Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-30 / 1139. szám
1940 november 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal Labor Racketeer ing Amerika munkássága nagy i sek arra, hogy tényleges unió érdeklődéssel várta a két nagy munkásszervezet ez idei konvencióját. Sőt az általános amerikai közvélemény is sokkal nagyobb érdeklődést mutatott most, mint az előző években, részben a. háború miatt, részben pedig azért, mert az egyik szervezet vezére az elmúlt elnökválasztási korteskodás hevében a munkásmozgalomban eddig hallatlan kijelentést tett. Azonban a két nagygyűlés az érdeklődők részére nagy csalódást hozott. Az American Federation of Labor New Orleans városban tartott konvenciójának legfontosabb kérdése a “labor racketeering” rendszabályozása lett és mélyen elnyomott minden más tárgyat. “Labor racketeering” tipikus amerikai tevékenység. Itt született, itt fejlődött és nőtt hatalmas intézménnyé. Éppen ezért nincs is megfelelő magyar kifejezés rája. És ahelyett, hogy valami uj magyar szót gyártanánk, igyekezzünk megérteni a lényeget, hiszen a név úgy sem fontos. “Labor racketeering” ala,tt azt a műveletet értjük, amidőn valamely valódi, vagy csak névleges munkásszervezet tisztviselői a munkáltatót fenyegetéssel vagy bizonyos előnyök Ígéretével, esetleg nyújtásával, megzsarolják. Mint magyarosan mondjuk: “megvágják”. A zsarolásnak igen sok neme és módja van. Ez a racket egész tudománnyá fejlődött. Vannak ici-pici (petit), közönséges és nagy racketeerek. Miután ez a mesterség természetszerűleg némi titkolódzással jár, valószínű, hogy a racketeerek között rangfokozatok vannak és a legnagyobbaknak talán még valamilyen doktorátust is adnak. A ZSAROLÁS MÓDSZEREI A labor racketeer legismertebb módszere az, hogy sztrájkkal fenyegeti meg a munkáltatót, aki fizet, nehogy a munka menetét nála megzavarják. Sok esetben pár ilyen racketeer álszervezetet csinál, amelynek nincsen tagsága és még a felfogadott picketek is csak egyszerű reklám hordozó emberek, de mert a munkáltató fél a kellemetlen hirdetéstől, hajlandó fizetni. A legtöbb esetben azonban ezek a zsarolók elég ügyekét akarnak; rágalom, hogy akivel Sztálin béke-barátságot köt, az nem a tartós és igazságos világbékét szervezi az “uj rend”-et. Csúnya Trotzkyista rágalom. Árulóknak nevezi azokat, akik Hitlerékkel, Mussoliniékkal “békepaktumot” kötnek szintén Trotzkyizmus. Pont azt mondták Sztalinékra, amit a Magyar Jövő mond Horthy ékre. Bár Magyarország talán valamivel gyöngébb, mint a Szovjet Unió, tehát könnyebben lehet “megszervezni” és ha nem csalatkozunk Horthyék nem kommunisták, hanem fasizták voltak, tehát nem is voltak árulók önmagukhoz. ELVTÁRSAK, TALÁN MÉGIS CSAK VAN VALAMI BAJ A TENGELY KÖRÜL! vezetőségi állásokba ássák be magukat és mint ilyenek valóságos zsaroló céget csinálnak az unionból. Az ilyenek nem is olyan válogatósak, hogy csak a munkáltatót zsarolják. A saját tagságukra is kivetik a hálót és minél nagyobb a szervezet, annál nagyobb összegeket képesek kizsarolni. Ezeknél a rendes fizetés — ami ritkán kevesebb tízezer dollárnál és a legtöbbször még húszezernél is magasabb, — csak aféle borravaló. Az igazi jövedelmet a “racket” hozza. Sok esetben olyan vakmerőkké válnak és annyira nyíltan űzik a zsarolást, hogy az közismertté lesz és bíróság elé kerülnek. Már sokat elitéltek, de ugylátszik a kereseti alkalom olyan kedvező, hogy a többieket nem riasztja el a bíróság példaadása. Mind nyilvánvalóbbá lesz, hogy az AFL keretén belül alvilági uralom keletkezett, amelyben az egyszerű zsarolástól kezdve a véres verekedésen keresztül a gyilkosságig eljutott bűnözés minden fajtáját megtaláljuk. ELAVULT RENDSZER, ELAVULT SZELLEM A new orleansi konvenció egyik nagy meglepetése a rác- keteerozás védelmében kifejtett ökölharc volt. Egyik csoport, — és amint kitűnt kisebbségi csoport — keresztül akarta vinni azt az indítványt, hogy azt a tisztviselőt, aki a bíróság racketeerezés bűncselekménye alapján elitéit, az anyaszervezet kizárhassa. Azonban ugylátszik, hogy az AFL-ben már nagyon sokan vannak olyanok, akik ebbe a klasszisba kerülhetnek és ezek mindenáron megakadályozták ezen javaslat elfogadását. Joseph F. Fay, a masiniszta internacional szervezet elnöke, ököllel verte David Dubinsky, a Ladies Garment Workers Unió elnökének fejébe az ő ellenvéleményét. Az ökölvitába aztán még más elnökök meg alelnökök is beleavatkoztak. És a “bar” mellett jó itókákkal meg ököllel kiélesedett agyak aztán a tárgyaló teremben szépen megyeztek egy olyan se ide, se oda határozatban, amely ugyan “erkölcsileg” elitéli a racketeereket, de a büntetést rábízza azon uniókra, amelyeket éppen ezen alvilági alakok uralnak. Fay és társai természetesen nem a racketeerozást védték. Dehogy is. Ilyen vád ellen újabb ökölcsapásokkal argumentálnának, és ha az sem volna elég, mire valók a revolverező gun- menek? Fayék csak “az international unió önkormányzati jogát” védték, “önkormányzati jog” alatt persze az általuk fentartott rémuralmat értik. Azt a rémuralmat, amit vesztegetéssel, verekedéssel, tényleges gyilkossággal, “job”-adással vagy a munkából való kidobással tartanak fenn. Az elvitázhatatlan tény az, hogy amig ezen unionok fennen hirdetik, hogy a demokráciának milyen rendíthetetlen hívei, mennyire harcolnak a kommunisták, fasizták, nácik és minden más úgynevezett totalitarian (autokrata) eszme ellen, ők maguk a union keretén belül igazi “führer” uralom alatt vannak, amelynél különben még Hitler se igen tud szervezni. Amig azonban a politikai autok- ratizmusban az összpontosítás sokszorozza az erőt, ezen alvilági alakok uralma éppen a decentralizáción alapszik. A zsarolás annál sikeresebb, minél kevesebbet tudnak az unió ügyeiről úgy lefelé, mint felfelé. Az elv tehát az, hogy az anyaszer- szervezetnek, vagyis az AFL- nek semmi köze se legyen az internacional ügyeihez, viszont az internacional is annyi szabadságot nyújt a local unionok- nak, amennyi a zsarolás nemes és nagy hasznothajtó ügykezeléséhez szükséges. így ez .elavult szervezetben az alvilági zsarolók az elavult taktikai módszerben találták meg azt a talajt, amelyen fen- tarthatják magukat. A BIRÓ SEM SEGÍT Ha a “labor racket” kérdését ilyen alapos vizsgálat alá vesz- szük, akkor önkénytelenül is arra a konklúzióra jutunk, hogy bírósági tisztogatás révén nem lehet az AFL-t az alvilági uralomtól megtisztítani. Egy-egy zsarolónak börtönbe juttatása a már hosszú vonalban várakozó kisebb fokú zsarolóknak csak előléptetési alkalmat jelent. A bugás jövedelmű “job”-okra nagyon sokan várakoznak. Mindaddig amig az AFL-ben az elnökök, business agent-ek és egyéb tisztviselők úgy tekintenek az unionra mint a saját “business”-ükre, amelyet korlátlanul vezetnek, illetőleg vezethetnek, a zsarolásnak alkalma megmarad és ahol az alkalom meg van, pályázók elegen akadnak. Az alvilági uralmat természetesen nagyban elősegíti az AFL azon tradíciója, hogy tisztviselőit újból meg újból megválasztja és a magasabb állások szinte életfogytiglan tartanak. Az IWW már évtizedek óta hirdeti, hogy az örökös tisztviselők elvesztik a tagsággal való érdek- közösséget. Az ilyen tisztviselőnek — még ha tisztességes is — az érdeke a jelenlegi állapotok fentartása és nem a tagság jólétének az előmozdítása. Az AFL megújhodásának és az alvilági uralom alóli felszabadulásának egyik előfeltétele az volna, hogy a tisztviselőit bizonyos idő leteltével visszarendelné a munka szinterére, hogy legalább egy éven át, mint egyszerű munkás dolgozzanak az iparukban. És e sorok Írója mihelyt bizonyítékot nyer arra, hogy David Dubinsky, a Ladies Garment Workers Unió elnöke, egy éven keresztül mint egyszerű szabólegény dolgozott a szabóiarban, valamint Joseph F. Fay, az International Union of Operating Engineers elnöke mint gépkezelő, vagy fütő dolgozott egy éven keresztül olyan fizetésért mint az unió többi tagjai kapnak, elfogja hinni, hogy az AFL megtisztítható a zsarolóktól. De mindaddig, mig ezen professzionális munkásvezérek örökösitik állásaikat és csak a bár előtt verekszenek a racket kérdések felett, az AFL kitűnő talajt nyújt az itaitilalom és hazárdi- rozás teréről kiszorult alvilági alakoknak. Geréb József Hol az igazság! (Folytatás a 3-ik oldalról) ni és minden más állítás rosszakaratú félremagyarázás, vagy egyszerűen hazugság. Amikor láttuk, h^gy a Munkás Beteg- segélyző Szövetség alapszabályából kiherélték azt a 30 éves szimbólumot, jelszót. Mert mi nemzetközileg érzünk és cselekszünk, mert a harcainkban csak úgy nyerhetünk, ha nemzetközileg szervezkedünk. Mi kitartottunk a mi ideális felfogásunk mellett, ami'van olyan fenséges, mint a reformátusoké, vagy a katolikusoké, vagy akár a Him- ler-féle nagy magyar törekvés. Mi nem harcoltunk morzsákért és kegy dijakért, minket nem lehet megvenni 10 és 20 dollárokért, nekünk van elvünk és becsületünk. Próbálják meg, hogy megalkuszunk-e a dollárokért, akár százakért havonta? Lapunk ma sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint bármikor azelőtt, mikor kaptuk a Szövetségtől a másfél centeket. Meggyőződhettek róla, hogy mink is szegénylegények vagyunk-e? Nem! Minket félreismert a tagság és lesz idő, mikor ráfog eszmélni, hogy félrevezették, becsapták, de már akkor késő lessz. Még vissza fogják sírni azt az időt, hogy bár csak itt volna velünk a Bérmunka», hogy adhatnánk nekik a másfél centeket. Minket vádolnak árulással, mert jogorvoslást kerestünk az igazságtalan kizárások miatt, hazudoztak és hamisítanak a tagságnak és az Insurance Department előtt, hogy takarhassák eljárásukat. Még a polgári hivatalbeli tisztviselők is megütközéssel ítélték el minősíthetetlen anti-demokratikus jogfosztásaikat, alapszabály hamisításaikat, amit illetékes körök, vagyis hivatalok annak idején tudomására hozták a mi volt kedves főtitkárunknak és inté- zőségünknek, amivel nem nagyon dicsekszenek. Volt szemük egy 125 taggal rendelkező 30 éves osztályt feloszlatni, amelyik osztály az épitó gárdának még a legutóbbi időkben is az elittje volt a Szövetségben. Micsoda elvetemültség kell, egy ilyen lépés elhatározásához, micsoda desperált kétségbeesés kell az ilyen öngyilkossággal határos intézkedésnek a végrehajtásához, ahol ilyen desperált kétségbeeséssel harcolnak, le- het-e ott józan Ítélőképességet feltételezni ? Ahol a tagságot ennyire félre lehet vezetni, le- het-e ott a demokráciának a szikráját is feltételezni? Ilyen egyénekkel szemben, még csak ne is harcoljunk? Bűnnek, árulásnak minősitik, hogy jogorvoslást kerestünk. Vájjon ők mit csináltak volna a mi helyzetünkben? Mikor ők desperált elszántsággal harcolnak egy 2 krajcáros zsemlyéért? . . . Geo. Vaszkó a volt 1-ső oszt. tagja