Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-05 / 1131. szám
1940 október 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ÉVTIZEDES SZENNY Az amerikai szakszervezetekben felgyülemlett szenny a szakszervezeti basák és politikusok mindnagyobb rétegeit sodorja az örvénybe. A hónapokkal ezelőtt megindított “tisztogatás” megingatta a biztos talajt a korlátlanul uralkodó gangszterek alatt és akinek van menteni valója, az igyekszik magát tisztára mosni gangszter társai denunciálásával. így las- sankint napvilágra kerülnek mindazon üzérkedések, csalások és sikkasztások, melyeket ezen koronázatlan királyok elkövettek a szakszervezeti tagság rovására és kárára. ; A szenny melegágya kétségtelenül Chicago — vagy talán csak ott került először napvilágra — és onnan terjed a bűz szerte az országba. Hogy ez igy van, annak egyik fő oka a chicagói munkáltatók szervezet ellenes magatartása, mellyel szemben a chicagói munkások túlságosan gyávák, hogy saját maguk építsék fel szervezeteiket és utat engednek a halállal már régen eljegyzett gangszte- reknek, akiknek, úgyis mindegy, hogy mi történik velük holnap, csak a ma legyen az övék. E rovatban megemlékeztünk pár hónappal ezelőtt elhunyt Mike Carozzo dicstelen uralmáról, aki korlátlan uralkodója volt az épület iparban foglalkoztatott napszámos munkások szervezetének, valamint az uc- cajavítók, uccaseprők és más városi alkalmazásban levő munkások szervezeteinek, aki ezen szervezetek tagságát nemcsak a végletekig adóztatta meg, hanem a szervezet által neki biztosított hatalmat a legmesz- szebbmenő zsarolásokra használta ki saját egyéni céljaira. Most egy másik ilyen “munkásvezér” mondott búcsút az árnyék világnak, de mielőtt lehunyta szemét hihetetlennek hangzó történetet mondott el azon korrupcióról, mely a szak- szervezetekben dívik. Matthew Taylor a nagy épületek, áruházak és egyéb helyeken levő elevator kezelők és indítók szervezetének volt elnöke halála napjáig és azt megelőzőleg, vagy 30 éven keresztül. Az utóbbi években az állása veszélyben forgott és hogy azt megtarthassa és életét ameddig lehet meghosszabbítsa a szervezet pénzéből 30 ezer dollárt fizetett ki azoknak, akik úgy állását, mint életét veszély- lyel fenyegették. Amikor Taylor érezte, hogy életének utolsó órája ütött, és neki már úgyis mindegy, hogy mi történik a szervezettel és annak tagságával, halálos ágyán elmondta az államügyésznek mindazt, amit tudott a gangszterek uralmáról és törekvéséről. Az ő ellene folytatott hajszának az élén George Scalise állt, aki az utóbbi években az AFL kebelébe tartozó Building Service Employees szervezetnek volt elnöke. Scali- set a közelmúlt hetekben New Yorkban zsarolás cimén több évi börtön büntetésre ítélték, de gangszter társai még mindig uralkodnak a kíilömböző szakszervezetekben. Taylor vallomása alapján a hatóságok vizsgálatot indítottak az érdekelt szakszervezetekben és kitűnt, hogy pár év leforgása alatt Scalise és társai 310.000 (háromszáztiz ezer) dollárt emeltek ki a szakszervezet pénztárából fizetés, utilkölt- ség és törvényes védelemre költött összegek cimén. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen összeget éjjeleken át az irodákat térden mászva zsuroló munkásnőktől, színházakat, szállodákat és egyéb középületeket takarító munkásnőkől zsarolták ki tagsági járulék és más címen, könnyen elképzelhetjük, hogy mennyire a tagság érdekeit szolgálják ezen szakszervezetek. Ezen nagymérvű sikkasztásban szorosan van érdekelve Thomas J. Burke a janitor segítők szervezetének elnöke, aki valósággal remegésben tartja a szervezet tagságát. Egyik lapolvasónk mondotta el, hogy mi lyen módszert alkalmaz ez a Burke ur a zsarolásra. Az illető munkástársunk egy showban janitor és miután pár hónapig dolgozott ott, egy napon tudtára adta a show tulajdonos, hogy a hét leteltével el lesz bocsátva. Érdeklődve az elbocsátás oka iránt, a tulajdonos megmondta, hogy ő rendeletet kapott a szervezet elnökétől, Mr Bürkétől és ha azt nem teljesiti Burke kellemetlenségeket fog csinálni. Tovább érdeklődve munkástársunk megtudta, hogy Burke nem elégszik meg azzal, ha a tagok rendszeresen fizetik a tagsági dijakat és rendkívüli kivetéseket, hanem emellett néha meg kell kenni Burke markát tiz, vagy húsz dollárral és aki ezt nem teszi, az gyakran részesül ilyen elbánásba, mint a szóban forgó munkástársunk. Amig a szervezet tagságának havi keresete az ötven és száz dollár között váltakozik, addig a vezér urak 3 és 400 dollár havi fizetést élveznek és vagy ugyanennyit még mellékesen is kizsarolnak a tagoktól és természetesen a munkáltatóktól is. így aztán nem csoda, ha a gyilkos fegyvert is igénybe yeszik, hogy utat csináljanak a vezéri pozíciókhoz. A munkászervezetek hivatása volna a munkásság érdekeinek védelme és előmozdítása. A korrupt szakszervezetek működése azonban egyáltalán nem mutatja azt, hogy ezt a célt szolgálnák. Az ilyen szakszervezetek tagsága nemcsak nincs védelmi eszközzel felruházva a kizsákmányolok ellen, hanem még saját szervezetük vezéreinek is kivannak szolgáltatva. Ezen állapotokat orvosolni, még ha megvolna is a lehetőség, éveket venne igénybe. Ennél sokkal egyszerűbb mód áll a szak- szervezetek tagságának rendelkezésére ha otthagyják a korrupt szakszervezeteket a reakciós vezérekkel és csatlakoznak oly szervezethez, ahol nem a vezérek gyakorolják a hatalmat, hanem a tagság. Ehhez nem kellenek évek, hanem ezt hetek, sőt napok leforgása alatt meglehet tenni. Az IWW készséggel szolgál felvilágosítással a gangszterektől szabadulni akaró munkásságnak, amely szervezetnek keretei elég tágak ahoz, hogy minden munkás megtalálja helyét benne, de nagyon is szűk arra, hogy egyetlen pióca oda beférkőzhessen. A LÁTHATATLAN VÉG Az egész világot megrengető borzalmas mészárlás immár túlhaladta az egy éves évfordulót. A barbarizmus lovagjai egy év leforgása alatt végig száguldottak egy egész földrészen és csak a tizenharmadik hónapban találtak ellentállásra Anglia kapuinál. Bár Hitler számítása szerint szeptember közepére Anglia is a lábai előtt fog heverni a számításba azonban egy kis hiba csúszott bele, mert csak saját haderejét vette figyelembe- és nem az ellenfélét. Bár a náci gőzhenger megállt Anglia kapuinál, ezen példátlan gyilkolásnak és pusztításnak a vége még láthatatlan. A gyilkos bombákat szóró repülőgépek három hét óta minden éjjel százával jelennek meg Anglia, de különösen London felett és elképzelhetetlen pusztítást visznek véghez emberéletben és vagyonban. Az angol repülők hasonlóan látogatják Németországot és bár az ellenség berkeiben okozott pusztítást nagyítják, az ellenség által okozottat pedig takarják, mégis elképzelhető, hogy mi történik, amikor többszáz bombázó repülő egy-egy éjjelen és há- ro mhét óta minden éjjelen meg jelenik a városok felett és szórják kíméletlenül a haláltszóró bombákat. Az optimisták már a háború kezdetén kijelentették, hogy a jelen gyilkoló eszközök techniRush D. Holt, egy W.Va.-ai senátor, akit nagyrészben a bányász union pénzén választottak be, de teljesen a bányászok szavazataival a szenátusba, alig, hogy elfoglalta a bársony széket, mindjárt ellene fordut az unionoknak. Most, hogy egyéneket ismét az uniók költségén és szavazatával fognak bejuttatni és az eseteket nyilvánosságra hozzák, időszerűnek tartottuk ezt megemlíteni. Mr Holt, egy észre sem vett ügyvédecske volt, mig a szenátusba nem került a munkásság hátán, de miután bekerült, a nagy tőke észre vette és befogadta a cselédsége közé, mivel olyan helyre futott be, ahol nagy szolgálatokat tehetett a tőkéseknek. Amig a szenátusi munkálkodásáért, az állam fizetett csekély tiz ezer dollárt, a nagy korporációktól a jövedelme 100.000 dollár és azon felül fizetnek évente honoráriumot, a korporáció ügyvédeknek, akik mellékesen, a szenátori teendőket is könnyen elvégzik, mivel az ügyvédi teendőket — nyilvános funkciót — csak az ügyvéd bojtáraikon keresztül intézik el. Majdnem minden nagy politikus, akiknek ügyvédi diplomájuk van, tagja valamelyik nagy korporáció ügyvédi cégnek, az igaz, hogy nem sok munkát kell nekik ottan végezni, inkább csak a neveiket adják — és titkos szolgálataikat — oda a cégkai fejlettsége mellett a háború nem tarthat pár hónapnál tovább. Ezek szerint a gyilkoló eszközök pár hónap alatt oly borzalmas nyomort fognak előidézni, hogy a nép lázongásba fog kitörni. A pár hónap már néhányszor megduplázódott, az okozott pusztítás elképzelhetetlen, a nyomor hihetetlen, de a háború még mindig hevenyében van. Sőt amint a hírek beszámolnak annak borzalmai még nagyobb területekre terjed. Anglia egyelőre bevehetetlennek látszik, igy a “hódítók” vagy “felszabadítók” más irányba fordultak. Nekik nem fontos, hogy hol gyilkolnak, akárhol, csak gyilkoljanak. így most Afrikát vették sorrendre. Mert Hitler nem egyedül van. Ott van mellette Mussolini az olasz “duce” majd újabban Petain a francia és Franco, a spanyol diktátor. Ezeknek is zsákmány kell, Európában pedig már nincs tér a foglalásra ( azt már Hitler elosztotta Stalinnal) igy uj világrészek után kell nézni. Afrika pedig erre a célra nagyon alkalmas. Amellett, hogy Európában patakokban folyik a vér és egész országok lángban állnak, most Afrika is a borzalmak színtere lett. Újabb milliók életét áldozzák fel azok, akiknek az emberi élet csak annyit ér, amennyiben azt felhasználhatják bűnös hajlamaik kielégítésére. Ha azok, akik az életüket áldozzák ebben a világra szóló mészárlásban a háborucsinálók- tól várják a háború végét, a vég még láthatatlan. Ennek csak a munkásosztály vethet véget és ez a háborút csináló kapitalizmus és annak szülöttjei — a diktátorok — végét is kell jelentse. nek. Az igazi szolgálatot nem a törvényszéken, hanem a kuliszák mögött végzik el. Uagyan az történt Edward R. Burke nebraskai szenátorral is és az is igaz, hogy másodszor nem választották meg őket. Más valakit tesznek be, hogy a nagy korporációk azokat is észre vehessék és cselédeik közé sorozzák. Még azokat is nagyon könnyen felkarolják a nagy tőkések, akiket nem tudnak külömböző ügyvédi cégek táblájára felmázolni. Azokat iparjaik és bankjaik igazgatóságai közé helyezik el, miután a kormány valamilyen magasabb intézményében hűen szolgálták a tőkéseket. Nagyban megkönnyebbitet- ték a munkásszervezetek az ilyen hűséges cselédek megtalálását, mivel a munkások pénzén és szavazataival küldik fel Washingtonba, ahol a környezet is nagyban segít a korporációknak, hogy megnyerjék a saját részükre. Nem kell a korporációknak az egész országot járni, kutatni, hogy értékes cselédeket találjanak. Odakül- dik nekik egy központba, hogy válogassanak köztük. És bizony a tőkéseknek legértékesebb cselédjeik közé tartoznak azok, akik olyan ügyesen eltudták a munkásokat bolonditani, hogy beküldik őket a saját költségükön, a nagy korporációk munkaközvetítő központjába, Washingtonba. Vi. A köpenyegforgatók
