Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-14 / 1128. szám

6 oical BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 14. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI KÉTLAKISÁG “ . . . Ott is (Európában) há­ború, nyomor, fasizmus jár a nyomán, itt is az jön ha meg lesz a sorozás . . . Ezért van a sorozás elleni harcnak óriási jelentősége . . . levelet, távira­tot intézni a képviselőház tag­jaihoz, hogy ne lehessen tör­vény a sorozási javaslatból. Kü­lönben a nép a maga, gyerme­kei, unokái, és az amerikai de­mokrácia, szabadság halálos ítéletét írja alá — János.” Ez az idézet a kommunista Magyar Jövőből van az aláírója azonos Nagy Jánossal a lap szerkesztőjével. “Moszkvából jelentik, hogy a szovjet kormány sorozás alá rendelte az összes 18-19 és 20 éves ifjakat, a háborús helyzet­re való tekintettel kellett elren­delni, hogy a rendes sorozás előtt 1, 2 illetve három évvel állítsák sor alá a fenti csoport­ba esőket.” Ezt a hirt a kommunista la­pok kivételével az összes lapok közölték. Milyen erkölcsi alapja van a Nagy Jánosoknak arra, hogy tiltakozzanak az amerikai kor­mány sorozási javaslata ellen, akkor amikor, “a világ legde­mokratikusabb országa“ “a munkáshaza” a most fegyverbe álló másfél millió sorkatona és ugyanannyi tartalékos mellé, még vagy 3 millió fiatal embert majdnem gyermeket állít fegy­verbe. Vájjon a szovjetekben 1919 óta fennálló kényszersorozás, az ott fegyverben álló milliók nem veszélyeztetik az annyira féltett “demokráciát”. Van-e er­kölcsi alapja olyan pártnak a demokráciáról, szabadságról ti­pitalizmus előbbi fázisai alatt sem. Az államkapitalizmust föl­fogja váltani az államszocializ­mus, mert a termelés folyamata ezt kényszeríti ki. Föltéve, hogy a bekövetkező államszocializ­musban nem lesz a tömegeknek politikai szabadsága, akkor ott is ezért a szabadságért fog a harc folyni, amig azt ki nem vivják és igy a valódi szocializ­must meg nem valósítják. Még ha meg is engedjük azt a feltevést, hogy egy parazita osztály szipolyozni fogja a tár­sadalmat nemzedékeken keresz­tül — ami nem valószínű —; ha föltételezzük, hogy egy vi­lágdiktátornak és annak a ban­dájának a sarka alá kerül a vi­lág munkássága — még akkor is csak a fölszabadulás lehet a logikus vég. Ha világdiktátor van, akkor amiatt lesz a hábo­rú fölösleges, a termelés tehát az egyéni szükségletek kielégí­tésére folyik majd, ami bőséget jelent, bár az uralkodó parazi­ta osztály még oly pazar ke­zekkel pocsékolná is a javakat. Olyan körülmények között ez az uralkodó osztály nem kü- lömben, mint előző uralkodó osz­tályok, (a római, a spanyol, a francia és most az angol) el- puhul, elkorcsosodik és magá­tól lefordul a társadalom testé­ről vagy pedig egy könnyű fricskával lesz eltávolitva. rádákat Írni, amelynek a pápá­ja, a csalhatatlan vezére szál­lítja Hitlernek a háború folyta­tásához szükséges olajat, élel­miszert és nyersanyagot, amely­nek ellenében Hitler zsákmá­nyának egy részét neki engedi át. Kétlaki életet élnek ezek a hüllők. Itt tépik a szájukat a militarizmus ellen, de egy sza­vuk sincs a Sztálin, Hitler, Mus­solini féle hadigépezet ellen. MAGYAR SZOCIÁLPOLITIKA Az utóbbi időben az amerikai magyar lapok egy központi irá­nyítás alapján (Magya Szövet­ség) gyakran hozzák a magyar miniszterek beszédeit teljes ter­jedelemben. így legutóbb Ke- resztesi-Fisher belügyminiszter beszédét hozták le, amelyben ez a jeles ur a magyar kormány szociálpolitikáját dicsérte, ki­hangsúlyozva azt, hogy ellene van a munkanélküli biztosítás­nak, mert egy rendszeres se­gély, demoralizálná, lealacsonyí­taná a munkanélkülieket (ala Hoover). Ehelyett a német mintára megépített kényszer- munka telepeket állítják fel és akit nem visznek el, vagy az asszonyok és gyerekek részére a magán jótékonyságot ajánlja. A miniszter ur szerint a mun­kanélküli segély lealázó, de bi­zonyára felemelő érzés az, ami­kor az egész család a csikorgó hideg télben órák hosszat áll sorban, hogy egy tányér leves­nek csúfolt moslékot és egy da­rab kenyeret kapjon a Horthy Miklósné féle “szeretet” kony­hákon. Az a magyar miniszter beszél szociálpolitikáról, amely le tör a csendőreivel minden bérmozgalmát, arra való hivat­kozással, hogy a magyar kor­Csak az marad meg a termé­szetbén és a társadalomban amire szükség van, aminek hi­vatása van. Egyedül a munkás- osztály nélkülözhetetlen bár­mely társadalomban. Ezt az osztályt nem lehet megsemmi­síteni. Enélkül nincs élet. Igaz, hogy az ember mint ci­vilizált ember csak a gyermek­korát éli. Sokáig tartott az ál­lati mivoltából a vademberi ál­lapotán keresztül idáig elérni. De a fölserdülése rohamos lesz ezután. Sokáig tartott mig a termé­szet hatalmas erejének egy ré­szét uralma alá gyűrte az- em­ber. De ma a tűz, a villamosság, és más erők nem az istenei, ha­nem "k szolgái az embernek. Holnap a társadalmi erőktől sem fog babonás félelemmel meghátrálni, vagy vakon szol­gálni azokat, hanem vizsgálat tárgyává fogja tenni és igy uralni fogja. Ha nem győzött volna a ter­mészeti erők felett, a minimum büntetés lett volna puszta ál­lati létezés, a maximum bünte­tés a teljes kipusztulás. Talán ugyan ezt lehet mon­dani, ha a társadalmi erők vak játéka marad, ha azokat bál­vány gyanánt babonás félelem­mel imádja. Ma még a gyerekes félelmei, előítéletei és a tudatlansága le­hetetlenné teszik, hogy uralja mány megállapította a minimá­lis béreket, de arról hallgat, hogy egy “jól” fizetett szak­munkás megállapított heti bére átlagban 24 pengő hetenként, amelynek -25 százaléka lakbér­re megy, a megmaradt összeg­ből még le megy a betegsegély- ző biztosítás, az adó úgy, hogy jó ha ruhára, szórakozásra, no meg élelemre 15 pengő jut he­tenként, ami annyit jelent, hogy egy négytagú családra 214 fillér jut egy személyre éle­lemre (ha nem szórakozik, nem olvas, nem éget lámpát, nem vesz ruhát és nem tüzel) ezért az összegért kap 5 és háromne­gyed kiló kenyeret, tehát egy dolgozó munkás ha családos, legjobb esetben csak kenyér­rel, babbal vagy krumplivá] lak­hat jól. Igazán nem lehetne csodál­kozni azon, ha ilyen szociálpo­litika és ilyen éhbérek mellett, a magyar munkások nem na­gyon rajonganak a robotért. A szerkesztő uraknak kívá­nom azt, hogy lfegalább egy év­ig éljenek a magyar kormány feldicsért szociálpolitikája alatt. A FÖLDÖNFUTÓK Az európai imperialista há­borúnak, illetve Hitler győzel­mének a következményeként ma milliók barangolnak Európa országutain, hogy elkergetve az otthonukból, keressenek egy talpalattnyi helyet, ahol meg­húzhassák magukat. Már a há­ború előtt több mint félmillió ember menekült el Hitler ural­ma alól, kik Hitler hódításai kö­vetkezményeként, mint a boly­gó zsidó, újra és újra menekül­ni voltak kénytelenek, mindad­dig, amig be nem zárult előttük a tovább futás lehetősége és ma a meg nem szállt francia terü­leten rettegnek attól, hogy a Petain-Laval féle fasizta banda kiszolgáltatja őket Hitler ban­ditáinak. Német, olasz, magyar és a román zsidóságnak az a része, azokat az erőket és igy önma­gát is. Azonban egyre gyakrabban és erősebben villámlanak föl a gondolatok, a tervek a kollek­tiv agyban és egyelőre félve, bizonytalanul és meg-meg bo­tolva, de mindazáltal észreve­hetően növekvő erővel és tudás­sal halad egy jobb jövő felé. Csak az utópisták, a tudo­mánytalanok, a kishitüek, szó­val a nem marxisták csügged­nek/ Amint Gallileo, a termé­szettudós, mindenkivel szemben és minden üldözés dacára hir­dette, hogy “mégis mozog a föld!” mi épp úgy hirdetjük a társadalom tudomány legkivá­lóbb képviselője Marx nyomán, hogy az emberi fölszabadulás napja közeleg. Hangzatosai >b volna azt mondani, hogy ez a fölszabadulás elkerülhetetlen, mert “az isten úgy rendelte”; vagy pedig azért, mert “az igaz­ságnak győzni kell”. De ezt hagyjuk a papra és a demagóg­ra. Mi sokkal prózaibb, de tudo­mányos elemzésen, tehát szik­laszilárd alapon állva állapítjuk meg a fölszabadulásunk elke­rülhetetlenségét. Ennek a tudományos marxi elemzésnek köszönhető a meg- rendithetetlen hitünk és bizal­munk. Ezért mondjuk a kishi- tüeknek: “VISSZA MARXHOZ!” amely nem tudott, vagy nem akart elmenekülni, a hazájában néz a kényszerű éhhalál elé. A német, olasz, cseh és magyar politikai menekültek százezrei szorultak be Franciaországba és rettegve várják azt, hogy kiszolgáltassák Hitler-Horthy- Mussolini pribékjeinek. A spa­nyol polgárháború negyedmilli­ónyi menekültje koplal a fran­cia internáló táborokban. Ma a “kifinomult humaniz­mus” idején, nincs egy ország sem, amely ezeket a szerencsét­len földönfutókat befogadná. Az Egyesült Államok kapui csak az elfutott királyi csalá­dok, bankárok, gyárosok, nagy- fejű politikusok részére vannak kitárva, az ő útjukat nem állja el a kvótatörvény. Amilyen könnyen jönnek ide a koronás menekültek, éppen olyan nehéz bejutni a közönséges bevándor­lónak. A szovjetek még az euró­pai kommunista menekültek és a spanyol polgárháború nem­zetközi katonái előtt is bezárta a kapuit, nekik a “munkás ha­zának“ nincs szüksége forra­dalmárokra. Egyedül a mexicoi kormány volt az, amely a pol­gárháború leverése után, mene­déket adott a spanyol forradal­mároknak, most meg megegye­zett a francia kormánnyal, hogy hajlandó befogadni a kon­centráló táborokban élő 250 ezer spanyol menekültet is. Az amerikai és a szovjet kor­mányok eljárása után jól esik megírni azt, hogy a mexicoi kormány humánusabb mint, az a két kormányzat, amely ma­gát a szabadság, a haladás kor­mányzatának nevezni. ) NAGYON FINOMAN Nehezen megy, de megpróbá­lom minden gorombaság nélkül elintézni Rudiiknak a legutolsó förmedvényét, amelyet az IWW ellen kiköpött. Nagyon igyekszik, hogy el­hitesse az olvasókkal, hogy az egészen rendben való dolog, hogy egy forradalmi (?) párt a forradalmi munkát fizetett ügynökökkel végezteti el. Azt Írja, hogy: “természe­tes, hogy ha egy szervezet, sa­ját maga nem képes elvégezni egy bizonyos munkát, akkor, a cél elérése érdekében alkalmaz olyan egyéneket, akik segítenek a munkában”. Hát ez bizony nem természetes, mert eddig mindig azt mondották, hogy a választásokban való részvétel nem más, mint az agitáció és a felvilágosítás egy eszköze. Ohio államban 26.000 aláírásra van szükség, hogy egy párt a listá­ra kerüljön. Én elismerem azt, hogy ha a párt tagjai Ohio ál­lamban felkeresnek 26.000 em­bert és annak elmondják az SLP programját és meggyőzik őket legalább annyira, hogy a nevét odaírja a petícióra, hogy ez egy komoly agitációs munka, ha nem is éri meg a fáradságot, mert az aláíróknak csak egy százaléka az, amely a választá­sokon a szavazatát is leadja az SLP-re (ha mind leadná akkor is értéktelen volna). De nem ismerem el azt, hogy agitációs munka volna az, amit a saját szememmel tapasztaltam, hogy az állami munkaközvetítő előtt az SLP-nek aláírást gyűjtő ügynöke, minden agitáció nél­kül, azzal kérte az aláírást “munkanélkül vagyok, segíts rajtam, minden aláírásért 4 centet kapok”. Mást attól a kis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom