Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-02 / 1100. szám
1940 március 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Lorainban közvetlen cselekvéssel védelmezik jogaikat az acélgyár munkásai A GYÁR VEZETŐSÉGE ÁLTAL AJÁNLOTT SZERZŐDÉS ÜRES SZAVAK GYŰJTEMÉNYE, MINDEN MATERIÁLIS ELŐNY NÉLKÜL Az állam talán megszünteti a nyomortanyákat vagy 150 év alatt SZERVEZKEDÉSSEL ELŐBB ELTÜNTETHETJÜKA műhely-bizottság nyíltan kijelentette,-hogy ha valamilyen szerződés kerül elfogadásra, azt az IWW fogja diktálni. — Bili Feczkó tudósítása — Lorainban ismét meggyűlt az acélgyár munkásainak a baja, a telep rövidlátó igazgatóságával. A helyzet odafejlődött az utóbbi hetekben, hogy a kerületi szervező, Cedervall munkástárs közbelépésére lett szükség. Cedervall a munkásokhoz intézett beszédében óvta azokat, hogy ' szükségtelen adósságot ne esi-; náljanak; az öreg gépkocsit ujjal ne cseréljék fel; ne vásároljanak uj hütő szekrényt, bútort vagy ruházatot, szóval semmi olyanra ne költsenek, ami nélkül meglehetnek ebben a periódusban és készüljenek fel a tél elmúlását követő esetleges akcióra. A tavasz rövidesen itt lesz és vele előbujnak a falevelek és azzal a hosszú tél által reánk kényszeritett várakozásunknak is vége lesz. Sztrájkra kell felkészülnünk és az acéltélepen dolgozókat ne érje váratlanul a műhely-bizottság elhatározása, ha az netán sztrájkhivásban fejeződne ki, amire a műhely csoport felhatalmazta. ERŐTELJES A MUNKÁSOK ÖKLE Az ügy váratlan fordulata onnan ered, hogy a gyár tulajdonosai uj szerződést terjesztettek elő és a műhely-bizottság aláírását követelték. Miután az IWW tagsága a döntő ilyen fontos kérdésben, a műhely-bizottság a taggyűlés elé terjesztette a szerződést megvitatásra, amelyen Cedervall szervező is jelen volt és tüzetes tanulmányozás után kiderült, hogy a szerződés nem egyéb mint üres szavak gyűjteménye, ami semmi kézzelfogható előnyt a munkásoknak nem nyújt, tehát a tagság egyszerűen azt visszautasította. A gyárvezetőségének pedig tudomásul adta, hogy bármikor ha az IWW a gyárral szerződést köt, annak tartalmát a szervezett műhely munkásai fogják diktálni, addig is amig ezt tudomásul nem veszitek, aggódjátok magatokat betegre, mert szervezettek vagyunk és készen állunk a sztrájkra, amikor a vas meleg. Az acéltelep munkásai megrázták kemény öklüket, amelyet még erőteljebbé tesz szervezett összetartásuk és amely hátbor- zongatást idéz fel az ecélgyár urainál. Ez beigazolódott az utóbbi tanácskozáson is, amidőn a gyártulajdonosának pazarul berendezett irodájában Frank Elkovich a műhely-bizottság egyik tagja, aki bányász volt azelőtt, mély hangon és támadólag beszélve hatalmas bal öklét a tulajdonos orrának irányítva, mig a jobbikkal a fényes íróasztalt ütve értésére adja kizsákmányolójának, hogy most már nem meghunyászkodott szolgákkal beszél, hanem szervezett munkásokkal és gerinces emberekkel . A tanácskozás során annyira felhevültek az indulatok, hogy ‘a következő hat-nyolc hétben egy esetben a két társtulajdonos, Mr- Bergman és Gould Jr. elhagyták az irodát idegeik lecsillapításáért. Itt is nagyszerűen kidomborodott a szervezettség hatalma, amikor nem a munkások megbízottai hanem a tulajdonosok maguk futamod- tak meg, saját irodájukból. Végül is az elmérgesedett hangulatban, lehetetlen volt megegyezésre jutni. NINCS FÉLTENI VALÓJUK A műhely robotosai még mindig egybegyülve várták megbízottaik jelentését a tárgyalás eredményéről. A jelentés meghallgatása után ismét Cedervall tartott lelkesítő beszédet és megmagyarázta egyben, hogy “nincsen félteni valótok és sohse aggódjatok amiatt, hogy nincsen szerződésetek, amig szervezetten összetartotok, mert addig is a szervezett hatalmi erőtök a parancsoló és csupán azért van mégis szükség valamelyes egyezményre, hogy a lassú idényben is biztosítva legyen munkátok.” A tagság közül erre feláll egy és tört angolsággal fejtegeti tovább, “ti vagytok a szervezet — amidőn azt mondjátok, hogy a szervezet nem jó, azzal csak magatokra mondanátok, hogy nem vagytok jók. A szervezet csak olyan jó lehet, amilyen jók ti vagytok. Amidőn sztrájkolunk és közületek valaki munkába megy, az sztrájktörő és az jobban cselekszik ha meggondolja, hogy mit tesz. Amint a szervezőnk is mondja “a nyár közeleg és mi a fák alatt üldögélve várhatjuk meg amig a sztrájktörők kijönnek.” Hát bármilyen tört angolsággal is mondotta el ez a munkástárs amit gondolt, azonban egyszerű szavaiban több igazság és megértés található, mint a szak- szervezetek vezéreinek összes mondásaiban együttvéve. Az IWW rövid idő alatt megtanította Lorainban is a munkásokat saját fejükkel gondolkozni és önmaguk erejéből cselekedni. Ezért van az, hogy minden lépésüket siker kiséri. AKRON FIGYELEM! Az IWW akroni magyar csoportja március hó 10-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a Magyar Ház emeleti termében tudományos előadást tart. Tárgy: a márciusi forradalmak. Előadó: Kovács Ernő' munkástárs Clevelandból. Belépő dij nincs. Mindenkit szívesen lát a rendező csoportAz Egyesült Államokban tiz millió család nélkülözi a tisztességes otthont. A nemzeti jövedelmet tanulmányozó bizottság legalább is annyit ismer be az elnökhöz terjesztett jelentésében. A jelentés egyebek között azt is kimutatja, hogy egy harmada a nemzet 29.000.000 családjának évi jövedelme kevesebb, mint 860 dollár. Azok, akik ebbe az alacsony jövedelmű csoportba tartoznak, tudják, hogy nem képesek magasabb mint tiz-tizenőt dolláros havi házbért fizetni. Viszont, akik hivatásuknak tartják, hogy dolgozó népek életét tanulmányozzák azért, hogy megállapítsák, hogy milyen kevésből tud egy-egy család megélni, arra a konklúzióra jutottak, hogy ennyire alacsony jövedelem, még a tisztességes lakás lehetőségétől is elzárja a városi lakosságot. CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE. A tények valójában sötétebbek, mint amilyenre festik és ezért a liberális politikusok és közjóléti tanulmányozók által ajánlott orvoslás teljesen elégtelen. Azt kívánják a kormánytól, hogy olyan lakásokat építsen, amelyet az alacsonyabb jövedelmű munkások is képesek megfizetni. Az ország lakásépítő hivatalán keresztül a városok kölcsönökben részesülnek, hogy olyan lakóházakat építsenek, ahol a lakbért a szegényebb családok is képesek megfizetni. Igen ám, de nem olyat, amit a legnyomo- ruságosabbak is megfizethetnek. A kongresszus 1937-ben nyolcszáz millió dollár elköltését engedélyezte, hogy a városok nyomortanyáit jobb hajlékok építésével megszüntessék. Azonban mikor ez az összeg teljesen el lesz költve és a tervbe vett építést befejezik, csak mindössze 160 ezer úgynevezett alacsony jövedelmű család részesül annak előnyeiben. Ez azt jelenti, hogy valamivel több mint másfél százaléka a nyomorgóknak jut csak némi tisztességes hajlékhoz a program befej zése után. Lehetséges, hogy több pénzt fognak időről-időre még ilyen célra engedélyezni a lakásépítés tervezetének kibővítésére, azonban ha még ez is bekövetkezne, akkor is reménytelenül lassan halad az egész építkezés és nem tart lépést a nyomortanyákon élő népesség természetes szaporodásával. CSIGAGYORSASÁG. A Slum Clearence meghatározás valójában időszerű, mert bármilyen elégtelen alapon halad, azért tényleg lebontják elsősorban a betegségek terjesztő fészkeit és az életveszélyes omladozó barakokat, melyek eddig emberi hajlékul szolgáltak sok városban. Más részt a nyomortanyák hajlékai egyáltalán célját tévesztett megnevezés. A 860 dolláros évi jövedelemmel rendelkező családok, nem is szólva azokról akiknek még annyi jövedelmük sincs, egyáltalán közel sem juthatnak a kormány által épített hajlékokhoz. Nem képesek megfizetni még a kormány által megállapított minimumot sem. Azok sem juthatnak hozzá, akik bizonytalan alkalmazásban vannak. Valóságban, a felállított házszabályok egyenesen lehetetenné is teszik a hozzá férést azok részére, akik kényszerült helyeztükben nyomortanyákon élnek. Otthonok létesítése munkások részére, bárki által is történik az, dicséretet érdemel. Lakásokra szükség van. Minden érvelés, akár nemzeti büszkeségből, vagy gazdaságiam irányból ered, mind azt igazolja, hogy több és jobb hajlékokra van szükség a lakásínség enyhítésére. Azok a tákolmányok, ahol betegségek csirái tenyésznek, ahol bűnözők meghúzódhatnak, ahol az abban lakó elveszti önbizalmát és önérzetét, nagyon veszedelmes a nemzet erejére. Kedvezőtlen hajlékok senkinek az érdekét, csak a tulajdonosét szolgálja, aki módját ejti, hogy hallatlanul magas bérletet felhajtson értük. De amint az egyik szövetségi lakásügyi helyzet magyarázója kifejezte, “ha a jelenlegi csiga lassúsággal haladó nyomortanyák lebontását nem sürgetik, akkor az utolsó nyomortanya lakója valamikor 2180 körül hagyhatja el fütetlen, fürdő-illemhely nélküli és napvilágtól mentes lakhelyét. KEVÉS JÖVEDELEM AZ OKOZÓJA. Azonban ha még költözhetne is a nyomortanyák lakója, de hová költözzön? Hiszen lehetetlenné teszik részére, hogy kormány lakásba költözzön, ha csak lejjebb nem szállítsák a lakbért, vagy gondoskodás nem történik jövedelmének tetemes emelésé- •re. A lakásínség orvoslása a dolgozók kezében van. Szervezkedniük kell és kiharcolniuk méltó jussukat, ami munkájuk teljesítéséért nekik jár. Ha ezt teszik, megszűnik azonnal a lakásínség és az általános nyomor vele együtt. (Ipari Munkás) A MÁV (Magyar Állam Vasutak) munkásainak órabére javarészt 24 fillér. Ez havi 45 pengős “horribilis” munkabért jelent ezeknek a proletároknak. Hogy ezek családjai miből és hogyan élnek meg ennyiből az egy rejtély. Tessék összehasonlítani ezt a keresetet a volt belügyminiszter a posta kezelésében levő rádió vezérigazgató évi több mint 140.000 pengős keresetével, és az ökrök azt hiszik a 24 filléres órabér megfogja az ezreseket védeni.