Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-13 / 1119. szám
1940 julius 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÚL “““___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI A MA KIEBRUDALTJAI Homlokunkon ábrája a Jövőnek, Sokszor ők maguk sem akarják S mégis csak összeverődnek. ősök ők a Jelenben, valahányan S majd valamikor lesznek élők Újféle ember-fajtákban. Nézik egymást gyűlölve és szeretve, Muszáj, hogy egymást megtalálják: Rájuk van a Jövő vetve. Jönnek, élnek és talán meg se halnak Kiebrudaltjai a Mának S apja a diadalnak. Ady Endre HIMLER HÁBORÚT AKAR Súlyos anyagi veszteség ért “bennünket” amint Himler Márton a lapjaiban megállapítja. Kerek ezer millió dollár értékű olajforrást és nagybirtokot sajátított — szerinte rabolt el “tőlünk” — a mexikói kormány. Természetesen Himler ur ezt a ‘“rablást” nem tudja eltűrni és miután úgy látja, hogy a mexikói kormány nem hajlandó visz- sza adni “nekünk” ezeket az olaj forrásokat, meg van győződve arról, hogy “az olaj források vissza szerzése csakis fegyveres erővel hajtható végre”. Egy dollárt teszek egy Himler féle bányarészvény ellenében, hogy a Himler lapok olvasói között — beleértve a Szabadságot is — egyetlen egy sincs, akinek az olajforrását, vagy földbirtokát elkobozta volna, tehát eleve elesik az a feltevés, hogy a mexkói kormány az olajforrások kisajátításával “bennünket” — ebbe beleértve a fentiexen kívül az egész amerikai munkásosztályt — megkárosított volna. Legfeljebb arról lehet szó, hogy Himler ur cserélte be a bányarészvényeit mexikói olajrészvényekre, amely esetben őtet éppen olyan károsodás érte, mint azokat a bányászokat, akik az ő igazgatása alatt levő bányák részvényeit vették meg. Spekuláltak, “a pénzüket akarták dolgoztatni” ami balul ütött ki, a befektetésük odaveszett, de senkinek sem jutott eszébe ezért Himler ellen hadat vezetni, sőt még az sem, hogy sokkal enyhébb módon vonják felelőségre a szerencsétlen spekulációért. Akkor honnét veszi Himler azt a bátorságot, hogy — amint alább kimutatom — egy-két amerikai és angol milliomos csalással, vesztegetéssel megszerzett mexikói nemzeti vagyon visszavételéért, Amerika fiatalságával akarja legyilkol- tatni a mexikói népet. Azokat a törvény utján kisajátított olajforrásokat, nem a Rockefellerek, a Morganok vitték Mexikóba, azok ott voltak, az amerikai és angol olaj bárók az akkori mexikói kormányoktól vesztegetés utján úgyszólván ingyen jutottak az ország eme természeti kincseihez, éppen úgy mint a Teapot Dom-i olajforrásokat “eladta” kézalatt a Harding kormány Daugherty olaj bárónak, amiért úgy az olajbáró, mint a megvesztegetett Fali belügyi államtitkár a börtönbe került. Amiket amerikai mérnökökkel és munka felgyelőkkel nemcsak, hogy kiaknáztak, hanem valóságos rablógarázdálkodást folytattak, az ott dolgozó mexikói munkásokat pedig éhbérért dolgoztatták. A mexikói parlament által hozott munkásvédő törvények végrehajtását megtagadták, elszabotálták mintsem, hogy a munkások bérköveteléseit teljesítsék telepeiket inkább lezárták, mire a munkások nyomására a kormány ezeket az amúgy is törvénytelen utón megszerzett nemzeti kincseket kisajátította és nemzeti vagyonnak jelentette ki. De hajlandó volt az amerikai kapitalisták felszerelését a tényleges értékben megfizetni, amint ezt meg is teszi. A közelmúlt napokban, adott át a mexikói követ egy millió dollárról szóló checket Hull amerikai külügyi államtitkárnak a törlesztés első részleteként, de nagyon helyesen, nem hajlandó az olajbárók túlzott követeléseit teljesíteni. Ugyan igy szereztek az amerikai milliomosok, hatalmas földbirtokokat akkor, amikor a mexikói földnélküli proletárok tízezrei kénytelenek voltak vagy éhezni — még akkor is ha az amerikai birtokosnak dolgoztak — vagy Amerikába vándorolni. A mexikói parlament ezeket a* rabolt földbirtokokat felosztotta a földnélküli parasztok között, kik egy nagyon méltányos árat fizetnek a volt tulajdonosoknak. Ezért, no meg azért mert úgy érzik az amerikai milliomosok, hogy a Mexikóba befektetett pénzük veszélyben van, ma a régi minta szerint, amerikai pénzel próbálják megbuktatni azt a kormányzati rendszert, amely megakadályozza a nép korlátlan kizsákmányolását, az ország' kirablását. Ha a választásokon ez nem sikerül, akkor lázadással, ha ennek a sikerét a felfegyverzett mexikói munkások megakadályozzák, akkorra készítik elő a sárga lapok ■— köztük Himler lajai is — a “jó szomszédi politika” nagyobb dicsőségére az amerikai beavatkozást. A mai mexikói kormányzat messze van attól, amit mi jó rendszernek elképzelünk, de az kétségtelen, hogy a mai kormányzati rendszerek között — beleértve Amerikát is — a legtöbbet adja a munkásnak, igy érthető, hogy az amerikai tőke és azok cselédjei már készítik elő a* hangulatot arra, hogy ha az egyébb gaz terveik nem sikerülnek, az amerikai hadsereggel verjék le azt a kormány- rendszert, amely ugyan nem szünteti meg a kizsákmányolást, csak korlátok közé szorítja. Már pedig a kapitalisták a szabad rablás hívei és ezért a “szabadságért” hajlandók — nem a saját és a sajtókollégáik — de az amerikai fiatalság életét feláldozni. RACKETEREK A Scripps-Howard lapokban az egyik kolumnista, Mr. Peg- ler, hetek óta leplezi le az uni- onokban uralkodó racketerek garázdálkodását, amihez ismerve az amerikai uniók vezéreit van elég anyag, hogy akár évekig is irhát róla nemcsak Mr. Pegler, hanem az összes ko- lumnisták is. Legutóbb az újságírók Guild- járól irta meg többek között azt, hogy a kommunisták miként férkőztek be ebbe az unióba, hogy a kommunista lapok mindegyike tucatszámra állította ki a reporteri igazolványokat és küldte be a sokszor teljesen analfabéta elvtársakat az unióba szavazó gépeknek. Mi már régen megírtuk azt, hogy olyan alakok, kik betegesen iszonyodnak minden munkától és ott élősködnek a munkások nyakán, az ilyen módon szerzett újságírói igazolvánnyal és Guild tagsági könyvvel felszerelve, mint újságírók helyezkedtek el a W.P.A. munkákon. Ezzel nemcsak az utált fizikai munkák alól bújtak ki, hanem nagyobb fizetést is elértek, amely egyesítve a mellék keresetekkel (lapkezelő, gyűlési szónok, szervező, rádió bemondó stb.) úri életet biztosított ezeknek a fickóknak, amellett még azt is elérték, hogy az amerikai prostituáltak mint a világ bármely részén az ujsáirók többsége — egy radikális mázzal kenték be. Mr Peglernek a leleplezéseivel sikerült egy pár racketert börtönbe juttatni (maradt még elég), de nagyon rosszul ismeri az elvtársakat, ha azt hiszi, hogy tőlük egy ilyen leleplezéssel megszabadítja az uniót. Nem Mr. Pegler .ezeket a férgeket, mint minden élősdit, csak levakarni lehet arról a testről amelyre rárakódtak, példa erre a munkásmozgalom, amelynek a legveszedelmesebb és a legszívósabb élősdijei azok az elvtársak, akiknek az újságírói mivoltukat Mr. Pegler — jogosan — kifogásolja. ERDÉLYT VISSZA! Sőt, mindent vissza, hangzott végig a magyar berkekben, amikor a vöröshadsereg megindult Besszarábia elfoglalására. Az óhazai és az amerikai magyar lapok, verték a nagydobot. Készítették a hangulatot a romániai hadjárathoz. Az elgondolás az volt, hogy amiként a Hitler által legázolt Csehszlovákia nem tudott védekezni a magyar aspiráció ellen, amelyet Hitler és Mussolini engedélyezett a magyar urak, hűséges szolgálatainak jutalmazásaként most ez a jutalom sokkal inkább jogosult volt, hisz Magyarország egész gazdasága, termelése Hitler imperializmusának a szolgálatába van állítva. De most ismét hiába vonultak fel a magyar hadosztályok Erdély határához, a már beharangozott bemasirozás nem történt meg, mert nem történhetett meg, miután a bőszük, Hitler és Mussolini egyszerűen megtiltották, hogy a teljesen lezüllött fejétvesztett román bojároktól vissza vegyék azt, amit 1919-ben a magyar urak hozzájárulásával — főleg a magyar tanácsuralom leverésével megérdemelt jutalomként — elraboltak. A fasizta banditáknak, most szükségük van arra, hogy a két hűbéres ország Románia és Magyarország zavartalanul termeljenek és az utolsó szem búzáig, az utolsó csep olajig, mindent leszállítsanak a nácizmus világuralmi törekvésének az elősegítésére. Hogy a jövőben miként alakul Erdély sorsa, az attól függ, hogy Hitlerék hadi érdeke mit kíván meg. Egy bizonyos, hogy Magyarország s Erdély népének nem fog sokat jelenteni az im- périum változás, mert bármenynyire is rothadt aljas a román bojár uralom, amely alatt nemcsak Erdély, de az egész Románia népe szenved, nem sokkal utolsóbb annál az elnyomásnál, amelyben a magyar népet a magyar urak részesítik. Úgy a magyar, mint a román népnek az érdeke nem az egymás elleni, hanem az uralkodó osztály elleni háborút kívánja meg. Sokkal kevesebb áldozattal mind a két nép megszabadulhatna az elnyomóitól és boldog, testvérülésben élhetnének egymás mellett ha elég intelligensek és öntudatosak volnának ahoz, hogy ne az uraik, az elnyomóik, hanem egyszer már saját érdekeikben cselekednének. \ AZ ÉPÍTŐ-GARDA BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ___ 1.00 M. Vlasits, New York ..... 3.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 J. Bodnár, New York ___ 2.00 X231958 New York ......... 8.00 Nagy Gábor, New York .... 2.00 Stefankó Márton, N.Y...... 3.00 J. Nagy, Astoria ............... 1.00 E. J. Havel, Garfield ....... 6.00 J. Duschek, Nutley ........... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 1.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 3.00 J. Herold, Bridgeport ..... 2.00 Alakszay Sándor, Akron .. 1.00 Farkas Imre, Akron ....... 1.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron ........... 1.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 J. Herceg, Cleveland ___ 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 2.00 Bercsa Jánosné, Clev.......... 1.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo __ 2.00 P. Pika, Chicago .......... 3.00 (Magukat előjegyezték:) Stefankó Mártonná, N.Y. —.— Kozsány János, S. Spring —.— A. Molnár, Clev.................—.— J. E. Takács, Clev. .......—.— J. Kollár, Clev...................—.
