcsosodik és magától lefordul a társadalom testéről vagy pedig egy könnyű fricskával lesz eltávolitva. rádákat Írni, amelynek a pápája, a csalhatatlan vezére szállítja Hitlernek a háború folytatásához szükséges olajat, élelmiszert és nyersanyagot, amelynek ellenében Hitler zsákmányának egy részét neki engedi át. Kétlaki életet élnek ezek a hüllők. Itt tépik a szájukat a militarizmus ellen, de egy szavuk sincs a Sztálin, Hitler, Mussolini féle hadigépezet ellen. MAGYAR SZOCIÁLPOLITIKA Az utóbbi időben az amerikai magyar lapok egy központi irányítás alapján (Magya Szövetség) gyakran hozzák a magyar miniszterek beszédeit teljes terjedelemben. így legutóbb Ke- resztesi-Fisher belügyminiszter beszédét hozták le, amelyben ez a jeles ur a magyar kormány szociálpolitikáját dicsérte, kihangsúlyozva azt, hogy ellene van a munkanélküli biztosításnak, mert egy rendszeres segély, demoralizálná, lealacsonyítaná a munkanélkülieket (ala Hoover). Ehelyett a német mintára megépített kényszer- munka telepeket állítják fel és akit nem visznek el, vagy az asszonyok és gyerekek részére a magán jótékonyságot ajánlja. A miniszter ur szerint a munkanélküli segély lealázó, de bizonyára felemelő érzés az, amikor az egész család a csikorgó hideg télben órák hosszat áll sorban, hogy egy tányér levesnek csúfolt moslékot és egy darab kenyeret kapjon a Horthy Miklósné féle “szeretet” konyhákon. Az a magyar miniszter beszél szociálpolitikáról, amely le tör a csendőreivel minden bérmozgalmát, arra való hivatkozással, hogy a magyar korCsak az marad meg a természetbén és a társadalomban amire szükség van, aminek hivatása van. Egyedül a munkás- osztály nélkülözhetetlen bármely társadalomban. Ezt az osztályt nem lehet megsemmisíteni. Enélkül nincs élet. Igaz, hogy az ember mint civilizált ember csak a gyermekkorát éli. Sokáig tartott az állati mivoltából a vademberi állapotán keresztül idáig elérni. De a fölserdülése rohamos lesz ezután. Sokáig tartott mig a természet hatalmas erejének egy részét uralma alá gyűrte az- ember. De ma a tűz, a villamosság, és más erők nem az istenei, hanem "k szolgái az embernek. Holnap a társadalmi erőktől sem fog babonás félelemmel meghátrálni, vagy vakon szolgálni azokat, hanem vizsgálat tárgyává fogja tenni és igy uralni fogja. Ha nem győzött volna a természeti erők felett, a minimum büntetés lett volna puszta állati létezés, a maximum büntetés a teljes kipusztulás. Talán ugyan ezt lehet mondani, ha a társadalmi erők vak játéka marad, ha azokat bálvány gyanánt babonás félelemmel imádja. Ma még a gyerekes félelmei, előítéletei és a tudatlansága lehetetlenné teszik, hogy uralja mány megállapította a minimális béreket, de arról hallgat, hogy egy “jól” fizetett szakmunkás megállapított heti bére átlagban 24 pengő hetenként, amelynek -25 százaléka lakbérre megy, a megmaradt összegből még le megy a betegsegély- ző biztosítás, az adó úgy, hogy jó ha ruhára, szórakozásra, no meg élelemre 15 pengő jut hetenként, ami annyit jelent, hogy egy négytagú családra 214 fillér jut egy személyre élelemre (ha nem szórakozik, nem olvas, nem éget lámpát, nem vesz ruhát és nem tüzel) ezért az összegért kap 5 és háromnegyed kiló kenyeret, tehát egy dolgozó munkás ha családos, legjobb esetben csak kenyérrel, babbal vagy krumplivá] lakhat jól. Igazán nem lehetne csodálkozni azon, ha ilyen szociálpolitika és ilyen éhbérek mellett, a magyar munkások nem nagyon rajonganak a robotért. A szerkesztő uraknak kívánom azt, hogy lfegalább egy évig éljenek a magyar kormány feldicsért szociálpolitikája alatt. A FÖLDÖNFUTÓK Az európai imperialista háborúnak, illetve Hitler győzelmének a következményeként ma milliók barangolnak Európa országutain, hogy elkergetve az otthonukból, keressenek egy talpalattnyi helyet, ahol meghúzhassák magukat. Már a háború előtt több mint félmillió ember menekült el Hitler uralma alól, kik Hitler hódításai következményeként, mint a bolygó zsidó, újra és újra menekülni voltak kénytelenek, mindaddig, amig be nem zárult előttük a tovább futás lehetősége és ma a meg nem szállt francia területen rettegnek attól, hogy a Petain-Laval féle fasizta banda kiszolgáltatja őket Hitler banditáinak. Német, olasz, magyar és a román zsidóságnak az a része, azokat az erőket és igy önmagát is. Azonban egyre gyakrabban és erősebben villámlanak föl a gondolatok, a tervek a kollektiv agyban és egyelőre félve, bizonytalanul és meg-meg botolva, de mindazáltal észrevehetően növekvő erővel és tudással halad egy jobb jövő felé. Csak az utópisták, a tudománytalanok, a kishitüek, szóval a nem marxisták csüggednek/ Amint Gallileo, a természettudós, mindenkivel szemben és minden üldözés dacára hirdette, hogy “mégis mozog a föld!” mi épp úgy hirdetjük a társadalom tudomány legkiválóbb képviselője Marx nyomán, hogy az emberi fölszabadulás napja közeleg. Hangzatosai >b volna azt mondani, hogy ez a fölszabadulás elkerülhetetlen, mert “az isten úgy rendelte”; vagy pedig azért, mert “az igazságnak győzni kell”. De ezt hagyjuk a papra és a demagógra. Mi sokkal prózaibb, de tudományos elemzésen, tehát sziklaszilárd alapon állva állapítjuk meg a fölszabadulásunk elkerülhetetlenségét. Ennek a tudományos marxi elemzésnek köszönhető a meg- rendithetetlen hitünk és bizalmunk. Ezért mondjuk a kishi- tüeknek: “VISSZA MARXHOZ!” amely nem tudott, vagy nem akart elmenekülni, a hazájában néz a kényszerű éhhalál elé. A német, olasz, cseh és magyar politikai menekültek százezrei szorultak be Franciaországba és rettegve várják azt, hogy kiszolgáltassák Hitler-Horthy- Mussolini pribékjeinek. A spanyol polgárháború negyedmilliónyi menekültje koplal a francia internáló táborokban. Ma a “kifinomult humanizmus” idején, nincs egy ország sem, amely ezeket a szerencsétlen földönfutókat befogadná. Az Egyesült Államok kapui csak az elfutott királyi családok, bankárok, gyárosok, nagy- fejű politikusok részére vannak kitárva, az ő útjukat nem állja el a kvótatörvény. Amilyen könnyen jönnek ide a koronás menekültek, éppen olyan nehéz bejutni a közönséges bevándorlónak. A szovjetek még az európai kommunista menekültek és a spanyol polgárháború nemzetközi katonái előtt is bezárta a kapuit, nekik a “munkás hazának“ nincs szüksége forradalmárokra. Egyedül a mexicoi kormány volt az, amely a polgárháború leverése után, menedéket adott a spanyol forradalmároknak, most meg megegyezett a francia kormánnyal, hogy hajlandó befogadni a koncentráló táborokban élő 250 ezer spanyol menekültet is. Az amerikai és a szovjet kormányok eljárása után jól esik megírni azt, hogy a mexicoi kormány humánusabb mint, az a két kormányzat, amely magát a szabadság, a haladás kormányzatának nevezni. ) NAGYON FINOMAN Nehezen megy, de megpróbálom minden gorombaság nélkül elintézni Rudiiknak a legutolsó förmedvényét, amelyet az IWW ellen kiköpött. Nagyon igyekszik, hogy elhitesse az olvasókkal, hogy az egészen rendben való dolog, hogy egy forradalmi (?) párt a forradalmi munkát fizetett ügynökökkel végezteti el. Azt Írja, hogy: “természetes, hogy ha egy szervezet, saját maga nem képes elvégezni egy bizonyos munkát, akkor, a cél elérése érdekében alkalmaz olyan egyéneket, akik segítenek a munkában”. Hát ez bizony nem természetes, mert eddig mindig azt mondották, hogy a választásokban való részvétel nem más, mint az agitáció és a felvilágosítás egy eszköze. Ohio államban 26.000 aláírásra van szükség, hogy egy párt a listára kerüljön. Én elismerem azt, hogy ha a párt tagjai Ohio államban felkeresnek 26.000 embert és annak elmondják az SLP programját és meggyőzik őket legalább annyira, hogy a nevét odaírja a petícióra, hogy ez egy komoly agitációs munka, ha nem is éri meg a fáradságot, mert az aláíróknak csak egy százaléka az, amely a választásokon a szavazatát is leadja az SLP-re (ha mind leadná akkor is értéktelen volna). De nem ismerem el azt, hogy agitációs munka volna az, amit a saját szememmel tapasztaltam, hogy az állami munkaközvetítő előtt az SLP-nek aláírást gyűjtő ügynöke, minden agitáció nélkül, azzal kérte az aláírást “munkanélkül vagyok, segíts rajtam, minden aláírásért 4 centet kapok”. Mást attól a kis-
