Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-27 / 1108. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. A történelmi materializmus története (B-y) Az ember felfogó és gondolkodó képessége már évez­redek óta magas fokon állt. Socrates, Plato, Arisztotelész, Pitha- goras Görögországban kétezer évvel ezelőtt; jóval előttük Egyip­tomban és Kínában az ottani tudósok és bölcsészek a logika és más elméleti tudomány alapköveit helyesen rakták le. A gyakorlati tudomány te-«---------------------­rén ellenben, azt hitték, hogy a föld egy lapos tányér; azt hit­ték, hogy minden elemnek meg van a maga személyes istene és hogy a villám a főistennek a nyila. Természetesen szerintük az embert és a világot egy szellem teremtette, amely ha­sonló az ember gondolkodó és teremtő szelleméhez, csak az ember véges, az pedig végtelen, úgy tudásban, mint erőben­Arra hosszú évszázadokon keresztül nem gondoltak, hogy gyakorlati kísérletezéssel ellen­őrizzék a tisztán spekulativ megállapításokat. Ha voltak ilyen “forradalmárok”, azokat eltették láb alól. Alig 300 éve csak, hogy Ser- vitust máglyán elégették, mert emberi testet mert boncolni; Galileot megvakitották, mert azt merte mondani, hogy a föld gömbölyű és a nap körül forog; hogy Angliában a “forradal­már” tudósok, (akik között volt Newton és Boyle is ) titkos szö­vetséget alkottak, hogy gyakor­lati kísérletekkel bizonyítsák be az úgynevezett “logikai” meg­állapítások helyességét avagy helytelenségét. Az első kísérle­teik egyike volt, hogy aktuális, gyakorlati módon próbálják ki azt a “tudományos” megállapí­tást, amely szerint a pók nem tud kimászni olyan körből, ame­lyet az orszarvu szarvának a porából hintenek a pók körül. Szereztek ilyen port, egy élő pókot és titokban összegyűlve a kísérletet megejtették és amint a fönnmaradt jegyzőkönyvben olvashatjuk: “a pók azonnal ki­mászott a körből”. Persze ezt a “forradalmi” megállapítást csak akkor mer­ték az akkori hivatalos tudo­mánnyal szemben kinyilatkoz­tatni, amikor II Károly alatt ez a titkos szövetség törvényesen működhetett. így álltunk a természet — és más gyakorlati — tudomá­nyok terén. A történelemtudo­mány terén elmaradott és tu­dománytalan módszereket hasz­náltak, amelynek az alapja nagyjából ez volt: “Egy nagy gondolkodó szellem teremtette a világot olyannak, amilyen; úgyszintén az embert is. Az embernek a saját nagy gondol­kodó és tervező szelleméből adott egy részecskét (egyiknek kisebbet, a másiknak nagyob­bat) és az eseményeket az em­berek csinálják a cselekvéseik rugója tisztára az ész és az egész történelmi folyamatot a nagy teremtő szellem irányit- ja.” Eme tannak az első részét alaposan tönkretette már Dar­win a fajok eredetéről való iga­zán forradalmi tanával, amely szerint minden élőlény és faj lé­nyeges fizikai változáson megy keresztül. A változást pedig az élőlényeket körülvevő fizikai és anyagi körülmények okozzák- Azóta persze ezer bizonyíték került elő annak a bizonyításá­ra ,hogy az ember nem az isten agyából pattant, pláne olyan­nak, mint amilyennek az írott történelmünk alatt ismerjük. A fenti tannak a második ré­szét véglegesen Marx és Engels törte össze és eljutottunk a tör­ténelemtudomány egy uj és forradalmi módszeréhez: a dia­lektikus történelmi materializ­mushoz. MI A DIALEKTIKA? Egy Hegel nevű zseniális né­met bölcsész felfedezte, hogy mi a fejlődésnek a hajtóereje. Szabó Ervin igy ismerteti ezt az elméletet: “A fejlődésnek hajtóereje az ellentét, az ellentmondás. Min­den ami van, magában hordja önmagának az ellentétét . . . . Semmi sincs álladóan, mara­dandóan, mert amikor van ugyanakkor ellentéte által nincs is. Az ellentét megoldását egy harmadik, magasabb, gazda­gabb fogalom tartalmazza, amely a kettőnek egyesülése, (Thesis — Antithesis — Syn­thesis-) De az uj szintézis sem végleges . . . ennek is föllép az ellentéte.” A bölcsészetre igy alkalmaz­ható ez a tan: Van egy felfo­gás, azzal ellentétbe egy másik felfogás kerül elő. A kettőnek az összetűzésből, a vitán ke­resztül egy harmadik felfogás alakul ki, amelyik a két ellenté­tes felfogásnak az összhangja, a szintézise. (Maga a szó “dia­lektika” a párbeszédes “dialó­gus”.) A fizikában rájöttek arra, hogy a hatás és a visszahatás ellentétes játéka képezi a haj­tó erőt. Például az égitestek­nek, magának a földnek is, két ellentétes erejét ismerjük: a gravitációt és a centrifugális erőt. Vagy például a villamos­ságban: a pozitiv és a negativ áram ellentéte és a kettőnek a kiegyenlítése okozza a villamos erőt, amit oly nagy mértékben használunk. Végül pedig a tár­sadalmakra vonatkozólag: min­den társadalom magában hord­ja a saját ellentétét, mely ellen­tét alkotja a fejlődés hajtó erejét. A hegeli tant kiegészíti a kö­vetkező : “ a világot nem mint kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell fel­fogni, amelyben a dolgok és a fogalmak folytonos változáson mennek át és — látszólagos esetlegességek (véletlenek) és visszaesések ellenére is — foly­tonosan magasabbra fejlődnek.” “Semmit sem tekinteni vég­legesnek, abszolútnak, hanem mindent mulandónak, folytonos folyamatnak; ez ez ami Hegel­nél ugyancsak a fogalom foly­tonos fejlődésére nyer alkalma­zást, de eredeti formájából ki­vetkőzve az evolúció társadalmi törvényével azonos.” (Szabó Ervin) Ámde ennek a hegeli bölcsé- szetnek egy nagy hibája volt. A tan csak a fogalomra volt építve. Igaz, hogy radikálisan különbözött az isteni vezetés tanától, de az észt és az ész működését nem a természet visszatükröződésének tartotta, hanem az anyagi (fizikai) dol­gokon fölülálló, abszolút erőnek tartotta. Hegellel szemben egyik nagy tehetségű tanítványa Feuerbach vezetése alatt az úgynevezett materialista felfo­gás kezdett győzelemre jutni. MI A MATERIALIZMUS? “A materialisták a természe­tet tartották az egyetlen való­nak, reálisnak: Hegel bölcséle­tében ellenben a szellem vagy az ész a világ belső oka, az egyet­len való s igy a természet is csak másodlagos . . . nem a ter­mészet, hanem az abszolút esz­me a világ lényege ...” “A hegeli spekulációnak meg­fordított ja az igazság. A filozó­fia (bölcsészet) kezdete, alap i a nem isteni, nem az abszolút, nem a végtelen; hanem a fi­lozófia alapja a véges, a való, a dologi (tárgyi). A filozófia a valóságnak a tudománya; a va­lóságnak összessége pedig a természet ... a filozófiának te­hát ismét vissza kell térnie a természettudományra.” (Szabó) Ami itten a bölcsészetre áll, az áll a fizikában is. A materi­alisták azt állítják, hogy erő nincs az anyagon kívül és fö­lül. Az erő csak az anyag tu­lajdonsága. Ha nincs anyag — nincs erő. A szellem és a test szintén í- választhatatlan. Ha nincs test, úgy nincs szellem. Nincs egy testen kívül álló gondolkodó szellem. Épp úgy az a filozófia, ame-, lyik nem a természetben lévő és érzékelhető dolgokon és azoknak az összefüggésén alap­szik, az nem lehet élő, való böl­csészet. Marx és -Engels pedig a tár­sadalom és a történelem tudo­mányra is alkalmazták a mate­rialista (anyagelvi) felfogást. A hegeli dialektikát és a feu- erbachi materializmust kiegészí­tették azzal, hogy a proletár- sában felismerték a jelen tár­sadalomban rejlő materialista feltételeket, amelyekre szükség van az uj társadalomban. A két szellemóriás között a kommunista kiálltvány megírá­sa előtt Szabó szerint: “A kü- lömbség az, hogy Marx egyelőre a társadalomnak csak politikai és jogi szervezetét bírálja, habár a felszabadulás gazdasági fölté­telét, a proletárságot már fölis­merte ; Engels, ellenben, kinek szeme Anglia gazdasági életé- -npznS qauqun^ezauSiqiA tqqos nek szemléletén élesedett, ké­sági alapját rakja le, amikor megállapítja,, hogy az összes gazdasági bajoknak az oka a magántulajdon.” Úgy Marx mint Engels erős részt vettek a politikai harcok­ban, de a burzsoa demokrácián alapuló (vagyis a parlamentá­ris politikai) akciót, csak má- sodrangu eszköznek tartották. “Marx és Engels számára a politika csak eszköz volt. A puszta demokrácia — Írja En­gels 1844-ben — nem képes a szociális bajokat meggyógyíta­ni. A demokratikus egyenlőség kiméra (ábrándkép) a szegé­nyek harcát a gazdagok ellen nem lehet a demokrácia és egy­általán a politika talaján kivív­ni. Ez tehát csak átmeneti fok, az utolsó tisztán politikai esz­köz, amelyből azonban rögtön uj elem kel ki, minden politi­kát túlhaladó elv. Ez az elv a szocializmus.” (Szabó) MI A TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS? Engels egy évvelkésőbben irt tanulmányában, amelyben az angol munkások helyzetét tár­gyalta, az előszó keretében megszólal az osztályellentétek tana. Marx és Engelsnek közösen irt könyvébén (A Szent Család) követelik az elméletek gyakor­lati kipróbálását, — a cselek­vést. Amint Szabó mondja: “Spekulativ formában ugyan, de teljesen kifejletten ezekben a tételekben ugyanaz a fölfogás nyilvánul, amely Engels elősza­vában. Ha az ember lényegét a társadalmi viszonyai szabják meg, akkor a társadalmi ténye­ket kell megismerni, hogy az embert ismerjük; az elmélet igazságát úgy kell kipróbál­nunk, hogy a tömegek cselek­vési szabályává tesszük; ha az elmélet beilleszkedik a töme­gek cselekvési irányába és mód­jába, akkor igaz. A legfonto­sabb tehát, a tömegek cselek­vését mozgató erőket fölfedez­ni; ezeknek a szintézise adja a társadalom igaz törvényét.” Ma nem akad egyetlen egy polgári lélektan tudós (psziho- lógus), aki nem tudja és nem tanítja, hogy az embert körül­vevő tárgyak és események összessége döntő hatással van az embernek az egyéniségére. Némely kémikus azt állítja, hogy a tápláléktól és annak mi­kénti feldolgozásától függ az egyén jelleme. Ha ez netalán túlzás is, de nem túlzás az a felfogás, hogy az embernek a lényegét és öntudatát a társa­dalmi viszonyai szabják meg. Marx és Engels ennek a felte­vésnek az alapján hívták harc­ba a világ proletárságát a kom­munista kiáltványban. A kiáltvány méltatására újra átadom a szót Szabó Ervinnek: “A kommunista kiáltvány lo­gikus betetőzése annak a szel­lemi fejlődésnek, amelynek ut­ján Marxot és Engelst elkísér­tük. Filozófiájuk a hegeli ideal­izmusból átment a feuerbachi materializmus tüzén s ebből és a való élet tanulmányozásából — amelyre az vezetett — hatal­mas szintézisként keletkezett a törétnelmi materializmus; gya­korlati tevékenységük a liberá­lis polgárság táborából áttere­lődött a kommunista proletár­sági harci soraiba . • . . amely egyedül volt valóban az uralko­dó embertelenség megdöntésén érdekelve, és a “szeretetre” és a “felvilágosításra” építő régi hegel-feuerbachisták kórusába éles visszáshangként csapott be az osztályharc sivitó szózata. Hosszú vajúdás után megszüle­tett a Marxizmus.” Ez a rövid történelme a marxista dialektikus történelmi materializmusnak. OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom