Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-15 / 1115. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act (if March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 JUNE 15 NUMBER 1115 SZÁM berek voltak, akiknek a cselekvését nem tartják már megfelelőnek a mostani uj vezetők. De ugyanaz a Dubinsky mint elnök és ugyanazok az alelnö- kök mind a 23-án, és a delegátusoknak szintén ugyanaz a több mint háromnegyed része, akik három évvel ezelőtt az AFL-ből való kivonulásnak tapsoltak, most a visszavonulásnak örömujjonganak, hát azt gondoltuk, hogy ez mégis úgy egyszerre egy kicsit sok lesz és a tagság között valamilyen tiltakozás mégis csak lesz. De ilyesminek még a nyomát sem lehet látni és a tagság ismét csak tétlenül tűri, hogy a Szakszervezeti fékerek ölelkezése a szabómunkások konvencióján Ha az ember látja azokat a nyílt árulásokat, melyeket a munkásvezérek követnek el a tagság ellen, és ha látjuk azt, hogy a munkástömegek nemhogy tiltakoznának hanem ellenkezőleg tapsolnak azoknak, akkor minden habozás nélkül megállapíthatjuk, hogy ezek a munkástömegek megérdemlik sorsukat. Egy ilyen bemutatkozás volt az In-'------------------------------------------ternational Ladies Garment Workers konvencióján, melyről már előbb is jelentéssel szolgáltunk. Ez a szakszervezet olyan színben szokott tündökölni mintha külömb volna a többi reakciós szakszervezetedtől, és mintha a munkásokat a modern ipari termeléshez mérten iparilag szervezné. Az elsők között volt pé- hány évvel ezelőtt, amikor verte a nagy dobot a CIO érdekében és az első szakszervezet volt mely faképnél hagyta az AFL-t és a CIO-hoz csatlakozott. Annak idején mi beszámolással voltunk ezen eseményről és erős kritikának tettük ki magunkat a v megtévesztett munkások részéről, akik azt állították, hogy a CIO különbözik az AFL-től, mig mi azt mondottuk, hogy a CIO és az AFL között csupán csak vezérkari kü- lömbségek vannak. Ezt azon tényekből merítettük, hogy pl. a lecsatlakozott női szabók szervezete, nem változtatta meg a szakmai alapokra épített local uniók összetételét, hanem úgy amint volt mint szakszervezet minden változtatás nélkül a CIO-ban ipari szervezet lett. Mi láttuk ezt a hamisítást és az igazi ipari szervezkedés az ipari unionizmus eszméje ellen elkövetett árulást, de a munkástömegek tapsoltak neki és mint helyes lépést örömujjongva fogadták.Azóta eltelt néhány év és Mr. Dubinsky és Mr. Lewis között, mindig jobban mélyült az ellentét, de a szakszervezet ugyanaz maradt mint volt azelőtt. Most aztán megtörtént a végleges szakítás Lewis és Dubinsky között, és a múlt héten lezajlott női szabók konvenciója az AFL-hez való visszacsatla- kozást szavazta meg. Rögtön ment a sürgöny Mr. Greennek aki repülőgépen hamarosan New Yorkban termett, a szabók konvencióján s örömkönnyekkel üdvözölte a hazatalált bárány- kákát. Dubinsky is könnyezett és a jelenlevő 650 delegátus frenetikus tapsai adta hozzájárulását az uj szent frigyhez. Ha mindezek a dofgok hosszú évtizedek közötti távolságban történtek volna meg, akkor volna valami elfogadható magyarázat, hogy az előbbiek más emvezér urak a tagság bőrére egymás között alkudozzanak. A szakszervezet csak egy vásári cégér, melynek égisze alatt árulják a jobb sorsa érdemes tagságot. Éppen itt volna az ideje, hogy figyelmeztetésünket elfogadják a munkások tömegei, és az igazi forradalmi ipari unionizmus alapján szervezetüket felépítenék a modern termelési viszonyokhoz mérten. Igaz, hogy az ipari szervezetben nem a vezér urak szabnák meg, hogy mi a tagság kötelessége, hanem éppen ellenkezőleg a tagság állapítaná meg a vezetőség teendőit. Ugylátszik azonban, hogy a tagság nemhogy uj szervezetet építene de még uj vezetőséget sem óhajt, és a Greenek és Dubinskyk uralma örökösnek látszó. Jó azonban az, hogy a fejlődés útját nem /ehet még árulásokkal sem visz- szaterelni, és mégis be kell majd következzen, hogy a szabómunkások is az Egy Nagy Szervezet alapján fognak szervezkedni a szakszervezeti vezér uraik nélkül. (f.) Az "Ötödik Szakasz" (B-y) Az árulókat — 5-ik Column — keresik jobbra-bal- ra, kint és. bent, de főleg lent. Lent a munkások között. Csak egyetlen egy helyen nem keresik a hazaárulókat a hivatásos hazafiak. Fent. A jobb osztályokban. A tőkések és a politikusok és a felsőbb tisztek között nem keresik. Jó lesz egy kicsit segíteni a keresésben, amig az nem jár börtön büntetéssel ebben az országban is. Ahogy W. L. White írja a N. Y. Post-ban: “Amikor a háború megindul a beszéd megáll, jobban mondva a szót átveszik azok, akik legmesszebb vannak a sáncoktól és akik a leghangosabban követelik a vért — mások vérét — és a többiek némán ülnek. Mert hamarosan bűntény lesz azt mondani, hogy talán elég volt a háborúból, vagy talán a szövetségeseink csalók és titkos^ terveket szőnek, amikkel meghiúsítják épp azt, amiért a mi fiaink állítólag harcolnak.” Tehát vizsgáljuk meg most a leendő szövetségeseinket és azokat, akikért háborúba kell mennünk több mint valószínűleg. Nem is mi vizsgáljuk meg, hanem a szemfüles polgári újságírók és néhány liberális iró és politikus. Vegyük elő az angolokat. Az állam élén állók Chamberlain vezetésével az angol tőkés osztály legreakciósabb részének a támogatásával, nem a közvetlen utasítására, mindent Hitler kezére játszottak. Fegyverkezhetett, területeket foglalhatott le. Ausztriát és Csehszlovákiát kardcsapás nélkül elfoglalhatta. Lengyelország öt millió fontot kért kölcsön fegyverekre az angol kormánytól, de hiába. Azonban ugyan akkor a Chamberlain kormánynak egy titkos megbízottja, Hudson nevű tiszt ezer millió fontot ajánlt föl Hitlernek “kölcsön”. Ezt a tényt, amikor kipattant, hamarosan eltussolták, de nem tagadhatták. Ez pedig a háború kitörése előtt néhány héttel történt. Neville Henderson, az angolok berlini nagykövete nem régen irt egy könyvet, amelyről a N. Y. Times igy irt április 21- én: “A könyv bemutatja az angol kormánynak és a nagykövetének a rövidlátását.” Magáról Hendersonról azt Írja, hogy Jugoszláviában a “pro- diktátor” nevet érdemelte ki, amennyiben nagyon sok jót látott Sándor király uralmában és ezt hangoztatta is.” Németországban volt a náci uralom kialakulása idején ... Jó benyomást gyakorolt rá például Hitlernek a ‘nagyszerű társadalmi kisérlete’ és minden fön- tartás nélkül ajánljai a német munkáscamp-eket a saját honfitársainak. Még mostan is megbotránkozva utasítja vissza az angol sajtóban kitört náciellenes kitöréseket, amikor nagykövet volt . . Göebels-t bá- (Folytatás a 8-ik oldalon) HÍR szemle írja: KY.. A SZÖVETSÉGESEK hadi balszerencséje, erős visszhangra talált ebben az országban. A tőkés lapok már erősen követelik, hogy a felkészülés mellett is segíteni kell a “demokrácia” védelmezőit. Minden felesleges fegyvert és hadiszert azonnal át kell szállítani. Még az első világháborúból fennmaradt és az itteni hadvezetőség által kiselejtezett fegyvereket is. Egyszóval, mindent el kell szállítani, amiből profitot lehet csinálni. Még akkor is. ha hasznavehetetlennek bizonyulna a hadászati szerszámok. Hiszen nem a szállítókat állítják a modern tankok, gépfegyverek és ágyuk elé. így fest a tőkés nagylelkűség. A HADIFELSZERELÉSEK rendelései már eljutottak az illetékes helyekre. Azonban a költségekre eddig még nincsen fedezet. De hát nem azért vannak okos szenátoraink, hogy azok ne tudnának a bajon segíteni. Kisütötték, hogy a legköny- nyebben és a legnagyobb mennyiségben úgy lehet pénzhez jutni, hogy nagyobb jövedelmi adót vetnek ki. Illetve a jövedelmi adó kötelezett-' séget kevesebb bevételre szorítják. Ebből viszont az következik, hogy az eddig 2.500 évi jövedelem helyett esetleg 2.000 dollár után fizetnek adót a nős hunkások, mig a nőtlenek valószínűleg 750 dollár után stb. Tehát most sem a rendszer haszon- élvezőit adóztatják agyon, ha esetleg az uj adókivetés megtörténik, hanem a munkásokat. Persze, a munkások amúgy is izzadnak eleget mikor dolgoznak, hát izzadjanak ki több adót is, hogy legyen miből a legyilkolásukra szükséges felszereléseket kitermelni. Hát nem nagyszerű hazafiasság ez? Először a munkásokkal feldolgoztatják a nyersanyagot, aztán annak költségeit meg is fizettetik velük azon felül, hogy munkájuk gyümölcsétől megrabolják, aztán a kezükbe nyomják a gyilkot, hogy egymást öljék le. Aztán vannak olyanok, akik ellenezni merészelik az ilyen áldásos és lélekemelő aktust. AZ ORSZÁG legdemokratikusabb állama, militarista uralomra fanyalodott. Ez még csak a kezdet, de miként fog festeni, ha tényleg komoly bajok keletkeznének, hát szinte félős rá gondolni. New York állam területén kormányzói rendeletre fegyveres katonaság őrzi a kaszárnyákat. Éjjel-nappal felfűzött szuronyos őrség látható szolgálatban a kaszárnyák körül. Éjjel fényszórók világit- jqk be az épületek környékét és az elővigyázatosságban annyira mentek, hogy a diszelő bokrokat és virágokat is mind letarolták, hogy ne legyen az ejtő-ernyős katonaságnak buvó helyük. Ez is a demokráciának egy fajtája. De ezen — ha szabad — már mosolyoghatunk.
