Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-30 / 1104. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 máricus 30. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. MUNKABÉR ÉS PROFIT A munkáltatók legérzéke­nyebb sérelme a profit esés és különösen, ha azt a munkabél emelkedése idézi elő. Az utóbbi időben ezen kérdés gyakran foglalkoztatja a munkáltató osztály szócsöveit és természe­tesen a legnagyobb igazságta­lanságnak minősitik a munká­sok bérköveteléseit. Hogy, a munkásokat meg­győzzék a magas munkabérek károsságáról, a napi sajtó mel­lett, még külön “bulletinokat” is nyomtatnak, amelyeket a gyárakban és különböző munka­helyeken osztanak szét a mun­kások között annak biztonságá­ra, hogy minden munkás kezé­be eljut az. A minap egy ilyen bulletin került a kezembe, amelyben azt igyekeznek bizo­nyítani, hogy a munkáltatók­nak egyáltalán semmi befolyá­suk nincs a munkabérek megál­lapításánál. A bizonyíték természetesen oda lyukad ki, hogy ha egy munkáltató felemeli a munka­béreket, ez természetszerűleg a gyártott áru árának felemelé­sét vonja maga után, melynek következtében azt a bizonyos árut nem fogják vásárolni és igy a magasabb bérek mellett — mivel az áru után a kereslet esni fog — rövidebb munkaidőt fognak a munkások dolgozni és a végeredményben mégsem fog­nak többet kapni a munkások. Ha ez az okoskodás meg is állná a helyét, már tudniillik hogy a béremelés feltétlen az áru árának emekedését vonja maga után, a munkások még akkor is előnyben részesülnek a béremelés következtében, mert rövidebb munkaidőt dolgoznak ami nem megvetendő előny a munkásoknak. De miért szük­séges, hogy a béremelés az áru árának emelését vonja maga után ? Ha a napi sajtó olvasása köz­ben annak financiális rovatait is figyelemmel kisérjük, köny- nyen meggyőződhetünk arról, hogy a hirek melyeket a lapok az olvasók félreveztésére közöl­nek, homlok egyenest ellentét­ben van azzal, amit a financiá­lis rovatokban számokkal kimu­tatnak Amig a hírszolgálat ol­dalain állandóan a munkásság követeléseit gáncsolják, hogy mennyire káros a rövidebb munkaidő és magasabb munka­bér, addig a financiális rovat­ban különösen az Avi kimutatá­sok közlésénél kimutatják, hogy a korporációk 95 százaléka ál­landó profit emelkedésről szá­molnak be. Ezen financiális kimutatások­ban nem ritkaság látni, hogy egy-egy öt ezer munkást foglal­koztató gyártelep, tiz millió dol­lár évi haszonról számol be. Honnan eredt ez a horribilis ha­szon? Természetesen a foglal­koztatott munkásoktól rabolták el Ha agy ötezer munkást fog­lalkoztató vállalat tízmillió dol­lár hasznot csinál évente, ez azt jelenti, hogy minden egyes munkástól kétezer dollárt ra­boltak el. Mert a profit a kinem fizetett munkabérből szárma­zik. Eszerint nem feltétlen szük­séges tehát, hogy a béremelés az áru árának emelését vonja maga után, habár a munkálta­tók csaknem minden ilyen eset­ben azt cselekszik. Sőt legtöbb esetben az áru árának emelé­se megelőzi a munkabérek emel­kedését. A munkáltatók által kieszelt mese ne aggassza a munkásságot, hanem szervez­kedjen és szervezett erővel har­coljon, hogy mennél magasabb színvonalon tarcsa a munkabé­reket és mennél kevesebb le­gyen a munkaórák száma. AZ “IWW NYELVÉN” Az utóbbi két évtized min­den tagadás ellenére meglehetős káoszt teremtett a munkás- mozgalomban. Az események forgataga, mintha teljesen ki­mosta volna a szilárd bázist a mozgalom alól úgy lengeti a vihar, hogy minden pillanatban az összeomlástól lehet tartani. Ezen zilált helyzet a tisztán látást is alaposan megnyirbálta és több évtizedes munkásmoz­galmi múlttal rendelkező embe­rek ma a sötétben tapogatódz- nak, mint aki útvesztőhöz ért és nem tudja merre induljon. Ez a bizonytalanság egy nem éppen kívánatosnak mondható vitát provokált lapunk hasáb­jain és az egyik vitázó munkás­társam többek között a követ­kező megrovást intézi e sorok és a Bérmunkás több írójához: “Vagy csak Rothfisher, Gold­berger és Bartha tudtak az IWW nyelvén beszélni? . . . Wiener, Pika, Zára, Lefkovits, Fishbein, Kozsány hol vagytok? Lenin idejében, Lenin sem volt jó? Most már Sztálin és Hitler is jó volna?” A feledékenyek kedvéért em­lítjük, hogy ezt a vitát a Bér­munkás magyarországi mun­kástársának, “Földváry Mihály­nak” cikkei indították meg, melyre Vaszkó Gy. munkástár­sam válaszolt ugyancsak e lap hasábjain. Vaszkó cikkére Vizer munkástársam válaszolt, aki vé­delmébe vette Földváryt, erre pedig Vaszkó munkástársam isszonyuan felháborodva, neki ront mindenkinek, akinek a ne­ve megjelenik a Bérmunkás cik­kei alatt. Amikor Földváry cikkei az orosz-finn háborúval kapcsolat­ban megjelentek lapunk hasáb­jain természetesen nem azt néz­tük, hogy mit tartalmaz, hanem hogy honnan jött? A cikk Ma­gyarországról jött és mit lehet tudni, hogy nincs-e valóban okuk a magyarországi munkás­társainknak, hogy oly vélemé­nyen legyenek, mint amilyent a cikkben kifejtenek. Lehetséges hogy a magyarországi viszo­nyok oly gyalázatosak, hogy an­nál minden más jobb; még az oroszországi is. De az is megle­het, hogy magyarországi mun­kástársainknak nincs módjuk­ban oly tisztán látni az oroszor­NEW YORK FIGYELEM! MOST SZOMBATON, ESTE 8 ÓRAKOR AZ IW.W. ÉS MODERN SZÍNKÖR SZlNELőADÁSSAL EGYBEKÖTÖTT TÁNCMULATSÁGOT rendez a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 1351 THIRD AVENUE Bemutatásra kerül, két színdarab. — Fellépnek Fisher Kál­mán színművész és a legjobb műkedvelők. SZIGETI HÍRNEVES RÁDIÓZENEKARA! Jegy ára 35 cent Mindenkit szívesen látunk. szági viszonyokat, mint nekünk itt Amerikában és abban a Íri­szemben vannak, hogy Oroszor­szágban oly viszonyok vannak mint amilyent ők elképzelnek, vagy óhajtanak. Én úgy vélem, hogy a ma­gyarországi munkástársainknal roppant nehéz a tisztánlátás és miután Vaszkó munkástársam megválaszolta a cikket — mely- lyel nagyrészben egyet értet­tem — nem láttam szükségét hogy azzal tovább foglalkoz­zunk. Nem igy azonban Vizei munkástársam, ő még jobb meggyőződése ellenére is, — csakhogy opozicióba legyen — az ellenkező álláspontot foglal­ta el, mint Vaszkó és efeletti felháborodásban Vaszkó nekünk ront­A megrovásra Vaszkó mun­kástársamnak a következőket ajánlom figyelmébe: Amióta a Sztalin-Hitler paktum létre jött, úgy e sorok írója, mint a neve­zettek mindenike ismételten foglalkozott azzal a Bérmunkás) hasábain és pedig “IWW nyel-! ven”. A orosz-finn háború ki­törését követő hetekben a szük­ségesnél is többet foglalkoztunk ismét azzal és szintén “IWW nyelven”. Vaszkó munkástár­sam vagy nem olvassa a Bér­munkást, vagy elfelejtette ami hetekkel ezelőtt történt és ez­ért igazán nem lehet a Bérmun­kás íróit okozni. Magyarországi munkástár­sunk cikke hetekkel, vagy hó­napokkal később érkezik be és alig hisszük, hogy érdemes vol­na megismételni amár elmon­dottakat. Vizer munkástárstól pedig megszoktuk már, hogy szeret az általános felfogással ellentétbe lenni és azért nem válaszoltunk. Vaszkó munkás­társamnak ajánlom, hogy nézze át a Bérmunkás szeptemberi és októberi számait, és megfogja találni azokban “IWW nyelven” mind azt a Sztalin-Hitler pak­tumra vonatkozólag, amit szive óhajt, valamint az orosz-finn háborúra vonatkozólag a Bér- j munkás januári számait. Béke I velünk. Lorainban a sztrájkoló munkások vissza­menőleges fizetésüket is követelik (Folytatás az 1-ső o’dalról) Hát hinnétek, hogy ilyen amerikai ellenes eljárás elősegí­ti a prosperitás visszatértét vá­rosotok közjavára?” Ez a kis felhívás nagyban elősegítette a közvélemény he­lyes irányú megnyilvánulását a sztrájkolókkal szemben. Sokan a polgárok közül jelentkeztek a picket vonalon több felvilágosí­tásért, mások viszont kitartásra buzdították a sztrájkolókat és az üzletemberek közül pedig, ki szenet szállított, ki pedig kenye­ret és zsemlét és igy tovább, nem számítva érte díjazást a sztráj kólóktól. Ilyen megértés megnyilvánu­lását ritkán lehet tapasztalni sztrájk esetén. Azonban ugylát- szik, hogy Lorainban felismer­ték még a polgári elemek is, hogy az alacsony munkabérek senki más érdekét, csakis a gyá­rosét szolgálja. A sztrájk győ­zelmes befejezésére tehát na­gyon előnyös a helyzet és amint észre vehető volt az utóbbi kon­ferencián, a gyárigazgatóság már ingadozik. Még egy kissé makacskodik ugyan, de az IWW-ban szervezett munkások látják már a helyes utat, ame­lyen haladva, nincsen olyan akadály mely győzelmi vonulá­sának útját állhatná. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az IWW körzeti rodája, Mau­ri West titkár-he’yettes utján kívánja legőszintébb köszönetét kifejezni a loraini szimpatikus polgárságnak, szives támogatá­sukért a jelenlegi sztrájkban. Matt Ebbingernek, az Ebbin- ger szénkereskedés, East 25 és Denver uccák sarkán, szives szénszállítmány adományáért; John Sasnak, 919 E- 34th St., amiért faszállitásra teherautóját a sztrájkolok rendelkezésére bo­csátotta; James Velordinak, Rd. 2, stop 47tűzifa adományá­ért; Mr. és Mrs. Thomas Wood­ing, West 38 ucca, kávé és saját idejük adományozásáért, amit a sztráj kólóknak önként nyúj­tottak; Joseph Kabasan, amiért díjtalanul a sztrájk plakátokat elkészítette és Albert Lakofski- nak, Amhurst kerületből, ami­ért a fát adományozta és mind­azoknak, akiknek neve még ed­dig nem érkezett az irodába. Miután a sztrájk már har­madik hetébe lépett, igy kívána­tos és remélhetőleg a jelenlegi adakozók és többen majd mások is, segítik a sztrájkolókat to­vábbra is amig a gyárigazgató­ság térdre nem kényszerül és emberséges megélhetési viszo­nyokat nem biztosit munkásai­nak. Köszönettel A sztrájk-bizottság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom