Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-17 / 1098. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 17. Miért folyik az orosz-finn háború? VÁLASZ FöLDVÁRY MIHÁLY CIKKÉRE Az utóbbi években és időben a világ népei oly rettenetes kataklizmán és szenvedéseken mennek keresztül, hogy az emberek már azt sem tudják, hogy a hírek garmadájából mit higy- jenek, vagy mit nem. Radikális gondolkozásu egyének is megvannak zavarodva és egy őrült világ közepén, nem®-----------------------------------------kis feladat a tisztán látás, ne héz a helyes bíráló képességet megtartani. Emberek és csoportok vitatkoznak egymáskö- zött, hogy a diktatura-e, vagy a demokrácia a helyesebb ut, vagy kivezető ut a mai rettenetes káoszból? Képes lessz-e a munkásosztály felszabadulni, és ha igen, melyik utón? És ebből az egyszerűnek látszó kérdésből, parázs viták keletkeznek és ellentétek, véres harcok, nemcsak egyes emberek között, de csoportok, kis és nagy országok és kontinensek között is. Az orosz forradalom kitörésénél, az egész világ leste az orosz munkásság felszabadulásának mikénti lefolyását. A cárizmust megdöntötték, a cári családot és azok csatlósait rövid idő alatt kiirtották, a fehér bandákat és a zöld káderokat leszedték és egy uj vörös hadsereget épített föl az orosz munkásság Trotzky zseniális szervező segítségével, ami ellen természetesen a kapitalista világ szervezkedni próbált és Kolcsak, Denikin orosz tábornokokat bízta meg, az orosz munkások legázolásával. De az ellenforradalomnak ez a munkája nem sikerült, mivel a kapitalizmus maga is káoszban volt és a négy éves világháború kimerítette a nagy hatalmakat. Ez alkalmat adott az orosz proletáriátusnak, hogy összeszedje magát. Óriási lelkesedéssel és áldozatkészséggel próbált építeni, iparilag fejlődni. Az egész világ egy hatodának a birtokában a világ legnagyobb — fehér emberek által lakott -— országa, évek hosszú során, nagy (bár részleges) fejlődésen ment keresztül. A külvilág előtt úgy tűnt fel, hogy Oroszországon keresztül fog megnyílni a proletáriátus útja a felszabaduláshoz. De ez téves hit volt mert már Lenin is beismerte, hogy “a vörös hadsereg a frontokon győzedelmeskedett, de a gazdasági fronton vereséget szenvedtünk és a hátulsó ajtón keresztül, be kell engednünk a kapitalizmust”. És be is engedték kereskedelmi szerződések formájában. Diplomáciai kapcsolatok létrehozásé val tagjává lettek a Népszövetség Ligájának. Búzát, olajat szállítottak az olasz fasizták- nak, hogy könnyebben leverhes sék az Abesszip népet. Közben lefékezték az orosz munkásság lelkesedését, megvonták a szó lás és cselekvési szabadságot és végül az orosz munkásságot gúzsba kötötték. Leninék próbálták a világ munkásságának a támogatását, szimpátiáját megszerezni, ami a világ munkássága lelkesedés-, sei és önzetlenül oda is adott, aminek ellenében Leninék adták a Proletár Diktatúrát. A III. Internacionálén keresztül ultimátumszerüleg adták ki azt a nevezetes 23 pontot, amit természetesen a munkásságnak nagy része nem fogadott el. Ezután jött a Vörös Szakszervezeti Internacionálé megalakulása, ami lényegében ugyanaz volt, ami a III.-ik Internacioná- Ié, ami természetes szintén fiaskóval végződött, mert a különböző országokból kiküldött gazdasági szervezetek képviselőit háttérbe szorították a III.- ik Internacionáléból kiküldött politikus delegátusok. A világ munkássága nem diktátumot várt az orosz munkásságtól, hanem megértést, kölcsönös bizalmat és kölcsönös támogatást. De mit kapott maga az orosz munkásság is? . . • A Proletár Diktatúra örve alatt elnémították a proletárok millióit, a cárizmus idejéből fent maradt gazdasági szervezetek megsemmisültek, ehelyett jöttek a politikai klubbok és mindenféle más politikai alakulatok és legfőképpen a cseka, akik a munkások százezreit hurcolták és hurcolják még ma is a kinzó kamrákba és végül a vesztőhelyre. Ez már jobban a Sztálin rovására írandó, aki nem általlotta a forradalom legjobbjait, Oroszország legértékesebb elemeit, a legjobb Marxistáit, hadvezéreit, ipari vezetőit, mérnökeit rettenetes kinzó kamrákba gyömöszölni és ország-világ csúfjaivá tett, önmaguk által leleplezett, ál, hazugönvallomásokon keresztül, hogy Sztálin rémuralma igazolva legyen — viszont, hogy a delink- vensek megszabaduljanak a rettenetes kizásoktól — ami százszorta szégyenletesebb és felháboritóbb volt, mint a kapitalista osztály bármely fra- meupja. Sztálin túl tett a legvadabb, a legkégyetlenebb kapitalista korszakon, amihez fogna- tót a világ még nem látott, hogy egy 160-170 milliós népet ily rettenetes félelemben, terrorban és elnyomatásban lehessen tartani. Sztálin megmutatta a világnak, hogyan kell kezelni a tömegeket és egyeseket, és talált is követőkre, Mussolini jó tanítványnak bizonyult, Hitler még jobbnak. Azt hiszen a Hitler és a nácik ocsmányságait szükségtelen bővebben ecsetelni, hiszen a világ azt úgy is ismeri. És azt csak várni lehetett, hogy a rokon-lelkek egymásra találjanak, amit mi, elszigetelten élő radikális munkások már jó előre vártunk és feltevésünkben nem is csalatkoztunk. A le hetetlen megtörtént és a világ elámult. A kommunista elvtársak, akik tüzön-vizen kereszt ü1 követték a Sztálinizmust, ezek fejbe lettek ütve a Sztalin-tLt- ler erkölcstelen frigy láttára Sok ezreken szégyenükben maid a föld alá bújtak és ma kerülnek mindenkit. Az önérzetes emberek, nem mernek az emberek szemeibe nézni, egyszerűen eltűntek. A haszonlesők, az idióták még most is hódolnak, még most is ámítják önmagukat és ha lehet másokat. z A világ egyszerre kapott két Dzsingiszkhánt, akik egymás között akarják felfalni a világot és akik utjukba kerülnek, azok a szerencsétlen milliók megismerik és átszenvedik a modern tatárjárást. És most, mindezek után jön egy Földváry Mihály munkástárs és kioktat bennünket, hogy miért folyik az orosz-finn háború. A nickel miatt, mert arra Oroszországnak szüksége van, mert Oroszországnak -2800 tonna az évi nickel termelése és ez nem elég. így hát ez elég jogos ok arra, hogy egy 4 mi] liós népet kiirtsanak? És naponta a finn munkásasszonyokat és gyermekeket, öregeket halomra bombázzák a védtelen városokban és falvakban, csak azért, mert nem hajlandók orA munkásnők könyörtelen kizsákmányolása A kormány munkaügyi hivatalának női osztálya jelenti, hogy számtalan városban és vidéken is, az amerikai munkásnők úgynevezett otthon végzett ipári munkával foglalkoznak. Otthoni szorgalommal ruhákat készítenek, olcsóbb ékszereket, lámpa ernyőket és ehhez hasonló iparcikkeket hihetetlenül alacsony bérért. Ezek a munkásnők — mondja tovább a jelentés — naponta 12-13 órát ott görnyednek a munkájuk felett, leggyakrabban a késő éjjeli órák csöndjében, melynek ellenértékéül gyakori esetben nem keresnek két dollárnál többet hetenként. Azonban munkásnők egyébb- ként is sok szenvedésnek vannak kitéve. Vannak foglalkozási ágak, ahol 25-30 éveseket már öregeknek tekintik és a munkára nem veszik fel. Többek között a mezőgazdaságban mint főzelék pakolásnál, dohány szedésnél és kannázásnál vannak különösen rossz viszonyoknak kiszolgáltatva. Ami még helyzetüket a rabszolgasághoz hasonlóvá teszi az. hogy a fentebb említett foglal kozási ágakban a társadalmi biztosítás és bérszabályozó törvény nem terjed ki — mondja a jelentés. Azonban ennél tovább nem fűzik a szomorúan megdöbbentő kronológot. Mint politikai adminisztrációs hivatalhoz illik, elégségesnek tartják a megállapított tények közlését és a többi felett napirendre térnek. Úgy vélik, hogy hivatásuknak eleget tesznek, mikor hivatalból a további intézkedések mellőzésével meglátják a helyzetet- Talán igazuk is van. ők nem azért vannak hivatalban, hogy a tűrhetetlen munkaviszonyokon változtassanak. Szerintük is és pedig helyesen, a dolgozók kötelessége, hogy saját helyzetükön javítsanak. Azonban a dolgozók nagy (Folytatás a 4-ik oldalon) szágukat, nickeljüket oda adni Sztálinnak, akik nem vágynak az orosz mennyországba. És ezért kell sok 10.000 és 100.000 orosz katonának, munkásnak halára fagyni és megsebesülve elpusztulni. A kapitalista imperalizmus a fő bűnös, azt vigye a fene, (felőlem viheti) de a Sztálin imperializmusát az Isten éltesse. Szóval ez a legújabb forradalmi elmélet. Lehet, hogy Magyarországon van talaja az ilyen forradalmi elméletnek, de mi itt Amerikában nem fogadunk el (már akik nem fogadják el) az ilyen nya- katekert elméletet. Először: Ez az úgynevezett orosz-finn háború nem az orosz munkások háborúja és nem az orosz munkások akaratából indult meg. Az orosz munkásoknak nem lehet akaratuk, legfeljebb nehéz sóhajokkal kisért óhajuk lehet, hogy több és több élelmük és ruhájuk és egyébb más szükségleti dolguk legyen, tankok és repülő svadronok helyett. Szólás szabadságra nem is mernek gondolni. Másodszor: Oroszországban, csak Sztálinnak lehet akarata és senki másnak. Bizonyíték rá az orosz szovjet vezérek teljes kiirtása. Mi, itt amerikai IWW-isták, nem utasításra gondolkodunk és cselekszünk. Mi nem fogadtuk el Lenin 23 pontját, minket nem tudtak begyömöszölni a Vörös Szakszervezeti Internacionálé- ba, sem az AFofL-be és ezért kaptuk a huligán, ellenforradalmi jelzőket- Jöttek mindenféle egységesítő akciók, de minket nem tudtak az oroszok sáros csizmájába dugni, hát most ne próbáljon senki sem, minket a Sztálin véres csizmájába dugni, mert ez ellenkezik a mi forradalmi múltúnkkal és a mi józan felfogásunkkal. Mi hiszünk az ipari demokráciában, a szólás szabadságban, szervezkedésben és szabad mozgási cselekvésben, no meg nekünk van egy kis morális érzésünk is. És mindez nem létezik a diktatúrákban, sem a náci, sem az orosz diktatúrában és mi ezekkel a földre szabadított ördögökkel nem akárunk egy vonalba lenni, még akkor sem, ha a szegény szánalomra méltó orosz munkások köpenyegét húzzák magukra jelzőnek. New York. Geo. Vaszko. A fenti cikk adatszerint sorolja fel a múltak helytelen látásait, amelyeket a világ forradalmi munkásságára Oroszországból ráerőszakolni akartak. Amerikában az IWW volt az egyetlen szervezet, amely “nem vette fel az orosz sáros csizmát”. Az események az IWW-t igazolták, mert az orosz felszabadulási folyamat nem juthatott az orosz nép önrendelkezésébeEurópa és a munkásság helyzete az elmúlt 23 év alatt súlyosbodott, a helyzetet felmérő látása nem javult és amikor a Bérmunkásban leközöltük Földváry munkástárs aláírásával ellátott cikkét, azt egyéni nézetnek tartottuk, amellyel szemben Vaszkó munkástársunk megállapításai fedik az IWW álláspontot is. Szerk.
