Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-15 / 1115. szám
1940 junius 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL —___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “Jó HÍR” — mondja Fehér Jóska az IWO pápája, a komunácik, magyar részének korlátlan vezére, az “Egyleti Élet” cimü heti lapban. Nem is csinál titkot ez a mákvirág abból, hogy mi az a jó hir amellyel megörvendezteti a “forradalmi” híveket, hanem megírja, hogy kéthetes kéj utazáson volt Pennsylvaniaban, mely nemcsak a szokott ivás- sal telt el, hanem nagyszerű eredményt is ért el, mert a Windber, Pa.-ban levő “Szűz Mária Betegsegélyző Egylet”-et annyira megfőzte, hogy a nevezett egylet, testületileg csatlakozott a komunáci párt végbeléhez, az IWO-hoz. Nem kell nagyon csodálkozni azon, hogy egy olyan egylet, amely már a nevében hordta azt, hogy papi járszalagon vezették, most lecsatlakozott a komunácikhoz. Először, mert már a tagsága annyira elörege- dott, hogy más egylet nem vette át őket, másodszor mert Fehér ur nem forradalmi szónoklatot mondott nekik, hanem gondosan került minden olyan szót, amely ellentétbe volna az egyesület nevével és jellegével, amely a segélyzésen kívül a “Szent Szűz fokozott tiszteletét” irta a zászlajára. Ezek a bodyk, akik ezideig a papjuk maszlagját vették be, ezután épp oly jóízűen rágcsálják azt a szecskát, amit Fehér Jóska ad eléjük. Valószínűleg megfogják tartani a régi alapszabályuknak azt a pontját is, amely a tagoknak a havonként kötelező gyónást irta elő. Ez a forradalmi IWO-ban nem akadály, hisz az olasz csoportoknál fasiz- ta üdvözléssel köszöntik egymást a tagok. A komunácik pártjának és a nyúlványainak, a munkásmozgalmi értékét legjobban dokumentálja az, hogy a Szent Szűz tiszteletét és a kötelező gyónást előíró Szűz Mária Egylet hozzájuk csatlakozott. “JÓZSEF APÁNK” A magyarországi lapok és utánuk egy pár amerikai lap is megírja, hogy József főherceg most ünnepli, illetve a lojális magyarság ünnepli őfenségét abból az alkalomból, hogy 50 éve “szolgál” mint katona. Ezek a lapok csak úgy csepegnek a hazugságtól, a talpnyalástól. Megírják, hogy milyen gyors karriert csinált, milyen fiatalon lett ezredes, tábornok stb. és, hogy az elmúlt világháború idején hol “harcolt” (?) és főleg, hogy a katonák mennyire szerették őfenségét csak “József apánk”-nak hívták őt. Én olyan “szerencsés” voltam, hogy a háború idején két évig abba a hadtestben szolgáltam, amelynek a parancsnoka őfensége volt. Ez alatt a két év alatt, soha nem hallottam, hogy bárki is József apánknak hívta volna, de igaz az, hogy az olasz harctél' poklában, éppen úgy átkozták, szidták őt, mint a többi embermészárost, mert éppen olyan kíméletlenül kergette a szinmagyar ezredeit a halálba, mint a többi osztrák tábornok. Nem egy esetben géppuskázta- tott bele a visszavonulni akaró csapatokba. Ami pedig azt illeti, hogy őfensége “harcolt” hát ez a legutálatosabb hazugság, mert nagyon jól vigyázott arra, hogy a parancsnoksága mindig a lőtávolon kívül legyen. 1917-ben az olasz fronton egy Comen nevű községben volt a parancsnoksága, ahol éjjelről, éjjelre — amig a “szereretet honvédéi“ rakásra pusztultak az olasz támadás alatt — őrült dáridó folyt, muzsika, pezsgő és Triestből szállított nők tették elviselehetővé József apánknak a “harcot”. Egy hajnalban véletlenül egy gránát érte a községet, amelytől úgy megijedt őfensége, hogy a vezérkarával és a félmeztelen hárem- jével együtt 20 kilométert szaladt hátra, hogy feltétlen biztos helyen “harcolhasson”. Nem írják meg a lapok azt sem, hogy az őszirózsás forradalom idején mily gyors ütemben tette le a hűség esküt a Nemzeti Tanácsnak és cserélte fel a Habsburg nevet Alcsuti névre. Bizony, bizony József apánk a felsorolt kitüntetésének a légióit nem a saját, hanem a magyar katonák tízezreinek a vérén szerezte meg. Az ő nevét éppen úgy átkozták az özvegyek és árvák százezrei, mint az imperialista háború többi fő hóhéraiét. “ÁRULÓ” Remenyik Zsigmond magyar iró, aki önkéntes száműzetésbe jött Amerikába, most itt adja ki lapját, a “Szépszót”, amelyet Magyarországon nem adhat ki. Az első szám megjelenése alkalmával a komunácik két mákvirága, a volt bordélyház tulajdonos, Fehér Jóska és a Horthy- legény Szebenyei Jóska irgalmatlanul nekimennek. Elnevezik magyar gentry csemetének, árulónak. Megírják, hogy Amerikába jövet, ezt a gentry csemetét az IWO küldte ki körútra, hogy Amerika magyarjait figyelmeztesse a demokrácia nagyszerűségére és a náci-fas- izta veszélyre. Én nem olvastam Remenyik lapját, de ismerem a cikkeit, halottam egy előadását, amelyet a kommunista védnökség alatt tartott meg. ő akkor 100 százalékig hirdette a párt ak- kqri jelszavait, nevezetesen, hogy a munkásságnak harcolni kell a náci veszély ellen, hogy az amerikai demokrácia és Roosevelt elnök a világ teteje. Az ő előadása alatt gyűjtöttek “bizalmi” aláírásokat az elnöknek. Egyetlen követelése volt csak az elnökkel szemben, hogy aktiv béke politikát folytasson, amit miként a Fehér Jóskák és a Browderok magyarázták úgy kell érteni, hogy Amerika készüljön fel a háborúra, szövetkezzen a demokráciákkal a három agresszív fasizta állam, német, olasz és japán ellen. Remenyik ur ma is ezt hirdeti. A fasizta-náci veszély elleni küzdelmet, ennek keretébe — úgy mint annak idején az IWO előadásain hirdette — támogatja Roosevelt fegyverkezési politikáját, elitéli a Sztalin-Hitler frigyet. Nekünk Remenyik ur se ingünk, se gallérünk, de az igazság kedvéért megállapítjuk, ő nem áruló, mert ma is azt Írja és vallja, amit akkor hirdetett, amikor még a komunáci lapban irt és az IWO égisze alatt tartotta az előadásait. Remenyik ur, soha sem hirdetett harcot az amerikai tőke és anIII. IPARI DEMOKRÁCIA Harrpadik és legfontosabb alkatrésze a demokráciának. Ezt gazdasági demokráciának is nevezhetnénk. Amig a prostituált irók, sokat Írnak, beszélnek a politikai demokráciáról és ezt a mai rendszert, mint olyant akarják feltüntetni, addig senki nem merné azt állítani, hogy csak a látszata is megvolna a gazdasági demokráciának. Erről a legfontosabb részéről a demokráciának, nagyon kevesen beszélnek és azoknak is a nagy része csak azért beszél róla, hogy téves fogalmat adjon a szó értelmének mellyel a tömegeket megtévesztik. Például még John L. Lewis is az ipari demokrácia hívének vallja magát, de Lewis egészen mást ért a szó értelme alatt mint mi, vagy amit a szó igazi értelme tartalmaz. Lewisék elfogadják ipari demokráciának, amikor ők a union vezérek, leülnek az iparok tulajdonosaival és valamilyen egyezséget kötnek a munkások részére, akik viszont ezért fizetnek Lewisnak 24 ezer dollár évi fizetést a 12 ezer dollár évi költségeken felül. Természetes, hogy Lewisék és a többiek, akik sok ezer dolláros jövedelmet élveznek a mai rendszerben, legalább is egy tekintélyes részét elszórhatják, iparokba befektetik mely után busás hasznot, osztalékot húznak. Amint aktákkal lett bizonyítva, Lewis nagyon is érdekelve van a U.S. Steel részvényekben. így természetes, hogy a profit rendszert, mely egyes családoknak száz millió dollár évi jövedelmet jelent, beilleszt- hetőnek tartja az ő általa hirdetett ipari demokráciába. Amint látjuk, az angol arisztokrácia, ipari fejedelmek, bankárok is azt vallják, hogy náluk demokrácia van. De milyen? Ellehet-e fogadni azt a rendszert demokráciának ahol House of Lords tagjai öröklik pozíciójukat? Ellehet-e fogadni, Lewis és a többi milliomosok által ipari demokráciának hirdetett valamit ? Demokrácia, úgy gazdasági, politikai mint társadalmi egyenlőséget, egyforma jogokat és értékelést jelent. Tehát Lewis, Green, Ford, Knudsenek sem kaphatnak 24 ezer dollártól, száz millióig évi jövedelmet, amikor 19 millió család kevesebb mint 1.500 dollárt kap évente. Más szóval, az ipari demokrácia a termelési és szállítási eszközök vezetését és hanak kormánya ellen, sőt a kormányzat feltétlen hívének vallotta magát, de a joskáék nem harcoltak a kormány ellen abban az időben. Éppen úgy mint Remenyik ur, Mr. Rooseveltet vallották vezérüknek, de azért a jóskákat sem mondjuk árulóknak, mert nekik soha se volt meggyőződésük, ők mindig azt vallják, amit azok parancsolnak nekik, akik a hitvány szolgálataikat megfizetik. Nekik nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy a volt bajtársukat árulónak nevezzék. szonélvezetét közös, demokratikus alapokra helyezi. Ma az üzemvezetőséget, nagy korporációk vezetőségét, egy maroknyi részvényes választja és hűséges szolgaságra kényszeríti. Az ipari demokrácia rendszerében az üzemekben dolgozók választják a vezetőséget és az össztársadalom érdekeinek szolgálatára kényszeríti őket. Föltétien követelménye az ipari demokráciának, hogy a modern géptechnika, termelési eszközök előnyeit ne egyesek, a nagy kisebbség, hanem az összlakosság aránylag egyformán élvezhesse. Lehet vita tárgya a legalacsonyabb felelősséget nem kívánó munkás és a gyakorlatot igénylő munkások között, de ez a külömbség semmi esetre sem haladhatná meg azt az esetleges díjazási külömbség, 1-3-hoz való aránylatot. Vagyis, amig a könnyű, sablonos munkáért 2.000 dollárhoz mérten, a legfontosabb pozíciók, hivatalok évi díjazása se haladná meg a 6.000 dollárt. Amig a társadalmi munka díjazást nem hozzuk, legalább is ezen 1-2 aránylathoz, addig nem beszélhetünk gazdasági, de semmilyen demokráciáról. Semmi esetre sem lehet elfogadni demokráciának, amikor egyesek munka nélkül milliókat húzhatnak évente, Ez az évi jövedelem közötti nagy külömbség megölő je az igazi demokráciának. Csak is akkor leszünk hajlandók elhinni, hogy demokrácia alatt élünk és harcolni a demok- ráciért, amidőn a termelési eszközök fölött a társadalom termelő tagjai fogják gyakorolni a kontrolt és minden család biztosítva lesz legalább 2.000 dolláros évi bevételről a mai értékeket véve alapul. Ipari demokrácia, nemcsak lehetséges, de föltétien szükséges, hogy emberi módon élhessünk egymással. Csakis az osztályok megszüntetésével lehet kikerülni az osztályharcot, mely gyakran polgárháborúvá alakul es szülőanyja nemzetek közötti háborúknak. Mi nekünk is készülni kell a demokráciáért harcolm, de nem a királyok, Fordok, Morganok vagy Lewisek demokráciájáért, hanem a teljes, igazi demokráciáért, ahol minden egyénnek nemcsak joga, hanem egyforma lehetősége lesz az élethez, a modern termelési rendszer előnyeihez, biztonsághoz és boldogsághoz. Ez a demokrácia, gazdasági szabadság, függetlenség, melyért mi hajlandók vagyunk harcolni. Vi. "DEMOKRÁCIA"
