Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-23 / 1103. szám
BÉRMUNKÁS 3 oldal 1940 március 23' “A munkások forradalmositása” Irta: Adler Lajos Z. J. munkástársunk terjesztette elénk a kérdést, milyen szervezkedés alkalmas a munkások forradalomistására. Tudtommal eddig, ez a kérdés nem képezte megvitatás tárgyát, igy a magam részéről nagyon észszerű és célszerűnek tartom ennek a kérdésnek a napirendre tűzését, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozva, kihámozhassuk«*-—- — ------------------------a célhoz vezető szervezkedés temesse az idejét lejárt tőkés kérdését. termelési rendszert.-' Ugyanis a munkásmozgalom ezideig pártokba tömörülve, a pártok vezérei által kieszelt, különféle taktikákkal kísérelték forradalmositani a munkásságot. Természetesen, mindegyik párt, más és más taktikával, amelyek azonban nemcsak, hogy nem fejtettek ki egy hajszálnyi erőt sem, de ellenkezőleg, nagyban megakadályozták az amúgy is megindult forradalomnak rendes haladását. Igaz, hogy a forradalom mindennek ellenére — bár lassabban — de feltartóztathatatlanul haladt és halad előre- Csak a vak nem látja, hogy a munkásság térdig gázol a forradalomnak hömpölygő lávájában, melyet a technika terjedése, mindig nagyobb erővel lövel ki, a magántulajdonnak örökké égő kráter jéből. Itt hiába a hamis Internacio- nálénak politikai pártoskodása, valamint a tőkés osztálynak minden kísérletezése abban az irányban, hogy a politika szülte fasizmussal, nácizmussal és több efféle politikai manőverrel megállítsa a forradalom lövelte láva folyását. A technika haladása, a tudomány irányításával, gondoskodik arról, hogy ez a láva, előbb, vagy utóbb maga alá Azonban ne térjünk le a rendes útról; menjünk sorrendben, maradjunk a tárgynál. A munkások forradalomistásáról lévén szó, előbb ezt kell bevégeznünk. Előbbi cikkeim egyikében részletesen rámutattam arra, hogy a szocialista pártok berkeiben, a munkások forradalmositása terén, olyan sikereket értek el, hogy egyes demokrata országokban a kormányzatot már ezeknek a forradalmositott munkásoknak a vezérei vették át és mi lett az eredmény? A korcsszülött Internacionálé mely már háromszor kapott vér átömlesztést és most haldokolva várja a negyediket, talán megadhatja a kellő választ. Ezek után, világosítsunk be azokba a kulturvilág határán kívül álló nagy, de sötét országokba, amelyekbe a legelemibb felvilágosodottság ismeretlen fogalom volt. Vegyük pl. Oroszországot, ahol csak nagy titokban, óriási üldöztetés veszélyének hatása alatt, a radikális megmozdulás csak a földalatt csírázhatott. Mit látunk ott? Abban a pillanatban, amelyben a forradalmositott munkások által kormányozott tőkés termelési rendszer összeomolva, belementette” a város lakosságának vagyonát. Preusz még a kom- mün bukása előtt Bécsen keresztül Ungvárra, szülővárosába menekült és itt a csehszlovák uralom 20 esztendeje alatt tiszta szociáldemokrata alapon politizált, ő volt a magyar szoc. dem. frakció egyik vezére. Mint nyomdatulajdonos számos magyar írást adott ki és számos magyar tehetséget fedezett fel. A magyar honvédség bevonulása után Preuszot egy 20 év előtt kiadott elfogató parancs alapján letartóztatták és a Margit körúti katonai fogházba, majd a Markó utcai fogházba szállították át. Hónapok múlva a bíróság miután a magyar közélet legkiválóbb egyéniségei mentő vallomásukkal tisztázták “bol- seviki” múltját, felmentette. Ugyanezt tette a Tábla is, mig a legfelsőfokon a Töreky tanács lázadás bűntettében mondotta ki bűnösnek és egy évi fogházra és politikai jogainak tiz évre való felfüggesztésére ítélte. A jogerős ítéletben Töreky megállapítja, hogy igaz ugyan, hogy Preusz kárt nem okozott, de mert a bolseviki kormány tagja volt és ez a kormány lázadó volt, Preuszt is lázadásban kellett bűnösnek találni. Enyhítő körülmény ,hogy azóta 21 év telt el • . . Volt Ungváron egy Tamás István nevű szociáldemkrata — aki a bolsevizmus után Ungvárra menekült. Nem volt a csehszlovák politikának aljasabb és gerinctelenebb talpnyalója és kiszolgálója, mint ez a sötét figura, aki mint jő magyar számtalan ezrest szipkázott ki a különböző cseh pártok kasszájából. Mint valódi bolsi először amikor szorult a hurok a magyar szoc. dem. párt kebelében keresett menedéket, majd mikor innen kivágták a cseh iparos párt vezére lett. Itt is működött, miközben váratlan salto-mortálé- val a magyar kér. szoc. párt reakciós soraiban kötött ki. Az általános politikai amnesztia után ez a ronda fráter nyilas lett. Ma ő a nyilasok vezére — besúgó — úgy ahogy a csehek alatt is az volt. Természetesen ezt a férget, nem állították biró- !ság elé, de a gerinces mindig egy vonalon haladó Preusz, aki életében mindig jó magyar szoc. dem volt öreg napjaira egy el nem követett bűncselekményért bebörtönzik. És aztán a magyar politikai élet vezetői nem bírják megérteni, hogy Kárpátalja népe miért ment fajra-felekezetre való tekintet nélkül Korláth Endre és Bródy Endre volt kárpátaljai miniszterelnök vezetése alatt ellenzékbe. Mi megértjük, mert ott ahol a Járossok, a Tamások vezérkedhetnek, ott a gerinces politikusnak nincs helye. Ma amikor Ungvártól 50 mértföldre a vörös lobogót lengeti a kárpáti szél, igazán érthetetlen miért kell a becsületes, dolgozó embereket a bolsevizmus krajaiba kergetni? (Hazai) fulladt a politika mocsarába, a földalá kényszeritett forradalmárok, a földalatti titkos szervezkedés folytán, megerősödve, rejtekhelyükből kibújva, magukhoz ragadták a hatalmat, lerombolták a zsarnok cári rendszert, és megkezdték a proletár állam kiépítését. Na, és hová fejlődtek? A TŐKÉS termelési rendszer tengerében úszkáló, ideiglenesen összetákolt kis kommunista csónak, a világot uraló magántulajdon hullámaitól ide-oda hányatva, kénytelen volt vissza vitorlázni a tőkés termelési rendszernek szárazföldi talajára és újra berendezkedni a tőkés termelési rendszernek politikai fészkébe. Azonban ehhez a visszafejlődéshez szükségessé vált, hogy most azok legyenek halomra lőve, akik kikaparták részükre a forró gesztenyét, a tüzes kemencéből. (Folytatjuk) NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) MAGAS ÁRAK ÉS MONOPÓLIUM ÁRAK. Megfigyeltük az alacsony árakat és azok hatását a munkás- osztályra. Megállapítottuk, hogy a munkások egymás közötti versenye a munkaalkalmakért (mikor az árak esnek) a munkabér annyira esik, hogy csak éppen fedezik az életszükségletek árát. Az “alacsony árakról” beszélve, láttuk, hogy mi volna annak az eredménye a munkabérre. Még mindig olyan árukról beszélünk, amelyek az értékükön cserélődnek ki. Ha- A. (vagyis az életszükségletek értéke) megkétszereződne, akkor a munkaerő értéke is megkétszereződik. Tegyük fel, hogy A. megkétszereződik, anélkül, hogy B. ezzel arányban emelkedne — az élelem, ruha és lakás kétszeresére emelkedne ellenben a munkabér megmaradna az előbbi arányban. A reformerek azt mondják, hogy a husmérő, fűszeres, ruhakereskedő és háztulajdonos zsákmányolnak ki bennünket. Azt mondják, hogy munkáltatónk kizsákmányol bennünket, de amikor elköltj ük a fizetésünket, megrabolnak vagy ezek is becsapnak bennünket. De ha a bérek (B) nem emelkednek az életszükségletek arányában (A) csak azt jelenti, hogy a munkáltató nem fizeti többé a munkaerőnk értékét. Az élelem, ruha és lakás értéke szabja meg a munkaerőnk értékét. Nehogy zavart idézzen elő a gondolatainkban az, hogy mivel a lakbér magas, vagy az élelmezés költséges, akkor vagyunk kizsákmányolva, amikor fizetünk ezekért. Amint A. emelkedik, a szerint emelkedik a munkaerőnk értéke- És csak akkor kapjuk meg a munkaerőnk értékét, amikor az élet- szükségletek arányában kapjuk a munkabérünket. A munkahiány következtében megtörténhetik, hogy ideig- lesenes az értékén felül cseréltetik ki a munkaerő; bármely áruba beállott hiány vagy többlet következtében megtörténhetik, hogy egy rövid időre az értékükön felül vagy alul cseréltetnek ki. De csakis a monopóliumok idézhetik elő, hogy valamely áru hosszabb időn át az értékén felül cseréltessék ki. Ismételjük: A reformerek azt mondják: A bérmunkás megkapja a bérét, itten kizsákmányolja a munkáltatója. De amikor elmegyen húst, ruhát, cipőt vagy élelmet vásárolni, úgy találja, hogy az azokat árusítók magasabb árt kérnek azért, mint amennyit fizetni tud. Ennél azt a következtetést vonják le a reformerek, hogy a kereskedők is kizsákmányolják a munkásokat. Ezek nem tudják megérteni, hogy az A. (életszükségletek) értéke szabja meg a munkabért. Nem kapja meg minden egyes bérmunkás a munkaereje értékét. Egyes munkás (férfi vagy nő) valamivel többet kap, mint a munkaereje értékét. Ismerünk fiatal leányokat, akik a város nagy üzleteiben dolgoznak heti 10 dollárért. A 10 dollárért nem vehet elég élelmet, ruhát és lakást. Fivére 20 dollár munkabért kap. Igyekszik ennél kevesebből megélni és segíti á nővérét a kiadásai fedezésében. Ketten együttesen megkapják a munkaerejük értékét. Hosszabb ideig nem dogozhatnak az emberek a munkaerejük értékén aluli fizetésért. Másfelől kell segítséget kapniok. A család szerencsésebb tagjai segítik azokat, akik nem keresnek annyit, amennyiből megéljenek. Több ezer családot segítenek a jótkonysági egyesületek és mindezzel összevetve kapja meg a munkásosztály a munkaereje értékét. Másszavakkal, a munkások serege éppen annyit kap, amennyi elegendő arra, hogy több munkát termeljen holnapra és a következő húsz évre. A munkanélküliség az, ami állandóan harcolva leveri a béreket annyira, hogy csak éppen a megélhetésre elég. (Folytatjuk) A munkabér 3 órai munka B. arany vagy pénz A munkaerő értéke 3 órai munka A 1 napi életszükséglet
