Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-12 / 1132. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 október 12. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI hisz Sztálin akkor tiz — illetve ma már csak kilenc — évig Né­metország nem fogja megtá­madni Oroszországot. Ha addig nem tart a barátság — hát tart addig ameddig. Egy ember éle­tében — igy Sztalinében is — sokat számit minden év. Tehát a paktum egy pozitív eredmény Sztálin számára. Ha Hitler ne­talán úgy megerősödne tiz év alatt, hogy - Oroszországnak na­gyobb veszélyt jelentene, hát az Oroszország baja lesz, nem annyira Sztáliné. Ha Hitler a következő kilenc évben olyan eredményeket és annyi győzelmet fog elérni mint az elmúlt egy esztendő­ben — a paktum első évében — akkor bizony Oroszország nem állhat meg Németországgal szemben. De Hitler nemcsak a harcté­ren nyert sokat, hanem a dip­lomácia terén is. És erről a győzelemről beszél ma minden ember a világon. Ugyanis a né- met-olasz-japán tengely nem­csak, hogy nem törött össze a Sztalin-Hitler paktum miatt, hanem annak egyenes következ­ményeként egy katonai szövet­séggé alakult ki. Ebbe a szövetségbe több, mint valószínű Spanyolország is bele lesz vonva. Nem is be­szélünk arról, hogy Románia és Magyarország már is alá­rendelt része. Franciaország és a Baltic-Ál- lamok pedig össsevannak törve — a fasizta tengely helyett. Ez a “brilliáns Sztálini politika” egy éves eredménye. És most következik a máso­dik év, amelyben annak kell el- dó'lni, hogy Oroszország a fas- izta-tengely ellen vagy mellett foglal-e állást, de nem csak anyagi és erkölcsi segítséggel, mint az első' évben. Ez talán hamarabb eldől, mint gondoljuk. Bárhogy fog is eldőlni, a tény az marad, hogy a fasizta-tengely erősebb ma, mint volt. Ami a tengely másik célját, a “Komintern” ellen irányuló harcát illeti, abban a kérdésben pláne nem a tengely, hanem a “Komintern” törött össze. Né­metországban, Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelor­szágban, Franciaországban és a többi kis országokban telje­sen össze van törve úgy a kom­munista mint az egész munkás- mozgalom. Sztalinék sehol sem tettek lépést a proletármozga­lom ■ megvédésére. Ha Orosz­országot ma megtámadnák, ezekben az országokban tehe­tetlen volna a munkásság a sa­ját uralkodó osztálya ellen meg­védeni Oroszországot, még ha volna is rá hajlandósága. De amennyiben a Sztalinék kiszolgáltatták az egész európai munkásságot a fasiztáknak a saját bőrük megvédése céljából, nem várhatják és aligha remé­lik is, hogy a munkásság az ő segítségükre siessen. Amint Sztálin éles külömbséget tudott csinálni Oroszország és a világ munkássága érdeke között, ezt a külömbséget a munkásság is észben tarthatja esetleg — Sztalinék rovására. Ebben a sajnos az, hogy az orosz munkás is szenvedni fog Sztalinékkal együtt, amint az angol munkás szenved az angol uralkodó osztállyal és osztály­ért, annak a bűneiért, amiben első helyen van a fasizták tá­mogatása. BROWDER BESZÉL Nem igen szoktam meghall­gatni az elnökjelöltek kortesbe­szédeit, jól tudva azt, hogy lé­nyegében kivétel nélkül egyfor­mán csak a szavazók fogását célozzák és egyáltalán nem azt jelentik az Ígéretek, amit meg­választásuk esetén tenni fog­nak. Hogy mégis kivételt tettem Browder elvtárssal, annak az volt az oka, hogy érdekelt, hogy vájjon mi mondani valója van a kommunisták elnök jelöltjé­nek egy, az egész országra ki­terjedő nagyon komoly, pénzbe­kerülő rádió beszédében. A be­széd nem jelentett újat, ugyan azt szajkózta, amit egy év óta a kommunista szónokok és la­pok moszkvai parancsra monda­nak. Védte az amerikai demok­ráciát, támadta Rooseveltet há­borús imperializmusáért, a so­rozást, amelyet szerinte (ez igaz) követni fog a munkások­nak a megkötöttsége az ipar­ban is. Ezzel szembe állította Szovjet Oroszország “tökéletes demokráciáját, béke politikáját” és a ténylegesen is gyakorolt “jó szomszédi” politikáját, ame­lyet a szomszéd államokkal szemben követ a nagy munkás demokrácia. Hihetetlen szemérmetlenség kell ahoz, hogy egy ilyen szem­beállítást, szemrebbenés nélkül nyilvánosan el merjen követni és a szovjeteket, mint követés­re méltó példát állítani az ame­rikai nép elé. Igazán nem árt ha egy kissé közelebbről vizs­gáljuk meg az elénk állított díszpéldányt, bár lehetséges, hogy rövidesen egész más nó­tát fog fütyülni a Browderek jólfizetett társasága. A SZOVJET DEMOKRÁCIA? Hát ez bizony csak a holdban létezik, mert ma már nem arról van szó, hogy a szovjetekben nincs szólás, sajtó és szervezke­dési szabadsága a volt uralkodó osztálynak, vagy azok zsoldosa­inak, mint Lenin idejében, ma csak azt szabad Írni, mondani a proletárnak is, amit Sztálin megenged, ott törvény az, hogy Sztalinékat “csak hódolat és nem bírálat” illeti. Vagy elkép-. zeli-e azt Browder, hogy a szov­jet rádión keresztül valaki kri­tikát mondhatna a német-orosz paktumról, vagy a finn-orosz háborúról ? Kétségtelen, hogy még a leg­kisebb kérdésben az ellenkezés is egyenlő lenne Szibériával, vagy a közvetlen halállal. El­képzeli-e azt Browder, hogy a szovjet választásokon Sztálin­nál szemben felléphetne egy Trotzkyista és az el is mond­hatná, meg is írhatná a vélemé­nyét? Ugy-e nem! és amig ott a sajtó, szólás és szervezkedési szabadság csak annak van meg engedve, aki a mai bürokráciát szolgálja, azt a demokráciát összehasonlítani csak Hitler, Mussolini vagy Frankó demok­ráciájával lehet. SOROZÁS, MUNKA­KÉNYSZER sem az, amelyet mint példa­képet állíthat az amerikai nép elé. ez a szovjet rajongó, mert amig Amerika csak most kezdi regisztrálni a 21 és 35 év közöt­ti népességét, hogy abból vagy egy milliót tényleges katoná­nak sorozzon be, addig ez a kö­telező katonai szolgálat már 20 éve fenn áll a szovjetben azzal a külömbséggel, hogy ott 17 év­től 52 éves korig katonaköteles a munkás és hogy nem egy, ha­nem két évig tart a tényleges katonaság. Ez egy kissé nagy kiilömbség, de nem hiszem, hogy érdemes volna ezért a kü- lömbségért harcolnia az ameri­kai népnek. Nagyon valószínű az is, hogy a tényleges szolgá­latra be nem hivott katonaköte­lesek majd ipari szolgálatra lesznek kötelezve, de amig itt ez még csak valószínű, addig a szovjetekben, a most kiadott rendelet, minden 14 éven felüli lakost ipari szolgálatra rendel be egészen addig, amig a kato­nasághoz be nem vonul, ezenkí­vül a munkahelyét senki el nem hagyhatja, a bérének a megál­lapításába beleszólása nincs a szovjet munkásnak. IMPERIALIZMUS, JÓ SZOMSZÉDI POLITIKA Bizony őszintén meg kell mondani azt, hogy itt is hátra vagyunk. Amerika még csak el­méletben gyakorolja azt, amit a szovjetek már meg is valósí­tottak, amire tanú lehet, Finn, Lengyelország, Románia, Lat­via, Esztonia, Litvánia, amelye­ket a jó szomszédi gyakorlattal részben, vagy egészben már el­nyelt a szovjet imperializmus. Egyetlen, aki nem panaszkod­hatok a szomszédság miatt az Hitler, akinek nem csak a há- tát biztosította a jó szomszéd szovjet, hanem ellátta és ellát­ja még ma is nyersanyaggal, amely lehetővé tette Hitlernek, hogy hasonló jószomszédi poli­tikát gyakoroljon egy tucatnyi szomszéd országgal. Valószínű­nek látszik az, hogy ilyen Hit­lerhez hasonló, kedvező jó szom­szédi politikában fog részesül­ni Japán is, a jó szomszéd szov­jet fogja pótolni aztf amit az imperialista Amerika elvont Japántól és ezzel előfogja segí­teni azt, hogy Japán is intenzi­vebben gyakorolja a jó szom­szédságot Kínával és esetleg Amerikával szemben is. Csak abban kételkedem, hogy ezért a jó szomszédi politikáért sok szavazat jutna Browder elvtárs­nak az amerikai néptől, amely­nek a véleménye a Browderék- ról nagyjában egyezik az alan­ti nyilatkozattal, amelyet az egyik new yorki magyar egylet adott ki a magyar nyelvű Brow- derék támadására: “Feljegyezzük . . . Ez alatt a cim alatt egy pár fenyegető hangú sort ol­vastunk a Magyar Jövő szep­tember 25-iki számában, amely egyenesen az 52 esz­tendő óta fennálló New Yor­ki Magyar Önképző Egylet­nek lett címezve, még pedig abból az alkalomból, hogy egyesületünk meg merte hív­ni Medgyessy László magyar főkonzult a legutóbb tartott s a legtökéletesebb kulturjel­leggel rendezett Kurucz Já- nos-emlékünnepélyre. Nem tudjuk, hogy kinek a hangja húzódik meg ennek az erköl­csi fensőbbrendüségtől csepe­gő hangon megirt pár sornak a háta mögött, azonban any- nyit hozzá akarunk fűzni, hogy amig a Magyar Jövőnek semmi kifogása nincs az el­len, hogy Ribbentrop urnák a tiszteletére a moszkvai Vörös teret svasztikás zászlódiszbe öltöztették, és hogy Sztálin atya ugyanennek az illusztris nácinak a tiszteletére ragyo­gó banketteket rendezett, ad­dig a leghatározottabban ki­kérjük magunknak azt, hogy a mi ügyeinkbe bele verje azt a kényes szimattal megáldott orrát. Hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy észrevételeinket nem igazolásképen tettük meg. Szilárd meggyőző d é s ü n k, hogy a Magyar Jövőt sem a múltja, sem az általa képvi­selt erkölcsi színvonala nem képesítik arra, hogy bírálhas­sa egy makulátlan múltú te­kintélyes testület akcióit.” MAGYARORSZÁG FIZET A nagy örömünnepek után, amellyel Erdély felszabadulását ünnepelték, már itt van a macs­ka jaj, a fizetés ideje. A ma­gyar kormány kénytelen volt szabadon engedni Szállási őrna­gyot a magyar náciknak ezt az örmény vezérét és mindazokat, akik a híveiből levoltak fogva. Kénytelen volt vissza vonni minden tilalmat, amely korlá­tozta a nácik működését, igy azt a tilalmat is, amely állami hivatalnokoknak és katonatisz­teknek megtiltotta a náci párt­ba való tartozását, igy most akadálytalanul törhetnek előre Hitler magyar bérencei. A külföldi lapok megírták hogy Hitlerék Magyarországot is bekényszeritik a diktátorok katonai szövetségébe, amelyet a magyar kormány lapja igy cáfolt meg: “Még nem tudjuk, hogy katonai téren mi a német­olasz kormánynak az óhaja, de kétségtelen ha Magyarországot meghívják ebbe a szövetségbe úgy a magyar kormány kész­séggel csatlakozni fog”. Erre a magyar katonai szö­vetségre azért van szüksége Hitlereknek, hogy ha Sztálin atya nem paríroz, úgy Magyar- országgal együttesen támadják meg a szovjetet. Erre a magyar urakban iga­zán van hajlandóság, tekin­tetbe véve azt, hogy nem az urak, hanem a parasztok vére fog ott ömleni, amiből szerintük úgy is sok van, nem árt egy kis csapolás, ha ugyan az elnyo­mott magyar nép, a kezébe adott fegyverrel, régi jó Dózsa módra nem az urai ellen fordul, ami annál is valószínűbb, mert nem kevesebb okai vannak arra mint annak idején Dózsa ke­reszteseinek volt. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN, 3930 Lorain Ave. NOVEM­BER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke pap­rikás lesz felszolgálva. Va­csora 75c. Vacsora után tánc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom