Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-06 / 1105. szám
1940 április 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal Levél a Szerkesztőhöz Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Úgynevezett őskeresztény vagyok ez az úgynevezett korsze- hü definíció a fajtisztaságra és távol áll tőlem az antiszemitizmus vagy a filoszemitizmus. Én nem szeretem a becstelen keresztényt és ugyanúgy utálom a becstelen zsidót. Én az embereket emberségük szerint klasszifikálom. E napokban egy clevelandi magyar testvérem beküldte b. lapjának egy néhány számát. A sok amerikai szörnyű magyarsággal szerkesztett lap után jóleső örömmel olvastam b. lapjukat, amelynek politikai iránya nekem talán túlságosan baloldali, de minden cikkéből meggyőződés sugárzik. Első kérésem az volna magukhoz, hogy ne menjenek túlzásba a magyar viszonyok kritizálásában. Az európai térképen mi gazdaságilag, katonai’ag igen kicsiny pont vagyunk, sodródunk az árral és nincs senki, aki tudná, hogy országunk kis hajója hol fog kikötni. A legtöbb szidást és szégyent az úgynevezett zsidótörvény hozta a fejünkre. Higyjék el nekem, hogy erről a törvényről, amelyet egy pár hivatásos cápán kívül senki sem helyesel, német nyomásra hoztuk- Az “őrségváltás” minden jóizlésü embert undorral töltött el. Azt a mohó fosztogatást, ami egyes renegát svábok, tótok és románok a magyar gazdasági életben elvégez- geztek, nem segít a magyar nép fájdalmas politikai és gazdasági problémáin, amelyek ma amúgy is megoldhatatlanok. Az egyetlen, amire a magyar nép vágyik, a becsületes, széleskörű földreform. Három és félmillió kitűnő magyar testvéremnek egy négyzetméter földje sincs. És a nagy gazdák által nyújtott munkabér felháborítóan nyomorúságos. Amit a mi munkásunk látástól-va- kulásig keres, nem felel meg egy rendes amerikai munkás félórái munkabérének. A revízió által újra hozzánkcsatolt területen a viszonyok még szomorúbbak. A “Nagymagyarország” cimü irredenta lap február 1-i számában “Üzenet Amerikába becsületes magyaroknak, becsületes ruszinoknak” címen R. Vozáry Aladár, Munkács képviselője, nyílt levelet irt amerikai híveihez. Ebben a levélben össze-vissza beszél és azt hiszi, mert neki és pár panamista társának jól megy azért ezen a földön mindenki bo’dog. Ez a filoszemitának elkeresztelt politikus a mi magyar életünknek egyik legsötétebb szégyenfoltja. Panamáiról már nyíltan beszélnek, valamikor egy Zajic nevű cseh politikusról azt mondták, hogy panamista. De ez a nyúl (zajic csehül nyulat je’ent) tényleg csak egy nyulacska, ehhez a mammuth panamistához, aki ott ágál a piacon és a kárpátaljai magyar nép nevében mer beszélni. Tudom, hogy az amerikai magyarság nyílt levelét amúgy sem veszi komolyan, a levél tartalmából csak a következőket idézem: “Uj életet az ősi földön.” Ezt a jelszót adta volna ki állítólag Teleki. A “győz az igazság” cimü cseh jelszóval szemben. De úgy ő, mint mindenki ezen a földön tudja, hogy becsületes, széleskörű földreform nélkül az “ősi földön csak “ősi” nyomorúság lehet. Igen tisztelt szerkesztő ur, arra kérem önt, hogy továbbra is kritizálja a magyar viszonyokat, mert ma az ön lapja az egyetlen, ahol magyar ember véleményt nyilváníthat (állítólag van még egy Ember cimü lap is, ezt máig nem áttam) - De ne bántsa a magyar népet, mert a mi fajtánk a legjobb, legtürelmesebb nép a vi’ágon. Mert ha nem az volna, már régen véres lázadással rázta volna le magáról a maivezetőit. A mi népünk nem fél sem a náciktól, sem a bolsiktól. Mert akárme'yik jön, földet fog adni népnek.. És a magyar tömegeket ma csak ez érdekli. Magyaros üdvözlettel, Vérpalánkay János A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI Mi is úgy, mint a levél írója a legteljesebb megvetéssel tekintünk azokra, akik faji és vallási egyenetlenség szitásá- sáva!, nemzetiségek elleni gyűlölködés felkeltésével és annak folytonos ápolásával, a maguk önző érdekeit és a tarthatat’an- ná vált állapotokat oltalmazzák. Mi is az embert, becsületes szándéka és cselekvése szerint jel’emezzük. Csak annyiban térünk el az osztályozás terén az írótól, hogy habár ellenfelünkben is tiszteljük az önzetlenül becsületeset, azonban az emberiséget két osztályba sorozzuk. Egyikbe tartoznak a nincstelenek, akik munakerejükön kívül más társadalmi és gazdasági értékkel nem bírnak és a másikba azokat sorozzuk, akik részben vagy egészben a gazdasági és társada’mi javak felett rendelkeznek. A nincstelenek érdekeinek védelmezésében és helyzetük javulása lehetőségének módozataiban tehát, mi nem ismerünk középutat. így a magyar helyzet tárgyalásánál is, a szélsősé ges irányvonalon haladunk és talán ezt tekinti a levél Írója túlságosan baloldalinak. Ennek azonban csak örvendeni lehet mert igazolja, hogy helyes irányban haladunk. A mai magyar helyzet sem újkeletű, mert hiszen ismeretes, hogy évezredes fennállásra tekint vissza, de még a körülötte demokratizálódott országok haladása sem bírta a “történelmi” osztályt józan be’átásra a pórnéppel szemben. Ma csak úgy, mint Dózsa idejében, a történelmi fő nemesség, amely a habsburgi és lotharingiai ház uralkodása alatt teljesített magyar ellenes szolgálataiért azóta meg is gró fosodott, ezen rang minőségében a legembertelenebb eszkö zöket vette és veszi igénybe, hogy uralmát megtartsa és feudális rendszert mindenáron érvényesítse. DÓZSA FELKELÉSE Elképzelhető, hogy milyen ál- 'apotok uralkodhattak Dózsa György idejében, hogy ez a vitéz katona, aki bátorságával üntette ki magát a király hadseregében harcolva a török élén, a mai Belgrád környékén, magát, az elekeseredett pórnép ügyének vezérletére önként felajánlotta. Pedig a király, a magyar keresztes hadak fővezérévé emelte és ilyen minőségben aizonyára osztozott a többi főurak, vagy királyi tisztek kiváltságaiban. De mint ember és főként mint vérbeli magyar, nem tudta elnézni magyar véreinek tüzzel-vassal való pusztítását. önzetlen hazafiságával párosult gyűlölete, a főnemesség vagyon harácso’ásával szemben és a zászlaja alá gyülekező nincste’enek egyre fokozódó siralmas panaszai, végül is nyílt lázadásba vitték. Az elégedetlenkedő nép, nagy tömegekben csatlakozott e forradalomhoz, mert veszteni valója nem volt, de győzelem esetén emberséges bánásmód, szabad «öltözködési jog és légióként földhöz jutott volna; az annyira óhajtott és minden igényt delégitő ugarhoz. Nem a magyar főnemesek érdeme, hogy a forradalmát leverték, mert ha fajának, a székelyeknek akkori vajdája, Sza- polya János a szorongatott magyar urak segítségére nem adja magát, hát ki tudná megmondani, hogy vájjon mennyiben változott volna jobbra a magyar jobbágyság helyzete a for radalom győzelme esetén? Nem tudjuk, csak következtethetjük hogy ma esetleg nem volna annyira siralmas a földnélküliek helyezete és nem vetődne fel az örökös földreform kérdése. Persze ez megoldhatatlan marad mindaddig, amig a nép köe tulajdonba nem veszi a földeket és vele a termelés eszközeit. KÜZDELMÜNK CÉLJA Mi tudjuk, hogy a magyar nép mire vágyik és szivünk tel jes melegével velük érzünk- Azonban együtt érzünk ugyanakkor a világ valamennyi elnyomott és kizsákmányolt dolgozó népével is és folytatni fogjuk a kizsákmányolási rendszer ellen a küzdelmet abból a célból, hogy a nincstelenek ne csak reformok utján kapjanak morzsát, de a kornak megfelelően szervezkedve egész cipóhoz jussanak. Amidőn tehát, részünkről Horthy ténykedései kerülnek szóba, akkor sem a személyt támadjuk, hanem azt a középkori rendszert, amelyet Verbő- czi és főúri cinkosai nemzeti, gazdasági és társadalmi alapokon meghagytak az utókornak és amelyet Horthy is hűen szolgál és mint személy képvisel. A mai magyar helyzet tehát, nem sokban külömbözik a középkortól, mert habár a zsidókérdést állami és nemzeti üggyé fújták fel, azonban a magyar hont leginkább ' az szolgáltatta ki a munkásgyilkoló és nemzeteket gyalázó nagyhatalmak játék labdájává, hogy nem csatlakozott a haladók táborához, amikor arra még elég ideje és alkalma volt. A főurak és zsoldosaik ma is a történelmi osztályuralmat helyezik az emberi haladás fölé. Pedig már régen igényt tartottak önállóságukra a nemzetiségek, amit egyszerűen és mindenkit kielégítően érvényesiteni lehetett volna föderáció utján, népképviselettel és központi adminisztrációval. A szerbek például megérezték idejében, hogy csak javukat szolgálhatja a nemzeti kisebbségek szerény, de okos követelésének kielégítése. Bánátban, ahol alig van magyar nemzetiségi mozgalom, önként megengedték a magyarságnak saját nyelvi használtát, sőt a falvakban szabad választás utján a maguk köréből választhatnak bírót stb. Az iskolákban, meghonosították a magyar nyelv tanítását is a szerb mellé. Ezzel ’eszerelték és megelőztek minden nemzetiségű felbuzdulást. Ismerünk eseteket, ahol a magyar köz’egénység tehetségesebb részére lehetővé tették a rangfokozatot a katonai szolgálatban és ezzel hűségűket nyerték meg nemcsak az előléptetett egyének részéről de általában a nemzetiségek részéről is egyarántCsak a magyar főúri gőg annyira szükeszü és rövidlátó, hogy lealázónak tekintik ha a köznép soraiból a közigazgatás terén a tehetségesebbek érvényesülnének. A magyar szabadságharcban is történt kísérlet a szegénység enyhítésére s habár a hűbériség, vagy jobbágyság megszűnését a szó abban vett értelmében attól az időtől számíthatjuk, azonban lényegében a rendszer megmaradt, a régi feudális alapokon működő főúri-rendek önkényének. A TERMELÉS VÁLTOZÁSAI Habár az 1848-49-es magyar forradalmat is vérbefojtűtták, azonban a győzelemtől megitta- sult főurak, már nem vohak hajlandók a magyar parasztot földbirtokukhoz kötni. Megengedték szabad költözködését és abbeli egyéni szabadságukban többé nem korlátozták. Azonban minden más emberi jogoktól teljesen megfosztották és nem hagytak más értéket tulajdonukban, mint munkaerejüket. Ezt a nagylelkűséget, amint a későbbi idők folyamán bebizonyult, az váltotta ki részükről, hogy a mezőgazdasági szerszámok, gyökeresen megváltoztatták a termelés irányát és módozatait. A faekét felváltotta a vaseke. Ettől kezdve pedig egymásután jöttek a többi gépek, melyeknek eltartásáról nem kellett gondoskodni a munka végzésével. A munkaszerszámok fejlődése szabadította fel tehát a jobbágyságot, a földesurhoz való lekötöttségtől. Ezzel egyidejűleg munkás tartalékot hozott létre, me’yet azóta is a kereslet és kínálat alapján, a legmesz- szebbmenőleg kihasználnak a földbirtokos urak, a főpapságot is közéjük számítva, mert amig a nép le’ki csőszei másvilági üdvösséget prédikálnak a hithü népnek, addig önmaguk a földi javakban osztozkodnak. Tapasztalhatjuk tehát, hogy azért van három és félmillió magyar testvérünk egy talpa- lattnyi föld nélkül, mert a magántulajdon felvirágoztatását előmozditó termelő erők fokozásával beállott változás, mind többet és többet taszít a nincs- te’enek sorába- Ezt ékesen bizonyítja Magyarországból a napokban érkezett levél, melyben
