Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-02-24 / 1099. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-ealss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Art of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 FEB. 24 Cleveland újabb szerve­szágszerte, hálásak retretríek a szervezkedő munkások iránt. Azonban az egyetlen jutalom zési akciónak színtere A MUNKÁLTATÓK LEFOGJÁK AZ AFL RÉSZÉRE A TAGJÁ­RULÉKOT, DE A MUNKÁSOK SEM TAGSÁGI KÖNYVET, SEM NYUGTÁT NEM KAPNAK A PÉNZÜKÉRT / amit vár a haladás úttörő cso­portja szervezetlen munkástár­saitól, hogy kezüket nyújtsák az egységesebb és hatalmasabb kísérletre mindannyiunk helyze­tének javítására. Egyedül, valamennyien a gaz­AZ IWW-t szólították fel a munkások, hogy fogjon a műhely szervezéséhez a lehető leggyorsabban A 440-ES IPARI SZERVEZET KÉSZEN ÁLL AZ AKCIÓRA — Bili Feczkó tudósítása — dasági viszonyok tehetetlen ál­dozatai vagytok. Szervezkedve pedig legyőzhetetlenek. Tehát, hogy véleményetekről tiszta fogalmat alkothassunk, erről a minden tekintetben fontos ke­NUMBER 1099 SZÁM HÍR szemle ________írja: KY._________ GYORS TEMPÓBAN haladunk a háború felé. Szükségtelen látnoki jóslásokba bocsátkozni, mert az utób­bi események lezajlása egyre inkább a háborús irányzatnak kedvez. Elnö­künk például elsütötte a nagy ágyút, ami az európai viszályban részrehaj­lásra irányul. Békés szándékú embe­reknek, különösen mikor az illető a mai kormányzatnak vezérhivatalno­ka, nem volna szabad arra utalni, hogy az amerikai népesség 98 szá­A Clevelandi Mitchel Metal Products gyárban a munkások egyre elégedetlenebbek az ottan uralkodó tűrhetetlen viszonyok miatt. Amint az egyik munkás a helyzetet ismertette, nem a leghizelgőbb szavakkal nyilat­kozott arról. Többek között amint mondja: átkozottul olcsó egy hely. Valóságos izzasztó műhely. Tagilletéket fognak le a fizetésükből egy olyan szer­vezet részére, amely még csak tagságig könyvet sem ad, sem pedig bélyeget. Én úgy hi­szem, hogy bennünket csak gyúrnak. Sokan vagyunk azon a gondolaton, hogy örömmel se­gíteni fogjuk az IWW-t a mű­hely megszervezésében. Szíves­kedjetek gyorsan akcióba kez­deni, mert a gyárnak sok talp­nyaló ja van a munkások ellen­őrzésére rendelve.” Ilyen a helyzet a Mitchell Metal Product Company telepén biztosit közvetve a szervezetlen iparok munkásai részére is fo­kozatosan emelve munkabérü­ket és általában javítva mun­kahelyzetükön. Ez annak a tu­datos törekvésnek az eredmé­nye mellyel lekenyerezni sze­retnék a munkásokat minden vonalon a munkáltatók, hogy visszatartsák a szervezkedéstől, hogy ne követelhessenek még többet. A meggondolás alapvető kér­dése az, hogy bármelyik mun­kás csoport munkaviszonyának javulása bárhol, közvetlenül a szervezett munkások fáradha­tatlan akaratának tulaj donitha- tó. A szervezetlen munkások or­nyér kérdésről, címzett boríté­kot mellékelünk ide, egy kérdő ívvel. Töltsétek ki és leragaszt­va adjátok postára.” Miután váratlanul nagy szá­mú válasz érkezett a kibocsá­tott körlapra, a 440-es ipari szervezet elhatározta, hogy hoz­zá kezd az AFL bevehetetlen­nek hitt osztály közösséget vé­dő várának döngetéséhez- A közeli napokban valószínű hogy Cleveland ismét hangos lesz az IWW szervezési harcias zajától. A következő napok fej­leményei fogják majd megmu­tatni, hogy a dolgozók mennyi­re ismerték fel a helyes szervez­kedésben rejlő erőt. AHOGYAN Ml TEKINTÜNK A STATISZ­TIKA TÜKRÉBE a 65-ik uccák sarkán, amelyet állítólag az AFL szervezett meg egy éve múlt novemberben. Az IWW egyik munkanélküli tag­ja munkát keresve, megkérdez­te a műhelyben a munkásokat, hogy van-e szervezetük a tele­pen, mire azt a választ kapta, hogy van company union. MŰKÖDÉSBEN A SZERVEZKEDÉS Azzal a szándékkal, hogy minden company uniót, vagy a company által uralt szervezetet megsemmisít, a Vas és Fémipa­ri Munkások Ipari Szervezete az alábbi röplap utján mutat­kozott be a Mitchell telepen: “Ma a dolgozók zárt sorok­ban menetelnek előre. Nem ka­tonai mundérban menetelnek, hogy képzeletbeli dicsőségért haljanak meg, hanem egyre előbbre nyomulnak a boldogabb jövő felé gazdaságilag szervez­kedve. Az egész vonalon a munkások legyőzhetetlen szer­vezett hadserege elsöpri utjá- ból az alacsony munkabéreket, a meggyorsított munka rend­szert és bizonytalanságot­A dolgozók harcos szerveze­tei, egyre több eredményeket Ha betekintünk a statisztikai adatokba és az Egyesült Álla­mok ipari termelésének fejlődésével a vagyonfelhalmozódás óri­ási felszökését tanulmányozzuk, csak akkor látjuk meg azt a hihetetlen igazságtalanságot ami a dolgozó munkásnép ellen tör­ténik. A statisztikai kimutatásokat nem a munkások részére csi­nálják, és ha mégis akadnak^v­olyanok, akik mint osztálytuda­tos munkások tudományos ala­pon bírálják el a tárasadalmi helyzetet, melynek valódi tük­rét a statisztikai adatokból ha­tározottan látják, úgy ezeket a munkásokat egyszerűen rend­felforgató forradalmároknak nevezik el. A fejetetejére állított, mai vi­lágban, nem igen lehet száma­datokkal gondolkozásra kész­tetni a munkásnépet, hiszen olyan könnyen látható és hom­lokegyenest ellenkező esemé­nyek történnek, melyeknek azonnali cselekvésre kellene bír­ni a munkások széles tömegeit az uralkodó rendszerek ellen. Ehelyett azonban a munkástö­megek térdre hullanak és vakon követik uraik parancsait, úgy­szólván minden emberi gondol­kodás nélkül, mint évszázadok­kal vagy évezredekkel ezelőtt. Pedig az ipari téren, a ter­melési módszerben óriási válto­zások történtek és napról nap­ra újabb változások vannak, ennek megfelelőleg kellene vál­tozásnak történni az életszínvo­nalban és a fejődésnek megfe­lelő gondolkozásban és tudás­ban. De sajnos éppen az ellen­kezője történik. Pl. Virginia ál­lamnak alig száz évvel ezelőtt a kardgyártás egyik számotte­vő ipara volt, ma azonban ez az ipar azt lehet mondani telje­sen megszűnt, de ezzel szem­ben a virginiai munkások száz év előtti gondolkozása megma­radt, és ma éppen úgy készek gyilkoló szerszámok kézbevéte­lére uraik érdekében, mint ahogy a kardgyártás virágzó korszakában hajlandók voltak arra. A régi idqk háborúját azért tartottuk barbárnak, mert kar­dokkal és szuronyokkal gyilkol­ták egymást az emberek, tüzes kanócot dobáltak, és később már a fegyver használat idejé­ben is. ha elfogyott a golyó pus- (Folytatás a 6-i^c oldalon) zaléka a finnek mellett van. Ebben is a Janus ábrázat mutatkozik való­ságfában. Egyik fele a béke felé vi­gyorog, a másik pedig a háborús uszítok felé sandít. Azt csak mégsem hitetheti el ve­lünk hogy ne lett volna tudomása ezideig az orosz kormányzat dikta­tórikus mivoltáról? Bizony volt úgy neki, mint hasonszőrű társainak tu­domása arról, azonban mindazon ide­ig, amig az oroszokkal való kacérko­dás kifizetődött, elhallgatták a té­nyeket. Azóta azonban sokat fordult a kocka és kifizetőbbnek találják a háborús viszály felé gravitálni. Ér­dekes felemliteni, hogy a spanyol helyzetben egyetlen szavuk nem volt az akkori agresszív olasz és német diktátorságok mindenki által ismert kegyetlen ténykedései ellen. Ebből a szemszögből figyelve a kétféle mértékkel való mérésüket, nem biz­hatunk őszinteségükben. Mert mi igazságosan szeretünk mérni min­den diktátorság kérdésében bármi­nek nevezzék is azt. Mi ellene va­gyunk a diktátorságok minden fajtá­jának és az egyiknek az agresszív magatartását éppen olyan veszélyes­nek tartjuk a munkásosztály érdeke­ire, mint a másikét. Bennünket tehát nem téveszthetnek meg a Janusok. LEWIS a bányászok szervezeté­nek tulajdonosa is elsütötte a nagy ágyút. Magát mártírnak tolva elő­térbe, készen van a CIO tagságát szőröstől-bőröstől vásárra vinni. Most már csak az a kérdés, hogy a sok milliós tagság hajlandó-e magát tereltetni, ahogyan Lewis azt kilá­tásba helyezte? Egy része bizonyá­ra igen, azonban lesznek akik a ko- lompost nem fogják követni. Kilátásba helyezte azt is, hogy ha az AFL belemegy a közös konvenci­óba, ő félre áll és tisztséget nem vál­lal az egyesült szervezetben. Ugyan­ugyan Mr. Lewis mire való a nagy­képűsködés. Hiszen mindenki tudja, hogy a CIO tagság nagyrésze nem kér a Greenék szakszervezetéből. És pedig azon oknál fogva, ami a CIO- hoz csatlakozásra bírta őket. Azt hitték és sokan remélték, hogy a CIO tényleg igazi ipari szervezetté fej­lődik. Ezek a reménykedések azon­ban füstbe mentek és nem hihető, hogy a csalódás során felocsúdott tagság egyszóra követni fogja a su­ba cserélésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom