Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-03 / 1122. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 3. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “MASZLAG” Az utóbbi napokban a munkásfaló polgári sajtó feltűnő helyen közölte egy ruhakészítő vállalat elhatározását az igazgatásuk alatt levő négy gyártelep lezárására. A lezárás oka úgy a munkáltató, mint a munkásfaló sajtó szerint “a tájékozatlan politikusok és túlbuzgó munkásvezérek tudatlansága a a vidéki ipari viszonyokat illetőleg”. A munkássággal szemben elfogult polgári sajtó természetesen nem mulasztja el úgy beállítani a helyzetet, hogy a lezárás oka kizárólag a munkásság akciójában keresendő, mely szerint azok ragaszkodtak ahhoz, hogy a négy telep úgynevezett “closed shop” legyen, holott a munkások egy kisebb százaléka nem akart szervezethez tartozni. A szóbanforgó vállalat az “Alpena Garment Co.” melynek Michigan állam Alpena, Chey- boygah, Rogers City és Ona- way városokban voltak női ruhákat készitő telepei és a négy telepen összesen vagy 1,500 munkást foglalkoztattak. A vállalat egyike volt az úgynevezett “sweat shop” munkáltatóknak, amilyenek százával találhatók a nagyobb városokban is, de a kis vidéki városokban különösen. A kis városi lakosság nem sokat törődött a munkabérekkel és a munkaidővel, hanem úgy vélekedtek, hogy ha csak két, három dollárt keresnek is hetenként, az is segit, tekintet nélkül, hogy mennyi órát kellett azért dolgozni. Amikor a “Wagner munkaidő és bér” törvény életbe lépett a fent említett vállalatnak is emelni kellett a munkabéreket és a munkaidőt leszállítani a törvény által megkövetelt minimumra. Ugyanakkor az “International Ladies Garment Workers” szervezet is akciót indított a telepek munkásainak megszervezésére, mely akciót a vállalat a “kompany unionnal” akarta ellensúlyozni. A dolgok oda fejlődtek, hogy a National Labor Relations Board is -közbelépett és szavazást rendelt el a telepeken. A foglalkoztatott munkások többsége a Garment Workers szervezet mellett szavazott, de mint sok hasonló esetben a munkáltatók vonakodtak a szervezetet elismerni az összes munkások képviselőjéül, hanem csak a szervezethez tartozó tagokénak. A foglalkoztatott szervezett munkások azonban, lévén többségben a telepeken, munkabeszüntetést rendeltek el, hogy ezáltal kényszerítsék a szervezetbe nem tartozó munkásokat is a belépésre. A munkáltatók azonban hivatkozva az alkotmány által biztosított szabadság jogokra és hasonló maszlagokra, nem mutatkoztak hajlandónak a munkások többsége óhaját teljesíteni, hanem minden módon elősegítették azokat, akik nem akartak a szervezetbe tartozni. így a sztrájk hónapokra kiterjedt és ezalatt az idő alatt más hasonló kellékeket gyártó gyárak kapták meg a sztrájk alatt álló gyárak rendeléseit. Semmi kétség aziránt, hogy a vállalat bukását a munkáltatók makacssága idézte elő. Az ország területén sok ezer gyár van, amelyek szervezett munkásokat alkalmaznak és a félévi statisztikai kimutatások szerint nemcsak léteznek, hanem tekintélyes haszonnal dolgoznak. Az egész csak annyiból áll, hogy azok a profitból egy kis százalékkal többet juttatnak a munkásoknak, amit az Alpena Garment Co. nem volt hajlandó megtenni. Az ily gyárak megszűnése látszólag az egyes munkásokra, akik munkanélkül lettek, hátrányt jelent, de általában a munkásságnak előnyére van. A sajtó által hullatott krokodil könnyek, nem a munkanélkül maradt munkásoknak szólnak, hanem inkább, hogy gyűlöletet váltsanak ki a tudatlan munkásokból a szervezet iránt. A tény pedig az, hogy mennél előbb szűnnek meg az ilyen rabszolga telepek, annál jobb munkaviszonyok és bérekben részesül a munkásság általában. A POLITIKAI ARÉNA Az elmúlt hetek az amerikai politikai pártok konvencióitól voltak hangosak. A folyó év az elnöki választások éve és minden párt nagy garral készülődik a kínálkozó alkalmak kihasználására. Amint a lezajlott események mutatják, nagy hiány van a szavazatot megnyerő politikusokban, mert csaknem kivétel nélkül minden párt a régi jelölteket állítja ismét előtérbe, azok mágnes vonzó erejétől várják az annyira óhajtott győzelmet. Kivételt e téren csak a Republikánus párt tett, amely a szemétdombra küldte a magukat lejárta politikusokat és uj csillagot vélt felfedezni Wendell Willkie személyében. Willkie jelölése a republikánusokat lepte meg legjobban, mert eddig ismeretlen volt a politikai arénán és mert mégis ő lett a republikánusok “zászlóvivője” ahhoz nem kevés köze van a Wall Street pénzmágnásainak, akik beleuntak a politikusok köpönyeg forgatásába. Elérkezettnek látják az időt, hogy az ország kormányzását közvetlen átvegyék és a közben járó szerep betöltésére Willkiet találták legalkalmasabbnak. A Demokrata párt, amelynek konvenciója a közelmült napokban zajlott le Chicagóban, minden valószínűség szerint válaszúihoz ért. A konvención résztvevő delegátusok szakítottak a tradícióval, amelyhez eddig mindkét párt ragaszkodott és először történik meg az Egyesült Államok történetében, hogy az elnököt harmadik terminusra is jelölték. Ez ideig az ösz- szes elnökök követték George Washington — az első elnök — példáját, aki a két terminus után nem vállalta a jelölést. Magában a Demokrata pártban meglehetős éles ellentétek vannak a reakciós és liberális politikusok között. A konvenciót a liberálisok uralták és amikor szavazásra került a sor az elnökjelölt választásnál Franklin D. Roosevelt 940 szavazatot kapott, mig a reakciósok együttvéve csak 140-t. De a konvenció még egy lépéssel tovább ment, amikor a jelenlegi al-elnököt — aki a reakciót képviseli — teljesen elejtették, és al-elnöknek Henry A. Wallace-t jelölték, akiről azt állítják, hogy az ország “újjáépítésében” még szélesebb látókörrel rendelkezik, mint Roosevelt elnök. Wallace-t közelről ismerők szerint felfogása megegyezik a szocialisták felfogásával az állam szerepét illetőleg. A Demokrata pártban a szakadás valószínűnek látszik. Egészen a konvencióig bizonytalanságban voltak a reakciósok Roosevelt szándékát illetőleg, aki nem nyilatkozott, hogy elfogadja-e a jelölést a harmadik terminusra. Amikor azonban látta, hagy a delegátusok csaknem egyhangúlag az ő jelölése mellett vannak, elfogadta a jelölést és az ő óhaját teljesítette a konvenció, amikor az al-elnöki tisztségre Wallace-t jelölte. Az a tény, hogy Roosevelt elnök szakított a hagyományos szokással és elfogadta a harmadik terminusra való jelölést, látszólag hatásos fegyvert adott úgy a republikánus, mint a demokrata párt reakciósainak a kezébe és ezen az alapon vélik kibuktatni a novemberi elnök- választásoknál. De a lóláb is kilátszik ezen reakciósok csuhája alól, mert azok támadják a harmadik terminus elfogadásáért legjobban Rooseveltet, akik már évtizedek óta képviselők és szenátorok. Sokan közülök már ötször és hatszor is újra választatták magukat. Amint látszik a politikusok két fajtája hadakozik egymással. Az egyik, amely ígér, de az Ígéretet soha be nem váltja, a másik, amely az ígéretét be is akarja váltani. Amikor a new dealisták Roosevelt elnökkel az élükön át vették a kormányt az ország gépezete a legnagyobb káoszban volt. A gyártelepek jelentős százaléka levolt zárva még nagyobb százaléka az átlagos számú munkásoknak csak egy kis töredékét foglalkoztatta és csak egy, két nap hetenként, a munkanélküliek száma a húsz millió körül járt, az üzletek, bankok bezártak, a kis háztulajdonosok százezrei veszítették el a házaikat, a lakbért fizetni képtelen munkanélkülieket százezrével dobálták az uc- cára stb. A depresszió ily magaslatán volt az 1932 évi elnök- választás és mivel ezen állapotok a reakciós republikánus kormányzat alatt következtek be, hitelüket veszítették és a választásoknál a többet ígérő new deal került ki győztesen. Közvetlen a választások után a new dealisták minden oldalról támogatást kaptak. Úgy a reakciós politikusok, mint a kapitalisták dédelgették a szavazók bizalmát élvező kormányt és a meglepetés akkor érte őket, amikor azt látták, hogy a new dealisták nemcsak ígértek, hanem az ígértet be is akarják váltani. És mennél többet igyekeztek az ígéretből beváltani, annál hangosabb lett a támadás, úgy, hogy ma már valóságos belháboru van kialakulóban a két irány között. Semmi kétség aziránt, hogy a hadakozó felek mindegyike egy cél irányába törekszik. Mind a kettőnek célja az országot a diktatúra alá helyezni, de amíg a new deal a humanizmusnak egy bizonyos fokán akar maradni, addig a reakció a hitleri módszerek alapján. Valószínű, hogy az őszi választásoknál e két felfogás szerint fognak csoportosulni a szavazók, de bármely irány jut is győzelemre a bérrendszer érintetlen marad. A munkásosztály továbbra is kizsákmányolt marad és az élet összes javait a munkáltató osztály fogja élvezni. NEW YORK FIGYELEM! Az IWW olasz nyelvű csoportja rendes évi PICNIC JÉT tartja az “II Proletario” olasz lap javára, agusztus 25-én a Feldman’s Dance Land, 53-83 54th St. Maspeth, L. I. Magánszámok és szórakoztató játékok. Kitűnő olasz konyha és hűsítő italok. Jó zene. Jegy ára 50 cent. A magyarok tömeges megjelenését kéri a rendezőség. ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK julius 28-ig M. Bakos, Cleveland ............... 2 G. Rauch, Akron ................. 2 J. Szabados, Brooklyn ....... 1 J. Simon, Los Angeles ____ 1 Ch. Udvarnoky, Flint __ 1 J. Feczkó, New York ........... 9 P. Pika, Chicago ................... 1 St. Sütő, Chicago ....... 2 L. Horváth, Phila ................. 1 F. Kish, Tonawanda ........... 1 A. Kucher, Pittsburgh ..... 6 J. Kollár, Cleveland ...............1 A. Molnár, Cleveland _____ 4 M. Pilcsuk, Cleveland ........... 1 Julia Maar, Chicago ..... 1 J. Gyurcsek, Thornville ___ 1 A. Wassie, Cleveland ........... 1 M. Fekete, Coroapolis ....... 1 Rose Luckenberger, Detroit 1 L. Bauer, Newark ........ 2 Jos. Sorg, Schenectady ___ 1 Anna Kovach, Detroit ..... 2 G. Nagy, New York ............. 1 M. Stefankó, New York ....... 1 Wm. Berkovits, Cleveland .... 1 Mrs. J. Becsi, Phila ______ 3 Jos. Takács, Cleveland .......... 1 FELÜLFIZETÉSEKET ADTAK julius 28-ig: IWW cs. New York ...........10.00 IWW cs. Chicago ..... 40.00 IWW cs. Clev. West ____10.00 Bérmunkás olvasok E. S. piknikjéből ...................60.75 John Horváth, Cleveland .. .50 Id. Farkas Imréné, Akron 2.00 P. Bécsi, Phila .................... 1.00 Mrs. J. Németh, Phila .... 1.50 A Bérmunkás posta cime: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND, O.