Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-29 / 1117. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 29. 1905-1940 (Folytatás az 1-ső oldalról) által volt aláírva, akik a következők : A. G. Swing, A. H. Simons, W. Shurleff, F. M. McCabe, J. M. O’Neil, Geo. Estes, Wm. D. Haywood, Mother Jones, E. Untermann, W. L. Hall, Chas. H. Moyer, C. Smith, W. E. Traut- man, Jos. Schmidt, John Guild, D. McDonald, E. V. Debs, T. J. De Young, T. J. Hagerty, F. D. Henion, W. J. Bradley, C. O. Sherman, M. E. White, W. J. Pinkerton, Frank Kraffs, J. E. Fitzgerald és Frank Bohn. A fentnevezettek valamennyien aktiv résztvevői voltak az osztályharcnak és tisztviselői a különböző szervezeteknek és az osztályharcot szolgáló lapoknak a szerkesztői. A kiáltvány ismertette azon sarkalatos hibákat, amelyek a munkásság harcát mindig bizonytalanabb teszik és felszólította mindazokat, akik a kiáltványban lefektetett eszmével rokonszenveznek, hogy 1905 junius 27-én jelenjenek meg Chicagóban a megtartandó konvención. A kiáltvány visszhangra talált az egész ország területén. Az alakuló konvención több mint 200 delegátus jelent meg és a képviselt munkások száma jóval meghaladta a százezret. Képviselve volt az iparok minden ága. Tehát nem egyes emberek rögeszméjeként született meg az IWW, hanem az amerikai iparokban foglalkoztatott kérges tenyerű munkások 12 napig tartó beható tárgyalása eredményeként. A szervezet megalakításánál felszínre kerültek mindazon hibák és akadályok amelyek a munkásság harcát sikertelenségre kárhoztatták és az uj szervezetet olyan alapokra fektették, amilyent a viszonyok megköveteltek. Ezen hosszantartó és beható tárgyalás kimagasló pontjai a következők: A megalakuló szervezet az osztályharc alapján álló forradalmi legyen, amely nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra szervezi a munkásságot, hanem a végcélja a bérrendszer megdöntése. A “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” jelszó helyett a forradalmi jelszót irta a zászlajára: “Le a bérrendszerrel”. A szervezet keretei oly tágak legyenek, hogy abban minden munkás megtalálja a helyét. Nem szerszámok, vagy szakmák szerint csoportosítja a munkásságot, hanem aszerint, amint a termelésben foglalkoztatva vannak, vagyis iparilag. Egy bizonyos iparban foglalkoztatott munkások, tekintet nélkül, hogy milyen szerszámmal dolgoznak, akár asztalosok, lakatosok, vagy bármilyen gépkezelők, akár pedig napszámosok, valamennyien egy- bizonyos áru előállításánál vannak foglalkoztatva, tehát egy szervezet tagjai legyenek. A szervezetből nem lehet kizárni senkit vallása, politikai felfogása, nyelv, faj, nem és szi- ne miatt, hanem minden munkásnak egyenlő joga van a szervezetben, aki bérért dolgozik. A szervezet alapszabályait úgy szerkesztették meg, hogy az minden időben biztosítja a legfelsőbb hatalmat a tagságnak és amelynek betartásával a tisztviselők a tagság akaratának végrehajtói és nem azok diktátorai. A szervezetnek csakis tényleges bérmunkások lehetnek tagjai, akiknek érdekei egyformák. Nem azt jelenti ez, hogy csak azok lehetnek tagok akik over- allba fizikai munkát végeznek, hanem a fehérgallérosok is, akik esetleg nem fizikai, hanem szellemi munkát végeznek, ha bérért dolgoznak. Viszont, nem lehetnek tagjai még a fizikai munkát végzők sem, ha azok nem bérért, hanem haszonra dolgoznak. így nem lehetnek tagjai ügyvédek, orvosok, üzletemberek, munkáltatók — hacsak egy-két munkást alkalmaznak is — mert a gyakorlati harcokban számtalanszor bebizonyult, hogy ezeknek gazdasági érdekei nem azonosak a sikerülhet megmenteni önmagát az összeomlástól. A kapitalizmus ikergyermekei, a monopólium és a milita- rizmus, felfogják falni a saját szülőjüket, ha nem találunk megoldást- Amennyiben élniaka- ró és gondolkodó emberekből áll a társadalom, a tarthatatlan állapotok megoldását keresik Az ellentétes érdekű osztályok kü- lömböző megoldást követelnek. A munkásosztály előrehaladott része a gazdasági demokrácián alapuló társadalmi szervezetet iparkodik megteremteni. A még fölszinen tartott középosztály és a szabad versenyt gyakorló tőkések a liberális kapitalista gazdasági rendszert és az annak megfelelő jelenlegi politikai szervezetet akarják fenntartani. Ezeket támogatják a tisztán nem látó munkások, de különösen a munkásarisztokraták, akiknek teljesen burzsoa gondolkodás módjuk van. Ezek még mindig hiszik azt, hogy az állam egy pártatlan és az ösz- szes társadalmi osztályokat képviselő intézmény. Hiszik azt, hogy az állami szabályozással vissza fordítják az idő kerekét. Nem látják, hogy ha ez lehetséges is volna, akkor újra kezdődne az a fejlődési folyamat, amin a kapitalizmus átment — de hasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt érnénk újra a válsághoz. Ha pedig az államnak lehetne az egész nép érdekében sikeresen uralni a termelést és a szétosztást, annak dacára, hogy a tőkés rendszer külső formáit meghagynák, akkor az államkapitalizmus egyik formáját teremtenék meg. A nagytőkések egy harmadik megoldáson dolgoznak. Az államhatalmat a maga teljes durvaságában, leplezetlenül a saját gazdasági érdekeik fegyveres megvédésére akarják fölhasználni. A monopóliumok megvédésére szükségük van olyan politikai államra, ami annak megfelel. Az ipari és gazdasági teljhatalommal járó ipari zsarnokságot politikai zsarnokságnak kell kisérni. Erre kellett az az államforma, amit Mussolini Olaszországban, Hitler Németországban vezet és amit “fasizmus” név alatt ismerünk. Mi a “fasizmus” és hová vezet? A következő számban tárgyaljuk. bérmunkásokéval. Számos esetben történt már meg, hogy amig az ilyen intellektuellek, üzletemberek, vagy kis munkáltatók elméletben kifogástalan rokonszenvezői az osztályharcnak, amikor az elmélet gyakorlati megvalósitá s á r ó 1 volt szó a gazdasági érdekek összeütköztek és ha egyes esetekben nem is fordultak a munkások ellen, igyekeztek a harcot leszerelni. Ennek kikerülése végett az IWW csakis tényleges bérmunkásokat vesz fel tagjai sorába. Ilyen alapot raktak le az osztályharc előharcosai 35 évvel ezelőtt a munkásság forradalmi Egy Nagy Szervezetének. Ezen alap kidolgozásánál számításba jöttek mindazon hibák és bajok, melyekkel a munkásságnak megkellett küzdeni és azért helyezték az IWW-t ily szigorú forradalmi és demokratikus alapokra, hogy a múltak hibáinak megismétlődését kiküszöböljék. Az IWW a jelen napokban ünnepli megalakulásának 35-ik évfordulóját. Ezen idő alatt soha egy lépést sem tett, amellyel letérne az osztályharc szigorúan körvonalazott útjáról. Számtalan esetben nagy áldozatokat hozott a szervezet tagsága, hogy a külső és belső ellenségeket megakadályozza azon szándékukban, hogy a szervezetet a munkásság érdekeivel ellentétes akcióra kényszerítsék. Ezen puritán forradalmi magatartásáért az IWW számos ellenséget szerzett. A munkáltató osztály a terror minden fajtáját — fekete lisztától a lincselésig és akasztófáig — felhasználta, hogy a munkásságot megfélemlítse és visszatartsa az IWW-tól. A hivatásos munkásvezérek, akiknek fénykoruk alkonyát jelentette az IWW növekedése, a legalávalóbb rágalmakkal illették a szervezetet, hogy attól a munkás tömegeket visszatartsák és továbbra is élősködhessenek azok vérén, sok esetben a kapitalista osztállyal karöltve támadták és denunciálták az IWW-t. Ezen nagyarányú ellenséges táborhoz még csatlakozott a munkásság nemtörődömsége, ami a legfőbb tényező az IWW fejlődésének akadályozásában. Az IWW minden ellenséggel képes felvenni a harcot, ha a munkásság megérti annak törekvéseit és hajlandó támogatni a munkásosztály felszabadi- tási harcában. Az IWW nem igér semmit a munkásságnak azok közreműködése nélkül. Az IWW ma is — mint megalakulása óta mindig — azt állítja, hogy a “munkásosztály felszabadítása csakis a munkásosztály müve lehet”. Ezt azonban csak úgy érheti el, ha a munkásság tömöríti gazdasági erejét a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe. És éppen ebben van az IWW lassú fejlődésének oka. Mint ismeretes a munkásság túlnyomó százaléka vagy a munkásság ellenségeinek félrevezetése következtében, vagy lustaságból, vagy nemtörődömségből, nem akarja saját sorsának intézését a saját kezébe venni. A munkásfakirok, politikusok és a munkáltató osztály oérencei mindent Ígérnek a munkásságnak, amit soha nem váltanak be, de a munkásságnak kényelmesebb az Ígéretre várni, mint cselekedni. Az IWW viszont nyíltan megmondja a mukásságnak, hogy csak annyi előnyre számíthattok, amennyit szervezett erőtöktől kiharcoltok. Az IWW 35 éves -áldozatos működése nem veszett kárba. Dacára annak, hogy taglétszámban nem tud milliókkal dicsekedni, a forradalmi Ipari Unionizmus érdekében kifejtett munkálkodása gyökeret vert. Ma már az egész világon tekintélyes számú követői vannak az eszmének és csak idő kérdése, hogy a munkásság nagy tömegei végre belássák, hogy felsza- baditási harcukban senki másra nem támaszkodhatnak, csak saját szervezett erejükre. Ezt az erőt pedig nem a gyilkos fegyverek fejezik ki, hanem az Egy Nagy Szervezet. Az osztályharctere nem a sáncárokban, vagy az uccákon van, hanem az iparokban, a javak termelésének szinterén. Következetesen, nem a gyilkoló hadsereget kell szervezni, hanem a termelő munkásságot a termelés szinterén, ott ahol kizárólagosan a munkásság képvisel erőt. Holland-India Budapest, május hó — Karcsú hajók állanak útra készen. Tokióban, Washingtonban, Londonban és Hágában cáfolnak bizonyos híreket. És a hajók — bizonytalan rendeltetéssel — mégis utrakelnek. Hollan-India és az egész holland gyarmat- birodalom az érdeklődés középpontjába került. Vájjon miért? Mit tudunk Hollan-Indiáról ? Tudjuk azt, hogy a területe kétmillió négyzetkilométer, tehát ötvenszer nagyobb mint maga Hollandia. Tudjuk azt, hogy ezen a hatalmas területen negyedmillió benszülött rendkívüli mennyiségben (értékben) termel szenet, nyersolajat, kau- csukot, fát, aranyat, gyémántot, ópiumot, teát, kávét és cukrot. És tudjuk azt, hogy az angol font és az USA dollár igen jelentős tételben “mozdítja elő és biztosítja” a termelés folytonosságát. Tudjuk — sőt bőrünkön érezzük — azt is, hogy Európában háború folyik. És a háborúhoz szén kell, olaj kell, kaucsuk kell, arany kell és élelmiszer kell. Évi 400 millió tonna olaj kellene a nagyhatalmaknak a most kifejlődő háborúhoz, az évi világtermelés azonban mindössze 286 millió tonna Ilyen körülmények között nyomban megértjük a Holland- India körül támadt “zavart” és megértjük a holland tőkéseket is, akik “minden körülmények között” készen állanak gyarmatuk megvédelmezésére. Holland-India és a holland gyarmatvilág mesés gazdagságát a következő főbb kiviteli adatok fejezik ki (az értékek holland forintban értendők) : 1938 1939 Kaucsuk .,.....155.6 215.7 Cukor ................. 44.4 76 5 Tea ................... 56.2 57.1 Kopra .................. 38.2 25.4 Pálma olaj ........ 16.5 15.6 Kávé................... 13.7 11.9 Ón és ónérc ..... 32.7 52.9 Kőolaj ............... 1616 155.4 Egy bizonyos, az angol gyarmatbirodalom után gazdagság tekintetében a holland következik. Hollan-India adja a világ dohánytermelésének 3 százalékát, a rizstermelés 6.7 százalé(Folytatás a 7-ik oldalon)
