Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-16 / 1137. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ......................... $2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Months .......................... 1.00 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «^*>42 I ségszerü fenntartó tényezó'i, mint igazi emberek élvezhessük egyformán a modem technika összes vívmányait. Sokaknak talán furcsán hangzik ez a törekvés és még többen nem tudják megérteni, mások pedig minden rendelkezésükre álló eszközökkel küzdenek ezen törekvések ellen. Manapság minden ember a békét óhajtja, de egész bizonyos, hogy béke nem lehet az emberi társadalomban mindaddig, amig egy megszervezett munkásosztály nem veszi kezébe a társadalom irányítását. Mert maga az a tény, hogy a mai társadalomban osztályok vannak, ami azt jelenti, hogy a gazdaságilag kiváltságos osztály uralja magát a társadalmat és ennek a társadalomnak megfeleló'leg irányítják azt a politikai gépezetet, amelyet a politikai szabadság révén a szavazó polgárok megválasztanak anélkül, hogy ez által hozzászólásuk volna a jelenlegi gazdasági rendszer intézéséhez, mégkevésbbé újjáépítéséhez. Az emberiség tényleges szabadsága csak akkor jön létre, ha megszüntetjük a gazdasági külömbözetet. 1,600,000 ipari sérülés történt 1939-ben Gazdasági egyenlőség — igazi demokrácia (A-l) Csendélet szállt a politikára. A sok elfecsérelt energia és még annál sokkal több pénz, nem hozott minket munkásokat közelebb egy szebb és jobb társadalomhoz. Hiszen mi nem is vártunk mást a lefolyt választásokból, mint csak a megszokott ígéreteket. A komoly munka elvégzése magára a munkásosztályra vár. Beszélni ugyan szabad, de a cselekvés az már sokkal nyomatékosabb és fájóbb. A politikai Ígérgetések nagyon szépen hangzanak különösen a választások előtt, de senkit nem büntetnek meg azért, mert Ígéretét nem váltja be. Mitörténne a politikai pártokkal, ha nem az Ígéretekre fektetnék a fő súlyt és ha egyszer a munkások milliói tényleg felismernék, hogy a megszervezett osztályszolidaritás alapján sokkal hamarább célt érne a munkás- osztály. A politikai szabadság nem jelent emberi egyenjogosult- ságot, mert a gazdasági külömbözetek azok, amelyek az emberiséget a mai rendszerbe osztályozzák. A politikai pártok pedig teljesen ledöntik azt az éles határvonalat, amit a gazdasági osz- tálykülömbözetek vonnak az emberiség között. Megdönthetetlen igazság az, hogy az embereknek minden gondolatát és cselekedetét a gazdasági érdekei szabják meg. Nem lehetnek azonosak a szavazó polgárok érdekei, amikor a szavazó urnához mennek még akkor sem, ha ugyan arra a jelöltre adják le szavazataikat. Egy munkás, azzal a gondolattal adja le szavazatát, hogy ez által életszínvonalát véli emelni, egy másik üzletember, vagy munkáltató, pedig'ugyan arra a jelöltre szavaz azzal a meggyőződéssel, hogy tényleg az ő üzleti érdekeit fogja képviselni. Az csak természetes, hogy két külömböző gazdasági érdekű csoportot — mint a munkásokét és az üzletemberekét — nem lehet egy kalap alatt képviselni, mert ami használ az egyiknek, a kárára van a másiknak. A politikai szabadság mai formája csak arra való, hogy valamelyik jelöltet a vezetői állásba szavazzuk be. Ezt a sarkalatos pontot kell, hogy a munkásosztály egyszer végleg megértse. Ha ezt megérti, akkor eljutottunk ahoz a ponthoz, amikor a munkásosztály megfogja érteni, hogy az igazi kép- viseltetés csak az lehet, ha a munkásosztály mint osztály képviselteti önmagát. Ez a tényleges képviseltetés nem jöhet létre semmilyen politikai párton keresztül, csak úgy, ha a munkások, mint egy osztály szervezkednek. Sokkal célszerűbb és még annál sokkal egyszerűbb, hogy a tényleges képviseletet a munkásosztály végrehajtsa, különösen akkor, ha a munkásosztály megérti a szervezkedés feltétlen szükségességét és azután a maga képviseltetését nem a politikai urnák előtt intézi el, hanem a szervezet helyiségeiben, ahol csak kizárólag ők maguk vannak hivatva saját osztályérdekeik megvédésére. Addig, amig a munkásosztály ezt nem tudja megérteni, nem tudja az egyenes cselekvés utján önmagát osztályérdekeinek megfelelően képviselni. A jelenlegi politikai szabadság, ahol még meg van, úgy mint itten az Egyesült Államokban, arra lehet jó a munkások részére, hogy ezzel a joggal élve kiépítsék a munkásoknak gazdasági osztályszervezetét, ami által megszerezhetik magát a tényleges és egyenes osztályképviseletet. Ez az IWW politikai útmutatása a munkások részére. Ez az oka annak, hogy nem veszünk részt a jelenlegi politikai kampányokban, mert sokkal fontosabbnak tartjuk a munkások részére a szervezet helyiségekben leadott szavazatokat, különösen akkor, ha a szervezet, maga az IWW, ahol a tagságnak van meg az a joga, hogy minden kérdésben a szervezet tagsága dönti el minden határozatát. Hogy a munkások még mindig nem akarják megérteni, melyik ut a legrövidebb a bérrendszer felszabadulása alól, ez azért van, mert még mindék hiszékenyek és sokkal komótosabb és talán a mai körülmények között kevesebb energia és kockáztatásnak látszó cselekedet a politikai urnákhoz való felvonulás ritka időközönként mint az év háromszázhatvanöt napjában folytatni az osztályharcot és építeni azt a forradalmi ipari szervezetet, amelyet ma egyedül az IWW képvisel, hogy a munkásokat elvezesse egy olyan társadalomba, ahol a politikai szabadságon kívül megteremthetjük a tényleges gazdasági szabadságot, ami ránk nézve munkásokra, a legfontosabb, hogy mint a társadalomnak szükA balesetek és szerencsétlenségek száma magasabb, mint tavaly de ennek dacára 1934 óta az ipari sérülések csökkentést jeleznek A Munkaügyi Minisztérium legutóbbi kimutatása szerint 1939. folyamán a sérülések felülmúlták az 1938-^.s adatokat, tehát nem dicsekedhetünk el azzal, hogy az ipari biztonsági nevelés és széleskörű kampány megfelelő eredményre vezetett volna. Ennek dacára eredményről számolhatunk bé, ha figyelembe vesszük, hogy 1934. óta a szerencsétlenségek folytán beállott halálozások száma egy- harmaddal és ideiglenes sérülések egyötöddel csökkentek. 1939. folyamán 16,400 munkás halt meg munkahelyén, ami körülbelül annyi, mint 1938. folyamán. Az előző évben súlyos ipari szerencsétlenség 99,000 embert ért, mig 1939-ben a szám 109,000-re emelkedett. Legalább egy napi munka mulasztást okozó sérülésekben tavaly 1.260.000 egyénnek volt része, mig 1939-ben ez a szám még hatalmasabbra duzzadt, amennyiben ideiglenes sérülése 1,478,000 munkásnak volt. Az év folyamán az elhalt vagy megsérült munkások létszáma elérte az 1,600,000-et. A legtöbb sérülést és halálozást az építőipar követelte: 405.000 sérüléssel és 3,600 halálozással. A gyáriparban történő sérülések igy alakultak: 286,000 sérülés és ezekből 1,600 halálos. A földművelés harmadik sorban szerepel és itt 257.000 egyén sérült meg 4,300 halálozással. Az erőipar évek óta szerepel az első sorban, mint veszedelmes ipar, második sorban az épitő-ipar, azután következnek a földművelés, földtermékenyi- tő anyagok feldolgozása, vágóhíd, hús csomagoló, cukor finomító, acélipar, vasesztergályo- zó, mosodák, fafeldolgozó, téglagyárak stb. Common Council. EGY NEGYED ÉV ALATT 33 MILLIÓ DOLLÁR HASZNOT CSINÁLT A U. S. STEEL Most jelent meg a U. S. Steel" Corporation, az ország legnagyobb acélvállalatának harmadik évi üzleti kimutatása, mely arról számol be, hogy a három hónap alatt 33 millió dollár volt a tiszta haszon. Egy dolláros részvényegységenként osztalékot fizetnek ki. 1929 óta nem fizettek ilyen magas osztalékot. 1940 eddig 9 hónapja alatt a vállalat tiszta haszna összesen 69,418,070 dollár. Szeptemberben a vállalat szolgálatában 261,191 munkás állott, negyven ezerrel több, mint az elmúlt évben. AZ IWW NEW YORKI ANGOL CSOPORTJAI November 30-án, szombaton este 8 órai kezdettel, 116 University Piacén táncmulatságot tartanak a Portchesteri fiuk zenekara mellett. A magyarokat is szívesen látja a Rendezőség. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bir iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) kéo- te enne teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amelv lehetőre teszi hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsak és ezáltal elősegítik, hogv bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- tajynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykep felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessek a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A RFR RENDSZERREL!” ntjK A munkásosztály történelmi hivalása. hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom .7PrP»7rtét éritiük a régi társadalom keretein belül
