Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-04 / 1109. szám
1940 május 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL- ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI TILTAKOZNAK A tiltakozás nagy mesterei, akiknek az aktivitásuk minden lehető és lehetetlen alkalommal a tiltakozó iratok megszerkesztésében merült ki, ismét tiltakoznak és felhívják a köny- nyen kezelhető IWO osztályokat, hogy ők is tiltakozzanak, a francia kormánynál az ellen, hogy 30 kommunista képviselőt, nemcsak megfosztottak a képviselői mandátumoktól (tiltakozás közben elmélkedhetnek a politikai akció értékéről) de egyenként 5 évi börtönre ítélik őket hazaárulás címén. Nézzük meg közelebbről, hogy a francia imperializmus, amely olyan szivesen tetszeleg a demokratikus glóriával, miért folytotta bele a szót a nép 1 “megválasztott képviselőibe”. A 30 képviselő bűne az volt, hogy tiltakozni mertek a most folyó világháború elleni és azt közönséges imperialista háborúvá declarálták, amely a nemzetközi tőke harca a piacok megkaparintásáért. Ezt a tagadhatatlan tényt szegezi le a “Magyar Jövő” és ezért hívja fel a munkásságot a tiltakozásra. Miután én is munkás vagyok, mielőtt ez ellen a vélemény szabadsággal szemben elkövetett gazság ellen tiltakoznám, megvizsgálom azt, hogy tiltakozzam-e és főleg, hogy együttesen hajtsam végre ezt a tiltakozást a Magyar Jövőékkal. A francia kommunista képviselők, nem voltak mindig ilyen háború ellenesek, sőt amikor a náci Németország megtámadta Lengyelországot, a francia kommunista képviselők egy felhívást bocsátottak ki a francia néphez, amelyben fegyverbe szóllitották a francia népet a nácizmus ellen, hogy jó példával járjanak elő a képviselők nagyrésze Maurice Thorez- al a francia kommunisták vezé- sével az élen önként bevonultak a hadseregbe. Ezután a hőstett után 10 napra kitűnt az, hogy Lengyel- országon Hitler és Sztálin osztozkodni fognak. Miután erről megkapták a moszkvai információt ék az utasítást az uj taktikára vonatkozólag ugyan ezek a képviselő urak újabb fel- hivást bocsátottak ki, amelyben nem a “nácizmus elleni szabadságharcot” helyesen imperialista háborúnk nevezték és követelték, hogy Hitler “béke” feltételeit fogadja el Francia- ország. Amilyen egységesen bevonultak éppen olyan egységesen kezdtek megszökni a hadseregből a képviselő elvtársak. Ezek után a tények után a következőket állapíthatjuk meg: 1. Kétségtelen, hogy a francia kormány a leggyalázatosabban eltipor minden vélemény nyil- vánitást, ha az nem egyezik a háborús politikájával. 2. hogy az egész parlamentárizmus a munkásság szempontjából értéktelen, mert semmi eredményt nem tud felmutatni. 3. Hogy a francia képviselők, nem a saját, hanem a moszkvai büró véleményét juttatják kifejezésre és annak a parancsára a “nácizmus elleni szabadságharcot” egyik napról a másikra a nácizmussal való szövetséggé változtatják at. 4. A francia kormánynak a vélemény szabadság eltiprásához a példát éppen a Sztalinék adták meg, akik a más nézeten levő elvtársaik százait végeztették ki, ma még a francia demokrácia, szemér- meskedik, de amilyen tanulékonyak ezek a demokraták, rövidesen Sztalin-Hitler módra, golyóval fogják elhallgattatni az ellenvéleményt. Mi és minden szabadságszerető ember tiltakozik a francia imperializmus jogtiprása ellen, de a komunácik az utolsók, akiknek joguk van ilyen tiltakozásra, akik tanárai lehetnek annak, hogy miként kell fizikailag megsemmisíteni, minden ellenvéleménytTiltakozunk! De nem szövetkezünk Sztálin ügynökeivel arra, hogy ezzel Hitler szolgálatába álljunk. KÉREM MOSOLYOGNI! Ezt a feszólitást a fényképészek szokták intézni az áldozataikhoz, akik többé-kevésbbé sikerrel tesznek eleget ennek a felszólításnak. Az egyik magyar lapban látunk két fénykép felvételt, amelyen a legnagyobb vizsgálattal sem tudtuk felfedezni a mosolynak a legkisebb árnyalatát sem. A két kép, amelyből az egyik Trentonban, a másik New Brunswickon készült, csodálatos módon egyformán van beállítva. Igaz az, hogy ezt a módszert alkalmazzák Tokióban, Capetownban éppen úgy, mint Budapesten. Mindegyik kép tulajdonképen két felvétel. Egyik szemben, a másik oldalról mutatja be a Lombrozo tipusu alakot, amelynek a mellén számok mutatják azt, hogy milyen numberok alatt könyvelték el a new brunwicki és a trentoni börtönben, a kép eredetijét. Ezután az olvasó nyilván tudhatja, hogy a két fénykép a két prédikátumos, nemes és volt reverend Tukacs Györgyöt ábrázolja, aki mint a fent emlitett fényképek is igazolják, jogosított és képesített arra, hogy a bridgeporti magyar náci lap new yorki szerkesztője legyen. A POLGÁRI ÚJSÁGÍRÓ . . A polgári újságírót a munkáslapokban gyakran és jogosan hasonlították a prostituálthoz, mert az átlagos polgári újságíró, bérbeadja a tollát mindenkinek aki azt megfizetiPénzért, nincsen olyan irányzat amelyet gondolkodás nélkü! ne szolgálna, még akkor is, ha homlokegyenest ellenkezőjét kell leírnia annak, amit egy nappal előbb irt meg. Ennek a sajtókitartottnak prototípusa Szebenyei József, aki hosszú újságírói pályája idején, végigszolgált már minden politikai pártot, rajongott Károly királyért, dicsőítette Károlyi köztársaságát, hogy azután hűségesen szolgálja Horthy briganti rendszerét éveken keresztül. Mi ismerve a polgári sajtókuli és a komunácik lélektanát, a világ legtermészetesebb dolgán a k tartjuk azt, hogy Szebenyei ur miután mindenünnen kikopott végül a kommunista “Magyar Jövőnél kössön ki. De a szemtelenség netovábbjának tartjuk azt, hogy ez a volt Horthy legény vegyen magának bátorságot arra, hogy belegázoljon azokba a munkás- mozgalmi emberekbe, kik egy életen keresztül álltak szemben a Szebenyei-féle kulikkal és most ő üljön fel az elvi magaslatra és oktassa ki elvhüségre azokat, akik nem lelkesednek a Szovjet-Náci imperializmusért. Méltók egymáshoz a kommunisták és Szebenyei. “Minden zsák megtalálja a maga foltját”. Miért folyik az európai háború? Irta: JUSTUS EBERT Az európai háború sok találgatásra szolgáltatott alkalmat, ezen csodálkozó észak-nyugati amerikai földrészeken. Komplikált alakulásai annyira sok oldalú, hogy elég sokan kérdezik, hogy “tulajdonképpen miért folyik a mostani háború odaát? Mi a célja? Hogyan fog végződni? stb.” Némelyeknek, különösen akik«*az Egyesült Államokat is a háborúba mártani szeretnék, az európai háború, küzdelem a kü- lömböző világnézetű két csoport és gazdasági rendszer között. A nyugati civilizáció összecsapása, a középkori barbarizmussal, miként azt Hitler képviseli; és az ázsiai despotizmus ellen, ahogyan azt Sztálin megtestesíti; szóval a szabad piac csatája, a totaláris gazdasági rendszerek ellen. A TÉNYEK MÁST BIZONYÍTANAK Azonban a szövetségesek. (Angol-Franciaország) a nyugati civilizáció állítólagos képviselői azon kísérlete, hogy Hitlert a maguk oldalára hódítsák türelmességgel és Sztálint tárgyalásokkal, nagyban megdön- tik a kérdés felőli egyszerű okoskodást. Midőn aztán a Sztalin-Hitler szövetség létre jött, ami ideológiailag lehetetlennek látszott azelőtt, és a szövetségesek megkisérelték Mussolinit a maguk oldalára kényszeríteni azáltal, hogy a szén és egyéb szükségletek szállítását veszélyeztették, a nyugati civilizációnak, a totaláris rendszer elleni harc teóriája még jobban felfordult és sokkal károsabb mértékben döntötte fel az egyszerű elgondolás tekintélyét. Az alaposan összekuszált helyzetet aztán még jobban összezavarta a kommunista ellenes Japán és a Japán ellenes oroszok közeledése és tárgyalásaik gazdasági szerződése, melynek értelmében az oroszok nyersanyagot szállítanak Japánnak, ami azoknak szükséges Kina elleni inváziójukban. Csoda-e tehát, hogy a megzavarodott közönség egyre kérdi azt, hogy “miért is folyik hát a háború Európában? Mi a tulajdonképpeni célja? Mi lesz a következménye ?” Azonban többen vannak, mint ahányat gyanítani lehetne, akik megtagadják annak a hi- vését, hogy az európai háború egyike volna akár a civilizáció, vagy a gazdasági rendszerek összecsapásának. Ezeknek az egész csak egy vad méregkeverés, amit a kapitalizmus nemzetiségi boszorkány-konyháján forralnak, az imperializmus hozzájárulásával. A logikus felismerés az, hogy az elmúlt három évszázad kereskedelmi civilizációja, most egyre vakmerőbb és könyörtelenebb versengési formát ölt. A spanyolok világuralmi fellendülése és hanyatlása és a holland gyarmati impérium összeomlása, most megismétlődik ebben a küzdelemben, a német impérium letörésére, az angol és francia impérium által egyaránt. Úgy látják ezek a hitetlenek az európai háborút, hogy az a hatalmasok politikájának csak egyik fázisa, küzdelem a világuralmi politikai hatalomért. A kapitalizmus alatt minden nemzet, tekintet nélkül államformájára, akár ideológiai vagy kormányzati, kényszerülve van más nemzetek uralmára törekedni, különösen a kisebbek és elmaradottabbak felett elsősorban. Aszerint esnek egymásnak, vagy csoportosulnak egymás ellen, ahogyan érdekük diktálja, abban a reményben, hogy végül ki-ki egymagában is erősebben kikerülhet a tusakodásból, hogy uralkodhasson az egész csoportosulás felett. A GAZDASÁGI HATALOMÉRT Azonban ez a tülekedés a hatalomért, a világuralomért, alapjában nem a politikai, hanem a gazdasági fölényért folyik, amely nélkül nem lehetséges politikai hatalom. Uj piacok az áru és tőke elhelyezésére, újabb nyersanyag források, uj területek külföldi terjeszkedésre a mind több haszonért és a gazdasági összeomlás otthon, ezek az igazi okai és céljai a háborúnak, a hatalmasabb imériumért, ma, mint mindénkor a kapitalizmus alatt. Csak a gazdasági szövetkezés fontosságát kell figyelembe venni a balkánon és a baltikon, hogy értékelhessük a tényeket. Sem ideológiák, sem a gazdasági rendszerek, hanem gyarmatok, a kereskedelmi útvonalak blokálása, szén, vas, réz és mindenek felett az olaj képezik a legfeltűnőbben, a materiális és kapitalisztikus objektivitást a modern világ konfliktusban. Amint már említettük, egyik nemzet és szövetségesei, törekszenek letörni a másik nemzet és szövetségesei gazdasági hatalmát, csak azért, hogy ellen- támadásnak legyen ismét célja, mert attól tartanak, hogy a második csoport kaparintja magához a gazdasági hatalmat az előbbi helyett. így folytató(Folytatás a 7-ik oldalon)
