Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-06-08 / 1114. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 8. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A VILÁGFORRADALOM MELLÉKVÁGÁNYON A természetben semmi sem állandó, hanem minden változá­son megy át. Éppen igy a tár­sadalmi rendszerek is alá van­nak vetve a természet törvénye­inek és amikor a rendszer egy bizonyos fejlődési fokot elért, fokozatosan idomulnia kell az uj szükségletek követelményei­hez. A kapitalista társadalmi renszer is elérte fejlődésének tetőfokát és saját maga által teremtett ellentétek hadakoz­nak, űzik a lejtőn lefelé a meg­semmisülésbe. A kapitalista társadalmi rendszert megelőző rendszerek sem múltak ki simán. Minden változás sok véráldozatot köve­telt és ménéi fejlettebbek a technikai vívmányok, melyeket a létező rendszerek fejlesztet­tek ki, annál több áldozatot kö­vetel a rendszerhez ragaszko­dók letörése. A kapitalista rendszer szá­mottevő ellensége e század ele­jén a forradalmi munkásosztály volt. Bár az ellentétek a külöm- böző országok kapitalistái kö­zött — nyersanyag források és piacok megszerzéséért — állan­dó villongásokat idéztek fel, ezek azonban hosszabb rövidebb időre elintéződtek, de a belső ellentétek, a munkásosztály folytonos előtörtetése, állandó­an védekező állásba kényszeri- tette a kapitalizmust. Az 1914-18 évi világháború­ban a kapitalizmus két célt akart elérni. Az egyik: a gyen­gébb versenytársakat kiszorí­tani a piacról, a másik: a forra­dalmi munkásmozgalmakat el­pusztítani. Közvetlen a háború befejezése után úgy látszott, hogy az első kísérlet részben si­került, mig a másik cél elérésé­ben teljesen kudarcot vallott. A háború után a forradalmi mun­kásmozgalom nagyobb lendület­tel fejlődött mint az előző évek­ben. Oroszországban a kapita­lizmus teljesen talajt veszített. Németországban a császári vas­sarok uralmat a liberálisabb köztársaság váltotta fel, mely­ben számottevő szerepet töltöt­tek be a szociáldemokraták. Magyarországon szintén meg­kísérelték $z orosz példát kö­vetni, de a munkásosztály ké- s^ületlensége folytán a pillanat­nyilag nyert előnyöket nem tud­ták megtartani. A többi orszá­gokban szintén nagy engedmé­nyekre kényszerült a kapitaliz­mus % munkásosztály előnyére és ezen előnyöktől a munkásság megittasult és ahelyett, hogy még nagyobb szorgalommal igyekezett volna a termelés irá­nyításába beleszólni a tétlenség­nek adta át magát és sorsa in­tézését vezéreire bízta. Ugyan ezen idő alatt a kapitalizmus sokszorozott energiával építet­te védelmének módszereit. A világ kapitalizmus első szá­mú ellensége Oroszország lett. Dacára annak, hogy az orosz munkásság korántsem érte még azt el a forradalommal amit szándékozott, mert a bérrab­szolgaság továbbra is megma­radt, a kapitalista osztály ha­ragja kiengesztelhetetlen volt, mert a magántulajdon rendszer megszűnt Oroszországban. A nemzetközi kapitalizmus állan­dó támadásának nagy köze van ahhoz, hogy Oroszországban a munkásság forradalma mellék- vágányra került és az államka­pitalizmusban csúcsosodott ki. A kapitalista osztály bőszült haragjában minden akciót haj­landó volt támogatni, amelynek célja a “kommunizmus” legázo- lása volt. így nyerte meg Hit­ler a világ kapitalizmus támo­gatását. Hitler “nemzeti szoci­alizmusában” megfelelő eszközt láttak nemcsak az orosz ‘kom­munizmus” kipusztitására, ha­nem általában a munkásság for­radalmi mozgalmainak megsem­misítésére. A világ kapitalizmus terve mindennél világosabban nyilvá­nult meg a spanyolországi ese­ményekkel kapcsolatban. Ma már semmi kétség nem fér ahoz, hogy a fasizták vezérét, Franco generálist az angol ka­pitalizmus indította útnak a spanyol munkásság leverésére. És miután a lavina elindult a “demokráciák’ ’a Nemzetek Li­gáján keresztül siettek minden akadályt elgörditeni a lavina utjából a be-nem-avatkozási ha­tározattal, hogy a spanyol mun­kásság segítséget ne kapjon. Ugyan akkor tétlenül nézték, hogy a fasizta-náci országok minden támogatást — fegyver­ben és emberanyagban — meg­adtak Franconak. A kapitalizmus elérte célját oly értelemben, hogy a munkás­ság világforradalmát mellékvá­gányra terelte. De a magánka­pitalizmus életét megmenteni még igy sem lesz képes. Az ál­lamkapitalizmus feltartóztatha­tatlanul rohan előre, hogy le­gyűrje a saját zsírjában fuldok­ló magánkapitalizmust. A munkásosztály részére az államkapitalizmus győze 1 m e nem jelent győzelmet. Amit ed­dig ismerünk az államkapitaliz­mus gyakorlati müködésébő az kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a munkásság sokkal na­gyobb rabszolgaságban fog alat­ta élni mint a magánkapitaliz­mus alatt. Uralmának eszközei sokkal terrorisztikusabbak, sok­kal kegyetlenebbek és a magán­kapitalizmus alatt kivívott pol­gári szabadság jogok teljes megsemmisülését fogja eredmé­nyezni. Ennek útját állni azonban még úgysem lesz képes a mun­kásság, ha fegyvert fog a ma­gánkapitalizmus védelmére. A társadalomban csak egyetlen erő van, amely képes az állam­kapitalizmus barbár rendszeré­nek útját állni és ez a munkás- osztály forradalmi Egy Nagy Szervezetében összpontosított erő. Ha a munkásság szervezke­dik a termelés szinterén; a bá­nyákban, az ipartelepeken nem­csak egy nagyobb darab kenyér­ért, hanem a termelés és szét­osztás eszközeinek átvételére és ezt a minden mást felülmúló erőt állítja a barbarizmussal szembe, lesz csak képes az ál­lamkapitalizmus útját állni. Dánia és Norvégia Az európai háború fordulata, amely Dánia és Norvégia meg­szállását vonta maga után, dacára annak, hogy Norvégia terü­letén háború dúl, uj gazdasági előnyökhöz juttatta Németorszá­got. A két országnak a német “élettérbe” való bekapcsolása fon­tos következményekkel jár tehát az angol kapitalizmusra is, amely szoros gazdasági kapcsolatban állott, úgy Dániával, mint Norvégiával, s most természet-«»——------------------------------------­szerűen uj helyzet állott elő, ami az angol tőkésekre nagy feládatot ró. A két ország bel­ső viszonyainak tárgyilagos is­mertetése világos képet nyújt az államkapitalizmus és a ma­gánkapitalizmus erőviszonyai­nak eltolódásáról is. Dánia területe 42.931 négy­zetkilométer, a lakosainak szá­ma 3 és fél millió. Dániához tartoznak a Farőer szigetek, továbbá Grönland, mig Izland perszonál unióban él az anyaor­szággal. Dánia jellegzetes ten­geri ország. Főrésze, Jütland félsziget mélyen belenyulik a tengerbe s elválasztja az Észa­ki tengert a Keleti tengertől. A félsziget északi nyúlványának két oldala van a Skagerrak, il­letve a Kattegat szoros. Jüt- landtól keletre vannak a dán szigetek, amelyek közül a leg­nagyobb Sjálland sziget, itt van az ország fővárosa, Kopenhága. Stratégiailag nagyon fontos helyet foglal el az ország, bir­toklása egyúttal az Északi-ten­geren való hegemóniát is jelen­ti. Dánia úgynevezett “alkotmá­nyos királyság”, tagdahatat- lan, hogy mintaszerű demokra­tikus intézményei vannak, ame­lyek az országból valóban kitü­nően megszervezett nagyará­nyú munkatelepet képeztek A dán mezőgazdaság rendkívül fejlett, ami elsősorban a kiváló szervezettség eredménye. A dán termelő és fogyasztó szö­vetkezetek tették lehetővé, hogy a mezőgazdasági népesség Euró­pa többi részéhez képest ma már valóságos jólétben éljen és részese legyen a magasabb kul­túrának. A mezőgazdálkodás erősen belterjes és kivitelében a husáru 41 százalékot tesz ki a tejtermékek és a tojás kivitel pedig 32 százalékot tesznek ki. Germánia vaj és tojásbehoza­talát szinte teljes mértékben fedezni tudja. Viszont behoza­tali cikkeit, igy főleg tüzelő­anyagot és gépeket Germániá­ból minden fennakadás nélkül megkaphatja. Megszállása sú­lyosan érinti Angliát, amely élelmiszer szükségletének 20 százalékát eddig Dániából sze­rezte be. Norvégia sokkal nagyobb or­szág, területe 322.681 négyzet- kilométer, de a lakosainak szá­ma alig 3 millió. Norvégiához tartoznak a Spitzbergák, vala­mint a Medve-szigetek is. Fel­színe erősen tagolt, partvidékét fjordok és kiszögelések teszik zeg-zugossá. Az ország terüle­tén hatalmas erdőségek vannak, sok lakatlan terület s az éghaj­lat igen szigorú. Norvégia te­rületének 70 százaléka teljesen terméketlen és kopár, 25 száza­lékát erdők borítják és csak 2.1 százaléka alkalmas gazdálko­dásra. A lakosság igen jelentős része foglalkozik erdőgazdaság­gal és halászattal, a norvég par­ti vizek halban rendkívül gaz­dagok. Norvégia azonban távol­ról sem olyan gazdag mint Dá­nia, élelmiszer tekintetében je­lentős behozatalra szorul. Álat- tenyésztése elég fejlett, különö­sen a szarvasmarha és a juhte­nyésztés ért el elég magas fo­kot. Ipara a szénhiány miatt las­san fejlődik. Vízi energiáit ép­pen ezért igyekszik intenziven kihasználni s ennek köszönhe­tő, hogy ma már elég jelentős faiparral, elektrokémiai és elek- metallugriai, konzerv, hajó, gép és cement iparral rendelkezik. Parti hajózása igen jelentős. Kereskedelmi flottája 4 millió tonnát tesz ki, tehát nagyobb mint a francia kereskedelmi flotta űrtartalma. Vas és kénbá­nyászata igen fontos szerepet játszik az ország kivitelében, külkereskedelme egyé b k é n t passzív, mivel rengeteg cikkben szorul behozatalra. A germán államkapitalizmus­nak Norvégia stratégiailag fon­tos. Ebből a szempontból nagy jelentősége van a Norvégia északi részén fekvő Narvik ki­kötőnek, amelyet vasútvonal köt össze a svédországi vasérc­bányák középpontjával, Kiru- nával. Egyébként Narvik kör­nyékén is vannak ércbányák s innen érthető az a küzdelem, amelyet a germán államkapita­lizmus és az angol-francia ma­gánkapitalizmus kifejt e kör­nyék birtoklásáért. Ha a ger­mán államkapitalizmus teljes egészében meg tudja szállni Norvégiát,^ úgy biztosította a maga számára az Északi-ten­ger szabadságát s egyben elvág­ta az angol magánkapitalizmust a vasércbányáktól, amelyek mindkét fél számára jelentősek. Dánia elfoglalásával pedig Ger­mánia élelmiszer ellátása lénye- gesen könnyebb lett. Ily módon a háborúnak ez az előre nem lá­tott — már akik által nem lá­tott — fordulata bármennyire is tagadnánk elsősorban az ál­lamkapitalista Germániának je­lentett a magánkapitalizmus fölött előnyt. Budapest 1940. május hó. Háry Ilona. CHICAGO FIGYELEM! Az IWW chicagói csoport­jai 1940 junius 9-én vasárnap reggeli kezdettel tartják az első PIKNIKET. A Caldwell- Erdőben, amely hely a Mil­waukee és Devon Ave.-nál van. Az 53-es számú helyen. Ahol lesz tánc jó zene mel­lett. Belépti dij nincs. Le­gyünk ott mindannyian. POLICSÁNYI JÁNOS mun­kástárs West Virginia bánya vidékein a közeli napokban meglátogatja a Bérmunkás olvasóit. Policsányi Jánosnak meghatalmazása van előfize­tési összegek felvételére is. a Bérmunkás Lapbizottsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom