Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-19 / 1133. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 október 19. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS.. .6 MEGJEGYZÉSEI RÉGI ÁLLAMOK A világháború előtti német és orosz imperializmusnak a fő célja a Balkán kontrolja volt, mind a két nagyhatalom vég­célja a Dardanellák uralása volt. A két vetélkedő nagyha­talom féltékenysége tette lehe­tővé azt, hogy a gyenge Török­ország uralhatta tovább ezt a fontos tengerszorost. A háború után a szovjetek tudva, hogy a saját védelmének a szempont­jából mennyire fontos ez, azért szoros katonai szövetséget kö­töttek Törökországgal, segítet­ték azt katonai felszereléssel, kiképző tisztekkel. A Sztalin-Hitler szerződést két fő okkal igyekeztek igazol­ni a kommunista pártok, égj az anti-komintern paktum szét­törése, a másik pedig a balká­ni helyzet biztosítása. Hogy mennyire sikerült az első, azt legjobban bizonyítja a német­olasz-japán katonai szövetség, amelynek az éle nemcsak Ame­rika ellen irányul, de éppen olyan mértékben a Szovjetek ellen is. Ezt most kiegészíti, a német-olasz szövetségnek a bal­kán elleni felvonulása, amig Mussolini a Görög, Jugoszláv államokat fenyegeti, addig Hit­ler hordái már vonulnak is Ro­Most, mikor a pásztorok is­mét a háború f^Jé terelgetik a nyájat, e sorok írója meg volt lepve, amikor a kényszer soro­zással kapcsolatosan azt olvas­ta, hogy papok, újságírók, szí­nészek, művészek, nem lesznek kimenthetők a sorozás alól, vagyis a nem “föltétien szüksé­ges” foglalkozáshoz lettek so­rozva. Szerintem, ezek a legszüksé­gesebbek a háborúhoz, nem csak a megkezdéséhez, hanem a folytatásához még inkább. A lelkipásztorok közé nem csak a papokat sorozhatjuk, akiket év­századok óta igy hívnak, ha­nem a modern világban az irók, színészek, rádiószónokok, ép­pen olyan fontos csordások, il­letve pásztorok, mint a papok. Azok nélkül minden háborús in­tézkedés csődöt mondana. Itten Amerikában, a népes­ségnek csak felét terelgetik a papok, a másik felét a mozgó­kép, rádiók és újságokon ke­resztül őrzik, terelgetik a pász­torok. így a “föltétien szüksé­ges” foglalkozásból való kivo­násukat csak úgy értem meg, hogy ezek után még pásztori hadtestet is fognak szervezni a hadseregbe, igy nagy szükség lesz az ilyen foglalkozásúakra. Ez a feltevés azért is valószí­nű, mert ezt igy csinálta meg Hitler is, mielőtt a blitzkrieget megszervezte, jóval előbb meg­szervezte a “pásztori” hadtes­teket, melynek főparancsnoka, vagy számadó csordása, Goebel propaganda miniszter ur. És mi­vel Roosevelt is nagyon hűen utánozza Hitlert, igy nincs ki­zárva, hogy legelsők között mániába ahonnét az ut éppen úgy vezet Törökországhoz, mint — ha ez Sztalinéknak nem tet­szik — a Szovjetek felé is. Ma az egy éves szövetség után, amely lehetővé tette Hitlernek Európa leigázását a Szovjetek teljesen bevannak kerítve. A németeken kívül a három báb­ország — Magyarország, Ro­mánia és Szlovákia — is ké­szen áll, hogy Hitler parancsá­ra a Szovjetek ellen vonuljon, amely esetben Japán is elérke­zettnek látja az időt, hogy a Szovjetekkel leszámoljon. Ebben a helyzetben érthető, hogy az amerikai komunácik, most uj jelszót hangoztatnak és pedig Amerika, Anglia, Kina és a Szovjetek szövetségét, mi­után a megvadult német-olasz- japán imperializmus erősen ve­szélyezteteti a fenti országok érdekeit, nem lehetetlen egy ilyen szövetség létrejötte, ami után természetesen Roosevelt újra jó fiú volna Browderék szemében és ami ellen ma tüzet­okádnak — a felkészültség — az a szövetség esetén elsőren­dű fontosságú lenne. A munkásság pedig újra lát­ná azt, hogy a politikusok jel­szavait, az imperializmus dik­tálja, csak az a kár, hogy ezek­ből a tényekből nem tudja le­lesznek a fent nevezett pászto­rok besorozva, mivel náluk nél­kül még a háborút meg sem kezdhetnék. Két általánosan ismert mód­ja van a nyájőrzésnek, terelge­tésnek. Az egyik az ostor, a másik a vezérkolompos. Az os- tori szerepet a törvényszék és a rendőrség elvégzi, azokról már régebben van gondoskodva, de sokkal könnyebben elbánhat­nak azokkal a nyájakkal, melyet a vezérkolompos bir vezetgetni ide-oda. Ennek legmegérthetőbb példája a vágóhidakon látható. A szarvasmarhát is és a serté­seket ostorral kell hajtani és bizony sokszor veszélyes s több­ször nagy baj van velifkj- amig a juhokat egy szépen kifésült vezér minden baj nélkül felve­zeti a vágóhidra. Talán ezért nevezik a vallásos embereket báránykáknak a lelkipásztorok. A papok mellett a prostituált iró és költő a legfontosabb ha­diszükséglet és legújabban a fényképész és a festő. Ezeknek a művészeknek rendkívüli nagy képzelő és feltálaló képessé­gük van. Ki volna jobban meg­felelő azon sok hamis hir, hát- borzongató cselekvések kifun­dálására, melyet csak az ellen­ség követ el — mint egy költő. Kitudná azt szebben, megha- tóbban előadni, mint a színész Welles. Ilyen kombináció mel­lett nem kell ostor, csak a ka­rám ajtót kell kinyitni és a csorda rohamlépésbe fogja az ellenséget keresni, ha nem is igen fog messzebb menni mint az uniókba, munkásszervezetek­be, pacifista és más háború el­lenes mozgalomba. Vi. vonni azt a tanulságot, amit a magyar paraszt levont, hogy: a politika úri huncfutság. OKTÓBER 6 Az amerikai heti és napi la- lapok épp úgy mint az óhazai­ak, nagy frázisokat puffogtat- tatva emlékeznek meg a sza­badságharc 13 mártírjáról, ki­ket az osztrák Ferenc Jóska sze­retett királyunk kivégeztetett. Úgy írnak, mintha Magyar- országon, ma már mind az va­lóság volna, amiért a 13 meg­halt. A világért sem ismernék be azt, hogy ott ma nagyobb az elnyomás mint 1848. előtt volt és hogy Horthy éppen úgy ki­végeztetné őket ma, mint Fe- rencz Jóska kivégeztette közel 100 éve őket. Ebben a nagy hazugsági versenyben kiválik a “Lorain és Vidéke” heti lap az október 6-iki megemlékezésébe őszintén megírja a mai ma­gyar helyzetet, hogy azt érde­mesnek tartjuk leközölni: OKTÓBER 6 Vájjon ünneplik-e még az óhazában október 6-ikát ? gyászolják-e még a tizenhá­rom aradi vértanút? Mit je­lent ez a nap a mai Magyar- országon ? Ez a tizenhárom szabadság hős olyan elvekért áldozta fel életét, amiket ma az Óha­zában és az egész Ó-világban megtagadták. Sza b a d s á g. Egyenlőség, Testvériség. A hatalmon levők ma azokat üldözik, azokat hívják ellen­ségnek, azokat teszik kon centrációs táborokba és kül­dik kényszermunkára, akii ezeket az ideálokat vallják, vagy merik szolgálni. Vájjon mire tanítják ma­napság odaát az Óhazában a gyermekeket e tizenhárom fe­lől. Kik voltak ezek? Mért kellett nekik meghalni Mi­ért harcoltak Milyen Ma­gyarországért ? Nem a német önkény, a német rabság igáját próbál­ták ők széttörni? Nem sza­bad, független, demokratikus nemzet létalapjaiért öntötték vérüket? Hogyan ferdítik el, csúfolják meg október 6-ika igazi jelentőségét? Mert hiszen Hitler vazallu­sai csak nem merik bevalla­ni az igazat, ők csak nem olt­hatják a szabadság szeretet, a a testvéri egyenlőség, a de­mokrácia elveit a nemzet gyermekeinek szivébe. Vala­hogy kell, hogy “kimagya­rázzák”, megokolják október 6-ikát. Ők szabadon hazudhatnak a mai ifjúságnak. Más úgy sem szólhat, mint ők odahaza Magyarországon. Csak mi, akik a történel­met nem tőlük tanultuk, s akiknek szivében olthatatla- nul és az igazi Magyarország szeretet, — csak mi tudjuk, csak mi érezzük, mi gyászol­juk október 6-ikát.” A NÉLKÜLÖZHETETLENEK Az általános katonakötelezett­séghez, minden előkészület megtörtént, pár napon belül megkezdődik a regisztrálás és utána a sorozás, amely alól csak az bújhat ki, akit az erre a célra alakított bizottságok felmentenek. Ezek a bizottsá­LELKIPÁSZTOROK gok vizsgálják felül a kérelme­ket, ők állapítják meg, hogy ki menthető fel mint családfen- tartó, mint nékülözhetetlen, vagy aki lelkiismereti okokból nem hajlandó katonai szolgá­latra. Egy ilyen bizottság, ha egy kissé is törekedne a pár­tatlanságra, akkor magának a bizottságnak kellene pártatlan­nak lenni, de ezek a bizottságok amelyeket az államnak kor­mányzói jelölnek ki, mindennek mondhatók, csak pártatlannak nem, különösen munkás szem­pontból, mert a tagja, gyáro­sok, bankárok, politikusok, akik az osztályhelyzetüknél fogva elfogultak, akik nagyon odaa­dok lesznek, amikor a kapita­listák nélkülözhetetlenségéről, vagy vallási lelkiismereti kér­désről lesz szó, de elfogultak lesznek a munkással szemben, ha az a pacifizmusra hivatkoz­va kéri a felmentését, vagy mint családfentartó akar ott­hon maradni. Az osztályállam nem tagad­ja meg magát sohasem, az ő hazafiságuk a profit, a pártat­lanságukat az osztályérdek dik­tálja. Ohio kormányzója Cleveland 29-ik kerülete egyik sorozóbi­zottsági tagnak Csutoros tiszte­letest nevezte ki — bizonyára azért, mert Csutorosnak több- rendbeli “gyakorlata” van az ilyen munkában. BIRINYI ANGOLUL A bridgeporti náci lapban most angolul adja le a badarsá­gait Birinyi Kossuth Lajos. Ezt a különlegesen nagy mar­haságot odaadtam egy ameri­kai orvosnak abban a kórház­ban ahol dolgozom. Amikor ol­vasta, folyton röhögött és azt kérdezte, hogy miért nem egy elmeorovosnak adtam oda, mert ami ebben össze van irva az nagyszerű tanulmány egy el­meorvos részére. Ebben a cikkben Mr. Roose- veltet már nem az “idegenek” irányítják, mint magyar írásai­ban, hanem az “internacionalis­ták” és szerinte (szerintünk is) Willike az, aki nem ellensé­ge Hitlernek és igy ha ő lesz az elnök, akkor elkerüljük a há­borút. Azt nem akarja tudni ez a szerencsétlen, hogy Willike éppen úgy Ígéri az angol segít­séget és a felkészültséget, mint Roosevelt. Még annyit kérdezett az or­vos, hogy ha ez az elmebajnok magyar és az újság olvasói is magyarok, akkor, miért ir an­golul? Erre a következő magya­rázat. Ezt a bődületet Birinyi ur elküldötte nemcsak Willikie- nek, hanem a német követség­nek is, hogy ezek lássák az ő hü szolgálatát és hogy legyen mire hivatkozni ha majd a szol­gálatának a jutalmazásáért je­lentkezik. Mi, viszont a következőket füzzük ehez a magyarázathoz: Amig Birinyi magyarul irt, ad­dig csak a magyarok tudták, hogy Perényi bárónak kivéte­lesen igaza volt, amikor a bíró­ság előtt eskü alatt vallotta, hogy Birinyi félbolond, most, hogy angolul irt az angol nyel­vű olvasók is elhiszik Perényi állítását, legfeljebb abban van eltérés köztük, hogy ez a náci tényleg fél vagy mint hozzáér­tők állítják egész bolond.

Next

/
Oldalképek
Tartalom