Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-23 / 1077. szám
BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 23. ■Oai Keblemre, Testvéri IRTA: PESTI FERENCZ BUDAPEST, 1939 agu. 26 — A világsajtó bő lére eresztett tudósításokban számol be és kommentálja a Moszkva-Berlin megállapodás tényét és következményeit. Mi is történt valójában? Ez itt a kérdés és mi IWW szemüvegen át vizsgálgatva az eseményeket csupán annyit állapíthatunk meg, hogy ami a világot meglepő szenzációnak számit. Az aminek hatása alatt a®-----------------------------------------pártkommunisták lélekzete is . , , . elakadt, nekünk IWW-istáknak ^ csoda hogy a moszkoyi-----tak lelegzete is elakadt, hisz ezek mindennel gondolkoztak csöppet sem meglepetés. 1938 évi hason’ó helyzetben volt Európa, mint ma van. Élénk emlékezetünkben van még e lap hasábjain egyik cikkének következő mondata “Csöppet sem volnánk meglepve, ha ezek után egy . szép napon Berlin és Moszkva megegyezéséről hallanánk”. Mi IWW-isták kárhozatos különcnek tartjuk a pártpolitikát és a pártpolitikusokat a proletárság duvadainál nem egyebeknek. És talán éppen ezért tisztább a vonalvezetésünk és politikai éleslátásunk, gyakorlatunk, mert nem párt vagy pártvezérek szemüvegén, jelszavain vagy érdekén keresztül, hanem az osztályharc szemszögéből látjuk az eseményeket. Talán kezdjük ott, hogy 1939 augusztus 23-án éjjel 1 órakor amikor Molotov és Ribbentrop aláírásai egymásmellé kerültek, látszólag nem történt más — a moszkoviták is ezzel védekeznek — mint az 1926-ban Német és Oroszország között kötött megnemtámadási szerződésnek meujitása. Valójában semmi egyébb nem történt és mégis történt. 1926-ban mint tudjuk Németország weimari Németország volt. Ezt az u. n. “demokratikus” Németországot; a fasizta germánja követte, de hogyan? Irtó hadjárattal gyilkolta le a proletáriátus százezreit és dugta internáló táborba, fogta kényszermunkára és sokukat kínozta ott halálra és csonkította meg. Lehetetlenné tették a proletáriátus számára minden megmozdulást és a marxistáknak még az ivadékait is igyekeztek megsemmisíteni. Megszervezték az u. n. tengelyt amely kifejezetten a kommunisták elleni hadjáratot jelentette. Sajtó és rádió utján évek hosz- szu során a proletárság marxista felvilágosodott rétegét veszett ebekként állították be és kiirtandó kártékony vadállatoknak minősítettek. Természetes az, hogy Oroszország mint “kommunista” valójában a Nagy Péter cár nyomdokain haladó nacionalista és imperialista állam sem maradt adós. De nem ám! Amig a fasizta államok élükön Germániával Oroszországot, addig Oroszország Germániát kiálltotta ki a világ első számú közebenségé- vé. A prolik azután fölvilgoso- dottságuk vagy inkább ennek hiánya folytán vagy a moszkvai sárgarépán rágódtak, vagy a fasizmus fekete édesgyökerét rágták. Csak éppen igen kevesen gondolkoztak saját fejükkel. Most azután az IWW által e’őre látott és a fasizmus ösz- szeölelkezésnek törvényszerűséggel való bekövetkeztekor csak a saját fejükkel nem. Az egész ölelkezést tragikomédiává az teszi, hogy mint jó testvérhez illik Moszkva a belső zavarokkal küzdő germán fasizmusnak éppen akkor nyújtott segitőkezet, amikor e belső bajok mellé mind nagyobb külső bajai is támadtak. Belülről a proletárság furta-faragta Hitleréket és repesve várták,, hogy Hitlerék külpolitikailag konfliktusba keveredjenek ami által módjukban lett volna lerázni nyakukról a jármot és a fasizmust megdönteniük. Moszkva urainak azonban mint az események igazolják csöppet sincs ínyükre a pro’e- társág esetleges megmozdulása amely a fasizta járom lerázására irányulna. így adódik azután elő az a komikus és bosszantó helyzet, amig a moszkvai sajtó és főleg rádió az idegen nyelvű Írásai ban lázit ja a proletárságot saját uralkodó rendszere ellen, amig gyalázza a fasizmust, ad dig miként most bebizonyította ők igen jól megértik, sőt se gitik is egymást. Önkéntelenül is eszünkbe jut két kereskedő esete, akik ha vevő jelentkezett egymást túllicitálva portékáikat — ezen esetben eszmét — amig az égig magasztalták, a másikét lepocskondiázták, ha a vevő beugratása sikerült, utána a profiton testvériesen megosztozkodtak. így volt most is. Anglia-Franciaország volt a ve vő az orosz portékára és a vásári zajt feszült figyelemmel kisérte a moszkovita előcsaho sok fölhajtása fo'ytán a világ proletársága már csak azért is, mert a fasizmus likvidálását számították ezáltal elérendő árnak ; Moszkva a vásárt nem csinálta meg. Ismételjük a világ proletár! átusának szövetségére, Moszkva urainak már régóta nincs szüksége. Nincsen szüksége pontosan azóta, amióta belsőleg konszolidálódott és militarista, de egyben interncionlista állam helyett nacionalista, magyaru nemzeti Szovjetköztárasággá alakult át. Igaz, hogy ma is bömböl még a moszkvai rádió internacionalista, kommunista jelszavakat ez a prolifogás azonban semmi más célt nem szolgál, mint a proletárság széditését és moszkovitai szekértolását. A moszkoviták a proletárság szimpátiáját revolverezésre használták és használják fel más, államokkal szemben, semmi másra. Viszont éppen a moszkoviták azok, akik legkevésbé törődnek a világ proletárságának véleményével, sőt érdekével. Moszkva urai tehát világosan adták tudtára a világ pro- letárainak azt, hogy üzlet-üzlet legelsősorban miden ténykedésük. Moszkvának a feje nem fáj a fasizmus igája alatt _ szén védő prolik miatt. Szabadítsák fel önmagukat, mindják — saját erejükből — viszont, ha megki- küld segítséget, csengő ara- sérlik úgy Moszkva szívesen nyakért, miként a spanyol nép szabadságharcában is tették volt. Moszkva ma semmivel több szimpátiát nem igényelhetne, mint 30-40 évvel ezelőtt a prosperitás, az iparosodás hőskorát élő U.S.A. vívott ki magának. Ez nem vitatható el. U.S.S.R. — Oroszország — a háború után rálépett az ipar és mezőgazdaság megorganizá- lására. Rohamos léptekkel pótolta a hiányosságokat minden téren. Prosperitás volt, van és lessz, mindaddig, amig a termelést oly magas nívóra nem fejlesztették, amit elfogyasztani képesek nem lesznek és akkor a “proletárhazában” éppen úgy a gazdasági krízis, mint a régebbi kapitalista múltú államok ban fog beállni. U.S.A. csupán annyiban különbözött prospesitása hőskorában az U.S.S.R.-tól, hogy kapuin át beözönhetett a feaudaliz- mus nyomása alól menekülők hatalmas áradata is. Oroszországba viszont ez tilos és szórványosan bebocsátást azok nyernek, akik Oroszországért mint országért tehát nem a kommunista elvekért üldöztetésben részesültek. Az egész világ annak idején fölhorkant volna azon ha U.S - A. propagandájával minden országban fölállította volna az amerikai pártot s statisztikával illusztrálta volna iparosodását stb., miként fejlődik. U.S.A. megelégedett szerényen azzal, hogy Uj Világnak ment át a köztudatba és ennek dacára ka- pitalizálódásban legelsőnek futotta ki pályáját; amelyen Oroszország mint államkapitalista ország most fut végig. Bevándorlást éppen azért nem enged meg, hogy minnél később fejeződjön be az államkapitalizmus prosperitásának periódusa. Tuchacsevszky-jékat a Sztálin rezsim azért irtotta ki, mert Németországgal való viszonyt szorosabbá akarták fűzni. Emlékezzünk, hogy hirdették világgá azt; “Tuhacsevszky-ék a fasizta germánia felé kacsingattak és ezzel árulóivá váltak a prole- társágnak”. Sztalinék most megcsinálták és ők az igazi bolsevisták — igy hirdetik. Bucharinékat kiirtották azért mert ellenezték a forradalom vívmányainak, a világ proletá- riátusának e'árulását, Oroszországot bolsevista államból, nacionalista illetve nemzeti szocialista állammá való átalakulását. Amig Tuchacsevszky-ék ki- pusztitását nem értjük. Bucha- rinékét aug. 23-án éjjel 1 órakor megértettük miért csinálták. Semmisem történt tehát a moszkvai rádió dodonai magyarázkodása szerint sem. Csak a színpadiasán megrendezett megnemtámadási szerződés megkötése révén a fasizmus megerősödött és a proletárság fölszabadulása halasztódott kissé el Moszkva jóvoltából. Ezért kellett a kommunistákat Sztálin fasiztáknak kiirtani. Most már bömtx^het tovább a moszkvai rádió a fasizmus ellen, miközben rokon lelkek testvéri szeretettel találkoztak. SOMLÓ LIPÓT elment a new yorki világkiállításra. A kirándulást, a Munkás Betegsegély- ző Szövetség pénztárából fedezik. Az olyan intézőség amely igy kezeli a közvagyont, szintén kiállításra való, azzal a titkárral együtt, aki kéjutazásaira közpénzt fogad el. Cselekvésük rámába, a cselekvők ketrecbe illenek! HÜLYÉK VAGY GONOSZOK?! A new yorki dzsungelben, olyan fejvesztett kapkodás folyik, amilyenre még eddig nem volt pé’da. A orosz emlőtől elrúgott, csecsemő politikusok, értelmetlenül kapkodnak és képtelenek meglátni azt a lelki, szervi, katonai közösséget, mely a Hitler-Sztalin frigynek a velejárója. Ennek okán, a “Magyar Jövő” egyik késői számában még i'yen vezércikket Írtak: üdvözlet a lengyel népnek Három napja tombol a harc Varsó alatt és a hatalmas német előrenyomulás elakadt, a náci szörnyeteg megtorpant. A lengyel nép haláltmegvető hősiességgel, védi fővárosát, bár a fasizta repülők egy nap negyvenszer is bombázták Varsót, melynek már egész uccái romokban állanak. Ezekben a sorsdöntő órákban a teljes amerikai magyarság együtt érez a nemzeti függetlenségéért harcoló lengyel néppel és abban reménykedik, hogy a fasizta hordák épp úgy megállnak Varsó előtt, mint ahogy Madrid népe megállította Franco banditáit. Üdvözlet és tisztelet a hős lengyel népnek! A nyomda festék még fel sem száradt a vezércikken, már hozza a hírszolgálat a szenzációt, hogy a vörös hadsereg bevonult Lengyelországba, hogy a német tűz mellett, megsüsse a maga kis területi pecsenyéjét. Vájjon a lengyelek ezután is a függetlenségükért fognak e harcolni? Vájjon a bevonult vörös hadsereget, miként fogják üdvözölni a new yorki dzsungelbői ? Hősiesen küzdő nép lesz e továbbra is a lengyel? És a vörös hadsereg, kiegészítője e a “fasizta hordának?” Avagy a világot megváltó hőstettként adják majd be a bevonulást, a “barbár” lengyelek ellen? Ezt is meglátjuk majd rövidesen! OKTÓBER 15 — Az IWW clevelandi női tagjai, ŐSZIRÓZSA BÁLT rendeznek október 15-én vasárnap d. u. 3 órai kezdettel. A bál rendezését egy három tagú bizottságra, Farkas, Leiz és Bercsa munkástársnőkre bízták.
