Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-28 / 1130. szám
y >4 1940 szeptember 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban Bevezetés B-y munkástárs kérdéseire. (Ky) Csak tiz éves lehettem, mikor először volt alkalmam tapasztalni a gyakorlati cselekvés értékét. Élénk emlékezetemben él még ma is, az öregek akkori zúgolódásai a mezőgazdasági éhbérek miatt. Szervezetük nem volt, azonban az egyforma életviszony összetartásra tanította őket. Beszéltek már akkor mifelénk is cucilizmusról és földosztásról, azonban az akkoriak tiz százaléka sem tudta felfog- ^____________________________ a szocializmus jelentőségét. Annyit tudtak, mert hiszen érezték, hogy valami nincsen rendben és maguknak kell cselekedni, hogy másképpen legyen. A szociáldemokrata párt agitáció ja, csak Nagy Becskerekig ért el Torontál megyében, ahol megyei gyűlést tartottak ugyan s habár a távolabbi járásokból is képviseltették magukat a földnélküli napszámosok, még sem sikerült erőteljes földműves mozgalmat szervezni. Nem sikerült, mert a gyűléseket elmélkedésekkel és válogatott szónoklással merítették ki. Az 1909-es esztendőkben pedig a napszámosok nagy része még irni-olvasni sem tudott a vidéken, tehát a felhőkben nyargalászó elméleteket nem igen érthette meg. Nekik gyakorlatba vihető tanításra volt szükségük, amit a pártpolitikus szervezetektől nem kaphattak és a maguk elgondolása szerint voltak kénytelenek cselekedni. A földnélküli parasztra jellemző, természetes észsze- rüség győzött mindenütt és a politikai pártprogram viszont elbukott. Amikor a falunkba egy alkalomkor visszaérkeztek a küldöttek egy megyei pártgyülésről, nagy tömeg érdeklődő verődött össze a piactéren a küldöttek meghallgatására. A szolgabiró- ságnak már előzőleg tudomása lehetett a gyülekezésről, mert a delegáció még meg sem kezdte beszámolóját, mikor a csendőrség megérkezett és felfűzött szuronnyal oszlásra kény- szeritette a tömeget. Erre a tömeg a templomtérre vonult ahol a plébánia akkori jólelkü lakója kinyittatta a templomot és a gyülésezők rendelkezésére bocsátotta. (Ezért a bűnéért később el is helyezte más faluba a püspökség). A csendőrök nem akarván zavart kelteni az “isten” házában, tehát a delegáció előterjesztette a megyei gyűlés eredményét. Itt megörökíteni kívánom a küldöttek neveit, miután az osztályharc történetében róluk ez- ideig említés nem történt. Számszerint hárman voltak; Binéc János, Galambos József, és Apám. Küldetésük után pár évre Binécet orvul meggyilkolták, valószínűleg a földbirtokosok bérencei, amit a “magyar” igazságszolgáltatás nem derített ki. Galambos Amerikába vándorolt és teljesen nyoma veszett. Apámnak sem volt azután maradása a faluban és előbb Erdélybe, majd az Egyesült Államok Schenectady városába vándorolt. Amíg élt mindig bámuló ja voltam bátorságának és tisztán látásának és emlékének méltóan követni igyekszem nyomdokait. POLITIKUSOK NEM SEGÍTHETNEK A beszámoló (Ezt apám elbeszélése nyomán feljegyzet krónikából tudom) veleje az volt, hogy a földmunkásoknak nincsen remélni valója a Nagy Becskerek-i gyűléstől, hanem magának kell cselekedni, hogy tűrhetetlen helyzetén javíthasson. Cselekvésének eredménye attól függ, hogy mennyiben értik meg egymást. Ha javulást akarnak, egy gondolaton kell lenniük és egyformán cselekedni. A következő aratásra, senki előre ne iratkozzon. Maradjon mindenki nyugton a gabona be- éréséig és mivel tudjuk, hogy mit akarunk, azon alul nem vállalunk aratást. Mikor a gazdák hírül adják az aratás idejét, a szokásos helyen, a községháza udvarán gyülekezünk. Ha a feltételek elfogadhatók együtt Írunk annak alá. Egyenként, vagy családonként külön és egymás tudta nélkül senki ne vállaljon munkát. íme az unionizmus, egyesülés kezdetleges formája. Természetesen hírül ment a gazdákhoz is az eskütétel és azok bosszút forralva hangoztatták, hogy ott rothadjon a gabona a földön, de ők bizony lázadókkal nem állnak alkuba. Később azt hi- resztelték, hogy más vidékről hozatnak aratókat. Egyik sem következett be, amint kitűnt, más vidékiek sem akartak bagóért aratni. Végül is a helybeliekkel kötöttek szerződést és a falu apraja-nagyja, köztük magam is aratni ment. A gyerekek segítettek markot szedni, kötelet és vizet hordani stb. Igen ám, de a szerződést olyan későre halasztották, hogy mikorra az aratás kezdetét vette, bizony a gabona mind a földön feküdt, mintha lehengerelték volna. A gazdák teljesítették ugyan a követeléseket, azonban az arató munkások nem haladhattak a munkával. Pedig még alig virradt, már talpon voltak és folyt a munka serényen va- kulásig. Végre is újabb követeléssel állottak elő, pótlásért a megdőlt gabona miatt. A gazdák konokul megtagadták a pótlékot, mire az aratók beszüntették a munkát és otthagyták a földeket. így lettem magam is részese életem első sztrájkjának tiz éves koromban. Ettől az időtől kezdve ismertem fel, hogy kizárólag a gyakorlati cselekvésnek van értéke. Mert habár akkor még nem tudhattam, sőt az öregek sem tudták, de valójában osztályharcot vívtak. A nincstelenek osztálya öntudatlanul, de természetes ösztöneiktől egy táborba verődve küzdöttek megélhetésükért, sokkal eredményesebben, mint a magukat öntudatosnak valló szociálpolitikai párthivek. Mondanom sem kell, hogy a pótlékot is megkapták, hiába volt a csendőrség kirendelve, hiába verték vasra a “kolomposokat” és tartották fogva kihallgatás nélkül napokig az őrszobában. Annál inkább nem állottak munkába a többiek, sőt újabb követelésük már az elfogottak szabadon bocsátása volt. Meg is történt. Nem hagyták a búzát a földeken rothadni, viszont az aratás elvégeztével megindult az örökös zaklatás, ami nem törte meg ugyan a nincstelenek elszántságát, de a vezető szerepet vivőket eltávolították. REFORM SEM HOZ JAVULÁST A földműves szegénységet akkor sem érdekelte, sőt ma sem érdekli a választói jog. Örök emlékezetünkbe vésődött és apáról-fiura szállt, hogy az mind úri huncutság. A földreform sem érdekli őket már, mert tapasztalatból tudják, hogy csak a hasznavehetetlen földeket osztják nekik, amiből még a kivetett adót sem termelhetik ki. Ezt közvetlenül tudom, mert értéktelenül heverő földeket osztottak ki születésem vidékén a kormányközegek de azt mipd ott hagyták a parasztok, mert a földek mellett mégis napszámra szorultak. Úgy sem kereshettek eleget a megélhetésükre és adóra. A vége aztán minden esetben végrehajtó és licitálás lett. így aztán nem csak az ingatlant vesztették el, de minden ingóságaik is a gazdák tulajdonába került. Ezért nem bízik a paraszt a pártpolitikában és mindenkivel szemben bizalmatlan aki földreformmal akarja boldogítani. A ipari 'munkásságnak is el kell érkeznie, arra a tisztán látásra, hogy az államhatalom csak addig hatalom mig hisz és bízik az úri huncutság reformjaiban. Még ezideig nem láttam sem a történelemből nem olvastam olyan államhatalomról, melyet ne a gazdasági erők alkottak volna. A történelemből ismerjük, hogy még a feudális rendszer korában is, az állam hatalmát a földbirtok képezte. Napjainkban viszont, a természeti nyersanyag forrás és annak megmunkálására szükséges szerszámok feletti rendelkezés. Más szóval, a termelési eszközök feletti ellenőrzés ad alapot az állahatalomhoz. Mivel pedig ez közismert tényező, következéskép a munkásosztálynak egyetlen törekvése az lehet, hogy gazdasági hatalomhoz jusson. Vagyis, hogy ipari egyesülés utján ellenőrzésébe vegye a termelés eszközeit és általa minden hatalom birtokába jusson. Tekintsünk szét a világ minden tájékára, ahol a pártpolitikai mozgalom részben, vagy egészben politikai hatalomhoz jutott, mennyiben jutott azáltal a termelő munkásosztály hatalomhoz? Nem ismerek egyetlen földrészt, ahol a szocialista párt államhatalmi uralma, egyet jelentene a munkásosztály hatalmi tényezőjével. Itt van a legközelebbi példa. Svédországból érkezik hire, hogy a szocialista párt, teljes és általános győzelmet aratott a most lezajlott választáson. Tehát államhatalomhoz jutott. Ezzel szemben azonban, a tényleges hatalmat, a termelés eszközei felett rendelkező kapitalista osztály gyakorolja. Hogy mennyivel másként alakult volna a helyzet, a termelési eszközök átvételével és a termelt javak szétosztásának ellenőrzésével a dolgozók által, nem szorul bizonyításra. Azonban ott is, mint Németországban és a többi országokban tették, még mindig a régi nótát fújják. A politikai pártakció javára, kisajátítják a gazdasági szervezeteket, államhatalmi hódításokra pazarolják a dolgozók ipari egyesülését, mert gazdasági erő nélkül célt nem érhetnek. Viszont amidőn már politikai révbe jutottak, ott megfen ekle- nek és tovább szolgálják azt a társadalmi rendet, amelynek gazdasági nyomása alól a dolgozók felszabadulni reméltek. Ez a folyamat ment végbe Oroszországban is, ami ellen hangos és erőteljes munkásellenzék alakult ki a huszas években, amit annak idején Lenin és társai korlátok közé szoríthattak, mig végül megszerveződött a bürokrácia és annak nyomán az önkényes diktatórium. Közetkezőleg szólunk valamennyi államhatalomról, a kérdések sorrendjében. VALÓSÁGOS ÖKÖLHARC AZ UNIONISTÁK KÖZÖTT Az AFL és CIO-hoz tartozó autómunkások a gyár kapujában kaptak össze — 21 ezer munkás előtt lezárták a termelést. FLINT, Mich.-ról írja a Bérmunkás olvasója, hogy az elmúlt napokban heves összeütközés volt a CIO és az AFL-hez tartozó autómunkások között éppen a Fisher Body első számú telepe előtt. Az AFL részéről azt állítják, hogy Fisher telep festő műhelyében tetlegesen bántalmazták a CIO tagjai az AFL embereket. A CIO emberei azzal érvelnek, hogy a verekerést a másik unió emberei váltották ki emezeknek a festékkel való fecs- kendezésével. A következmény — mint levelezőnk írja — az a tény, hogy huszonegyezer ember van munkanélkül, mert az union tisztviselők szükségét érzik, hogy az autóiparban két rivális szervezet legyen. Szomorú, hogy a munkások, akik egytől- egyig ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve, álványul szolgálnak mindkét unió vezérkarának, hogy a munkásokon keresztül here módra élhessenek. Az automobil a szemeink előtt szinte átváltozott a születése formájától, de a munkások, akik vele dolgoznak? . . . jobb nem beszélni róla. helyreigazítás A Bérmunkás szeptember 14- ik számában megjelent kisje- gyekről szóló kimutatásban sze- dési hiba folytán a következő nevekre nyugtázott összegek tévesen voltak kimutatva melyért az adakozók elnézését kérjük és ezúton igazítjuk helyre: A. Bukovszky, Berwyn, Pa., $2.10; J. Szimicz, $1.50; A Szedlák, $1.50 Chicago, 111., J. Lockner $1.50 Cleveland W.S. A Bérmunkás részére adományozott összegeket azért nyugtázzuk a lapban, hogy az adakozók meggyőződjenek arról, hogy az összegek rendeltetési helyére jutottak és ha megtörténik, hogy szedési hiba folytán tévesen mutatjuk azt ki, ez minden rosszakarat nélkül történik és ha erről értesítenek olvasóink, azt bármikor készséggel helyreigazítjuk.
