Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-25 / 1112. szám
1940 március 25. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI ‘‘MAD BUTCHER” Éveken keresztül rémitette Cleveland népét egy beteg agyú gyilkos, ki az áldozatait nagy szakértelemmel darabolta fel. A hatóságok tehetetlenek voltak ezzel a torzo gyilkossal. Egy ideig nem hallatott magáról mig mostanában Pittsburghban jelentkezett a különös gyilkos. A lapok újra oldalakon foglalkoznak a rémalak gyilkosságaival, ugyanakkor erélyes fellépést követelnek a hatóságoktól. Ez a követelés minden képen jogos. Az ilyen embertől meg kell szabadítani a társadalmat, mert tényleg tűrhetetlen az, hogy egy ilyen bomlott agyú ember veszélyeztesse az emberi társadalom ártatlan tagjait. Ha jogos a felháborodás, hogy vagy egy tucat ártatlan ember daraboltatott fel, akkor a feldarabolás olyan vihara kellene, hogy keletkezzen, amely elpusztítsa azokat, akik a mind borzalmasabban kialakuló világháborút megindították. Itt nem egy tucat ember elpusztulásáról, hanem millió és millió ember és felbecsülhetetlen érték pusztul el azért, hogy melyik kapitalista csoport uralja a világpiacot. A világpiac uralmáért az intenzív küzdelem 1914-ben indult meg, amely 4 és fél évi gyilkolás után a német kapitalizmus vereségével végződött. De a tulaj donképem vesztes a világ munkássága volt, amelyből 10 milliót gyikoltak meg és milliókat tettek nyomorékká. A megmaradottak 25 éven keresztül nyögték a háborús pusztításokat, amelynek a terhét a kapitalista társadalom természetesen a munkások nyakába tette. Az elmúlt világháború óta a kapitalizmus készült az uj mérkőzésre, amely rendezésére a német kapitalizmus, egy őrült gazembert talált, aki lelkusme- retfurdalás nélkül, hajlandó vágóhídra küldeni minden épkézláb embert, hogy a német kapitalizmus részére biztosítsa a diadalt. Méltó társai akadtak úgy a fasizta Mussoliniben, mint a kommunáéi Sztálinban, mig az ellen kapitalista csoportot Dala- dier és Chamberlain képviselik. A kapitalista ellentétekről van itt szó, amelynek az áldozatai megint csak a proletáriátus lesz. A kis nemzetek egymás után kerülnek az őrült Hitler csizmái alá, mind szélesebb körzetre terjed ki a vérontás. A lapok akár a torzo gyilkosságnál szörnyüködnek, de még az úgynevezett munkás lapok is elfelejtik megírni azt, hogy az a “Bad butcher” a kapitalizmus neveltje, szolgája. A háború a kapitalizmus velejárója, aki a tömeggyilkosság ellen harcolni akar, annak meg kell látnia a háborúk okait és minden Hitler elleni utálatunk és gyűlöletünk dacára, a harcot a kapitalizmus ellen kell folytatni, mert mindaddig amig ez a rendszer áll fenn, addig háborúk lesznek. A kapitalizmus minden országban kitermeli a maga Hitlerjét. A háború ellen nem kerülő utakon kell harcolni, hanem az azt előidéző a Hitlereket kitermelő kapitalista társadalmi rendszert kell megdönteni. Ezen a helyes utón Amerikában egyedül az IWW halad, amely az ő ipari szervezeteivel, minden politikai akció nélkül készül megdönteni a háború okát, a kapitalizmust. Ha a proletáriátus megtalálja ezt a helyes utat és felépiti az Ipari Demokrácián alapuló szabad társadalmi rendszert, amelyben, nem lesz nyomor és elnyomás, tehát következetesen nem lesz háború sem. CSEND LETT Az amerikai náci berkekben, szokatlanul nagy csend honol. A bridgeporti Csongrádi Tatyu által kiadott náci lap ma már nagyon csendes, nagyon színtelen lett. Először is lekerült a lap hátuljáról a new yorki szerkesztő neve. Tukacs György ur már nem “szerkeszt”. A leközölt fényképek végleg elhallgattatták ezt a notórius bűnözőt. De két-három hét óta nélkülözzük a derék “félbolond fiskális” sületlenségeit éppen úgy, mint a többi náci “irók” bolondgombáit, maga a szerkesztő ur is mélységesen hallgat, csak az ellen küzd (akárcsak a Magyar Jövő) hogy Amerika ne menjen be a háborúba. Persze sem az egyik a náci, sem a máLadányi “tiszteletes” urat nem kell a Bérmunkás olvasó táborának bemutatni. Ez a kó- tyagos bolond, akinél tudatlanabb és műveletlenebb pap aligha él széles Amerikában, felcsapott nácinak. Amikor szemtelenkedései tűrhetetlenné vált az “Ember” hasábjain megkérdeztem tőle, hogy a csehszlovák magyar kissebbségi fronton hol harcolt? Miután tudtam, hogy hazudni fog megirtam, hogy hol láttam. A cseh állapénztár közelében, ahol miután letette a hűség esküt a “gyűlölt” cseheknek, minden hó elsején megjelent a kasszánál, hogy sallá- riumát felvegye. Sőt ezután minden cseh hazafias ünnepségen olyan nyalka beszédeket vágott ki, hogy kénytelen volt Amerikába menekülni. Cikkem megjelenése után Ladányi elküldte a cikket testvérének Magyarországba, aki ugyanolyan címeres náci mint Zsiga. Ez a gyáva csirkefogó azután úgy ahogy a nácik között szokásos egy öreg 81 éves emberen öntötte ki a mérgét és az öreg embert tettleg inzultál- ta . . . és erről a dicső tettéről levelekben is értesítette az amerikai érdekelteket. Az öreg ember — az apám — nem mert panaszkodni, de a gaztettről egy baráti levél értesített. Amikor a komisz denunciálásról az sik a komunáci, nem a békét, hanem Hitlert védi, a pacifizmusuk hazug és aljas, mert csak Hitler féltése teszi őket ilyen jámborrá. A nácik elhallgattak. Hiába nincs nekik szerencséjük. A vezérekről előbb vagy utóbb kisül, hogy a vezéri képesítést valamelyik fegyházban szerezték meg és igy a Tatyunak ha a szive reped is meg, meg kell válnia a munkatársaitól. Pedig nincsen igaza, mert aki ma itt náci az vagy futóbolond, vagy pedig gyilkos, sikkasztó, tolvaj és mert ilyenek, igazán méltóan képviselhetik a nácizmust. P. P. Ez a két betű, a sztrájkot letörő chicagói borbélymestert Petrás Pált jelzi, ami azért jutott eszembe, mert ez a kivén- hedt komunáci a Magyar Jövőben azon kesereg, hogy az ott megalakult nő egylet, a magyar hiszekegy-el zárta be a gyűlését. Igazán nem értem P. P. felháborodását, hisz pár hónap előtt még ő is meg a többi pet- ráspálok is bőgték a hiszekegyet. Nemzetiszinü nyomtatványokon hívták meg a magyarokat, demokratikus alakulásra, mig a múlt héten azzal gya- lázták meg a Május elsejét, hogy felhívták a magyarokat, hogy nemzeti viseletben jelenjenek meg a “tüntetésen”. Nincs a _p. p.-nek joguk há- borogni és nem is ajánlatos, mert fognak ők újra szózatot énekelni, legfeljebb azon hábo- roghat, hogy őt nem vették be a gangbe, amit nem is helyeslek, mert nálánál rondább vénasszony nem lehet abban a ne- hézményezett nő egyletben. egyik unokaöcsém értesült — a “tiszteletes” urat felelőségre vonta és amikor ez a kajlafülü alak szemtelenül “zsidózni” kezdett, a még tizenhat éven aluli gyerek pár pofont kent az ábrázatára, mire a pap lekapta a gyerek kalapját és elakart vele szaladni. A gyerek rendőrrel fogatta el a kalappal szaladó gyáva alakot ... A dolog bíróság elé került, a bíróság a gyereket felmentette. A biró is rájött arra, hogy vannak disznó- ságok, amelyek csak pár pofonnal torolhatok meg. Azóta a “tiszteletes” gyakran kapott testi és szellemi fenyítéket. Most újabb denunciálásról számolhatunk be. Március 9-én miután a világsajtó részletesen foglalkozott Masaryk G. Tamás a 20-ik század egyik legnagyobb gondolkozójának 90-ik születésnapjával, illetve munkájának jelentőségével. Én is levelet írtam a New York Times hasábjain melyben pár sorban méltattam Masaryk tevékenységét. Abból indultam ki, hogy a magyar ember megbecsüli más nemzet nagy fiait és Masaryk soha egy ellenséges szót le nem irt a magyar nép ellen, sőt a pozsonyi Masaryk magyar tudományos akadémia megalapításával megmutatta az utat, hogyan kell a kissebségekkel bánni. Ebbe a teljesen ártalmatlan cikkembe kötött bele a pap és a Bridgeport-ban megjelenő náciszemét hasábjain szemtelen antiszemita megjegyzésekkel fűszerezve, leközölte. Majd, hogy hősies harcáról a pesti nácikat is informálja, beküldte a cikket a Pesten megjelenő náci piszoknak (az Uj Magyarságnak) amelyben az 1940 ápr. 21- ik számban vezető cikkben rontott nekem valami alávaló náci firkász. Én nem fogom pofonvágni a Ladányit, egyrészt mert minden egyéni akciót, tettlegessé- get elitélek, másrészt ha nem is volnék pacifista, nem piszki- tom be a kezemet egy ilyen alak ábrázatával, csak megállapítom, hogy Ladányi méltó az Uj Magyarsághoz. Az Uj Magyarság cikkében követeli, hogy “tiltsák meg a zsidóknak a külpolitikával való foglalkozást”. Én például eltiltanám a bolond papokat a maszlagolástól, mert ezek a megkergült alakok a reverenda mögé bújva, hazudnak, rágalmaznak, uszítanak. Sajókazalon a pesti sajtó szerint egy részeg kocsis megverte a falu papját és nem akadt egyetlen egy ember sem, aki a részeg kocsist megakarta volna fékezni. A nép hagyta, hogy a falu lelkészét verjék. 31 éve irok újságot, de soha sem hallottam, hogy akadt volna olyan istentől elrugaszkodott ember, aki Magyarországon papjára kezet emelt volna. A magyar sajtó egyhangúlag megállapította, hogy a falu népét a nácik izgatták fel és a részeg papverő a falu egyik legnagyobb szájú nyilasa. A náci izgatás már odavezetett Németországban, ahol a katholikus, református pap ép olyan üldözött ember mint a zsidó rabbi. Mig azonban Magyarországon náci izgatásra a katholikus papokat verik el addig itt a szabad Amerikában a náci izgatok ábrázatán csattannak a pofonok, még akkor is ha reverendát viselnek. AZ ÉPÍTŐ-GÁRDA- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ....... 1.00 M. Vlasits, New York .... 2.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 J. Bodnár, New York ....... 1.00 G. Vaszkő, New York ....... 2.00 J. Nagy, Astoria ............... 1.00 E. J. Havel, Garfield ....... 6.00 J. Duschek, Nutley ........... 1.00 A. Kucher, Pittsburgh . 1.00 J. Rascan, Bridgeport ...... 3.00 J. Herold, Bridgeport ...... 2.00 J. Herceg, Cleveland ____ 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 1.00 A Munkás Betegsegélyző Szövetség Pittsburgh környéke osztályai május 26-án, vasárnap KÖZÖS ÉRTEKEZLETET tartanak 805 James St., North Side Pittsburghban, hogy a Szövetség belső ügyeit megvitathassák és az ügy- kezedés “forradalmositása” ellen a papírkosárba nem dobható véleményt nyilváníthassanak. Az értekezlet d.u. 1 órakor veszi kezdetét. A “tiszteletes” megint denunciált Irta: HAVAS EMIL
