Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-30 / 1078. szám
1939 szeptember 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓl Elmondja: Z. J. “BÉKE ANGYAL” Az utóbbi hetek eseményei az egész világ figyelmét Szovjet Oroszország felé irányították. Nem is csoda, hiszen azzal igyekeztek igazolni a Sztalin- Hitler paktum létrejöttét, hogy az a vi'ágbéke érdekében történt. De alig, hogy aláírták a paktumot, Hitler azonnal megtámadta Lengyelországot és pár nap alatt majdnem felét elfoglalta. Amint a fejlemények igazolják, a kereskedelmi és megnemtámadási szerződés mellett, egy harmadik szerződés is elkészült és ez pedig: a katonai szerződés. Ez azonban csak az utóbbi napokban került nyilvánosságra, amikor az orosz katonaság bevonult Lengyelországba és annak jelentős részét elfoglalta. A hírek szerint az orosz katonaság bevonulása Lengyelországba minden tekintetben Hitler bejegyezésével történt, ami igazolja, hogy létre jött ilyen szerződés Hitler és Sztálin megbízottjai között. De közben egyéb feljegyzésre méltó események is történtek. Mielőtt az orosz katonaság bevonult lengyel földre, a keleti szomszédjával is “békét” kötött és az nem más, mint Japán Mint ismeretes, amióta Japán megtámadta Kínát, Oroszországgal is hadilábon állt és több határmenti összeütközés volt a két ország hadai között. Japán egyik főcsapágya volt a Berlin- Róma-Tokió kommunista elenes lalt ellene és egyszerűen elakarta hallgatni az egész dolgot. A “Magyar Jövő” nem képviseli önállóan gondolkozó szabad véleményét, éppen ezért ennek a lapnak a véleményét a körülményeknek megfelelően kell fogadni. Senki ne dűljön be a “Magyar Jövő” egyre bárgyubb ve- zércikk-hasalásainak, amelyeket előre megírnak számukra a Komintern pribékjei, ők pedig egyszerűen csak rossz magyarságra fordítják mindezt a naiv sületlenséget. Ma már tisztázódnak a frontok. Az egyik oldalon ott állnak a demokráciák, amelyek a diktatórikus aggresszió ellen harcolnak. A másik oldalon ott vigyorog Hitler és Stalin, együttes hadjáratukban a tisztesség, az igazság, a szabadság és a függetlenség ellen. Alávaló szemét szemfényvesztés, ha most a bolsik a nácikat szidják, amikor gyidejüleg Stalint dicsérik. Ezzel azt hiszik, hogy sikerülni fog bennünket lépre csalni. Mi azonban tudjuk, hogy Stalin és Hitler azonos, céljaik közösek és eszközeik is megdöbbentően hasonlítanak egymásra. Éppen ezért nem vagyunk hajlandók magunkévá tenni a bolsi kimagyarázkodást : Stalin nekünk Hitlerrel együtt halálos ellenségünk, mindkettőjük kiirtása nemcsak célunk, de legszentebb emberi kötelességünk! Mindezektől függetlenül is undorral kell elfordulni az orosz hadjárattól. Bolsikhoz méltó tengelynek és természetes is, hogy miután Hitler — a fővezér — kegyébe fogadta Szovjet Oroszországot, a szövetség többi oszlopai is hasonlóan cselekszenek. Az orosz-japán egyezség révén Japán szabad kezet nyert Kínában és most egész nyugodtan gázolhatja le Kínát, nem kell attól tartani, hogy Oroszország közbelép. Amig Japán Kínát “szabadítja fel”, az orosz és náci hadak Lengyelországot gázolják le és a következő térkép jön létre: Japán uralni fogja Kínát és közvetlen szomszédságban és szövetségben Oroszországgal, amely viszont Lengyelországon át szomszédságba kerül szövetségesével, Németországgal. így a balkán államok sorsa is megvan pecsételve, közöttük Magyarországé is. Németország nyugati határától — a francia határtól — keletre egész Európa, Hitler fennhatósága alá kerül. Ázsiát pedig India kivételével Orosz és Japán fogja uralni — miután Japán bekebelezi Kinát — bátran állítjuk, hogy belátható időn belül úgy Európa, mint Ázsia “kommunázi” diktatúra alá kerül. (A “kommunázi” szó a “kommunista” és “názi” szóból ered, amelynek használata ma már teljesen igazolt.) Amint látszik az orosz “béke angyal” háborús szörnyeteggé változott. Az emberiség leg- megrögzöttebb ellenségével, a gyávasággal előbb megvárták az oroszok, amig a nácik puhára bombázták a bátor lengyeleket, aztán egyszerűen hátba támadták őket, annak ellenére, hogy egy érvényben lévő meg- nem-támadási szerződésük volt a lengyelekkel. Molotoff azt állítja, hogy nem létezett többé egy hivatalos lengyel kormány, ezért a szerződét megszűntnek kellett tekinteni. Elfelejtik azt, hogy a szerződéseket nem kormányokkal hanem népekkel kötnek és a repülőbombák nem kormányokat gyilkolnak halomra, hanem Lengyelország szegény, szerencsétlen, védtelen népét. A molotoffi pokoli kimagyarázkodás minden szavát a nácik könyvtárából merítették az oroszok. Az “ukrán és fehérorosz vértestvérekre” való hivatkozásnak ugyancsak náci mellékzöngéje van — ugyanezekkel a szavakkal próbálták orvtámadásukat a németek is megmagyarázni. Ilyen körülmények között mindenben aláírjuk a “New York Times” vezércikk Írójának véleményét, aki leplezetlen udorában ezt Írja: “Miután Németország megölte az áldozatot. Szovjet-Orosz- ország elrabolja a hullának azt a részét, amelyre a náciknak nincs szükségük. Ilyenformán az oroszok a hiénák nemes szerepét játszák a német oroszlán mellett.” Óva intek minden jó érzésű magyart az orosz hiénák dög- szagu new yorki ügyvédeitől! Megjelent “Az Ember”-ben nácizmussal lépett szövetségre, hogy leigázzák a világ népeit. TISZTÁZZUK A TÉVES FOGALMAKAT Ki hitte volna, hogy a “kommunizmus” ily könnyen és ily gyorsan meghódítja világot? Akik mást vártak Szvojet Oroszországtól, mint ami a jelenben történik és történni fog és akik őszintén hitték, hogy a munkásosztály felszabadulása Oroszországon át, vagy annak vezetésével fog végbe menni, most fogcsikorgatva szorítják ökölbe a kezüket. Törni, zúzni szeretnének mindent, hogy bálványuk ily csuful cserben hagyta őket. Pedig ezért senki mást nem okolhatnak, csak önmagukat. A történtek felett azonban nem minden kommunista háborodik fel. Vannak, akik tapsolnak most is, mint mindég annak, amit Sztálin pápájuk csinált. Vannak többen — közöttük a mi magyar “kommunistáink” is — akik papagály módjára most is helyeslik a Sztalin- Hiter paktumot és mig az utóbbi hetekig a legádázabb ellenségeiknek Hitlert vélték és a “demokrácia” képviselőit dicsőítették, most, hogy szövetségesek lettek Hitlerrel, frontot változtattak és a “demokráciák” képviselőit — Chamberlaint és Daladiert — náspágolják el, mint akik előidézték a háborút. Az ilyen emberek már nem kommunisták, hanem “kom- munázik” és ezek menthetetlenül a munkásosztály felszabadulásának ellenségei. Vannak azonban őszinte osztálytudatos munkások, akik félre értelmezték az osztályharcot és ezekkel érdemes vitázni az események felett. Osztálytudatos munkásnak mindent osztály szemszögből kell vizsgálni és megítélni. Amikor osztályról beszélünk, akkor a társadalom két ellentétes érdekű osztályát értjük: a mindent termelő munkásosztályt és a parazita kizsákmányoló osztályt. A munkásosztály soraiba tartoznak mindazok, akik akár szellemi vagy fizikai munkát végeznek, nem részesednek a termelt javakból, hanem a végzett munkáért bért kapnak. A kizsákmányoló osztályhoz tartoznak mindazok, akik tulajdonul bírják a termelő eszközöket, rendelkeznek a termelt javak felett és mások munkaereje után profitot élveznek. E két osztálynak homlok- egyenest ellentétes érdekeik vannak. A munkásosztály érdeke, hogy munkája után mennél magasabb bért kapjon, mert a jelen rendszerben ettől függ az életlehetősége. A munkáltató osztály érdeke pedig éppen az ellenkező: mennél alacsonyabb bért fizetnek a munkásoknak, annál nagyobb a profit. Ez a tény éles határvonalat vont a társadalom két osztálya között. Miután a munkásosztály saját szenvedése és nyomora árán felismerte, hogy a bajok a bérrendszerben gyökereznek, célul tűzte ki a bérrendszer megdöntését. Kétségtelen az, hogy ezen nagyhorderejű munkát nem lehet máról-holnapra végrehajtani, ezért minden forradalmi szervezet a munkásság azonnali követeléseit is — magasabb munkabér, rövidebb munkaidő és emberi munkaviszonyok — a munkásosztály céljai mellé foglalta és amig az azonnali követelésekkel könnyíti a munkásság helyzetét, mindig szemelőtt tartja a végcélt: a bérrendszer megdöntését. Mivel a munkásosztály nyomora gazdasági okokból ered, tehát a legtermészetesebb, hogy gazdasági téren harcoljon annak megszüntetéséért. A termelés szinterén egy és ugyanazon éredküek vannak együtt és ott van a legjobb hely a bajok orvoslására. A termelés szintéren minden munkásnak érdeke, hogy magasabb bért kapjon, vagy rövidebb munkaidőt dolgozzon, vagy, hogy a munkaviszonyok a lehető legjobbak legyenek és ott nincs más ellenfél, mint a munkálatok. Azonban a munkássg ezt a biztos és eredményes harcteret felcserélte a politikai hartérrel és úgy vélekedett, hogy ha az államhatalmat a kezébe kapa- ritja, könnyebben elbánik a kapitalizmussal. Arra nem számított, hogy ilyen pobtikai pártokban az ellenséges osztály tagjai befurakodnak és szellemi képzettségüknél fogva természetesen az ő kezükbe kerül a vezető szerep. A munkásosztály felmérhetetlen áldozatot hozott a politikai pártok felépítéséért és több országban kísérletet tettek az államhatalom meghódítására. Kivételes esetekben ez sikerült is, de megtartani nem tudták. Az utóbbi hetekig sokan azt hitték, hogy Oroszországban sikerült megtartani, de most kiderült, hogy ott sem. Oroszországban a “kommunizmus” név alá bújva ugyan azt csinálták, amit Németországban a “nemzeti szocializmus” alatt. A magán kapitalizmus helyét az államkapitalizmus foglalata el, amely még sokkal könyörtelenebb kizsákmányoló- nak bizonyult, mint a magán kapitalizmus. Amig a magán kapitalizmcs ellen a munkásság harcolhatott a termelés színterén addig ez lehetetlenné vált az állam kapitalizmus alatt. Pedig alig hihető, hogy akár Olasz, Német vagy Oroszor- országokban nem volna ok a sztrájkra. Mint ismeretes az említett országokban a, munkásság helyzete sokkal tűrhetetlenebb, mint bármely magán kapitalista országban. Oroszország jelenlegi elhelyezkedése a diktatúrák között egyáltalán nem meglepő és nincsen helyén kívül. Bár bolondították a világot, hogy ők “kommunizmusért” küzdenek, ennek azonban csak azok ültek fel kik nincsennek tisztába a társadalmi rendszer sajátosságaival és nem a saját fejükkel gondolkoztak. Sajnos, sokan voltak ilyenek. És ennek a szomorú következménye, hogy ma nincs számottevő forradalmi munkás- mozga’om az egész világon. Oroszország nagyban hozzájárult, hogy a forradalmi munkásmozgalom csaknem teljesen akció képtelenné vált. A téves fogalmaknak azonban előbb- utóbb tisztázódni kell. Ha Oroszország jelenlegi elhelyezkedése és ténykedése felnyitja a munkásság szemét, minden elitélendő aljassága mellett is nagy szolgálatot tett a munkás- osztálynak.
