Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 31. | TÁRCA | ANYUTA A “Lisszabon” garni egyik legolcsóbb, szűk szobácskájábán járt föl-alá, egyik sarokból a másikba Sztepan Kloskov, harmadéves orvostanhallgató és biflázta szorgalmasan a medicinát. A szakadatlan, feszült biflázásban a nyál is kiszáradt a szájából és kiült a homlokára a veríték. A sarokban, jégvirágos ablak mellett, a díványon a lány ült, akivel lakott: a huszonötéves, nagyon sápadt, alázatos, szürkésszemü, barnahaj u, törékeny Anyuta. Meggörnyedt háttal ült, piros fonállal férfiing gallérját hímezte. Sürgős volt a munka; azért ... A folyosói falióra délután kettőt ütött, de a szoba még nem volt takarítva. A takaró gyűrötten, mindenféle párna, ruha, könyv, piszkos mosdótál, tele szappanos, piszkos vízzel, benne feketén a cigarettavég úszkált; szemét a padlón. Minden egyha- lomban, minden piszok együtt, gyüröttség, rendetlenség . . — A jobbtüdő áll három lebenyből — magolta Klostov. — Határok! A felsőlebeny a mellkas elülső felszínén a 4—5-ik bordáig; oldalt a negyedikig, hátul a spina scapulae-ig . . . Próbálta elképzelni a tanultat; fölnézett a plafonra. Nem kapott tiszta képet; kezdte a mellényén keresztül a felső bordáit számolni. — Ezek' a bordák olyanok mint a billentyűk — mondta. — Hogy el ne tévessze az ember, meg kell szokni. Majd meg kell nézni a csontvázon és az élő emberen . . . Gyere csak, Anyuta, gyere csak be, majd rajtad megpróbálom. Anyuta hagyta a varrást, levetette a blúzát, kiegyenesedett. Kloskov leült vele szembe, rácolta a homlokát; elkezdte számolni a bordáit. — Hm. Az első bordát nem lehet tapintani. A kulcscsont alatt van. Ez lesz a második borda . . . Igen ... Ez a harmadik": . . Negyedik . . . Hm. Igen . . . Mit húzódd úgy ösz- sze? — Nagyon hideg az ujja . . . —Jó, jó, nem halsz bele, ne ugrálj. Szóval, ez itt a harmadik borda, ez a negyedik, ez . . olyan soványnak látszol, te a bordádat mégis alig érezni. Második, harmadik . . . Nem, megint tévedtem; igy nem megy, nem kap az ember tiszta képet. Rá kell rajzolni. Hol a szén? Vette a szenet és rajzolta az Anyuta mellkasára a párhuzamos vonalat, a bordának megfelelőt. — így igen, nagyszerű. így már nagyszerű. Most már lehet kopogni. Állj csak föl. Anyuta fölállt és fölemelte az állát. Kloskov elkezdett kopogni; úgy belemerült a kopogásba, hogy nem vette észre, hogy az Anyuta szája, orra, keze belekékült a kopogásba. A leány reszkedett, de félt, hogy a medikus észreveszi a reszke- tést, abbahagyja a rajzolást, kopogást; még megesik, rosszul fog sikerülni a vizsgája. — Most már értem — mondta Kloskov és abbahagyta a kopogást. — Te csak ülj le, maradj igy és ne törüld le a szenet; én majd addig még tanulok egy kicsit. Anyuta, mint a tetovált, a fekete csikókkal a mellén, ült, görnyedt a hidegben; ült és gondolkozott. Általában mindig keveset beszélt, mindig hallgatott, mindig csak, mint most, gondolkodott. A hat-hét év alatt, mióta hányódott igy a bútorozott szobákon, élt ilyen emberrel — mint Kloskov — öttel. Most már mind elvégezte az egyetemet. Mindből lett valaki és, természetesen, mint beérkezett ember, el is felejtette Anyutát mind. Egyik közülök Párisban él, kettő orvos, a negyedik festő, az ötödik — legalább igy beszélik — professzor. Kloskov a hatodik. Hamarosan ez is elvégzi az egyetemet, ez is lesz valaki. A jövője kétségtelenül szép, szép; Kloskovból valószínűleg nagy ember lesz, de a jelenje, az egész nem jó; nincs most dohánya, teája sincs, a cukorból is maradt összesen négy darab. Be kell fejezni hamar a varrást, el kell vele szaladni a rendelőhöz; a huszonöt kopeken teát venni, dohányt venni . . . — Szabad? — hallatszott az ajtón túlról. Anyuta gyorsan a vállára dobja a nagykendőjét. Feltiszov jött be, a festő. — Magához jöttem, nagy kérésem van — fordult Kloskov- hoz és vadul nézett a homlokába lógó kócos haja alól. — Adja kölcsön, kérem, ezt a tündérszép leányzót, vagy két órára. Festek, tudja, aztán igazán nem lehet modell nélkül . . . — Ó, nagyon szívesen — egyezik bele Kloskov. — Eridj Anyuta! — Nem tudja, mi minden van nála! — súgta csöndesen a lány. — Na, mi minden! A művész ur kéri, tudom is én miért. Miért ne segítsünk, ha lehet segíteni ! Anyuta öltözik. — Mit fest? — kérdezi Kloskov. — Psychét. Elég jó téma, de valahogy neip megy, több modellről kell festeni. Tegnap az egyiknek kék lába volt. “Mitől olyan kék a lábad?” kérdeztem. Azt mondja: “A harisnya fogta meg”. Kék harisnyát hord. Maga csak magol, magol. Boldog ember, van türelme. — A mienk olyan, hogy nem nagyon lehet magolás nélkül. — Hm . . . Bocsásson meg, Kloskov, igazán úgy él mint a disznó. A fene tudja micsoda öl ez? *— Hogy micsoda ól? Ha nem lehet máskép. Az öregemtől 12 rubel jár egy hónapra, abból nem lehet sokkal külömben élni . — Igaz, igaz — mondta a festő és utálkova ráncolta a homlokát —, azért mégis lehetne talán jobban : . Müveit ember mégis csak legyen egy kicsit esztéta is . . . Nem igaz? Magánál, a fene tudja, mi ez, az ágy nincs megvetve, szenny, piszok, a tegnapi kása még ott a tányéron . . . pfuj! — Igen — mondta a medikus és megzavarodott — de Anyuiénak nem volt ideje még takarítani, úgy el van foglalva egész nap. Amikor Anyuta és a festő ment, Kloskov ledőlt a díványra és magolt tovább fekve, aztán, elnyomta az álom. Mikor egy óra múlva fölébredt, föltámaszkodott a félkönyökére elkezdett sötétben gondolkozni. Eszébe jutott, amit a festő mondott, hogy minden müveit ember legyen egy kicsit esztéta is. A környezetét most csakugyan ^undorítónak, elviselhetetlennek látta. A lelki szeme előtt szinte fölvonult a jövője, orvos lesz ... a betegeit a rendelőben fogja fogadni, szép ebédlőszobában fog reggelizni, uzsonnázni a feleségével, úri- asszonnyal. És most a piszkos, szappanos vizes tál a cigarettavéggel, hallatlanul utálatos látvány volt., Anyutát is olyan csúnyának, lomposnak, szánalmasnak látta. Elhatározta, hogy most, azonnal akármi lesz is, szakit vele. Amikor a lány jött vissza a festőtől, s levetette a mundáját, a fiú fölkelt, komolyan mondta neki: — Nézd csak, fiam. Ülj le ide, hallgass meg. El kell válni. Minek sok szót, röviden: nem fogunk együtt tovább élni. Anyuta a festőtől olyan fáradtan, kimerültén jött meg. Az arca a hosszú állásban beesett, összement, az álla is megnyúlt. A fiú szavára egy szót sem felelt, csak az ajka kezdett el reszketni. — Lásd be, hogy előbb vagy utóbb úgyis el kell válnunk — mondta a medikus. — Jó vagy, kedves, okos, ezt megérted . . . Anyuta megint fölvette a kabátját, szótlanul pakolta be a kézimunkáját papirosba, összeszedte a tűit, cérnáit, a négy darab cukrot az ablakról odatette az asztalra, a könyvekhez. — Ez a magáé . . . cukor . . mondta halkan és elfordult, hogy meg ne lássa a könnyét. — Most miért sírsz megint? — kérdzete Kloskov. Zavartan járt föl-alá a szobában. — Milyen furcsa vagy, kérlek. Magad tudod legjobban, hogy egyszer csak el kell válni. Nem maradhatunk örökké együtt. Már akkor összeszedte a kis cókmókját és fordult felé, hogy búcsúzzon; megsajnálta. — Egy hétig még maradjon talán? — gondolta. — Jó, még maradjon. Egy hét múlva is ráérek elküldeni. Bosszankodott magára a gyöngesége miatt, gorombán kiáltott rá: — Hát most mit állsz? Ha akarsz menni, menj, ha nem, tessék levetni a kabátot és maradni ! Maradj! Anyuta szótlanul, csöndben levetette a kabátot, szótlanul, halkan megtörülte az orrát a zsebkendőjébe, sóhajtott és elfoglalta az állandó helyét, a díván sarkát az ablaknál. A diák odahuzta magához a könyvet és elkezdett járni föl- alá a szobában. — A jobb tüdő három lebenyből áll — biflázta. — A felső a mellkas elülső fölszinén eléri a negyedik-ötödik bordát . . . A folyosón hangosan zúgott végig a kiáltás: — Grigorij, szamovár! ECY NAGY SZERVEZET • (ONE BIG UNION) A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c. (Folytatás) C. Fémbányászat Ez az osztály foglalja magában az arany, ezüst, réz, zink, ólom, platina, vasérc stb. bányászokat és ugyanitt szervezkednek az olvasztók munkásai valamint a javító és mechanikai osztályokban dolgozók, mint a javítók, ácsok, lakatosok, kocsisok a fő- és mellék-vállalatokban, valamint a kisebb bányatelepeken alkalmazott pincérek és szakácsok is. D. S(p, kénkő, ásványkő és drágakő bányászat A bányászat osztály e negyedik alosztályába tartoznak a só, sulphur, agyag, borax, csillámpor, bromin, graphit, szóda, asphalt, mészkő, homokkő, pala, anix, márvány, azbeszt és mindenféle drágakövek, mint gyémánt, saphir stb. bányászásá- ban alkalmazott munkások. Ez az osztály foglalja magában a finomítók munkásait is, akik a só- és szódafinomitókban dolgoznak és a kőbányákban dolgozókat stb. III. SZÁLLÍTÁSI és forgalmi IPARI OSZTÁLY Rövid előszó A szállítás folyamata, eltérően a végső szétosztás folyamatától, magában foglalja a föld, a viz és a bányák termékeinek a gyárak és az általános termelés színhelyére való vitelét és a csak részben kész áruk újabb szállítását vagy azokra a helyekre ahol a termelés folyamata befejezést nyer, vagy a teljesen kész áruk elszállítását oda, ahol azoknak a használók és a fogyasztók számára való szétosztása történik. Ez a folyamat magában foglalja az embereknek egyik helyről a másikra való szállítását is. Miután a cserefolyamat nem folytatható mindig a nép közvetlen szállításával, a kereskedelmi adás-vevés, egyezkedés lebonyolítására a posta avagy távírda utján való elintézés közvetett módjait veszik igénybe. Mindazok a munkások, akik e department bármely alosztályában dolgoznak, együvé szer- veztetnek. De öt országos alosztályt képeznek, amelyek részeit alkotják ennek a depart- ment-szervezetnek. A. Szárazföldi szállítás nagy távolságra Ez az osztály foglalja magában mindazokat a munkásokat, akik vasúti szolgálatban vannak alkalmazva, mint: mozdonyvezetők, fűtők, kalauzok, fékezők, váltóőrök stb. s mindazokat, akik a fentartás és fel- ügyelés munkáját végzik: raktári munkások, vasúti őrök, kocsijavítók, vasúti távirdászok; a vasúti javító műhelyek munkásait s a vasúti irodák összes hivatalnokait. (Folytatjuk)
