Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-10 / 1123. szám
6 olGal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 10. Az idegenek regisztrálása augusztus 27-én kezdődik csoportok és állami beavatkozás.” Az előadást igy kezdi Hard: “Fölhívást intézek egy Amerikai Gazdasági Kongresszus összehívására.” őszinte nyíltsággal mondja az összegyűlt tőkéseknek, hogy a “washingtoni szavalataitokban olyan pro- poziciót védtek, ami már nem létezik. A bizottsági szobák az “individualizmust” követelő kiabálásaitoktól viszhangoznak. Pedig a tény az, hogy ti saját magatokat sem képviselitek. Nem egyénekként, hanem korporációkként működtök. Ott van a Kereskedelmi Kamara, a Gyáriparosok Szövetkezete stb. Jól vagytok szervezve. De amikor a szervezett munkások vagy a szervezett farmerok vagy a szervezett fogyasztók akarnak valamit, akkor nem azt mondjátok, hogy lehetne-e valameny- nyi szervezetnek összejönni, hanem újra és újra az ‘individualizmusról’ beszéltek.” “Uraim, nem áz állam teljhatalma és az egyéniség között van a harc. Minden országban létezik egyéniség és ‘még valami’. Annak a ‘valaminek’ a kut- forrása az igazi kérdés. Az jöhet magán kooperativ törekvésből. De még a demokratikus országokban is az államtól jön.” Rámutat arra, hogy az állami beavatkozást az teszi szükségessé, hogy a különböző csoportok nem tudnak megegyezni. (Ezt mit az “Állam” c. cikkünkben bőven magyaráztuk Marx és Engels elemzését idézve.) A “New Deal” elméleti vezérei — egész helyesen — belátták az N.R.A. bukása után, hogy a tőkéseket nem lehet “állami” beavatkozás nélkül arra bírni, hogy az ellentétes érdekeiket egy “magán kooperativ egyezséggel simítsák el. Bármelyik marxista megmondhatta volna ezt előre, mert amig az egyéni versenyre van az ipari és kereskedelmi élet alapítva, a versenyzők nem tehetnek mást, minthogy versenyezzenek. Azt is megtudták, hogy az osztályok közötti érdekellentéteket sem lehet elintézni azzal a jámbor óhajjal, hogy ne legyen harc az ellentétes érdekű osztályok között. Arra is rájöttek, hogy a közjó érdekében egy tőkés sem mond le a haszonról az állam beavatkozása nélkül. Azonban mindezt nyíltan nem merik megmondani és igy továbbra hangoztatják az “egyéni szabadság” szentségét, de egyre több törvénnyel szorítják ösz- sze a korlátokat. A Demokrata Párt választási programja ennek az ellentmondásnak érdekes dokumentuma. Az előszóban nagyon helyesen állapítja meg, hogy a fasizmussal szemben a demokráciát csak úgy lehet megvédeni, ha a népnek a jólétét, a gazdasági biztonságát biztosítjuk. És ezt a program szerint az egyéni szabadság gyakorlásával kell elérni. Azonban az egyéni szabadságot megszorító törvények egész sorát említik meg, mint szükséges és helyes állami beavatkozást. Ezek között vannak a következők: 1. A börze spekuláció korlátozása. 2. A bankok és bankárok korlátozása. 3. A monopóliumok korlátozása. 4. A biztositó társaságok állami fölü- gyelete és korlátozása. 5. Az ipari harcok korlátozása az állami közvetítés eszközével. 6. A villanyerőt termelő társaságok 1 korlátozása. 7. A bányaipar korlátozása. Nem említi meg a vasutak korlátozását, amennyiben ez már régi dolog. Megemlíti az állami segélyt a tőkéseknek, a kis háztulajdonosoknak, a hajózási társulatoknak, a farmereknek, a munkásoknak és a munkanélkülieknek. Elhallgatja, hogy a segélyeket az adókból lehetett csak adni, az adó pedig állami beavatkozást jelent az egyéni jövedelem kérdésében. Minél nagyobb az adó, annál durvább ez a beavatkozás. Megemlíti, hogy a munkásoknak nagyobb lehetőséget biztosítottak a szervezkedésre, de nem említi meg, hogy a WPA sztrájk alkalmával kijelentette a kormány, hogy az “állam ellen nem szabad sztrájkolni.” Nem említette meg az elvinyilatkozat az “M Day” tervet, amely szerint — hogy csak egy részét említsük — a munkásokat ipari szolgálatra behívhatják havi 5 dollár fizetéssel. Megemlíti a munkanélküli segélyt és az aggkoruak biztosítását; az állami munkákat (WPA) és a fiatalok foglalkoztatását (CCC). Föltesszük, hogy az olvasó számára fölösleges ezeket az állami intézkedéseket bővebben ismertetni. Fölismerhetik azt a tényt, hogy amennyiben a “New Deal” a szociális segélyeket megteremtette, annyiban elvileg elismerte az egyéni akciók fogyatékosságát és a társadalmi akció szükségét. Ezt az államon keresztül végzi és ennyiben az államszocializmushoz közeledik. Amennyiben és amennyire a fasizta államok az ilyen szociális intézkedéseket és segélyeket szintén megteremtették, annyiban és annyira azok is az államszocializmushoz közelednek. De ennél sokkal fontosabb az a próbálkozás, hogy az állam maga vegyen részt a termelésben, mint alkalmazó. Idáig az Egyesült Államokban a szövetségi kormány, vagyis az állam csak a posta szállításában és a postai takarékpénztárban gyakorolta az államkapitalizmus vagy az úgynevezett államszocializmus elvét. A városok persze majdnem mindenütt a “köztulajdon” (government ownership) alapján kezelik a viz szolgálathoz szükséges dolgokat és New York már a közlekedési rendszerének egy tekintélyes részét szintén városi tulajdonban tartja. Erről a társadalmi tervről a jövő számban lesz szó, most csak a “New Deal” tervet elemezzük. Amennyiben a “New Deal” kénytelen volt s lesz a politikai állam befolyását és hatalmát arra fordítani, hogy a tőkések egymásközti versenyébe, a munkásoknak egymásközti vetélkedésébe (AFL—CIO), és végül a tőkések és a munkások között dúló osztályharcba agresszíven beavatkozzon, annyiban a fasizmushoz hasonlít és közeleg. A legkimagaslóbb tény az, hogy az általános állami segély dacára sem a tőkések, sem a munkások nincsenek megelégedve a “New Deal” tervvel. Ha a szavazók többsége megválasztja a képviselőit, azt inkább a valami mástól való félelemből fogja tenni. Úgy a segélyzés, mint az állami beavatkozás dolgában sokkal messzebbmenő lépéseket kell tenni, de akkor azután valóban nem lehet sem a tőkésekEarl G. Harrison, az Egyesült Államok Igazságügyminisztériumához tartozó Idegen Regisztrálási Hivatal igazgatója bejelentette, hogy a nem-polgárok regisztrálása és ujjlenyomatozása augusztus 27-én, kedden kezdődik és tart 1940 december 26-ig. E négy hónap tartama alatt az Egyesült Államokban lakó minden idegennek, aki 14. életévét elérte regisztráltatnia és ujjlenyomatoznia kell magát. A 14 éven aluli gyermekeket a szülők, vagy gyámok regisztráltatják. Amint a gyermek elérte 14. évét személyesen jelentkezik regisztrálás és ujjlenyomatozás céljából. A regisztrálás elmulasztását az Idegen Regisztrálás Törvénye értelmében 1000 dollár pénzbírság és hat havi bebörtönzéssel sulythatják. A regisztrálás valamennyi első és második osztályú postahivatalban történik, vagy a megye székhelyén található postahivatalban, tekintet nélkül arra, hogy az milyen osztályú. Két héten belül a postahivatalokban beszerezhetők a minta-űrlapok, amelyek felsorolják a kérdéseket és részletes utasításokat. Ajánlatos, hogy mindenki szerezzen be ilyen minta-ivet, akinek regisztrálnia kell, hogy a válaszokat beírhassa magának. “Ha a minta-ivet regisztrálás előtt kitöltjük” mondotta Har- risan igazgató, “úgy a regisztrálást megkönnyitjük az idegennek és a kormánynak is.” Mr. Harrison hanghulyozta, hogy úgy a minta-iv, mint a regisztrálás és ujjlenyomatozás teljesen díjtalan. “Máris kaptunk jelentéseket” mondotta Mr. Harrison, “ hogy a regisztrálással kapcsolatban pénzt akarnak egyesek kicsikarni az idegenektől.” “Egyelőre a csalás abból áll, hogy bizonyos egyének díjazás ellenében felajálják az idegen ujjlenyomatozását. Nos, elsősorban, csakis olyan ujjlenyomatozást fogadnak el hivatalosan, amelyet a postahivatal végez a regisztrálás idejében. Másodsorban, nem szabad és nem is fognak e szolgálatokért dijat fel- számitani. Azonkívül a regisztrálás még nem vette kezdetet és csak augusztus 27-én kezdődik hivatalosan. Figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy ne üljenek fel eféle csalásnak.” “Hadd hangsúlyozzam ki ezúttal” mondotta Mr. Harrison, “hogy a regisztrálás és ujjlenek, sem a munkásoknak “egyéni szabadság”-ot követelni vagy várni. És még úgy sem lehet állandó és maradandó társadalmi megoldás a “New Deal” terv és örülhetünk, hogy idáig elkerültük vele a fasizmust. Hegyreigazitás: A múlt számban Szabótól idézett szakasz egy része igy olvasándó: “Ez az egyik tanulság amit a modern szocializmus már régen levont amikor a tömeg mozgalmat tette propagandája irányelvéve.” “A másik tanulságot a Marx nyomán induló szocializmus a gazdasági tényező hatásának túlbecsülése folytán még nem mindenütt ismerte föl . . .” stb. nyomatozás nem vet senkire se árnyékot. Minden esztendőben a polgárok ezrei önként jelentkeznek ujjlenyomatozásra. Az Egyesült Államok Hadserege és Tengerészete valamennyi tagja ujjlenyomatot nyert, valamint számos kormányhivatalnok is. Az ujjlenyomat az egyetlen biztos formája a személyazanos- ság igazolásának és ezért fogadta el ezt a módszert a Kormány a regisztrálással kapcsolatban is. Az Idegen Regisztrálás törvényét azért hozták, hogy az Egyesült Államok megállapíthassa, hogy pontosan hány idegen él az országban, kik azok és hol laknak. A regisztrálás és ujjlenyomatozás nem fog sérelmet okozni a törvény tisztelő idegennek. Az ösz- szes jegyzeteket titokban fogják tartani és őrizni és nem adják ki senkinek, kivéve azokat, akik ehez az Egyesült Államok Attorney General-je hozzájárulásával bírnak.” “Amikor az Elnök a törvényt aláírásával szentesítette, kijelentette: ... A regisztrálás nem jelent megbélyegzést vagy ellenséges érzést azokkal szemben, akik nem polgárai az Egyesült Államoknak, de ennek dacára lojálisak az országgal és annak intézményeivel szemben. Az idevándorló idegenek legnagyobb része azért jött ide mert hittek az amerikai demokrácia eszményeiben és ennél fogva megilleti őket teljes' joggal a törvény védelme.” Mr. Harrison ugyancsak idézett Francis Biddle Solicitor General közelmúltban tartott rádió beszédéből is ,aki ezt mondotta: “Emlékezzünk rá, hogy minden amerikai valamikor bevándorló volt. Amerikát sok ország géniusza, sok faj ősi aspirációja építette fel. Sajnos vannak olyan idegenek is, akik nem lojálisak Amerikával szemben, akik a mi életmódunkat nem akarják magukévá tenni és akik a szólás és sajtószabadságot egyenetlenség szitására és lázadásra igyekeznek felhasználni. Az ilyen egyének működését igyekezünk megakadályozni, de ügyelni fogunk egyben arra is, hogy néhány egyén ilyen magatartasa miatt a lojális amerikai idegeneket ne érhesse igaztalan támadás. A regisztrálás védelmet fog nyújtani nekik.” FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE! Az IWW chicagói magyar tagjai, 1940 ' augusztus 11-én vasárnap, nagyszabású kirándulást tartanak az Edgebrook erdőben a Central Ave. az Elston Ave. közelében. Ha kedve szerint akar szórakozni, itt az alakalom. Jó zene. Hűsítők. ízletes “lacipecsenye” és házilag készült kolbász. Belépő dij nincs. Útirány: Villamoson az Elston Ave; villamos veendő a végállomásig, onnan transfer- rel átszálni az Elston Ave. Buss- ra a Central Ave.-ig, ahonnan két blocknyi gyalogolással eléri a helyet. Autók, vegyék a Central Ave.-t a helyszinig. Figyelje a jelző táblákat.
