Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-05 / 1131. szám
1940 október 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Trotsky vs Sztálin A “Nation” nyomán irta: LOUIS FISHER E sorok írója L. Fishei;, 18 esztendőn keresztül, mint a Szovjetek lelkes hive, tollal szolgálta a tanácsköztársaságot. Végül a spanyol loyalisták érdekében 2 és fél évig a “Manchester Gardian” és a New Yorkban megjelenő liberális “Nation” levelezője. A helyszínen tapasztalt eseményeket könyvalakban tette közzé. A következő sorok kivonatok az említett miiből. Ezekben Fisher beszámol Trotsky és Sztálin között folyt harcról. Fischer 1940 nyarán három folytatólagos cikkben számol be a Sztálinisták áruló szerepéről, amiket már akkor Hitler érdekében folytattak a loyalistákkal szemben. Óriások között folyt a harc évek során. Ezek a harcok a világeseményekre nagy hatással voltak. Szünet nélküli vias- kodás, melyekben a kommunisták egyik árnyalata se engedett. A harcoló feleket az egyik tragikus halála választotta széjjel. Trotsky halála napjáig állandóan folytatta Sztálin ellen a küzdelmet. Sztálin tette lehetetlenné, hogy Trotsky léphessen Lenin örökébe. Szarkazmus, düh, hatalomvágy, dúlt Trotsky hiú egyéniségében. Soha se szűnt meg ellenfele ellen érvek felsorakoztatásában. És Sztálin? ő lett a győztes! Szünet nélkül üldözte ellenfelét. Az egész világ országutjain kopói mindenütt nyomon követték. Az intenciók a Moszkvában lefolytatott pörökben az volt, hogy Leon Trotsky egyénisége volt a főbünös. Trotsky volt hívei, barátai ellen, kik netán Trot- skyistákká válhatnak, folyt a játszma. Két forradalmár személye körül keringett a tragikus harc. Az egyik 180 milliós nemzet uraló ja, a másik Marx óta a legzseniálisabb nagy iró ember, egy kis ország megtűrt lakója, a világ nagy országut- jai hazátlan bolygója. Sok százezer férfi és nő — idealisták — a börtönök kazamatáiban halálra rothad, halálra fagy Szibéria hóval borított sivatagjaiban. Ez a Trotsky és Sztálin között folyó harc eredménye. Belső és külső állami ügyek az ezen harc szüleményei. Átirt, megcsonkított történelem Sztálin és Trotsky között folyó harc eredménye. A világ munkásmozgalmára is ez hatott, ez degenerálta, gerinctelen kreatúrákra sülyeszt- ve a jobb sorsra érdemes forradalmi elemeket. John Straehy az angolok népszerű marxistájával folytatott megbeszéléseim nyomán idézem Strachyt: “Sztalinék hozták létre Münchent, tették lehetővé, hogy Hitler elfoglalhatta Csehszlovákiát. Ez az ukrán zsidó és a ge- orgiai analfabéta varga fia, az Ázsia és Európa vízmedencéje között fekvő falusi ember közt folyó személyes ellentét gyümölcse. Nem egyenlő egyének szellemi harca ez. Trotsky elismerte, hogy Sztálin egyéniségét gyűlölte. önéletrajzában Írja “mindenkor ellenem forduló jelleme — folytatta — kicsinyes, durva kisvárosi látókörrel telitett kre- äturä ** A Sztálinisták és Trotskyisták között folyó kontroverziát a világforradalom, a kínai forradalom és a kremlim gazdaságtan alkalmazása okozta. Ezek a problémák visszavezetnek Sztálin intrikáira, melyeket még Lenin életében szított. Trotsky Leninhez fellebezett, mert Sztálin a kezdet kezdetén féltékenykedett. 1918 őszén Trotskyt Lenin a vöröslobogó rendjelvénnyel ékesitette. Sztálin nem felejtette el az ordót. Lenin ajánlotta Trotsky- nak, hogy kössön kompromisz- szumot Sztálinnál. Ez kizárt dolog volt a két férfiú között. Trotsky kíméletlen kritikát folytatott. A neki meg nem felelőknek könyedén lépett a cyukkszemére. Sztálin ezeket a lépéseket, rendszeresen gyűjtögette. Trotsky nem volt képes személyét bárkinek is alárendelni. Még Leninnek is nehezére esett személyét alárendelni. Tagadta, hogy ő Lenin jobbkeze. A maga számára követelte, hogy ott ő legyen az első személy. Trotsky dacos, makacs individualista maradt. Cikksorozatai, előadásai milliókat tüzelt. Személyi vonatkozásban merev, hideg volt. Lenin se férkőzhetett közelébe. Levelezéseiben tisztelt elvtársnak címezte. Chicherin szokta mondani: “Trotsky primadonna”. Trotsky valójában pedáns volt. A szervezés és kezelés mestere, utasításaiban precíz a legkisebb részletekre kitérő. Öltözékében kifogástalan, csinos megjelenésű. íróasztala minta, tündöklőén tiszta volt. Törekvését képezte az oroszokat rendre szoktatni, Ha azok késéssel érkeztek, rendesen azzal fogadta a jövevényeket “sajnálom a telefon késleltette önt’”. Ezen erényei fejlesztették benne a sikeres hadvezért és a nagyon gyarló politikust. Soha se tett kísérletet a párt gépezet meghódítására, nincs is rá evidencia, hogy valaha ily kísérletet követett volna el. Fejét a felhők felett tartá, lábaival soha se állott pártszervezet szilárd talaján. Brilliáns, tüzes, mágnessal telitett intellektueí maradt, Gibraltár Hinterland hiányában kiséret nélkül vitorlázó Dreadnought volt. Sztálin megközelitőleg se oly hatalmas szónok, iró, kevés tudásu, kultúrálatlan. De a párt titkárai mind az ő hadnagyai. Lehet, hogy Lenin autoritása békére kényszeritette volna Trotskyt és Sztálint. Halálával azonban a sok hivatalra éhes és a két fél nem talált elég űrt a pártmozgalomban. Sztálin és Trotsky-izmusok fanatikus alapon képezték a keletkező teóriák közötti vitát. Figyelemre méltó, hogy Trotsky és Sztálin is szovjeteket propagált Kina számára. Trotsky azonnal, Sztálin későbbre. Bizonyos, hogy egynéhány hónap nagy diferenciát okozhat a siker és balsiker között. Ha Sztálin és Trotsky között nem dúl az ellenségeskedés, Kínát illetőleg valamelyes megállapodás létesült volna 1926-ban. Trotsky a gazdag kulákok elnyomatását, tulajdonuk szocializálását hirdette. Sztálin előbb Trotskyt sajátította ki és később 1928- ban a kulák földbirtokot. Sztálin 5 éves terve később 1928- ban nem váltotta ki Trotsky részéről a kritikát. Trotsky soha se mondotta Oroszországban, hogy Sztálin nem bolseviki. Senki se hitte, hogy Trotsky nem jó bolsevista. Válaszfal volt-e tehát, az a változhatatlannak vélt elmélet, ami Sztálint Trotskytól elkülönítette? Sztálint durva és hataloméhes volta miatt nem ajánlhatta Lenin Szovjet vezetői állásra. Nem a gazdasági és politikai indolencia ideák adták Lenin agyába a negligáciát. Krupanskájára bízott, 1922-ben írott végrenedeletében írja Lenin: “Sztálin elvtárs a párt főtitkárságával bízatott meg, hatalmas erőt koncentrált kezei közé, nem vagyok biztos abban se, hogy miként alkalmazza hatalmát meggondolt fővel.” Kevés idő múltán Lenin kérte Krupanskayatól a végrendeletet és a következő függeléket irta hozzá: “Sztálin borzasztó. Azt ajánlom az elvtársaimnak, találjanak módot Sztálin eltávolítására.” “Nézetem szerint ez kicsinyesnek látszó dolog néző szemszögből ítélve a Trotsky és Sztálin közötti viszonyt véve alapul, de nem csekély dolog, mely megkívánja a cselekvést, mert szakadást okozhat.” Lenin előre látta a versengésből eredő nagy kavarodást. Végrendelete a mai napig ismeretlen a Szovjet Unióban. A központi pártbizottság gyűlésén Krupanskaya két alkalommal olvasta fel az okmányt. Szájról-szájra továbbított tartalma, azonban kevesek előtt ismeretes. A velem ismeretségben levőktől soha sem hallottam a létező végrendeletet említeni. Chicago, 111. 1940 szeptember 27-én. Fordította: Lővy Ármin Idegenek regisztrálási problémái Néhány nappal azután, hogy tos”, mondotta Mr Harrison. az idegenek regisztrálását az egész országban folyamatba helyezték, az Igazságügyi minisztérium idetartozó osztályának igazgatója: Earl G. Harrison megállapította, hogy négy probléma okoz különös gondokat a nem polgároknak. “A törvény szerint, azok akik folyamodtak polgárlevelükért, még mindig idegennek tekin- teendők — mondotta Mr Harrison. Az ország külömböző részeiből jelentések futottak be az igazgatósághoz, mely szerint olyan egyének, akik első papírral rendelkeznek, abban a hitben élnek, hogy a regisztrálás reájuk nem vonatkozik. “Amit köznyelven “első papírnak” neveznek, tulajdonképpen nem egyébb, mint az állam- polgárság elnyerését célzó szándék megnyilatkozása”, — mondotta Mr Harrison. Amikor az idegen honosodása folyamán ott tart, hogy hivatalosan esküt tesz egy Szövetségi bírói kihallgatáson és ily módon polgárjogokat nyer, csak akkor tudja biztosan, hogy a törvény értelmében nem kell regisztrálnia, mint az idegeneknek.” “Ezzel kapcsolatosan szeretnék rávilágítani egy másik problémára is” — folytatta Mr Harrison. Ha egy idegen első papírral rendelkezik és tudomása szerint december 26. előtt befogják hívni egy Szövetségi Bírósághoz végső kihallgatásra, úgy a legokosabb dolog várni mondjuk november 15-ig, vagy december elsejéig a regisztrálással. A jelzett időpontig, ugyanis bizonnyal tudni fogja az illető, hogy tényleges polgár: lesz-e december 26-ig.” “Természetesen, jól meg kell értenie mindenkinek” — figyelmeztet Mr Harrison, hogy az Igazságügyminisztérium nem vállalja a felelősséget azért, ha valaki annyira huzza az időt, hogy végtére is elmulasztja a regisztrálást. Az ilyen egyénre ép úgy kiszabják a büntetést, mint azokra, akiknek első papírjuk sincs. Azt tanácsolom tehát ezeknek, hogy ne várjanak tulsokáig. A regisztrálás nem befolyásolja az állampolgársági állapotot, semmiféle tekintetben sem. “A harmadik nehézkes probléma a gyermekekkel kapcsolaVilágosan meg kell érteni, hogy a 14 éven aluli gyermekeket a szülőnek, vagy gyámnak kell regisztráltatni a postán. A 14 éven aluli gyermekekről nem vesznek fel ujjlenyomatot. Harminc nappal azután, hogy a gyermek betöltötte 14. évét, a gyermeknek személyesen kell regisztrálnia a postán. Az ilyen korú gyermekről ujjlenyomatot is felvesznek.” “Ha a gyermek december 26. előtt fogja betölteni 14. évét” — ajánlotta Mr Harrison, “úgy a leghelyesebb megvárni a születésnapot és azután személyesen regisztrálni.” A négy hónapos időszak augusztus 27-től december 26-ig éppen elegendő idő, hogy mindenki kényelmesen regisztráltassa magát, anélkül, hogy meg kelljen rohannia a postahivatalokat mindjárt az első napokban, vagy zsúfolásig tömjük a postát az utolsó napokban. Az ország bizonyos részeiben — Mr Harrison információja szerint igen sok egyén sietett polgárjogaiért folyamodni, abban a hiszemben, hogy ezáltal kikerüli az ujjlenyomat felvételezést. '■ “Ez a felfogás” mondotta hangsúllyal Mr. Harrison, “határozottan téves, mert hiszen a regisztrálási eljárás minden 14 éven felüli idegen ujjlenyoma- toztatását is megköveteli. A regisztrálás csakis akkor teljes, ha az ujjlenyomat felvétele is megtörtént.” “Napjainkban és ebben a korban az ujjlenyomat felvétele nem szégyen és nem megbélyegző,” tette hozzá Mr Harrison. Rámutatott arra katonáknak, tengerészeknek, szövetségi kormány szolgálatába álló tisztviselőknek ujjlenyomatot kell adniok és amellett minden évben sok ezer ember önmagától jelentkezik ujjlenyomat felvételért. Ámbár a címváltozás bejelentésének kérdése nem merült fel oly gyakran mint egyéb problémák, talán még sem ártana ezt világosan megmagyarázni. “A címváltozás bejelentésének kívánalma két osztályba sorolható” — mondotta. “Az elsőbe azok tartoznak, akik állandó letelepedésre jöttek az országba. Az ilyen egyének öt napon
