Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-23 / 1138. szám
1940 november 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZŐNÉLKÜL *____CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ÚRI DOLOG Miután a magyarság maguk kinevezte “vezérei”, “irányitói” és “védői”, szívesen hivatkoznak az úri mivoltukra, nem lesz hiábavaló munka az, ha e rovatban bemutatjuk, hogy miként vágnak eret újabban az amerikai magyarságon — kihasználva az otthon élő hozzátartozók rettenetes nyomorát — az egyesült óhazai és az amerikai magyar urak, egy amerikai úrral együttesen. Pedlow kapitány ur már jó pár éve nagyszerűen él abból, hogy az amerikai magyarság között “jótékonykodik” vagyis a privát vállalatoknál jóval drágábban szállított “szeretet csomagokat”. Ezen az üzleten jól kerestek a magyar szerkesztő urak is a bőséges hirdetésekkel, no meg jutott az óhazai illetékeseknek is. Ezt a virágzó üzletet egy csapásra tönkretette a háború,. nem lehet csomagot háború, mert nem lehet csomagot szállítani. A kényszer helyzet uj ötleteket szül és igy született meg Pedlow ur uj “jótékonysági” akciója, amelyben bent van a magyar kormány és egy óhazai nagy élelmezési vállalat (a Hangya) és azok az amerikai lapok, amelyek most jól fizetett hirdetésekben és cikkekben igyekeznek eladni a tervet az amerikai magyarságnak. A terv, amelynél szemtelenebb érvágást még nem vittek véghez az amerikai magyarságon, a következő: Ön befizet itt Pedlow ur irodájába egy megszabott összeget, amelynek ellenében odahaza egy csomagot kézbesít a vállalatban levő élelmezési üzlet. Négy féle csomagot lehet ily módon rendelni és pedig: $7.50, $9.50, $12.75 és $12.90 értékben, fel is sorolja a hirdetés, hogy mi mindent kap az óhazai hozzátartozónk a befizetett dollárokért. A listákat átadtam egy itteni magyar fűszeresnek, kérve azt, hogy jelölje meg, hogy ő menynyiért tudja adni azt a csomag élelmiszert. A válasz a következő volt, a felsorolt élelmicikkeket azzal a külömbséggel, hogy az ott felsorolt, kávé, tea pótlékok helyett valódi kávét és teát adna a következő árakért hajára $2.40, $9.50-es ára $2.61, a $12.75-ös ára $3.20, a $12.90-es pedig $4.60 mellékesen kijelentve még azt* hogy nagy mennyiségben beszerezve 20 százalékkal olcsóbb. Ezt a számadást, ahogy én ellenőriztem, mindenki ellenőrizheti és megállapíthatja azt, hogy az egyesült urak csekély 3-4-500 százalékos profitott akarnak kisajtolni a magyarországi nyomorból. Gondolkodni tudó ember nem ugrik be ennek a trüknek. Ha segíteni akar a hozzátartozóján, úgy küldje el neki a pénzt és nem Pedlow urnák. Igaz, hogy a fenti urak elesnek a profittól, a magyar kormány meg a dollár valutától, de a hozzátartozója az igy kapott pénzért 4-5-ször annyi élelmiszert vásárolhat magának. Szégyene a magyar lapoknak, hogy a hirdetésekért ilyen tervbe akarják beugratni az olvasójukat. Ja ez úri. munka . . . Ronda egy munka. SZEMÉRMETESEK Azt mondja egy magyar közmondás, hogy aki pirulni tud az még megjavulhat. Amint tudjuk Molotoff felvtárs négy napig Berlinbe volt, amely idő alatt Hitlerrel és gangj ével tárgyalt. Ezekről a tárgyalásokról semmi sem szivárgott ki, a régi titkos diplomácia szerint dolgoznak a nép bőrére, a nép háta mögött. (Milyen más volt Trotz- ky tárgyalása annak idején Brest Litowskban Hoffman tábornokkal!) Csak a fényes ünnepségekről, diszszázadokról és banketekről jelentek meg tudósítások és fényképek, amint Molotoff “el lép” a diszszázad előtt, amint együtt ül — baráti mosollyal — Hitlerrel. Gondoltam, ha információt akarok szerezni a lefolyt tárgyalásokról, ünnepségekről, azt legjobban meg fogom találni a kommunista lapokban, amelyeket biztosan bőven ellátták információval Sztalinék. De bizony hiába forgattam át meg át a komunáci Magyar Jövőt sem a vezércikkekben, sem a két főkorifeus, Nagy János és Török Mátyás cikkeiben, egy betű sem volt erről a témáról, csak egy kis eldugott hírben emlékszik meg ilyenképen: Berlinben fontos diplomáciai tárgyalások vannak, amelyen Mo lotoff szovjet külügyi népbiztos is részt vesz. Elhallgatva azt, hogy Molotoff napokon keresztül tárgyalt Hitlerrel, elhallgatva az ünnepségek, a diszszáza- dok, a fényképek tömegét. Úgy néz ki, hogy ezek az árulásban megedzett firkászok is szégyenük ezt a folytatólagos viszonyt ami Sztalinékat Hitlerhez köti hogy pirulnak a fiuk és fenti közmondás szerint talán még meg is javulnak. (?) öreg prostituáltak ezek az alakok, régen elfelejtették már ők a pirulást. Csak óvatosak, nem tudják, hogy mit Írjanak, még nem kapták meg a moszkvai utasítást. Ha az majd megjön, akkor megjön a Fehér Jóskák hangja is és ezt a legújabb árulást, amelybe talán Törökországot és Kínát adta el Molotoff Sztálin elvtárs utasítására Hitlernek, amely talán újabb millió és millió munkást rendel Hitler alá, mint a forra- dalmiság, tiszta iskolapéldáját fogják beadni az olvasóknak és Molotoff elvtárs mint Sztálin atya békeangyala fog ott szerepelni. MÁR KEZDIK Mr. Willkie^ megtartotta az elnöki álmoktól való búcsúbeszédét, amelyben leszögezte a maga, illetve a gazdái a Wall Streetnek a követeléseit az újonnan megválasztott Roosevelt adminisztrációval, amely abban csúcsosodott ki, hogy “vegyék le a bilincseket a nagy vállalatokról”. Amig Willkie a frissen sült politikus ravaszul elhallgatja azt, hogy mik is azok a bilincsek, addig az ipar “vezérei egészen nyíltan ki is jönnek, meg is jelölik a bilincseket. A gyárigazgatók gyűlésén, a financtőke képviselője Lamont ur (Morgan társa) az ipartőke feje Sloan ur (General Motors elnöke) kereken kikövetelték, hogy a “védelmi felkészülés” sikere attól függ, hogy fügesszék fel a munkaidő törvényt, amely heti 40 órában szabja meg a munkaidőt és szüntessék meg a gyárosokra kirótt “büntetést” ami nem más, mint, hogy a túlmunkáért, amit heti 40 órán túl végeznek másfélszeres órabért kell adni. Őszintén megmondva ezt a törvényt nem a munkásosztály verekedte ki magának, úgyszólván ajándékba kapta és csak az ajándékozótól függ, hogy haj- landó-e levenni ezt a “bilincset” a nagy kapitalistákról, illetve, hogy a munkásság hajlandó volna-e eltűrni, hogy ezt a kapott jogát elvegyék. Jellemző a nagyőke szemtelen viselkedésére, hogy amikor még millió és millió munkás szaladgál munkanélkül, még mindigNa munkaidő felemeléséért sir és a korlátlan kizsákmányolás biztosításáért volt hajlandó milliókat áldozni. A szomorú az, hogy a munkásság úgy van megszervezve, hogy a kapitalisták eme offenzivájára nem tud ellenof- fenzivával felelni, a munkaidőnek az újabb leszállítását kellene követelnie, de ez csak akkor fog megtörténni, ha a valódi ipari uniókba az IWW-ba szervezkedik meg a munkásság és akkor fogja csak megtudni a nagy kapitalizmus, hogy mik is a “bilincsek”. A HÁLÁS SOMLÓ Azok a fránya IWW-k azt mondják, hogy ez a Somló egy hálátlan fráter. Ugyanis, ezt a Somlót ők vakarták ki a koszból, a nyomorúságból, felnőtt ember létére amig az IWW delegátusok segítségével bele nem ült a Munkás Betegsegélyző titkári székébe, soha még egy rendes nadrágra valót nem tudott megkeresni. Azt mondják, hogy az általuk szerzett jólétet úgy hálálta meg, hogy a Szövetség legaktívabb tagjai az IWW-isták ellen harcot kezdett, attól félve, hogy akik oda betették, ha nem viseli magát tisztességesen ki is rúghatják és akkor megint kezdheti a 25 centes kölcsönkéréseket. Egy szóval szerintük a Lipótka egy hálátlan fickó. Erre az állításra most alaposan rácáfol Somló, most bebizonyította azt, hogy ő tud hálás is lenni, ugyanis mikor Somlónak nagyon szorult a kapcája, akkor a nagy bányaszakértő Himler sietett a segítségére, amit Somló nemcsak úgy hálált meg, hogy hirdetéseket juttatott a Himler érdekeltségbe tartozó lapokhoz, hanem a saját Charlie McChartyjával, az Intéző Bizottságával megszavaztatta azt, hogy a Szövetség is részt vesz abba a gyülekezetbe, amelyet a három reakciós magyar egylet alkot, amelyből a Rákóczi egylet éppen annak a reakciós volta miatt kilépett. Ez a szövetkezés, éppen úgy mint az általuk fentartott “Magyar Szövetség” Himler alkotása/és ez a belépés, nemcsak a Szövetség reakciós, munkásellenes magatartásából folyik, hanem hála, alányalás akar lenni Himlerrel szemben, a kapott támogatásért. A belépést az Intéző Bizottság egy szavazat ellenében mondotta ki, ez az egy szavazat nem az SLP Vaszilje volt, ő a Munkásnak kiutalandó borravalóért készséggel szolgálja Somlót még odáig is, hogy beviszi a Szövetséget egy ilyen reakciós társaságba. ŐSZINTE LELKESEDÉSSEL ÜNNEPELT BERLIN Rég nem fürdött Berlin olyan zászlódiszben, mint Molotoff, Sztálin külügyi népbiztosának megérkezése alkalmával. Németország hálája volt ez a külső megnyilatkozás Sztaünékkal szemben, akik a házasságra lépéssel megmentették a nácizmust és fasizmust a korai kipusztulástól. Molotoff újabb reményt öntött a gyilkos társaságba, hogy Sztálin gondoskodni fog, hogy még több anyaghoz juttassa Hitler bandáját, hogy a poklok tüze felégessen minden szálat, gyökeret, amely civilizációra és népek barátságára emlékeztetne. Csak a jövő nemzedék szótárában lesz alkalmas szó, amely kifejezni tudja ennek a Hitler- Sztalin barátkozásnak az értékét, a társadalomra nézve. A LEGFELSŐ BÍRÓSÁG A REPUBLIC STEEL MELLETT Most hozott döntést a Legfelső Bíróság abban a pörben, amelyet a Nemzeti Munkaviszonyrendező Tanács a Wagner- törvények alapján megállapított a Republic Steel. vállalattal szemben. Ugyanis az 1917-es acélsztrájk idején, a munkásság kizárása folytán, a Wagner törvény értelmezése szerint a munkások munkanélkülié k k é váltak és igy a munkanélküli segélyzés listájára kerültek. Négyszáz ezer dollárt fizetett igy ki a kormány, amely összegért a N.L.R.B. port indított a vagyonos acélvállalat ellen. A körzeti szövetségi bíróság jóváhagyta a Munkaviszonyrendező Tanács döntését. Ezt a határozatot a Republic Steel megfel- lebezte a Legfelső Bírósághoz, amely a napokban megsemmisítette úgy a Tanács, mint a körzeti bíróság határozatát. Vagyis a nagy acél vállalatnak nem kell a 400,000 dollárt visszafizetni. Naivak még az emberek az ördögöt a nagyapjánál panaszolják be. AZ IWW NEW YORKI ANGOL CSOPORTJAI November 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel, 116 University Piacén TÁNCMULATSÁGOT tartanak a Portchesteri fiuk zenekara mellett. A magyarokat is szívesen látja a Rendezőség.
