Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-23 / 1077. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rates: ^ey évre ....................... $2.00 One Year____________$2.00 rélévre ______ ______ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám _ca ____ 5c Single Copy____________5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seer,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879, ___ Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD i<g?i 42 Mentek, mentek, mendegéltek... elsülyedtek! Nem tehetünk róla, de nem bírunk szabadulni, a mind féke- veszettebben tomboló és kibontakozó világmészárlástól, amely vérrel, szennyel, gennyel és szenvedéssel önti el nemcsak Európát, de amint látszik az egész sártekét. A kezeink közé befutó kéziratok nagyrésze is a háborús őrülettel foglalkozik s e dolgozatok mindegyike felöleli a maga tárgyát úgy, amint azt egy ipari forradalmár, a munkásmozgalomban szerzett tréningjé- nek segélyével látja, vagy érzékeli. A mi lapunk, — lévén hetilap — a modern hírszolgálat fejlettsége folytán, alkalmatlanná válott arra, hogy a frissen érkező' háborús híreket hozzuk benne. Olyan helyzet elé kerültünk, amelyben a legfrissebb hírek is elavulttá válnak, mire nyomda- festékben megjelennek. így hát a hírszolgáltatást azokra a hazugságyárakra bízzuk, amelyek végezni hajlandók és amelyek szemrebbenés nélkül vágják zsebre a belőlük folyó és busásan jövedelmező szintén háborús profitot, amely hírszolgálati vállalatok edzett gyomra elbírja a legszigorúbb cenzúrát, az irányított propagandát csakúgy, mint a háborús uszításokat. Minél zavarosabbá válik a helyzet, annál tisztábban áll előttünk azon tény, hogy az 1914-ben megindított világháborúban, valóban csak fegyverszünetet kötöttek és nem történt egyébb mint annyi, hogy a riválisok és számottevő felek, bevárták, mig a háborús csecsemők, ágyutöltelékké fejlődtek ki. A folyamatba tett háború folytatás emberanyaga, vágóhidra szánt virága elsősorban azokból a csecsemőkből kerül ki, akik a 14-es vérzivataros időkben látták meg a napot. A hadifoglyok feleségei, a bénák és nyomorékok kenyeretkereső asszonyaik, a hadiözvegyek; az élet színpadán lejátszódó nagy emberi drámában csupán szerepcserékhez jutottak és most nem szeretett férjeiket, hanem pokoli fájdalmak közepette nemzett és született magzataikat siratják azokban az if jakban, akiket elfog nyelni a háborús Moloch torka. í Nézzünk bele saját múltúnk, a mi tegnapunk tükrébe és vizsgáljuk meg önmagunkat nyitott szemmel, analizáljuk a társadalmunkat. Állapítsuk meg, hogy mit, mennyit tanult az emberiség, ha egyáltalán tanult valamit az alatt a negyed század Jatt, amelyet mint korunk legnagyobb katasztrófájának legborzalmasabb fejezeteként jegyeztek bele az emberiség történetébe. Az életküzdelem gondterhességtől súlyos napjait, azok a harcok balzsamozták és sugarazták be, melyeket az osztályharc frontján, a tőke és munka ütközetében töltöttünk el. Kamaszéveink, ifjúságunk, avagy az érett férfikorunk legszebb emlékeihez tartoznak, a munkásmozgalommal, a nemzetközi“ tudományos szocializmussal kötött megismerkedésünk, melyek — sajnos kévésünknél — de egy egész életre szóltak. Ha mérlegre tesszük a háborús idők előtti forradalmi munkásmozgalomnak bármelyik árnyalatát: tartozunk önmagunknak annyi elismeréssel, hogy még a megalkuvásra mindig kész sárga szocial-demokráciák és a kollektiv szerződésekre, a politikai vezérkövetésekre felépített szakszervezetek is mások voltak: különbek, mint amivel kevés kivétellel szerte a világon ma dicsekedhetnek. Volt bennük osztályszellem, osztályharc ismeret, tudás szomj, enyhe nemzetközi érzés és szolidaritás, amely forradalmi kellékek valamennyié hiányzik a mai mozgalmakból. Soviniszta tudatalattiságuk ellenére is, mutattak a 14-es pártok és szakszervezetek komoly, számításba vehető tiltakozást a háború ellen és minden gyávaságuk, félénkségük dacára, átmentették, a mozgalmakat, a munkásmozgalmi intézményeket, amelyek a forradalmi munkásseregek káderjainak bizonyultak és baváltak a háborút követő általános összeomlások idejében. A történelmi távlatában, a részleteiben jelentektelen epizódok elmosódottsagában sem menthetők fel a szociáldemokráciák attól az ítélettől, amelyet a tőlük elfordult forradalmi munkásság rájuk bélyegzett. De igazságérzetünk mégis azt diktálja, hogy bizonyos elégtételt szolgáltassunk nekik, mint akikről azt kell megállapítanunk, hogy náluk nélkül még úgysem történhetett vona, mint velük! Az ő érdemük az — senki másé — hogy amit féltve őriztek és a háborúban átmentettek, toborzó táborai és kaszárnyái lettek a leszámolásra felsorakozó forradalmi munkástömegeknek. Ha nem a szociáldemokrácia rajongó ragaszkodása és éber- gése, úgy a kommunistáknak nem lett volna mit átvenniük, nem lett volna mit lerombolniuk és nem lett volna honnan toborozni, kész, kiforrott, harcra és áldozatkészségre kinevelt forradalmi munkásokat sem. Ez az igazság! Több mint húsz év telt el a fegyverszünet aláírása óta. Nyitott és szabad szemmel ha vizsgáljuk ezen évek munkástörténelmét, úgy elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy a rombolásnak, a pusztulásnak, a pusztításnak és tehetetlenségnek voltak a szakaszaik. A kommunisták azt falták föl és zabálták meg húsz év alatt, amit a szocialisták hetven esztendőn keresztül gyűjtöttek és felépítettek. De beszéljünk másról is. Beszéljünk arról, hogy még a nevelés terén is hasonló destruktivitás volt az amit űztek. A mérsékelt, vagy félénkebb de kiképzett adminisztrátorokat, kiűzték a mozgalmakból. A kiképzett embereket és néptribünöket,, diszkeditálták és teljesen lehetetlenné tették. És helyükbe mit állítottak oda? Elsősorban, érdekembereket. Olyanokat, akik mindennek voltak nevezhetők, csak komoly, képzett, tudományos forradalmároknak nem! De mert olyan szabály nincsen, amely nem tűrne el kivételt — ha mégis akadt gyéren, vagy nagy ritkán, hit- hü komoly ember is közöttük, azt addig marták, falták, amig az ilyenfajták kipusztultak. Oroszországi méretekben beszélve — eleinte száműzettek, később fizikailag irtották ki őket. Az értékes erők kimarásával és a szó szoros értelmében vett kiirtásával, megszűnt a munkásmozgalomban az értelmes vita és eszmecserék korszaka is. Helyébe került a nyers erőszak érvényesülése és olyan demgógia, amelynek csúcspontja abban nyilatkozott meg minden egyes alkalommal a sarokbaszoritott semmiháziknál;. hogy NÉZZETEK OROSZORSZÁGRA! Ahová léptek, ott fü sem nőit. De a felelőségre vonásnál, a világ egyhatod részét tartották maguk elé: Oroszország mögé bújtak. S ha a komoly forradalmárok nem tágítottak, ha üstökön ragadva ráncigálták őket nyilvánosságra és vonták felelőségre, akkor, az ELLENFORR AD ALMÁR-FASIZTA-SZOCIÁL- FASIZTA jelzőktől le és felfelé, de ma már teljesen divatja műi- lőtt minden jelzővel illették a jogerős kritikát és kritikust — de elmenekültek. Ki is volna képes hirtelen, vag3^ kapásból összeszedni és kiegyenesíteni azokat a girbe görbe vonalakat, amelyek valameny- nyie a bigott vallásosokat is megszégyenítő járszalagnak bizonyult csupán. Ki tudná felsorolni, azokat a vérmes perspektívákat? amelyek mindegyike, a világforradalmat jósolgatta be amott a túlsó sarkon, amely sarok élét, a Szovjet (proletár haza) csáká- nyolta le tisztán láthatóvá, de minden esetben befejezettlenül! Ki tudná felsorolni a bombasztokat és légből kapott, de annál üresebb, hajmeresztőbb Ígéreteket és azon agyakat képesz- tő bukfenceket, amelyeknek bemutatásával a legjobb cirkuszi bohócokat is szégyenbe hozták a kommunisták? Ha elsárgult lapjaikat, könyveiket és röplapkiadványaikat elővesszük és a portól megrázzuk, önmagunkat is meg kell tapogassuk, vájjon ébren vagyunk-e? látunk-e, vagy csak álmodunk? Forradalom itt is, ott is . . . Győzelem erre is arra . . . Győzött, győzött, harcolt a proletáriátus és csak a “vakok” nem látták, hogy ahol az orosz receptet alkalmazták, ott csudák történtek! .... így jutottunk el, 1939 szeptember 1-hez, amely napon elindultak a horogkeresztes hadak Lengyelország belseje felé és igv érte soha el nem képzelt készületlenségben a proletáriátus! a fegyverszünet felbontása is! Hasonlítsátok össze, az 1914-es munkásmozgalmi helyzetet a mostanival és megdöbbentő, elképesztő egyenleget kaptok. MA nincsen a világon egyetlen ország, amelynek proletáriátusa olyan felkészültségben, hozzávetőlegesen olyan ellentálló erővel bírna, mint huszonöt évvel ezelőtt! A nagy tömegek befogása a kapitalizmus háborús szekerébe, MA nem is feladat, mert egy jobb ügyhöz méltó buzgóság- gal olyan gyűlöletet és olyan gyűlölködést teremtettek közöttünk, hogy a kapitalizmusnak ha minden mással számolnia kell, egyenlőre nincsen félni valója a háború ellen szembehelyezkedni kész proletáriátustól! És merje valaki elítélni, az angol, francia proletáriátust! Hiszen a tegnapi kommunista tanokat száz percentben hajtja MA akkor végre, ha a nácizmus ellen vonul harcba! . . . Förte- lem a gondolat is, de a nemzetközi muníció gyárosok, az imperialista tőkések érdekében tökéletesebben nem lehetett volna elvégezni a háborús propagandát, mint a kommunisták csinálták. És jaj, a hátunk borzad a közeli holnaptól, amikor esedékessé válik Anglia és Franciaország hadüzenete a Szovjeteknek és a swasztika-sarló-kalapács zászlaja alatt, a német-orosz ágyutöl- telék, a “demokráciák” megvédéséére kivezényelt “egységfron- tos-Hitler-náciellenes” proletárokkal gyilkolják majd halomra egymást! ' Végzetes sorsiróniája a dolgoknak az is, hogy mindennek akkor kellett bekövetkezni, amikor a spanyol proletáriátus forradalmi törekvéseit, már egy időre elhantolták. Akkor kellett ennek jönnie, amikor minden politikai mozgalomnak csődjére a világ történelem legnagyobb árulását a kommunista pápaság székhelyén U.S.S.R. elkövette. Hát persze . . . Litvinoff is elmélkedhet most börtönében, a Genevában másfél évvel ezelőtt tett ama kijelentése fölött,
