Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-21 / 1142. szám
Amivel nem lehet “dicsekedni” HA HITLER GYŐZNE.. Az idegen lapokat informáló “Common Council” a napokban egy előadást küldött hozzánk is, melyet a Tennessee Valey Authority igazgatója, David E. Lilienthal tartott, kimutatva, hogy Amerika bátran dicsekedhet, mert ipari, kulturális teljesítményei, intézményei felülmúlják nemcsak az európai államok, de földrészek együttes teljesítményét is. Nem közöltük azt le a Bérmunkában, mert hiszen lapunk minden egyes olvasója keserű mosolyra fakadna annak olvasására, tudva azt, hogy sehol a világon nem olyan szembeötlő az osztály megkü- lömböztetés, mint éppen ebben az országban. Ennek egyik bizonyítékát olvassuk újabban a sonmani bánya katasztrófával kapcsolatosan megtartott tárgyalás lefolyásában. Mint lapunkban megírtuk Pennsylvánia állami ügyésze a 63 elpusztult bányász életéért 3 hivatalnokot, akiket közben elbocsátottak állásaikból, tett felelőssé az elpusztult bányászok életéért. A biró is ugy- találta, hogy a három tisztviselőt terheli a felelősség az állam bányatörvényeinek a megszegéséért és ezért egyénenként EGYSZÁZ DOLLÁR-ra büntette meg őket. A vádszerint a három tisztviselő elmulasztotta a bánya- törvények alkalmazását és betartását. Minden bányamunkás tudja, hogy a szabályok be nem tartása 98 százalékban a bányabárók profit éhségén múlik és ez a bírói döntés is azt látszik igazolni, hogy a büntetés csak névleg szól a három tisztviselőre, annak terhe a bányairoda pénztáráig fog elnyúlni. Mindenki tisztában van azzal, hogy a 63 bányász életét nem állítja vissza egy személyen 100.000 dollár büntetés éppen úgy, mint a hozott száz dolláros személyenkénti ítélet, de lesújtó vélemény ez arról, hogy mennyit számit az a munkás élet, amely ebból az országból felépítette azt a földet, amelyre Lilienthal igazgató annyira büszke, hogy előadásában arra buzdítja polgártársait, hogy bátran dicsekedhetnek vele. Ha az igazgató ur igazán telítve van liberalizmussal, lépjen le az előadói dobogóról és járja végig Pennsylvánia, West Virginia, Kentucky bánya vidékeit, Pennsylvania, Illinois acéltelepeit és ezeknek a munkatelepeknek a tulajdonosai helyett, a munkásoktól nyerjen felvilágosítást a munkakörülmények és a viszonyokat illetőleg, megvagyunk győződve, azok közzé fog sorakozni, akik nem óhajtanak büszkélkedni, mert megismeri, hogy Amerika nagysága, Amerika gazdagsága annak a néhány családnak jelent csak igazi boldogságot, kényelmet, akiket a maga osztálybeli statisztikusok “67”-eseknek jelölnek, mert ennek a nemzetnek hatalmas vagyona felett ezek rendelkeznek. A Munkás Betegsegélyző Szövetség “helyet foglalt” Mint az összetartás legutóbbi számából látjuk, gyászfeke- tés nagybetűkkel angol és magyarnyelvű nyilatkozatok jelentek meg, arról a gyászos aktusról, melyet Somló és Grosz szocialista renegátok hajtottak végre, amidőn becsatlakoztak a Hinder által patentirozott magyar egyleti fasizta' szövetségbe. Ezen nyilatkozatokban azt próbálják a tagságnak, bemagyarázni, hogy kizárólag betegsegélyző egyleti érdekek céljából mentek oda. Mindazok, akik ismerik az AMOSZ összetételét, csak egy röhejnek veszik a szocialista renegátok nyilatkozatát, mert tudják azt, hogy az AMOSZ éppen a magyarországi politikai kormányzati rendszerrel való összmüködésre és támogatásra alakult meg. Azt írják, hogy az AMOSZ- ban elfoglalták a kívül maradt Rákóczi Egyesület helyét. Hát ezt elhisszük nekik, hogy a politikai szószátyárkodás területéről kimaradt Rákóczi Egyesület helyére ülhetnek, csak a biztosítási kérdésekben nem kerülhetnek a Rákóczi Egyesüfet helyére. Hogy krokodil könnyeket hullajtottak azért, mert az M.B.Sz. alakitó osztályát a Rákóczi Egyesület befogadta, hát ezt is elhisszük. De vájjon melyik AMOSZ-hoz tartozó betegsegélyző és egyben politikai maszlag intézmény, nem volna hajlandó fölvenni nagyobb tömegű csoportot, ha egy másik egyletből csatlakozni óhajtanának hozzájuk? Különösen ha még az a tény is fönnállna, hogy egy állam törvényes biztositó hivatala, megvonta tőlük a működési engedélyt, csak olyan csekély ok miatt, hogy ANYAGILAG NEM ELÉG ERŐSEK ARRA, HOGY BIZTOSÍTÁSI ÜZLETET FOLYTASSANAK. Mi lesz a háború után? Hiszen egyszer csak ennek a háborúnak is vége lesz és mióta a “blitzkrieg” megakadt, egyre többször halljuk ezt a kérdést. A köz-szájon forgó jelszavak nem adnak semmi útbaigazítást. Ezt eléggé bizonyítja az első világháború. Mi is volt akkor a jelszó? Miért is kellett elveszni annyi millió embernek. Igaz, eszembe jut már: “A kis nemzetek önrendelkezési jogáért.” Ezt ugyan megkapták! Éppenigy a mai jelszavakból sem lehet semmi konklúziót levonni. A tény csak az, hogy a háború után változások lesznek. A változások jellege természetesen attól függ, hogy melyik fél kerül ki győztesen a háborúból. Az angolok csak nagy általánosságban beszélnek. Valami jobb korról, szélesebb körű demokráciáról, sőt egyesek szocializmusról is beszélnek. A németek már határozottabb tervvel álltak elő. Különösen akkor hangoztatták ezt nagy hangon, amikor Hitler hordái egymásután foglalták el Európa országait. UJ RENDET, uj világrendet fogunk teremteni, vetették oda a világnak dölyfösen. E cikk keretén belül vizsgáljuk csak meg, vájjon milyen is ez a németek által beígért uj rend. Természetesen mint minden ilyen dolog, ami a jövőbe igyekszik világítani, csak probLehet, hogy ez ma még nem fontos Somló és Grosz szocialista renegátoknak, de ez a megállapítás már ma fontos az M.B.Sz.-ben maradt munkás to- gok részére. És ha Somló és Grosz nagyiéjü vezér uraknak volt joguk arra, hogy bizonyos politikai zagyvalék ügyekben egyesülési tanácsokzásokba bocsátkozzanak, akkor annál inkább joguk van és kötelességük a Munkás Bs. Szövetség értelmes munkás tagjainak, a biztosítási joguk jövőjének a védelméért egy egyesülési mozgalom élére állni. Mert nincs a világnak olyan biztosítási szakértője, aki azt merné állítani, hogy a M. Bs. Szövetség biztosítási fizető tagjaira káros volna, ha egy nagyobb és anyagilag erősebb biztositó intézményhez lecsatlakoznának. Ez csak Somló és Grosz szocialista renegátokra jelenteni károkat, és éppen ezért az össztagság érdekét szolgálná. Az amerikai egyleti életet figyelők és a vezéreket jól ismerő egyének előtt, tehát nem volt meglepetés, hogy a renegátok az AMOSZ-hoz csatlakoztak, ők még annál is olyanabbak. Egyleti Figyelő. lematikus lehet. Azonban korántsem csak egyszerű jövendölés avagy jövőbenézés szerepére szorítkozik, hanem a tudományban is elfogadott induktiv logikai módszert alkalmazzuk. Felsoroljuk a rendelkezésünkre álló adatokat, számbavesszük azt az utat, amit Hitler és hívei eddig megtettek és ezek alapján konklúziót vonhatunk a jövőre, c A győzelmi mámorban világgá kiáltott Uj rend emberi intézmény lenne, igy első sorban vizsgálat alá kell vennünk azon embereket, akik azt megteremtenék és fenntartanák. Hitlert, Goebelst, Rosenberget, és a náci párt minden ismertebb vezetőjét a háború utáni krízis vetette felszínre. Ezek az ugyne-\ vezett “krízis szülte vezérek” ellentétben az úgynevezett született, vagy forradalmi vezetőkkel, akik évekig, esetleg évtizedekig készülnek hivatásukra. A “krízis vezér” korának elégedetlenségét használja fel lépcsőül és demagóg Ígérgetéssel csinál magának népszerűséget, esetleg ragadja magához a hatalmat. A krízis vezérek egyetlen célja az egyéni anyagi haszon. Csak ha túlságos sikert aratnak, amire maguk sem számítottak, húznak magukhoz tanácsadókat és ezekkel együtt 'dolgoznak ki valamilyen programot, hogy a hatalmi polcot és az azzal járó anyagi javadalmazást minél továbbra biztosítsák. Ez a jellemzés, — amit kevés változtatással a római demagógokról vettem át — teljesen illik Hitler és társaira. A világháború okozta nagy krízis millió és millió embert hagyott megélhetés nélkül egész Európában, de különösen Németországban. A ruhának s a napi minimális élelemnek a megszerzése óriási erőfeszítésbe került. A kiéhezett emberek, akiknek nem volt veszteni valójuk, azt a vezért követték, aki legtöbbet ígért nekik. Hitler és társai észrevették ezt és munkához láttak. Hitler azonban még a demagógok között is a legdurvább, a legaljasabb, a legalávalóbb volt. ígéreteinek bázisául a fajgyűlöletet tette. A zsidóüldözés hirdetésével szerezte első népszerűségét. De, hogy az üzlete kifizetőbb legyen, a bolsevizmus elleni küzdelmet is árui sorába vette, mert igy a kommunizmus terjedsétől tartó német nagytőkésektől financiális támogatást kapott. VÁLTOZIK A PROGRAM Nagy könyvtárt írtak össze szavahihető szerzők arról, hogy a náci uralom “kezdetén mindeHUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under ,tis» Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1940 DEC. 21 NUMBER 1142 SZÁM
