Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-25 / 1112. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 25. LEBUNKOZ AS? Az osztályharcban, mely nem más mmt a tőkés társadalommal szembeni háborúja a proletáriátusnak, a türelmetlenség igen-igen rossz tanácsadó. Az ily türelmetlenségből fakadó baklövések, vagy egymásnak érvekkeli meggyőzése helyetti torok- markolászás, marcangolás ha az abban résztvevőknek káron kivetkeztetések alapján Írja le. Kérdem szeretettel vájjon 90 százalékban nem nekünk adtak igazat az események? Yan egy munkástársam, aki “Igaza van Vaszkónak” irt munkájában ront nekem. A sorait fölöslegesnek tartom citálni, azért, hogy lapunkban ezzel ne foglaljak helyet. Lehet kedves munkástársam, hogy Ön “forradalmi szecskánál’’ többet abban a bizonyos négy hasábban nem látott. De ez ennek dacára sem ronthatja és főleg meg ne mcáfolhatja azt, hogy én és nem ön látja helyesen az európai eseményeket. Kivitellel nem foglalkozott az a “forradalmi szecska” aminthogy “szósszal”. nyakonöntve sem akart mást mint regisztrálni a megtörtént és megtörténő eseményeket. Nem szeretem, ha soraim közé olyasvalamit magyaráznak bele, aminek nem az az értelme. Rosszhiszeműségnél nem egyéb azon beállítás, hogy szerintem “a Hitler-Szta- lin győzelem esetén kialakuló államkapitalizmus lesz a proletariátus fölszabadulásának a csodaszere”. Az államkapitalizmus értsék már végre meg, miként sok esetben leírtam és abban a 4 hasábban is olvasható többek között brutális erőszakkal való elnyomást jelent. Lehet ez szecska az igaz. De mégis az a helyzet, hogy igy van a valóságban. Már pedig mi itt ezen a poszton ahol vagyunk úgyis mint marxisták, úgyis mint IWW-isták (mert e kettő azonos) megtanultuk azt, hogy az eseményekkel szembe kell néznünk férfiasán. Ha az államkapitalizmust, annak veszedelmét, amely veszedelem elhárítására e pillanatban még ha letagadnék is, de helytelen alapo- koni szervezkedése révén valójában képtelen a proletáriátus, vájjon nem-e az a helyes ahelyett, hogy fejünket a homokba dugjuk, ha mérlegeljük milyen eszközök alkalmasak arra, hogy az államkapitalista rendszer keretein belül már most jó előre fölépítjük a mi IWW-ista uj társadalmi rendszerünket ? Lehet, hogy nem nekünk van igazunk, amit kötve hiszünk. De az államkapitalizmus lassanként az úgynevezett egykéz leple alatt már itt Magyarországon is lassanként mindenre rátelepedik, legyen ipari, mezőgazda- sági termelés, szétosztás, sajtó vagy akár a munkásság szervezeteiről szó. Úgy bizony testvér ez a helyzet! Az én írásaim tehát a helyes meglátás alapján volt írva és nem a moszkvai rádió vagy magyarországi Szta- linistákkali szoros kapcsolat fönntartása. Az előbbi azért nem, mert nemcsak rádióm nincs, de az nem is érdekelt soha, az utóbbit elismerem, hogy kapcsolataink voltak, de ez az állandó szellemi, sőt fizikai háborúskodásnál, mely az IWW és közöttük dúlt, más nem volt, mindaddig amig Sztálinisták itt léteztek. Ma már azonban mivel Moszkva a finanszírozásukat beszüntette Sztálinisták nem lévén, ilyenekkel kapcsolataim ennélfogva sem lehetnek. Emlékszem, pár évvel ezelőtt a Sztálinisták gyilkos pofáju fasizta bérencnek neveztek és a politikai rendőrség spiclijének kiáltottak ki. Emlékszem, hogy ez a politikai rendőrség ma is halálra hajszolja nyomomat, mint veszedelmes IWW-ista illegalitásban levő forradalmárt. És most, hogy a családi háromszög teljes legyen, mellesleg, hogy esetleges orosz intervenciókor a puskacső elé való állításomat helyezték kilátásba a KMP lobogója alatt kalózkodó pénzharácsoló gangszter társaság tagjai és most jön egy IWW-ista munkástársam Kovács Ernő és írásaimat velem együtt a komunácik sajtójához akarja továbbítani. Bravó testvér! Most már legalább tudom, hogy miért harcoltam 20 éven keresztül, s miért kellett üldözött földönfutóvá lennem. Ha azonban azt hiszi valaki is, hogy ez engem eltérít az IWW meggyőződésemtől, az téved. Nem olyan fából vagyok faragva ,mint magyar paraszti ivadék, fölvettem mindenkor a felém dobott kesztyűt. Értsék meg mi sem fogadjuk mint eszközt el az államkapitalizmust, de itt van fejünk fölött, elmeneküljünk a harc elől? Nem és nem! Az államkapitalizmus járma alá kényszeritett és a po- cakeresztéstől, polgári élettől elzárt proletáriátus majd megtalálja akarva nem akarva azt az utat, amely utón szervezkedve képes lészen az államkapitalizmust megdönteni. Hát mi már most egyengetjük testvér ezt az utat, bármennyire is nem értenek egyesek velünk ebben egyet. J. Kozsány munkástársam hozzászólásán megérzik, hogy higgadtan mérlegelte amit leirt. De ennél több is meglátszik. Meglátszik pedig elsősorban az, hogy jó ideig ő volt a levelező az európai magyar IWW-isták- kal. Kozsány munkástárs ismeri egészen közelről többek között a magyarországi IWW-is- ták gondolkozás és harcmodorát is. Ha mi hibát követtünk el, azt elismerjük. Tény az, hogy a finn-orosz konfliktusban nemcsak orosz, germán, finn, angol, francia, tehát háborús cenzúrán átment hírszolgálati anyagból, hanem semleges forrásból merítettük azt, hogy a “finn proletariátus még ha orosz segítséggel is, de az angol (Folytatás a 6-ik oldalon) KÖNYVSZEMLE ARTHUR PONSONBY "FALSEHOOD IN WAR TIME" Ponsonby az angol parlamentnek volt a tagja az első világháború idejében, de már akkor nem akarta elhinni azt a sok rémmesét, amit az ellenségről, a hivatalos hazugság gyárakban szerkesztettek. Bár szavát nem merte felemelni, de érezte, hogy legtöbb csak hazugság és arra jó csak, hogy a népet, a katonaságot egymás ellen tudják uszítani. A háború végével, Ponsonby beutazta a hadakozó országokat és szorgos vizsgálatot végzett a háború alatt keltett rémmesékről, ezen vizsgálatok eredményét közli le a könyvben. Mivel a háború után lett írva, igy az angol hazugság gyárat sem kíméli meg a leleplezéstől. Most ezt a hazugság gyárat még modernebb felszereléssel vették üzembe, részben mivel a nép már kevésbbé hiszi el a rémmeséket, részben mivel az ellenség a rádión keresztül sikeresebben tud védekezni a kézzel fogható hazugságok ellen, így csak kisebb és nagyon is meggondolt hazugságokat mernek világgá kürtölni, de azt sem a forrás megnevezésével, leginkább valamelyik semleges államból eresztik világgá, melyért senki felelősséget nem vállal, de legkevésbbé lehetne a hadakozó kormányok hazugság gyáraihoz vissza nyomozni. Éppen amiatt, hogy most sokkal ügyesebben csinálják ezeket a rémhíreket, nagyon szükséges, hogy minden gondolkozó ember tanulmányozza ezt a könyvet, melyben az olyan sikeresen használt hazugságokat leplezi le Ponsonby. Ezen rémhírek segítségével vitték Amerikát is a háborúba és ugyan csak ilyen hazugságok segítségével fogják most is belevinni, ha csak a munkásság nagyobb mértékben nem áll ellent, mint a múlt háború esetén tette. Most még szabad ezen hazugságokról beszélgetni, megismertetni a fiatalokkal, hogy ne essenek olyan könnyen áldozatul a hazugság gyárak által mesterségesen gyártott és őrültségig fokozott gyűlöletnek. Most még modernebb eszközök állnak rendelkezésükre. Egy-egy jó szónok a rádión keresztül egy óra alatt háborús hisztériát képes előidézni. Példa rá mikor New Yorkon H. C. Wells drámáját játszották a Rádión, egész országra kiterjedő pánikot, hisztériát idéztek elő. Most meg az orosz-finn háború ideje alatt tapasztalhattuk, hogy milyen szisztematikusan igyekeztek a háborús hangulatot felépíteni. Legújabban Roosevelt elnöknek május 11-ikén tartott beszéde is ezt bizonyítja. Újból a demokrácia megmentésére kellene az amerikai fiataloknak harcolni. Ebbe a demokráciába bele foglalják az angol királyságot, a House of Lords, a belga, holland, dán norvégiai királyok mellett. Mint az első háború alatt is, az orosz cár és a román király is a demokráciáért harcolt a hazugság gyárak szerint. Ezen hazugság gyárakkal szemben nekünk csak egy tanácsunk lehet, “NE HIGYJ, HANEM TUDJ”. A kételkedés minden hírbe, melyet bármelyik fél is enged világgá. Mind, mind hazugok, a kormányaikkal együtt. Ezt mondta és bizonyította Pensonby az angol parlament .volt tagja. Vi. vül mást nem is jelent, de már az az egy tény, hogy az ily egymás “meggyőzési” akció a harmadik felet, rendszerint ellenfeleinket erősiti, kétszer is meggondolásra int bennünket forradalmárokat arra, soha se tévesszük szem elől azt, bármilyen taktikai nézeteltérés is merül fel egymás között sohase feledjük el, harcot a proletárnak nem proletártestvére, hanem mindenkor a kapitalista rendszer ellen és pedig legyen az akár magán, vagy államkapitalizmus, kell folytatni. A magyarországi IWW-isták szervező bizottsága proklamá- ciójához, melyet ez a bizottság hozott, nincs és mint egyénnek nem is lehet megjegyzésem. De amint látom másoknak, akik messze-messze a távolból és a való helyzettől látják, már nem ez az álláspontjuk. A hozzászólók, vagy ha ugytetszik lebun- kózók ha itt volnának a kráter közepén és közelről volnának tisztában az eseményekkel. Ha itt IWW-isták lennnének és részt vennének az itteni föld alá kényszeritett IWW-ista osztályharc frontján egészen bizonyos az, hogy kétszer is meggondolnák azt amit egyébként alaptalan türelmetlenségükben leírnak. Elefántcsont toronyból, rózsaszínű szemüvegen át, távolból nézve az európai, főleg a délkelet-európai eseményeket, úgy látják nekik van igazuk. Ezekhez csak annyit, haj ókázzanak át a pocsolyán idáig és álljanak közénk. Azután saját impressziójuk szerint írják meg helyettünk azt amit saját szemükkel látnak, saját bőrükön éreznek. Igen ez a fair dolog. Tehát az IWW itteni szervező bizottság proklamációjában amit lefektetett egészen bizonyos az alapos megtárgyalások, megvitatások után látott napvilágot. De úgy látszik sokan, főleg a türelmetlenkedők nem tanulmányozták azt át és nem kellő és IWW-istáktól elvárható objektivitással mérlegelték annak, minden egyes szavát, mondatát és főleg értelmét. Ha azt igy tették volna ma ellenfeleink nem röhöghetnének a mi egymás, illetve egyes IWW-isták közötti torzsalkodásokon. Na de hagyjuk ezt értsenek belőle akiket illet. Ellenben térjünk át azokra a gyanúsításokra, amelyek európai sajtóban szokatlan hangon általam irt az “Események Sodrában” c. rovatban közölteket, amelyek mentesek mindenféle propagandától és csupán a közelről és IWW-ista szemmel vizsgált események lerögzitésé- ről szólották, támadják főleg. Kérdem vájjon ki tehet arról, hogy azok az események úgy történnek meg, ahogy megtörténnek és talán bűn az egyesek szemében, hogy — sajnos — rendszerint a mi helyes meglátásunkat igazolják ezek az események ? Amit mi vagy én vagy bármelyikünk le ir azt rendszerint az események megtörténtéből, vagy annak előjeleiből kö
