Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-14 / 1128. szám

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------......................................- ... ................ .............

Hl VíARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD ^|||? ander the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND,

Erdélyt vissza kaptuk! Hát a mienk volt? És kié lesz ezután?

1940 SZEPT. 14 NUMBER 1128 SZÁM

Máért nem voltunk Chicagóban?

Az amerikai magyar fasizta berkekben nagy az örömujjongás az utóbbi napokban. “Visz- szakaptuk Erdélyt” kiáltás hangzik az Amerikába vándorolt magyar dolgozók fülébe. Mintha csak az lett volna az egyetlen baja a magyar munkásosztálynak, hogy Erdély határai nincsennek egybekapcsolva Magyarország térképével. Az uralkodó osztályok érdekében megindított 1914-es világháború eredményeképp maradt napirenden Erdély kérdése és azzal párhuzamban az ultra ha- zafiság hóditó revíziós propagandája.

Távol áll tőlünk az a gondolat, mintha helyeseltük volna a román bojár uralom elnyoma- tását Erdély népe fölött. De viszont osztályharcos meggyőződésünkből tudtuk azt, hogy nem azért szomorú Erdély népének a sorsa mert a románok uralkodnak fölöttük, hanem csak azért mert uralkodnak fölöttük és munkájuk értékének gyümölcsét profit formájában elrabolják tőlük. Hiszen többen közülünk átéltük az Erdélyi nép sorsát még abban az időben amikor Magyarország Nagy- Magyarország volt és az egész nagy Erdély Magyarországhoz tartozott.

Éppen ebben az időben nyomták kezünkbe a magyar földesurak a grófok, bárók, a nagy papi birtokok tulajdonosai a vándorbotot az uj haza keresésére. Mert nem volt már az 50 krajcáros napszámra sem kilátás a földesurak birtokain és a téli időszakban már csak ünnepnapokra jutott a földmunkások tömegeinek egy kis szalonna is a kenyérhez. Ez a nagymagyarországi helyzet üldözte ki a magyar nép millióit az országból, és éppen ezen okból kifolyólag ezeknek a néptömegeknek nem jelenthet örömet, ugyan ehhez az elnyomó betyár uralomhoz Erdély visz- szacsatolása.

Különösen nem örvendhetünk még azért sem, mert a visszacsatolás az uralkodó osztály érdekében harcok utján történik, és ahogyan a jelek mutatják, úgy a román, mint a magyar munkások részéről nagyon sok uj sírhely fogja bontani Erdély dobmjait, de nem a munkás célokért. És máskü- lömben is még egy kissé korai a nagy örömujongás még a magyar nemzeti érdekek szempontjából is. Habár Magyarország jelenleg a nyolcadik nagyországa lett Európának, de már láttunk olyan nagyországokat

máról-holnapra lekerülni a térképről.

Magyarország jelenleg két jóbarát és egy ellenség céljai szerint ül a hintában. Az egyik oldalon Hitler és Mussolini a hin- táslegény a másik oldalon pedig Sztálin. Eddig még a hin- táztatás nagyon vigyázatosan történik és a lengetések csak olyan távolságuak, amennyire a két hintáslegény érdekeinek megfelelnek, de a harmadiknak érdekét sem sértik. De ki tudja hogy melyik oldalon kap erősebb lökést a hinta melynek következménye lehet, hogy a magyar kivándoroltak, akik most itt Amerikában mint nagy magyar hazafiak örvendenek, holnap talán német, sőt még az is meglehet, hogy orosz polgárok lesznek.

A mostani rohamlépésekben váltakozó események során nagyon nehéz jóslásokba bocsátkozni, mert senki nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Még azok sem akik az események központjában vannak. A királyok akik ezelőtt lóháton szokták a meghódított népek között a hősi alakjukat mutogatni, ma repülőgépen menekülnek a saját országukból. Hát lassabban az erdélyi örömujongással amerikai magyar urak, még egy kicsit túl korai. A munkások részére meg soha nem fog örömet jelenteni az ilyen hazafias cél. A munkásérdekek örömünnepe akkor fog bekövetkezni, ha a bérrendszer alól fölszabadulnak, serp román, sem magyar földesurak, sem az angol vagy amerikai kapitalisták többé kizsákmányolni nem fogják őket. Mert ez is befog következni, de akkor a gróf és a paraszt nem fog együtt örülni, az egyik sírni fog. És a grófi könnyhullaj- tások fogják a népnek az igazi örömet jelenteni. (f.)

MOST FELFIGYELNEK AZ ELŐBB LEMOSOLYGOTT FELTALÁLÓKRA

Washington, D.C.-nek alig van elfoglaltabb hivatala még békeidőben is, mint a szabadalmi iroda. Ezer és ezer agy dolgozik fáradhatatlanul, hogy újabb találmányokkal álljon elő. Amig békeidőben úgyszólván kinevetik a feltalálók nagyobb részét, most a kormány részéről vannak felkarolva, különösen azok, akik a háborúval kapcsolatos uj dolgokat hoznak létre. Egy külön kinevezett tanács működik, hogy kiválassza a szabadalmi irodák termékeit a kormány, illetve a hadsereg részére.

Egy kommunista barátom megkérdezte, hogy miért nem volt az IWW képviselve a chicagói nagy megmozduláson, ahol sok ezer delegátus, 20 millió egyletekbe, egyházakba és uniókba szervezett amerikai nevében tiltakozott a háború és a kötelező katonai szolgálat ellen. Erre a baráti kérdésre —- amely után az IWW munkás és forradalmi jellegének a tagadása következett a kérdezzőtől — mert az megtagadta az együttműködést, nem csatlakozott ahoz a megmozduláshoz, amelynek a szónokai között püspök, egyetemi tanár, szenátor és képviselő is volt — itt adom meg a választ.

Nem sokat kell azzal foglalkozni, hogy ez az együttes tényleg képviselt-e 20 millió felnőtt amerikait, mert a delegátusok túlnyomó többsége csak saját magát képviselte, vagy egy bizottság vagy a tagság kis hányada választotta meg. A képviseltetetés komolyságára jellemző a következő. Az IWO központjának a képviselői 160.- 000 tag képviseletében jelentek meg, az IWO magyar központi bizottsága 13.000 tagot képviselt, éppen igy a többi nemzeti központok, azután ugyan ezt a tagságot képviselte a városi, az állami bizottság, no meg az osztályok képviselői úgy, hogy az IWO 160 ezer tagja, ilyen számítással legalább egymillió tagnak volt ott bejelentve. Ugyan igy nézett ki a többi képviselet is. Már maga ez a tény is kétségbe vonja ennek a gyülekezetnek a komolyságát.

A konvenció összetétele is azt bizonyítja, hogy ott az IWW- nek semmi keresni valója nem volt.

Az akcióba résztvettek, a kommunisták és azok külömbö- ző álcázott szervezetei, egy pár pacifista egyházközség, a CIO- nak a komik, vagy Lewis által kontrolált csoportjai, polgári pacifisták, a demokrata és a republikánus pártnak a legreakci- ósabb képviselői, kik Lewis-el együtt nem a háború, illetve a sorozás ellen, hanem Roosevelt ellen igyekeztek kihasználni a konvenciót.

De ami a lényeges az IWW elvi okokból sem vehetett ott részt, mert ez a szervezet nem hagyja magát felhasználni, sem a reakciós kocapolitikusoktól, sem Sztálin amerikai ügynökeitől, még kevésbé Hitler és Mussolinitól, már pedig ez a konvenció leszámítva a jóhiszemű pacifistákat, két célt szolgált:

egyik, gyengíteni Rooseveltet, erősíteni Williket. A másik, segíteni a Hitler-Sztalin-Mussóli- ni féle szövetséget.

Azt nem kell bizonyítani, hogy az ott ágáló politikusok, akik a két kapitalista pártnak a legreakciósabb árnyalatához tartoznak, kik a Wall Street odaadó szolgái, nem a háború és a sorozás ellen vannak, hanem ezt használják fel arra, hogy Roosevelt ellen vonultassák fel a tömegeket, ugyan ezt teszik Lewis emberei, kik sértett hiúságuk és hatalmi vágyuk miatt állnak ma szemben azzal a Roosevelttel, kit még 4 év előtt a bányászok félmillió dollárjával támogattak.

A kommunisták, akik a Szta- lin-Hitleri szövetség előtt éppen úgy, mint a francia kommunisták a katonai felkészülést, a Hitlerizmus fegyveres letörését követelték, a francia elvtársaihoz hasonlóan ma a szövetséges Hitler védelmében ellenzik a katonai felkészültséget itt, de nem ellenzik azt Német, Orosz és Olaszorszában és nem fogják ellenezni azt itt sem, ha a helyzet úgy fordul, hogy Sztálin szembe kerül Hitlerrel.

Az IWW tisztában van azzal, hogy a háborút nem elvi, hanem gazdasági okok idézik elő. Tudatában van annak, hogy a piacokért való harc nem fog megszűnni mindaddig, amig maga a kapitalizmus meg nem szűnik. Az IWW nem a betegség egyes tüneteit akarja csak kuruzsló módon eltüntetni, hanem magát a bajt előidéző kapitalizmust támadja meg. Az IWW nem csak Sztálin, Hitler, Mussolini, de még Roosevelt kormányzatának a védelmére sem kapható, egyedül a munkásosztály érdekeit tartja szem előtt és ezért nem hajlandó Sztalinék utasítására azt a gyalázatos szerept eljátszani, amit az európai és az amerikai elvtársak játszanak, amely a Hitlerizmus szálláscsinálása, aminek a következménye az európai munkásságnak az ipari feudalizmusba való sülyedése.

Tisztában vagyunk azzal, hogy csak az IWW-ban megszervezett munkásosztály, képes arra, hogy szembeszálljon az imperialista uralommal, de tisztában vagyunk azzal is, hogy a mai szervezettségével a munkásság erre képtelen. Nem vagyunk hajlandók ezt a szervezetet egy olyan egységfronttal pótolni, amelyben a vezető szerepet a Wall Street reakciósai, Sztálin és Hitler amerikai ügy-