Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-07 / 1079. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 1939 OKT. 7 NUMBER 1079 SZÁM A centráliai frame up utolsó áldozata is szabadlábra került Walla-Walla, Wash. — Ray Becker a centraliai utolsó áldozat aki a 25 éves büntetésből 19-et letöltött, ezzel kitöltötte büntetését. Ray Becker kiszabadulása után azonnal New Yorkba utazik, ahol munkára van kilátása. Beckert a Centralia ügyből ítélték 25 évi börtönre, amikor 1919-ben a békekötés napján az American Legion felvonulást rendezett, amely alkalommal megtámadták az IWW helyiségét. Beckernek már többször felajánlották a feltételes szabadságot; de ő nem volt hajlandó elfogadni. Ebből az ügyből többen kerültek az IWW tagjai börtönbe és pedig Britt Smith, John Lamb, 0. C. Bland, Bert Bland és E. Barnett, akik mind az IWW helyiségét védelmezték az American Legionárus betörés ellen. Sokan még kritizálták, hogy Becker nem volt hajlandó elfogadni a feltételes szabadságot; de ő csak kitartott mindvégig a meggyőződése mellett. A LUMBER BÁRÓK BŰNE A centráliai tragédiában a lumber bárók keze működött közre. Mivel ezen a vidéken akkor az IWW beszervezte az erdőirtó munkásokat, mindannak dacára, hogy a lumber bárók nem riadtak vissza attól sem, hogy a legdrasztikusabb eszközöket használják a munkások megfélemlítésére. Centrália azok közé a Washington állami városok közé tartozott, ahol az IWW-nak helyisége volt. 1919 nov. 11-én egy gyors elhatározásra felvonulást rendeztek, amelynek előre megállapított programja az volt, hogy az IWW-t kiirtják Cent- ráliából. Warren 0. Grim akit öt nappal előtte választottak meg a Legionárusok parancsnoki uknak és aki a támadást vezényelte az IWW helyisége ellen súlyosan megsebesült a lumber bárók egyik ügynökének unokaöccse Hubbord pedig a verekedés közben halálos sebet kapott. Az akkor még csak 20 éves Becker és Ivor Johnson addig védték a helyiséget amig az utolsó töltényük elfogyott azután feladták megukat a rendezőségnek. Wesley Ewerett aki kimenekült a teremből akit a csőcselék egészen a folyó partjáig üldözött. Több sebből vérzett és félholtan a börtönbe hurcolták, majd világos nappal akarta őt a csőcselék meglincselni; dé nem sikerült, még végre azután este kihurcolták a börtönből. Wesley Ewerett maga is háborús veterán volt. Kihurcolták a folyó partjára, ahol egy jól ismert üzletember borotvával megcsonkította majd a félholt ember nyakára kötelet kötöttek és felhúzták a hid magaslatára és onnan azután amikor kiszenvedett kötelét elvágták és a helttest a vízbe esett. A hatóság azt sohasem kereste, hogy kik vitték véghez ezt a gyalázatos ember kínzást. Hart kormányzó a politikai kampányát arra használta fel, hogy ígéretet tett a lumber báróknak, hogy az IWW-t kiirtja Washington államból. Erre az aljas vérengző munkára a hűséges American Légiont használta fel. Mindenki által tudott dolog volt, hogy előre megbeszélt tervek szerint hajtották végre az IWW helyiségének megtámadását. A tárgyaláson a lumber társaságok két ügyvédje segédkezett az államügyésznek abban, hogy hamis vádak alapján az IWW tagjait hosszú börtönbüntetésre ítélhessék. A védelem tanúit összeverték és kizavarták a városból. Dr. Frank Bickford, aki szemtanúja volt az esetnek azt vallotta a vizsgáló bizottság előtt, hogy a tömeg támadta meg az IWW helyiségét és azok csak a támadás után védekeztek. Az Associated Press tudósítóját, aki lapjának tudósítást küldött az esetről ÜNNEPI BANKET ÉS FÖLDOSZTÁS, HAJÓK, FALVAK ÉS VÁROSOK BOMBÁZÁSA KÖZBEN Az emberben meghűl a vér, ha a rádió előtt ülve hallgatja az európai események hírmondóit vagy az újsághíreket olvassa. Minden rádió leadó állomás vagy újság a saját érdekeinek szempontjából mondja be a híreket. Az angol hajók elsüllyesztését rendszerint megcáfolják rögtön a hir leadása után Londonból, mig a német szubmarinok el-^* süllyesztését Berlinből nyomban csak angol mesének minősitik. Mindig a hallgatónak a saját véleménye szerint kell megformálja az események híreit és a két oldalról jövő hazugságok halmazából a saját elképzelésük szerint kell az igazságot megállapítani. így például az bizonyos, hogy Ribbentrop “elvtárs” Hitler “elvtárs” legvéresebbkezü minisztere Moszkvában járt és Stalin “elvtársai” zárt ajtók mögött parolázott valamelyik aránylag kisebb ország népének sorsa és eladása fölött. A régi cári cécók csak apró kis születésnapi parádék voltak ahhoz a fényhez és pompához, mellyel a véreskezü miniszter urat a “munkáshaza” vezetőférfiai a parolázás után nyilvános ban- keten ünnepelték. A huszadik század szégyenfoltja a horogkereszt ott díszelgett az asztalfőn a hírhedté vált kommunista jelvény a sarló és kalapács melazonnal kiüldözték a városból, így néz ki az amerikai igazságszolgáltatás, amikor a kapitalista érdekek megvédéséről van szó. Vészkiáltás Magyarországból! Kedves Testvéreink! Mit lehet tudni, mit hoznak a következő órák reánk. Mi itt törhetetlen forradalmi öntudattal, harcikészséggel furjuk, faragjuk, gyöngítjük és romboljuk a fasizmus épületét. Lehetséges egyikünk, másikunk elesik majd e harcban. Ha elesünk is büszkék leszünk arra, hogy nem a fasizta Magyar- oszrág megvédéséért, hanem a szabad és boldog proletároknak eme földjének megteremtésére folytatót szabadságharcban eshettünk el. Mi a proletárok szabadságáért harcolunk az egész világ kapitalistáival, fasiztáival szemben, tehát a magyarországival szemben is. Ha lesznek is elesett hőseink, ha győz is pillanatokig felettünk a fasizmus. Annyi bizonyos ez a háború a fasizmus leverésével, a kapitalizmus megdöntésével fog és pedig rövidesen végződni. Föl, föl ti rabjai a földnek . . . Testvéri üdvözlettel: Az IWW-isták szervezőbizottsága nevében Budapest, 1939 szept. 2 Keleti Dénes lett, A munkáshazában ünnepük Hitler követét és csak rövid idő kérdése, amikor Hitler és Stalin személyesen találkozni fognak egymás kebélre borulva ünnepük győzelmüket az igazi kommunisták teljes kiirtása fölött. Persze ez csak az egyéni elgondolása a híreket hallgatónak és nem lehet határozott ténynek megállapítani még ma. Ha tehát hozzá tesszük, hogy “lehetséges” ezzel a megállapítással a szabad véleménynyliváni- tás által megengedett szabály szerint jártunk el. A komoly és igazságos munkásemberek minden körülmények között azon iparkodnak, hogy az igazságos keretek között amennyire csak lehetséges megmaradjanak úgy az általános események kommentálása, mint a munkáselvek magyarázásánál. Ennek ellenkezőjét és elrettentő példáját mutatja a New Yorkban megjelenő Magyar Jövő újságnak nevezett kommunista párt sallang, mely a legmélyebbre süllyedt abban a mocsárban melyben a kommunista párt fuldoklik Stalinék aljas árulása kapcsán. Ebben az újságban a legfinomabban kifejezve egy apró kis ujságtetü vezércikket firkantott és már a szept. 22-iki számban tehát a vörös hadsereg Lengyelországba való bevonulásának az első napjaiban a többek között a következőket irta: Vörös zászlók lengenek a községházán és a nép örömmámorban van. Nem is csoda, hogy örülnek szegények. Tegnap mint nincstelen zsellérek, földhözragadt kisgazdák, toprongyos zsidók laktak a keletgaliciai vagy fehéroroszországi faluban, lengyel urak, lengyel csendőrök lábtörlő rongyai, ma szabad emberek, földesgazdák. Tegnap még fenyegető német hadsereg közeledett feléjük, naponta megjelentek az égen a horogkeresztes repülőgépek, melyek bombazáport zúdítottak rájuk, ma teljes (Folytatás a 2-ik oldalon) Mérgezett tollú újságférgek
