Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-01 / 1113. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 JUNE 1 NUMBER 1113 SZÁM melynek ellenében minden tagnak adtak egy kiállítási belépő jegyet és egy diszsapkát. A jegyhez van 5 centes kedvezményezési szelvény csatolva, vagy tiz darab. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezeti tagnak fejenként két dollárt kell elkölteni látványosságokra, hogy a kedvezményes coupont felhasználja. Viszont a jegy és coupon csakis azon napra érvényes másnap már nem használható. Ez a kedvezmény a tagok részére. De a delegátusok részére más program is van előjegyezve: Pl. “A Pins and Needles” színdarab megtekintése. Három legnagyobb zenekar mellett tánc a Manhattan CenSzakszervezeti konvenciózások New Yorkban A világkiállítás újbóli megnyitása ismét a konvenciók városává avatta New Yorkot. Már megszokott mindennapi látvány a kiszalagozott diszsapkákba bujtatott egyéneket látni a dolguk után igyekvő uccai járókelők között. A parádézás az egyik éltető ereje a polgári felfogások alapján létező különböző egyesületeknek. Ezek a társadalmi problé-®------------------------------------------mákkal egyáltalán nem foglalkoznak, teljesen személyi kultusz az iránytűjük, és minden ténykedésük az egyleti vezetésért folytatott harcban merül ki. Azt gondoltuk, hogy amikor majd a szakszervezetek fogják a konvenciójukat tartani, valami mást fogunk látni, hogy legalább külsőleg megláthatjuk, hogy a szakszervezet azért mégis csak munkásszervezet. Ezen föltevésünkben csalódnunk kellett, mert az egyik nagy szak- szervezet az Amalgamated Clothing Workers of America, már megtartotta a konvencióját mig a másik nagy ruhaipari szakszervezet az International Ladies Garment Workers most kezdte meg a konvencióját. E két szakszervezet több mint félmillió taglétszámmal rendelkezik. Az Amalgamated konvenciója csak nagy parádézás cécó volt, mely nemhogy külömbözött volna a polgári egyesületek parádéitól, de teljesen ahhoz hasonló megnyilvánulás volt. Minden volt csak nem munkásszervezethez hasonló valami. A nagy tömeggyülésükön a new yorki polgármester La Guardia mondta a legforradalmibb beszédet, Hillman és társai messze mögötte maradtak. Elképzelhetjük hogy hol állnak a szakszervezeti vezér urak a munkásosztály modern szervezkedését illetőleg, ha a polgári politikus elhagyta őket. Az egész konvenció nem volt egyébb mint mulatás evés-ivás és a vezérek melletti demonstráció. És ha azt mondjuk, hogy ezért a szakszervezeti tagságnak néhány százezer dollárt kell kiizzadni akkor nem tévedésből írjuk le, hogy “néhány százezer” mert az egyszázezret mesz- sze mögötte hagyja a konvenci- ózási költség. A konvencia újra választotta Mr. Hillmant elnökének és aztán szépen a mulatozásban kifáradva hazamentek a delegátusok. Most kezdődik aztán a másik szakszervezetnek a konvenciója, melynek Mr. Dubinsky az elnöke aki előre közli a konvenció- zási parádé programját. Az első előkészület az volt, hogy minden szakszervezeti tagot 1 dollár konvenciózási költség megfizetésére kényszeritettek, terben. A delegátusok kiszállítása Coney Islandra és este concert a Carnegie Hallban. Aztán konvenciós bankett a Hotel Commodoreban. A “Hellzapop- pin” színdarab megtekintése a Winter Gardenben. És azután következik éjjeli hajókirándulás a Hudson Riveren. És mivel közben lesznek néha konvenciós tárgyalások is, igy bizonyos a delegátusok belefáradnak a nagy munkába, hát a konvenció bezárása után 3 napos pihenés a Unity House nyaralóban. így van összeállítva a ruhaipari munkások szakszervezetének konvenciózási hete, melynek persze kimagasló eseménye lesz, hogy nagy demonstráció közepette Mr. Dubinskyt újra válasszák elnöknek és gondoskodni fognak, hogy a további parádézások és vezérkari fizetésekre szükséges összegeket a szakszervezeti bárányokon bevasalják. Dörzsöljük csak jól meg szemeinket mert szinte hihetetlen, hogy jól látnánk a dátumot. Talán Krisztus születése előtt és nem utána vagyunk kétezer évvel. N (L) U. S. bankárai háborús lázba esnek, midőn profitjuk veszélyeztetését látják Uraink egyre jobban szimatolják a levegőt, akárcsak az agár kutya midőn a vad nyomában v^n. Azonban ezek háborús profitot szimatolnak, amelyet az európai vérözönből kívánnak kihalászni. Ennek az országnak javait, mind a háború feneketlen zsákjába akarják sülyeszteni. Azon javakat, melyeket a muiD kásosztály kitermel. Mert hi-*-----------------------------------------szén a mai rendszer törvényes folyománya, hogy a munkás milliók szorgalmának társadalmi javai, azoknak képezi tulajdonát, akik a termelésben még egy csavart sem mozdítanak, sem nem szántanak, vagy vetnek. Mivel tehát az uralkodó kapitalista osztály rendelkezik, a munkásosztály által termelt javakkal, oda és olyan mennyiségben szállítja, ahol azért minél több profitot remél. Tetszésük és érdekeik szerint bánnak a termelt javakkal és tekintet nélkül a jelenlegi hitel és kereskedelmi megszorításokra módját ejtik a termelt javak értékesítésének odaát, busás haszonért. Az pedig, amint az alanti cikk világosan kimutatja, maga után vonja U. S. háborúba való avatkozását. Az amerikai “nép” azt nem igen fogja ugyan kedvelni, de vajmi keveset tehet ellene. Megállítani a kapitalizmus háborúzását, nem a “nép”-vezé- rek dolga ez a feladat teljesen a munkásokra hárul. Az olyan szervezkedéssel, hogy a munkaszerszámok felett rendelkezzenek és a termelést és szétosztást irányítsák, a dolgozók oly rendszert volnának képesek létesíteni, amely teljesen kiküszöbölné a haszon lehetőségét és lehetetlenné tenné a parazita osztály megélhetését, ami viszont a háborúk lehetőségét ölné ki csirájában, egyszer s mindenkorra. Háború elleni óvszer, vagy békére való biztonság egyaránt csak azáltal valósul meg, hogy a dolgozók szervezkednek olymódon és arra a célra, miként azt az IWW elvinyilatkozata megjelöli. Midőn a dolgozók megszólalnak és emberi bátorsággal kinyilatkozta t j á k, hogy elhatározott szándékuk meghatározni, a termelés meny- nyiségét és kinek a javára fordítsák azt, akkor a népek világszerte képesek lesznek békességben élvezni a bőséges javakat. MIKÉNT KEVEREDHETÜNK HÁBORÚBA A legkönyebben úgy lehet (Folytatás a 8-ik oldalon) HÍR szemle _______ írja: KY._________ NEM SZÍVESEN foglalkozom az elmondandó kérdéssel, azonban any- nyira közérdekű ügyről van szó, különösen munkásemberek szempontjából, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Ugyanis egy munkásember, aki tagja a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek, el panaszolta nekem, hogy Szövetségüket Schenectadyban és valószínűleg egész New York államban a megsemmisülés veszélye fenyegeti. Mivel önmaga hozta fel a kérdést, érdeklődtem, hogy honnan meríti feltevését? Elmondja, hogy a központi vezetőség még mindig kitart bosszúálló szándéka mellett és mintsem az összetartáson alapuló kiegyezést keresné, inkább a tagság pénzével díjazott fiskális utján akarja a new yorki osztályt kijátszani. A new yorki osztály felfüggesztése miatt viszont, a new yorki Insurance Department nem adja ki az engedélyt a szabad működésre. Tagokat nem vehetnek fel, pedig többen jelentkeztek felvételre és igy teljesen elsorvadnak. Más vidéken pedig szabadon prédálják a pénzt, hogy tagszaporulatot mutathassanak fel. Holott New York államban nyakas magatartásukkal, tönkre teszik a meglévő osztályokat is és egyben lehetetlenné az ujtagok szerzését. Arra a kijelentésemre, hogy talán mégsem annyira sötét a helyzet, kijelentette, hogy nem elfogult és nem mindenben helyeselte az inszurgen- sek eljárását sem, azonban a helyzet ide fejlődését határozottan a központi tisztviselők rovására Írja, mert ha az “összetartás” közlönyben szóhoz jutottak volna a kisebbségi megsértett felek és nem történt volna elhamarkodott kizárás, akkor a szövetségnek sok ezer dollárja marad meg és sok száz taggal szaporodott volna és nem kellene nekik most szégyenkezni a nyilvánosság előtt. Nem történt volna pörlekedés és a szövetség megőrizte volna jóhirnevét. Igaza van munkástárs és minél előbb felismeri a Szövetség tagsága, hogy a tisztviselőség csakis a tagság akaratának lehet a végrehajtója és nem pedig parancsolója, annál előbb visszakerül a Szövetség az őt megillető helyre. Mert közismert tény, hogy a nyakas tisztviselők által kierőszakolt belviszályok egyetlen egyesületnek sincsennek hasznára és fejlődését hátráltatják. Helyezzék vissza az egyesületet a tagság irányításába és azonnal tapasztalni fogják annak előnyös kedvező fordulatát. Az öntudatos munkások elismerését hódítják azáltal a maguk oldalára, miáltal nem elsorvadásról kell panaszkodniuk a jövőben, hanem gyarapodásról, testvéri egyetértésről és egymás bajában összetartásról dicsekedhetnek majd. Ezt tekintsék legfontosabb problémájuknak, aminek megoldása a tagság kezében van.
