Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-24 / 1099. szám
1940 február 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amerika a háborúban Ma éppen úgy mint 1916-ban, a láthatatlan hatalom, az igazi kormány tőke, már nyakig benne van a háborúban és rohamosan készítik elő az időt, amikor nyilvánosságra hozzák, vagy más szóval hivatalosan belépnek az európai vértengerbe. Ezt csak azok látják és ismerik fel, akik nem a politikai, hanem a gazdasági tényezőket veszik-»-----------------------------------------vizsgálat alá. A nép 90 százaié ka ezt nem teszi, igy még el sem akarja hinni, a háború közeli lehetőségét, mert a gazdasági tényezőknek csak azt az el nem takart visszatükröződését a politikai eseményeket látják meg. _ Bizonyítékok: az amerikai tőke, mindent szállít Angol és Franciaországnak, Finnországnak, amig az oroszoktól még a régebben megrendelt repülőgépeket és géprészek szállítását is hátráltatja dacára, hogy még Oroszország nincsen hivatalosan a háborúban. dolláros befektetéseik vannak, hanem azért is, mert az itt felhalmozott készpénz vagyonukat, már csak úgy tudják gyü- mölcsöztetni, ha háborús megrendelésekre fektetik be azt. Mas szavakkal már dobálják a gesztenyét Európa tüzébe, melyet majd velünk akarnak kikapartatni, amikor jól megsül. Most még emlékezzünk vissza az 1916-os elnök választásra. Minden politikus kiakart bennünket tartani a háborúból. Mr- Wilson és társai azzal a jelszóval lettek megválasztva, hogy Az acéltröszt mely nemzetközi, mint amerikai képviseletben Mr. Taylor most az európai kollégáival függönyök mögül irányítja a háborút, nemcsak az acél trusztot és azt kontroláló Morgan bankházat, hanem félhivatalosan az Egyesült Államokat is képviseli. Mr. Setinius, a U. S. Steel trust jelenlegi feje, valamin^ a Morgan bankház benső tagja lett kinevezve a háborús iparok fejének- Majd ő és társai szabják meg a munkabéreket, teljesítményi mennyiséget, munkaviszonyokat mihelyt hivatalosan adhatnak ki parancsokat, melyet a titokban tartott M- plan, “Mobilization plan” nekik meg ad. A General Motorsnak már MA minden telepe a War Department hatáskörébe tartozik, mivel egy pár ezer ember valamelyik kisebb telepén háborús rendelésen dolgozik. A háborús department a G. M. telepek mindegyikén elrendelte a munkások szigorú vizsgálását a pol- gárpapirra vonatkozólag, melyet a uniónak jelentett az igazgatóság, valamint más utasítások is vannak, melyet nem jelentettek, de annyit elismertek, hogy a WarDepartmenttől jött a renedelet. Du Point, Morgan, Rockefeller, Melon, Ford, mind-mind »az amerikai ipar fejedelmek, nyakig benne vannak a háborúba, nemcsak azért, mert Európa érdekelt országaiban több billió kint tartottak bennünket a háborúból, és alig egy hónapra a második időszak megkezdésére, bevittek bennünket a háborúba. Milyen farizeusi szemforgatással járták a politikusok az országot “mindent megtettünk, hogy: Amerikát visszatartsuk a háborútól, de nem bírtuk” mondták, de ugyan akkor megkövez tették és bebörtönözték azokat, akik valóban ellene voltak a háborúnak, vagy megmerték mondani, hogy a Wall Street vitte Amerikát a háborúba. És azt, hogy ezek a szemforgató farizeusok, csak tehetetlen bábuk a gazdasági DIKTÁTOROK kezében. Ez áll ma is, mint elvitathatatlan tény. És csak idő kérdése, hogy megkezdjék a 10-20 éveket osztogatni mindazoknak, akik ellene lesznek a háborúnak és kimerik azt kiáltani az ucca sarkokon, pódiumokról, vagy írásban. Bár nagyon kemény haro előtt állunk, hogy ezt megakadályozzuk, de nem reménytelen, még milliók vannak, akiknek keserű emlék a múlt háború, csak nekünk és MINDEN öntudatos munkásnak teljes erővel kell dolgozni, hogy az igazságot, a háborúk gazdasági hátterét megismertessük a fiatalokkal, mig nem késő ... és készüljünk a háború elleni forradalomraVi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. llgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) A kapitalista birtokolja a bérmunkása termelvényét. Amikor eladja ezen termelvényt, akkor az is benne foglaltatik, ami neki egyáltalán semmibe sem került, habár a munkásának a munkájába került. Könnyen láthatjuk, hogy kapta meg a bányász a munkaereje értékét; 4 dollárnyi arany két órai munkaidőt foglal magában. A 4 dollár kicserélhető (vagy megvásárolható azzal) a két órai munkával előállított életszükséglettel, amellyel a bányász képes több munkaerőt termelni, a következő napi munkára. Ebben az esetben, a bányász ötször annyi munkát tartalmazó szenet bányászott ki egy nap alatt, mint amennyi szükséges az életszükségletek előállitására, amely újabb munkaerőt termel benne. A munkaerejéért csak két órai munkaerőnek megfelelő dolgot kap, mig az általa termelt javak, amelyeket a kapitalista magának tart meg, tiz órai munkát tertalmaz. A bányász eladja a munkaerejét és a kapitalista természetesen olyan hasznosan akarja azt foglalkoztatni (a saját részére) amennyire csak lehetséges. Ha a bérmunkás annyi árut követelne az általa termelt javak ellenértékéül, amennyiben azonos mennyiségű munka volna, akkor nem volna többé bérmunkás, mert a kapitalista nem alkalmazná őt többé. Nem maradna semmi — nem volna fölös érték — a kapitalistánakDe azon férfiaknak és asszonyoknak, akiknek a munkaerejükön kívül nincsen mit eladniok, ebben a rendszerben nincsen választásuk. Kényszerítve vannak eladni a munkaerejüket, hogy bért kapjanak, amiből éljenek. A kapitalisták viszont csak azért alkalmazzák őket, hogy profitjuk legyen. A kapitalisták kényszerülve vannak annyit adni a munkásosztálynak, amennyiből éljenek és dolgozhassanak, de minden eszközt felhasználnak, hogy a munkaidőt kihúzzák tiz, sőt sok esetben 12 órára, hogy több fölös termelésük vagy fölös értékük maradjon. De a felvilágosult munkásokat nem elégíti ki, ha a munkaerejüket az értékükön adják el. Mindinkább követelik az általuk termelt javak értékét. Mindinkább belefáradunk a munkaerőnket bérért eladni a rendes “piaci áron”. Meguntuk két órai munkát kapni tiz órai munkánkat tartalmazó javakért. Meguntuk nyomorúságos béren élni, amikor milliókat halmozunk fel a kapitalista osztálynak. A forradalmi ipari unionizmus főkövetelése; a munkás férfiak és asszonyok szűnjenek meg eladni magukat vagy erejüket, mint árut. Mi birtokolni kívánjuk az általunk termelt árukat és egy adott mennyiségű szükséges társadalmi munkát magában foglaló munkát olyan árukért akarunk kicserélni, amelyekben azonos mennyiségű munka foglaltatik. Valamennyien azért dolgozunk a munkáltatónak, mert ő bírja a bányát, termőföldet, vasutat és gyárakat. A termelés és szétosztás eszközeinek a birtoklása (a gyárak, földek, bányák: a termelésben használt gépezetek) teszik uralkodóvá a kapitalistát és minket bérmunkásokká. Mi azt akarjuk, hogy a bányákat, gyárakat és földeket, minden termelő ipart a világ munkásai bírjanak. Amikor mi fogjuk birtokolni a gyárakat, amelyekben dolgozunk, vagy a földet, amelyet megművelünk, akkor többé nem lesz szükséges senkinek se átadni a termelt javakat. Együttes tulajdonosai leszünk a társadalmilag készített cikkeknek. Munkát követelünk a munkáért az áruk kicserélésével. Ez az IWW célja. Férfiakat és nőket akar belőlünk alakitani és nem áruk eladóját, amelyet a legolcsóbb piaci áron vásárolnak meg, mint a cipőt vagy barmot. Kérdések és feleletek. K- A fenti képlet alapján megfizetheti a bányatulajdonos a bányászok munkaerejének az értékét, hogy profitja maradjon? F. Igen, mert a bányász munkaerejének értéke az előállítására fordított két órai munkának felel'meg, mig a bányász tiz órai munka eredményét adja érte. K- Fizethetne a bányatulajdonos többet, mint a munkaerő értékét és ha eladná a szenet az értékén alul, maradna még profitja? F. Igen, mert csak két órai munkáért fizet meg és a fennmaradó nyolc órai munka eredményéből fizethetne többet és eladhatná az értékén alól, mert csak két órai munkának megfelelő a tiz óra alatt kibányászott szén értéke. így tehát még mindig maradna profitja. K. Mi történik, ha a munkásság elég erős lesz a munkája teljes eredményét követelni? Maradna még profit? F. Akkor a kapitalistának nem maradna profitja, mert nem volna fölös termelés, amiből a profit származik. K- Mi történik az általunk termelt javak értéke és a munkaerőnk értéke közötti különbséggel? F. A kapitalista megtartja magának. Ez képezi a profitját. (Folytatjuk)
